Az állatvilágban több a miénktől eltérő rendszer létezik a nemmeghatározásra, ezek egyike a mézelő méh által alkalmazott. Az anya életében egyszer párzik, a begyűjtött spermiumokat egész életében a testében tárolja, amikor petét rak, eldöntheti, hogy megtermékenyíti, vagy nem. A megtermékenyítetlen petékből haploid herék (hímek) kelnek ki, a megtermékenyített petékből lesznek a diploid anyák és dolgozók. Őköztük annyi a különbség, hogyha egy lárva a fejlődése során nagy mennyiségben kap a méhek garatmirigyének hormontartalmú váladékából, akkor anyává fejlődik, ha nem kap ebből eleget, dolgozóvá. Csak az anyák termékenyek, ha egy család elveszíti az anyát, akkor a dolgozók egyike esetleg elkezdhet megtermékenyítetlen petéket rakni (ő ugye sohasem párzott), de attól a család kihal, így ez általában zsákutca, a család génjei élhetnek esetleg tovább, ha a lerakott petékből kikelő herék párosodnak egy anyával, de nyilván egy méhészen ez nem segít.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az már-már közmondásos, hogy a genomok tele vannak mindenféle evolúciós hordalékkal, de hogy mégis hogyan kell ezeket elképzelni, arra szeretnék ma egy példát mutatni. Ugráló genetikai elemekről már volt ezen a blogon, például a P-elemről, de ma egy gerinces példát szeretnék mutatni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A méhcsalád-összeomlás rejtélyéről volt már szó korábban (1, 2, 3, 4, 5), de nemrég megjelent egy új közlemény, ami egy eddig nem tárgyalt oldalát érinti a kérdésnek. Eddig nem volt szó egy nem túl régi méhbetegségről, a Varroa destructor nevű atkáról, amely a mézelő méhek kaptáraiban él, a rovarok testnedveivel táplálkozik. Maga az atkafertőzés is legyengíti a méheket, azonban azért különösen veszélyes, mert különböző fertőzéseket terjeszt el a méhek között.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Grönlandi cápa (Somniosus microcephalus ) egy viszonylag nagy testű, hat méteresnél is hosszabbra növő jószág, amelynek egy sajátos élősködőjéről szól a mai cikk, az Ommatokoita elongata -ról, egy apró, mindössze hat centiméteres rá król. A rák elég kényelmetlen helyre fészkeli be magát, ugyanis a cápa szemgolyójában él, egy külön erre szolgáló szervvel a recehártyára rögzíti magát, úgy, hogy a teste kilóg a vízbe. Ez egy roppant kellemetlen állapot, ráadásul elég gyakori, egy 1959-60 -as felmérés alapján a Grönland mellett kifogott 1505 cápából csak tizenhétben nem találták meg ezt az élősködő rákot (98,9% -os fertőzöttség). Ezen tények alapján joggal merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan él túl a Grönlandi cápa, ha ennyire fertőzött a populáció. Az egyik vélemény szerint a rák nem károsítja olyan mértékben a látást, hogy gátolja a gazdát, a másik szerint a faj maga a kihalás szélén táncol.

Hogy erre választ kapjanak, a szerzők 1996 -ban cápákat fogtak és megvizsgálták a szemüket. Az első ábrán láthatóhoz hasonló volt mind a hat állat látószerve, a recehártyát nagy méretű heges foltok borították, a rák kapaszkodási helyén és attól távolabb is. A metszeteken gyulladás és nekrózis nyomai is tisztán látszottak. A szerzők megállapítása szerint a cápák szeme nagy mértékben károsodott, biztosan jelentősen csökkent a látásuk, nagy valószínűséggel teljesen megvakultak.

Viszont meglepő módon a vak cápák teljesen egészségesnek és jól tápláltnak bizonyultak, ráadásul hármuk gyomrában friss zsákmányt is találtak, láthatóan nem éheztek. Úgy tűnik az élősködőjük megvakította őket, de ez nem okozott nekik különösebb hátrányt.

Borucinska JD, Benz GW and Whiteley HE (1998): Ocular lesions associated with attachment of the parasitic copepod Ommatokoita elongata (Grant) to corneas of

Greenland sharks, Somniosus microcephalus (Bloch & Schneider). Journal of Fish Diseases 21, 415-422

Izgalmas kérdés, hogyan alakulnak ki a különböző populációk, hogyan töredezik föl egy egységes faj több, egymástól valamennyire különböző, egymástól többé-kevésbé elzárt csoportra? David B. Lowry és John H. Willis egy Mimulus guttatus nevű virágot vizsgáltak. Ennek a növénykének két ökotípusa ismert, a tengerparton élő (perennial=PE) és a szárazföld belsejében élő (annual=AN). Ezek a maguk élőhelyéhez alkalmazkodtak és különböző időpontban virágoznak. A virágzás ideje azért lényeges, mert a szárazföld belsejében hamarabb köszönt be a forró, száraz nyár, így az AN ökotípusnak korábban kell virágoznia, mint a parti PE ökotípusnak. A korábban virágzó AN ökotípus viszont a nedves tengerparti élőhelyen kerül hátrányba, mert több energiát fordít a szaporodásra, kevesebbet a növekedésre, így nem tudja kihasználni az egész évben rendelkezésére álló nedvességet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mutációkról már volt szó korábban is, a mai cikkben azonban azt vizsgálták, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző típusú mutációk. Arról már számos adat ismert, hogy ha egy erős a kompetíció, akkor azok a baktériumsejtek kerülnek előnybe, amelyekben több mutáció történik, azonban a ma boncolgatott cikkben Fehér Tamás és munkatársai azt vizsgálták meg, hogyan kompetál egymással két baktériumtörzs, amelyekben két különböző típusú mutáció történik nagy gyakorisággal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A ma boncolgatott cikk címe kissé szokatlan: “Olivér kromoszómális és mitokonriális DNS elemzése”. Olivér ugyanis egy csimpánz. De miért érdekes annyira, hogy nem csak ilyen alapos vizsgálatoknak vetik alá, de még néven is nevezik? Olivér különbözik a többi csimpánztól, ugyanis többet jár két lábon, mint négyen, egészen emberi testtartással szeret közlekedni. Valamikor a hatvanas években került az USÁba, egészen fiatalon és cirkuszi majomként “dolgozott”, ahol “humanzee” -ként, vagyis ember-csimpánz hibridként reklámozták éppen csimpánztól szokatlan járása miatt. Mivel a korabeli sajtóban felbukkant egy állítólagos kromoszómavizsgálat eredménye, amely szerint Olivérnek 47 kromoszómája van (Egy emberi sejtmagban 46 kromoszóma található, egy csimpánzéban 48, a hibridjüknek 47 kromoszómát kellene hordozniuk.), így a közlemény szerzői újra megvizsgálták Olivért. Az eredmény az ábrán látható, Olivér sejtjeiben 48 kromoszóma található, amelyek egyértelműen megfelelnek a csimpánz kromoszómáknak. Egy szakaszt megszekvenáltak a mitokondriális genomjából is, aminek az eredménye ezek után nem meglepő, a vizsgált szakasz egyértelműen a csimpánz mintákéhoz hasonlít, legjobban egy gaboni csimpánz mintával egyezik, feltehetőleg valahonnan a környékről származik. Olivér egyszerűen egy csimpánz, aki sokat jár két lábon. Videó

Ely JJ, Leland M, Martino M, Swett W, Moore CM (1998): Technical note: chromosomal and mtDNA analysis of Oliver. American journal of physical antropology 105(3): 395-403

“Családfa vizsgálattal nem foglalkozunk” hirdeti a Nagy Gén Diagnosztika honlapja és valószínűleg most kifejezetten verik a fejüket a falba, hogy saját szabályaikat sem képesek betartani.

A pár nappal ezelőtt kipattant botrány a saját “zsidó- és cigánymentes” származását igazolni vágyó jobbikos fiatalemberről, aligha tesz jót a cég renoméjának és jó eséllyel akár etikai megróvásban, vagy a Fogyasztóvédelem részéről súlyos büntetésben végződhet az ügy.

A történet lényegi szála persze az, hogy valaki miért akar a 21. század Magyarországán ilyen papírt, de erre később térünk vissza, mert ez már nem is annyira szakmai, hanem morális kérdés.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →