Bad Science

A „Bad Science” nagy valószínűséggel az elmúlt évek egyik legjobb könyve mindazok számára, akiknek elege van abból, hogy lassan már a csapból is az „ezós gondolkodásmód” folyik, és látszólag komoly emberek is marokszámra tömik magukba és családjukba a multivitamin tablettákat, ill. halolajkapszulákat. A könyv szerzője, Ben Goldacre, foglalkozására nézve orvos, szombatonként pedig a The Guardian kolumnistája. Azonos című, szombatonként jelentkező rovata menetrendszerű pontosággal szedi le a keresztvizet a védőoltásokkal ijesztgető kóklerekről, a sületlen „milyenazideálisfagyi” típusú egyenleteket tudományrovatban leközlő újságokról, a homeopatákról, táplálkozási gurukról – mindazokról, akiknek tevékenysége tudományosnak nem nevezhető, mégis előszeretettel bújnak a tudományosság álcája mögé.

A könyv eredeti kiadása is ezeket a problémákat vette végig, igencsak olvasmányos stílusban. Egy kivétellel: Goldacre blogjában gyakran ír az ún. AIDS-tagadókról, azokról akik szerint nem a HIV vírus okozza a megbetegedést, és az antiretrovirális szerek valójában csak a gonosz gyógyszeripar pénzszerző machinációinak tekinthetők, hatásuk pedig amúgy sincs, csak mellékhatásuk. Az első kiadásból hiányzik az erre vonatkozó fejezet, mint a napokban kiderült azon okból, hogy tavaly még perben állt az AIDS-tagadók egyik emblematikus alakjával, Matthias Rath-al. Mára azonban a per véget ért, pont időben, hogy az extra fejezet bekerülhessen a második kiadásba; aki pedig az elsőt már megvette, az letöltheti a plusz oldalakat. (Akinek pedig még nem volt szerencséje a könyvhöz, ízelítőt kaphat belőle.) 

Rath munkásságában nemcsak az a szürreálisan borzasztó, hogy emberek millióinak az életét teszi tönkre (Nádori Gergő részletesen is ír a fejezetről), hanem az is, hogy sok más szélhámostól eltérően neki valóban van tudományos végzettsége, így tisztában kell legyen azzal, hogy mit csinál. Szomorú módon az AIDS-bagatelizáló klubba még más fajsúlyos kutatók is bekerültek, pl. Peter Duesberg, akinek az egyik legjobb „tanítványa”, Christine Maggiore pár hete halt meg AIDS-ben. Három évvel élte túl hároméves kislányát, akit szintén ez a kór vitt el…

Fontos, de nem elég

Mármint, hogy az akadémia kategorikusan kiáll az evolúció mellett és elhatárolódik a kreacionizmus különböző formáitól. Persze ez egyébként is elvárható minimum lenne és hát ha a jeles testület egyik nyugalmazott főosztályvezetője történetesen non-stop ekézi az evolúcióelméletet, akkor kifejezetten egészséges is. De ez nem elég ahhoz, hogy a kreacionizmus által megfogalmazott szellemi igénytelenség ne tudjon tovaterjedni. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy a tudományos ismeretterjesztés Magyarországon is betöltse a szerepét és az átlagemeberek számára is kézzelfoghatóvá tegye, miért fontos az evolúció és a természetes szelekció mindennapjainkban, a gyógyítástól a mezőgazdaságig.

Erre egyrészt remek platormot biztosíthatna a kicsit leülőben levő Mindentudás Egyeteme és tökéletes apropót lenne a közelgő Darwin-bicenetnárium. De persze az is elvárható lenne, hogy ha létezik egy Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Magyarországon, amelynek történetesen az Akadémia aktuális elnöke a vezetője, akkor az is egy „kicsit” nagyobb lelkesedéssel látssa el a feladatát és nem a jobboldalon is látható, lelombozó grafikonokkal ismerje el kvázi csődjét.

Ha pedig már szóbakerült a TIT, akkor nem hallgathatunk egy másik sarukról sem, annak a lapnak a szánnivaló vergődéséről, ami a populáris ismeretterjesztést legfontosabb magyar fóruma kellene legyen. Természetesen az „Élet és Tudományról” van szó, melynek utóbbi két-három évben végijárt kálváriája siralmas látlete a magyar tudományos újságírás helyzetének is. Persze voltak már korábbi mélypontok a lap életében (bő tíz éve rendszeresen kacérkodtak ezotériával a lapjaikon), de talán sohasem állt annyira a szellemi és anyagi tönk szélén, mint napjainkban.

Pedig 3-4 éve kifejezetten ígéretesnek tűnt a lap helyzete: fiatal, lendületes főszerkesztő és vele megújult szerkesztőgárda érkezett. De a lap (s így a szerkesztőség) lehetőségeit folyamatosan beszűkítette, hogy – részint a TIT passzív ellenállása miatt – nem nyithattak a valódi hirdetési piac felé, így persze egyre lehetetlenebb anyagi helyzetbe kerültek. Végül aztán 2006-ban elégelte meg a hiány finaszírozását a gazdasági reformot egyébként szintén nem forszírozó Magyar Hivatalos Közlönykiadó (MHK) és passzolta vissza az összes jogot a TIT-nek, amely a lap „rendbetételét” drasztikus leépítésekkel képzelt megoldani.

Egy kicsi szerkesztőségnél ez a fajta „megoldás” drámai minőségromláshoz vezetett. A közelmúltban már csak hárman szerkesztették a lapot, s hogy egyáltalán biztosítva legyen a megjelenése, a másik TIT kiadvány, a Természet Világa szerkesztősége is aktívan kellett szállítson cikkeket. Mára a honlap is elérhetetlen (pedig az archívum minimum hasznos forrásanyag lehetne), a holnap meg ki tudja mit hoz annak a lapnak, amelynek a szerkesztőbizottságában olyanok ülnek (az impresszum szerint), mint Pléh Csaba, Hámori József, Freund Tamás, stb..

Nem volt törvényszerű, hogy így legyen, mert amikor az MHK szabadulni akart a laptól (állítólag) komoly kérők is bejelentkeztek: a Mindentudás Kht., a HVG kiadója, a Sanoma és a National Geographic Hungary is feltűntek (minimum pletykaszinten), de az üzlet mindig meghiúsult a TIT ellenállásán: a kiadói jogokat nem akarták kiadni a kezükből. Pedig meggyőződésem, hogy Magyarország is képes lenne üzleti alapon eltartani (á la New Scientist, Scientific American, Seed Magazine) egy ilyen lapot (sőt), ami egyben lehetővé tenné, hogy azt színvonalas szerzők és grafikusok tegyék vonzóvá tartalmilag.

Végül, de nem utolsósorban, arra is szükség lenne, hogy a tudományos ismeretterjesztő könyvkiadás picit naprakészebbé váljon. Mert az szép és jó, hogy néhány klasszikus Dawkins, Mayr és Gould elő-előfordul a könyvesboltok polcain, de ma már egy teljesen új generáció is megmutatta magát a világnak, angol nyelvterületen nem is sikertelenül. A teljeség igénye nélkül néhány könyvcím, amit jó lenne a közeljövőben magyarul is látni: Carl Zimmer: EVOLUTION – The Triumph of an Idea, At the Water’s Edge, Smithonian Intimate Guide to Human Origins, Sean B. Carroll: Endless Forms Most Beautiful, The Making of the Fittest, ill. a napokban megjelent Neil Shubin: Your Inner Fish.