Mármint, hogy az akadémia kategorikusan kiáll az evolúció mellett és elhatárolódik a kreacionizmus különböző formáitól. Persze ez egyébként is elvárható minimum lenne és hát ha a jeles testület egyik nyugalmazott főosztályvezetője történetesen non-stop ekézi az evolúcióelméletet, akkor kifejezetten egészséges is. De ez nem elég ahhoz, hogy a kreacionizmus által megfogalmazott szellemi igénytelenség ne tudjon tovaterjedni. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy a tudományos ismeretterjesztés Magyarországon is betöltse a szerepét és az átlagemeberek számára is kézzelfoghatóvá tegye, miért fontos az evolúció és a természetes szelekció mindennapjainkban, a gyógyítástól a mezőgazdaságig.
Erre egyrészt remek platormot biztosíthatna a kicsit leülőben levő Mindentudás Egyeteme és tökéletes apropót lenne a közelgő Darwin-bicenetnárium. De persze az is elvárható lenne, hogy ha létezik egy Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Magyarországon, amelynek történetesen az Akadémia aktuális elnöke a vezetője, akkor az is egy “kicsit” nagyobb lelkesedéssel látssa el a feladatát és nem a jobboldalon is látható, lelombozó grafikonokkal ismerje el kvázi csődjét.
Ha pedig már szóbakerült a TIT, akkor nem hallgathatunk egy másik sarukról sem, annak a lapnak a szánnivaló vergődéséről, ami a populáris ismeretterjesztést legfontosabb magyar fóruma kellene legyen. Természetesen az “Élet és Tudományról” van szó, melynek utóbbi két-három évben végijárt kálváriája siralmas látlete a magyar tudományos újságírás helyzetének is. Persze voltak már korábbi mélypontok a lap életében (bő tíz éve rendszeresen kacérkodtak ezotériával a lapjaikon), de talán sohasem állt annyira a szellemi és anyagi tönk szélén, mint napjainkban.
Pedig 3-4 éve kifejezetten ígéretesnek tűnt a lap helyzete: fiatal, lendületes főszerkesztő és vele megújult szerkesztőgárda érkezett. De a lap (s így a szerkesztőség) lehetőségeit folyamatosan beszűkítette, hogy – részint a TIT passzív ellenállása miatt – nem nyithattak a valódi hirdetési piac felé, így persze egyre lehetetlenebb anyagi helyzetbe kerültek. Végül aztán 2006-ban elégelte meg a hiány finaszírozását a gazdasági reformot egyébként szintén nem forszírozó Magyar Hivatalos Közlönykiadó (MHK) és passzolta vissza az összes jogot a TIT-nek, amely a lap “rendbetételét” drasztikus leépítésekkel képzelt megoldani.
Egy kicsi szerkesztőségnél ez a fajta “megoldás” drámai minőségromláshoz vezetett. A közelmúltban már csak hárman szerkesztették a lapot, s hogy egyáltalán biztosítva legyen a megjelenése, a másik TIT kiadvány, a Természet Világa szerkesztősége is aktívan kellett szállítson cikkeket. Mára a honlap is elérhetetlen (pedig az archívum minimum hasznos forrásanyag lehetne), a holnap meg ki tudja mit hoz annak a lapnak, amelynek a szerkesztőbizottságában olyanok ülnek (az impresszum szerint), mint Pléh Csaba, Hámori József, Freund Tamás, stb..
Nem volt törvényszerű, hogy így legyen, mert amikor az MHK szabadulni akart a laptól (állítólag) komoly kérők is bejelentkeztek: a Mindentudás Kht., a HVG kiadója, a Sanoma és a National Geographic Hungary is feltűntek (minimum pletykaszinten), de az üzlet mindig meghiúsult a TIT ellenállásán: a kiadói jogokat nem akarták kiadni a kezükből. Pedig meggyőződésem, hogy Magyarország is képes lenne üzleti alapon eltartani (á la New Scientist, Scientific American, Seed Magazine) egy ilyen lapot (sőt), ami egyben lehetővé tenné, hogy azt színvonalas szerzők és grafikusok tegyék vonzóvá tartalmilag.
Végül, de nem utolsósorban, arra is szükség lenne, hogy a tudományos ismeretterjesztő könyvkiadás picit naprakészebbé váljon. Mert az szép és jó, hogy néhány klasszikus Dawkins, Mayr és Gould elő-előfordul a könyvesboltok polcain, de ma már egy teljesen új generáció is megmutatta magát a világnak, angol nyelvterületen nem is sikertelenül. A teljeség igénye nélkül néhány könyvcím, amit jó lenne a közeljövőben magyarul is látni: Carl Zimmer: EVOLUTION – The Triumph of an Idea, At the Water’s Edge, Smithonian Intimate Guide to Human Origins, Sean B. Carroll: Endless Forms Most Beautiful, The Making of the Fittest, ill. a napokban megjelent Neil Shubin: Your Inner Fish.
Háát igen, jellemző, hogy a Mindentudás Egyetemén egyetlen őslénytani előadás sem hangzott el! De evolúcióval foglalkozó is csak 1-2. Ami meg az ÉT, TV illeti, newm igazán rajonganak az olyan cikkeért amelyek vitát kelthetnének, ne adj ‘sten szembemennének a trendekkel. ha valaki mégis beküld ilyent, a lektorok úgyis a kosárba dobják.
Mostanában tervezem, hogy rendelek az Amazonról. Ti elolvastátok ezeket a könyveket, amelyeket itt ajánlotok vagy csak recenziót olvastatok róluk? Arra lennék kiváncsi, hogy pl. a You Inner Fish mennyire szól biológusoknak, és mennyire emészthető érdeklődőknek? Vagy ezek mind ismeretterjesztő könyvek, és ne keverjem őket a tankönyvekkel? 🙂
Másik kérdésem, hogy mennyire nehéz ezeknek a nyelvezete? Már ha valaki nem perfekt angol.
Mackosajt,
a Your Inner Fish az pont a kivetel meg kb. egy hetig ;-), de a tobbit mind olvastam (az elobbibol csak reszeket egy konyvesboltban, de azok jonak tuntek). A nyelvezetuk szerintem ertheto (helyenkent talan tulsagosan is szajbaragos) – es igen, ezek _nem_ tankonyvek, hanem a szelesebb erdeklodo kornek szolnak.
(Off:
Ha főleg paperbackeket rendelsz, akkor érdemes átnézni a deepdiscount.com-ra, lehet hogy szállítással együtt olcsóbban jösz ki. Bár pont a Your Inner Fish az, ami még csak HC. )
Ha jól tudom, az evolúcióelméletet ekéző személy osztályvezető volt a Kutatásszervezési Intézetében. Ez egy adminisztratív állás, amit a szóbanforgó úr elhallgat.