Utóbbi időben inkább csak szórakozás gyanánt látogatok a magyar kreacion Értelmes Tervezettség Mozgalom (ÉRTEM) honlapjára: ritkán lehet ennyire szépen dokumentálva látni az emberi ignoranciát. A legtöbb fellelhető iromány bevett receptje valahogy úgy kezdődhet: végy egy témát, amiről hibás részinformációid vannak, majd utóbbiakat felhasználva írj valamit, amiben a téma felkent apostolának állítod be magadat.

Első osztályú szintézise ennek a mentalitásnak (egyik személyes kedvencem) Jeszenszky Ferenc (JF) fizikus levele, amiben talán még az ÉRTEM mércéje szerint is durva tévedések vannak (s mivel Jeszenszky a mozgalom egyik tiszteletben álló figurája, próbáljuk meg – vagy inkább ne … – elképzelni, mi van azok fejében, akik számára ő az információforrás…).

Mivel nem vagyok fizikus, maradjunk a biológiai témáknál, bár annyit azért megemlítek, hogy a termodinamika második főtételére vonatkozó érvelése – már, ha jól értelmezem, mert egy kicsit zavaros -, az én szememben még mindig nem áll sziklaszilárdnak mondható lábakon: bármelyik klasszikus kísérletet nézzük, a kiinduló egyszerű anyagokból, bizony komplexebbek jöttek létre (aminosavak, nukleotid bázisok stb).

Sajnos nem tudom a posztban fokozatosan növelni a "feszültséget", ugyanis a csúcs az rögtön a levél elején található. Olyan elképesztő magassága ez az emberi alulinformáltságnak, hogy szinte-szinte már szédítő:

"> 1. Miért tartják olyan
lehetetlennek, hogy a Föld több milliárd éves életkora alatt a
véletlenszerű folyamatok eredményezhettek valami "értelmeset"? Hiszen
elég idő volt rá, és a Földnek is lehet "szerencséje"!” <

Elöljáróban
megjegyezném, hogy (figyelmen kívül hagyva a korokra vonatkozó vitákat)
a szokásos kronológia szerint nem lehet szó több milliárd évről, hiszen
a különböző leletek nemigen engednek meg 100 millió évnél többet az
élet kialakulására."

Jajanyám. Miért pont 100 millió? Miért nem rögtön hatezer, az legalább konzisztens lenne, a klasszikus kreacionista érvekkel? A Föld életkorát 4.5 milliárd évre tesszük és a legkonzervatívabb becslések szerint is 3.2 milliárd éve már léteztek élő szervezetek. Durván 100 millió éve már az első erszényes és méhlepényes emlősök is megjelentek, 200 millió éve (a Jurában) dinoszauruszok folytak a csapból is, 400 millió éve kezdtek a gerincesek kimászni a tengerekből, satöbbi. (Itt lehet gyakorolni.) Ezekután vajon JF milyen alapon várja el, hogy ebben a vitában komolyan vegyék…?

"A morfológia egyetlen olyan esetre sem tud hivatkozni, hogy egy
élőlénynek olyan szerve lenne, amely valamilyen teljesen új életforma
kezdeménye lenne. A drosophila melanogasterrel végzett
évszázados kísérletek azt mutatják, hogy a generációk ezrein keresztül
az erőltetett mutációk sem hoztak létre mást, mint az alapfaj
torzszülötteit."

Rágjuk ezt itt egy picit:"A morfológia egyetlen olyan esetre sem tud hivatkozni, hogy élőlénynek olyan szerve lenne, amely valamilyen teljesen új életforma
kezdeménye lenne". Ha a magyar nyelv szabályai szerint értelmezzük ezt a kis mondatot, kiemelve, különállóan, akkor gondolhatnánk arra, hogy valami olyasmire gondol az írója, mint a hidrák aszexuális szaporodása során megjelenő bimbók, amelyek egy későbbi, a szülővel genetikailag megegyező hidra kezdeményei. Ekkor ugyan nyilvánvalóan nem lenne igaz, de legalább lenne valami értelme.

Amit JF mondani szeretne (és amit a kiemelt mondat egyáltalán nem jelent) az feltehetőleg valami olyasmi, hogy szerinte nem ismert, miként jelennek meg komplexebb állatcsoportok bélyegei az evolúció során. Például halakban a lábak – de nézd, hopp, ilyen is van. Ejnye, akkor ez sem igaz. Arról az inszinuációról nem is szólva, hogy mivel száz év alatt nem sikerült muslicából rozmárt mutáltatni, nem működik az evolúció.

"Arról elgondolkodhatunk, hogy ezek valóban biológiai hipotézisek-e.
Hajlok arra a véleményre, hogy nem. Ugyanis semmiféle valódi tudományos
tény nem támasztja alá egyiket sem. Azonban itt egy tudománytörténeti
problémába ütközünk. Az evolúcióelmélet nem úgy jött
létre, ahogyan általában a tudományos elméletek (mint mondjuk az
elektrodinamika Maxwell-féle elmélete), hogy a megfigyelt tények
kikényszerítenek egy elméleti magyarázatot; hanem úgy, hogy először
volt egy ideológiai alap (nevezetesen, hogy a természet önmagában
megmagyarázható, transzcendens tényezők pedig nincsenek), és ehhez
próbálták igazítani az elméletet."

Egy: iszonyúan nagy ismeretanyag támasztja alá az evolúciót – fejlődésbiológiai, paleontológiai, geográfiai, genetikai kísérletek ezrei. Most ezek JF szerint valójában nem "tudományos tények", vagy egyszerűen nem is tud róluk. Kettő: de bizony, éppen úgy jött létre, hogy a megfigyelések kikényszerítettek egy új elméleti magyarázatot. Darwin idején már több eresztékében recsegett-ropogott a kreacionizmus kártyavára: a halmozódó fosszilis leletanyag nyilvánvalóvá tette, hogy a Földön az élet változik. Nem is említve, hogy a vallás és az evolúció összeférhetetlensége, csak a kreacionisták fantáziájában létezik. JF állításának egyszerűen semmi, de semmi alapja nincs.

A testmérethez viszonyított könnyű súly nem éppen hátrányos a repülésnél, ezért alakult ki a madarak üreges csontozata is. Ha azonban elfogadunk egy, a Nature-ben publikált új elméletet, a fizikai fölöslegtől való megszabadulás csak az egyik feltétele a levegő meghódításának. Egy másik, a felesleges DNS, azaz a nem kódoló genetikai anyag kiszelektálása lehet. (A "nem kódoló" itt szélesebb értelemben veendő, és nemcsak a fehérjék aminosav-sorrendjének leírására, hanem az egyes gének szabályozó régióira is vonatkozik.)

Az már korábbi tanulmányokból is ismert volt, hogy egyes gerinces állatcsoportok repülő képviselői kisebb genommal rendelkeznek, mint a nem repülő rokonaik (pl. a denevéreknek kisebb genomja van, mint az átlagos emlős genom, a struccnak pedig nagyobb, mint az átlagos madár genetikai állomány), és a madarak úgy általában is kitűnnek ebben az összehasonlításban más gerincesekhez viszonyítva. Az összefüggés oka sokak szerint az, hogy a kisebb genom általában energia megtakarítást jelent, nemcsak azért mert gyorsabban másolható, hanem azért is mert kisebb sejtben elfér és a kisebb sejtek működése szintén kevesebb energiát emészt fel*.

De ha ez így van, lehet-e összefüggés a madarak megjelenése és a genomméret csökkenés között? A kis genom – kis sejt összefüggést korábban csak vörösvérsejtekre mutatták ki, amelyek értelemszerűen nem segíthetnek egy prehisztorikus nyomozásban, hiszen örülünk, hogy a madarak őseinek a csontja fennmaradt, jól konzerválódott szövetről szinte csak a sci-fi írók és filmrendezők álmodhatnak. (Pár éve ugyan előkerült egy kis T-rex szövetminta, de az eset sajnos ma inkább a kivétel, mint a szabály kategóriába tartozik.) Azonban a csontok nem lebecsülendőek, hiszen ezek olyan apró üregeket tartalmaznak, amelyek a csontsejteknek adtak otthont. Minnél nagyobb egy-egy ilyen üreg annál nagyobb a benne rejlő sejt, és a mai is élő állatokat összehasonlítva, úgy tűnik, hogy annál nagyobb az állat genomja is. Ez az összefüggés pedig már jó kiindulási pont, ha theropoda dinoszauruszok genomméretét próbáljuk megbecsülni.

Nos, az eredmények azt mutatják, hogy már bőven a madarak közvetlen őseinek megjelenése előtt elkezdődött és jobbára le is zajlott a genomméret csökkenése (lásd alábbi ábra). Vagyis, a szerzők érvelése szerint, ez max. egyengethette az utat a repülés elsajátítása felé, közvetlen okozója aligha lehetett. S, hogy mi az ami elvesződött? Feltehetően az ún. "repetitív szekvenciák", azaz (durva közelítésben) a genomban aktív és önmagukat szorgalmasan másoló "ugráló gének" aktivitása. Ezek például az emberi genomnak több mint felét teszik ki, a madarakénak azonban csak töredékét.

* Különvéleményem az, hogy ez egy jól hangzó, de kicsit légből kapott elmélet. Ettől még persze lehet, hogy igaz, de a mostani ismereteink alapján ez nem vehető biztosra. Egyrészt egy korreláció léte – jelen esetben repülés vs. kis genomméret – még nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést. (Pl. a Fugu hal genomja is rendkívül kompakt, de gőzünk sincs miért.) Másrészt, tudomásom szerint, még soha senkinek nem sikerült számszerűsítenie az apróbb genom biztosította energiamegtakarítást. Arról nem is szólva, hogy ha ilyesmi még létezik is, az állat végső mérete akkora amekkora, és ha kisebb sejtekből épül fel, akkor csak több kell belőlük, azaz nem biztos, hogy energetikailag annyival hasznosabb a dolog. (Érdemes lenne megnézni a (madarak és emlősök – denevér – melletti) harmadik nagy gerinces csoport, a hüllők aktívan repülő képviselőinek, a pteroszauruszoknak a maradványait, hogy esetükben miként változott a sejt- ill. genomméret. Nem lesz az sem perdöntő bizonyíték, de erősítheti ezt az elgondolást.) 

Organ, CL, Shedlock, AM, Meade, A, Pagel, M, Edwards, SV (2007) Origin of avian genome size and structure in non-avian dinosaurs. Nature 446: 180-184.

Az élővilág formagazdagságában robbanásszerű változás következett be a Kambrium során, amikor hirtelen (minden relatív – itt olyan 40-50 millió évről van szó) kétoldali-szimmetriájú állatok elképesztő tárháza tűnt fel az élet és evolúció porondján. S bár első látásra ezek mind úgy néznek ki mint, egy megtaposott meztelencsiga, közelebbi vizsgálat kiderítette róluk, hogy valójában a ma is ismert nagyobb állatcsoportok elődeit, illetve ezen csoportok mára már kihalt rokonait tisztelhetjük bennük.

Utóbbiak (mármint a kihaltak) közé tartoztak a halkieriidák és wiwaxiidák. Előbbiek leginkább a fejükön páncélt, testükön pedig páncélpikkelyt hordó meztelencsigáknak tűnnek (és egyébként a puhatestűek rokonának tartják őket), míg az utóbbiak pedig a páncélpikkely mellett hosszú, oldalsó tüskékkel felszerelt csúszómászóknak (őket pedig a gyűrűsférgekkel rokonították). A korábban legelterjedtebb nézet szerint a halkieriidák és puhatesűek közös őse elvesztette a pikkelyeit és fejpáncéljából "csigaházat" fejlesztett ki, hogy létrehozza az utóbbi csoportot, míg a wiwaxiidák és gyűrűsférgek őse a tüskékből sörtét alakított ki az analóg mutatvány során.

Most azonban egy új lelet került elő (a "szokásos" helyről, a Burgess palából), amely egyesíti a két egzotikus csoport vonásait: hosszú oldalsó tüskéi és páncélpikkelyei mellett fejpáncélt is visel. Ez az Orthozanclus reburrus, amely egy kicsit egyszerűsíti a korábbi taxonómiai spekulációkat. Ugyanis, a két csoport helyett most már csak egyet, az ún. halwaxiidákat kell elhelyezni a törzsfákon. (Mivel a puhatestűeket és gyűrűsférgeket lárváik kinézete ill. a molekuláris vizsgálatok miatt már eddig is közeli rokonoknak tartották – ők alkotják a Lopohotrochozoa csoportot -, a két ősi csoport összevonása nem okoz nagy fennakadást, sőt inkább csak alátámasztja ezt a fajta osztályozást.) Ez egyelőre nyitott kérdés maradt és kétséges, hogy DNS minták hiányában valaha képesek leszünk-e ilyesmire.

Conway Morris S, Caron J-B (2007) Halwaxiids and the Early Evolution of the Lophotrochozoans. Science 315: 1255-1258.

A Channel4 mindig is imádta a botrányokat (lásd bő egy hónapja a napi politika szintjéig feljutó Big-Brother balhét) és mára egész műsorszerkesztésük azt a mentalitást tükrözi, hogy "there's no such thing as bad publicity", vagyis mindegy, miért nézik a műsort, csak nézzék.

Nem teljesen meglepő módon ez az elv gyorsan minőségromláshoz vezet, ami a csatorna korábban színvonalas dokumentumfilm-kínálatán is rajta hagyta a nyomát. Jövő csütörtökön kerül képernyőre a "The Great Global Warming Swindle" című … khmm … alkotás, ami, mint címéből is kiderül, azt a vonalat igyekszik erősíteni, hogy ez az egész felmelegésesdi egyáltalán nem veszélyes, sőt kifejezetten természetes és kizárólag csak a luddita, fejlődésellenes zöldek nyomatják nagyon ennek az ellenkezőjét.

Mindezt azonban nem James Inhofe vagy Michael Crichton típusú önjelölt szakértők adják elő, hanem valódi kutatók. Természetesen szinte kivétel nélkül a klasszikus "szkeptikusokat" kapták mikrofonvégre (lásd itt, itt vagy itt), s ennek megfelelően a filmben elhangzó érvek már korábban is világot láttak és megmérettettek a tények ismeretében. Hogy is mondjam: kevésnek találtattak.

Mielőtt azonban nagyító alá vennénk filmben hangoztatott érvrendszert, asszem hasznos tisztázni egy lényeges dolgot: a filmben azért szólaltatják meg a szóbanforgó emberkéket, mert akadémiai rangjuk van. Ebből aztán a az átlagnéző azt a következtetést vonja le, hogy "biztos tudják mit beszélnek". Ez azonban egy fals illúzió, hiszen a tudományban sosem az számít (oké, ez picit idealizált szitu, de gyakran működik azért így) hogy ki mond valamit, hanem, hogy mit mond. (Mondjuk, ha történetesen fordítva lenne, akkor sem állnának a "szkeptikusok" jól, mert lényegesen több és fajsúlyosabb kutató és szervezet van az ellenkező állásponton.) A klímaváltozás nem azért tartjuk valósnak, mert sokan elfogadják, hanem mert a tények, adatok ma ezt támasztják alá.

A film (a Channel4 ismertetője szerint) két főbb gondolatra lett felfűzve:

1. – az utóbbi pár száz év hőmérséklet-változásai (köztük a minket is érintő) a Nap aktivitásának változásával voltak összefüggésben.

   Senki sem vonja azt kétségbe, hogy a klíma nem volt állandó. Sőt, az is többé-kevésbé elfogadott, hogy a napaktivitás fontos hatással volt korábbi klímaingadozásokra: pl. az ún. "kis jégkorszak" erős korellációt mutat az aktivitás csökkenésével (lásd "Maunder Minimum" a fönti ábrán). De a mai felmelegedésnek csak töredéke írható a napaktivitás számlájára: míg a napaktivitás mérését segítő napfoltok száma enyhe csökkenést mutatott az elmúlt évtizedekben, a globális átlaghőmérséklet töretlenül növekedett.

2. – nem a légköri CO₂ koncentráció növekedése miatt emelkedett a hőmérséklet, hanem épp fordítva: a növekvő hőmérséklet okozta a CO₂ koncentráció növekedését.

   Ez a gondolat nem teljesen hülyeség, de ettől még nem is teljesen igaz. Az antarktiszi jégminták ui. azt mutatják, hogy a hőmérséklet és a CO₂ koncentráció emelkedése összefügg, de vannak esetek, amikor a hőmérséklet emelkedése/csökkenése megelőzi a CO₂ koncentrációét. Igazuk lenne tehát a kritikusoknak? Nem, ui. egyrészt voltak olyan ciklusok, amelyek CO₂ szint emelkedéssel indítottak, másrészt az is elfogadott tény, hogy a hőmérséklet növekedés maga is olyan folyamatokat katalizál, amelyek emelik a CO₂ koncentrációt. De ez nem jelenti azt, hogy a CO₂ nem üvegházhatású: a felmelegedési ciklusok jelentős részében a gáz egyfajta pufferként működött, fenntartva a magas hőmérsékletet. Magyarán, a korábbi klíma-ciklusokban, ha egyszer valamilyen változás beindította a hőmérséklet emelkedését, az a CO₂ koncentráció (további) növekedésével járt, ami pedig fenntartotta a hőmérséklet-emelkedést. Ráadásul a manapság mért, kiugróan magas CO₂ koncentrációk egyértelműen nem magyarázhatóak pusztán a fölmelegedéssel (a most mért adatok mintegy másfélszer magasabbak, mint az utóbbi soktízezer év maximumai, a hőmérséklet szerencsére még nem tart itt) – ezekről az apró tényekről a "szkeptikusok" hajlamosak gálánsan elfelejtkezni.

Az esetleges illúziót, hogy a rendezőnek a tudományos vita ismertetése a fontosabb és nem saját, burkolt mondanivalóját akarja megjeleníteni, a film végszava rombolja végérvényesen le. Ott ugyanis (az Independent műsorismertetője szerint) egy kenyai fejlesztési szakember gondolatai hangzanak el: "Valakik szeretnék megölni az afrikai álmot. És az afrikai álom a fejlődés." Értsd a gonoszok, akik nem átallják kritizálni szennyező iparágakat, valójában a szegény afrikaiakat ítélik nyomorra. Jó kis sziruposan érzelgős szöveg, de valóságtartalma igen sekély; senki nem akar ilyesmit. Az igazság az, hogy rövid-távon a nehézfémipar és más környezetszennyező tevékenységeknek valóban kézzelfogható GDP növelő hatása van, különösen a környezetvédelmi normák leszarásával. De nem hiszem, hogy létezik olyan afrikai, aki ehhez a GDP növeléshez foggal-körömmel azután is ragaszkodna, ha megmutatnák neki ennek a hosszútávú következményeit: legyen az nagy tavak kiszáradása vagy emberéleteket követelő, egyre szeszélyesebb időjárás. Sokkal több pénzbe kerülne és több keserűséget okozna egy nagyon megváltozott bolygóhoz való alkalmazkodás, mint ami ahhoz kell, hogy a szennyező gyárakat környezetbarátabbá tegyék.

(Gondolom csütörtök után lesz több reakció, akkor majd igyekszem updatelni a posztot néhány külső véleménnyel is.)  

A tejivás, bármennyire is mindennapinak tűnik, egyfajta kiváltság. Kiváltság, mert nem mind vagyunk képesek rá, sőt, a Föld lakosságának többsége képtelen felnőtt korában megemészteni a tejet. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy csak kevesekben marad a tejcukor lebontást végző laktáz (LCT) enzim aktív anyatejtől való elválasztás után. Pár hónapja bővebben is írtam erről a jelenségről, annak kapcsán, hogy kiderült, Európában és Afrikában, azok a populációk, amelyek képesek egész életükön át laktázt termelni, különböző mutációknak köszönhetik ezt (azonban a mutáció mindkét esetben az LCT gén ugyanazon szabályozó régiójába esik, valszleg ennek köszönhető a hasonló hatás). A jelenség a konvergens evolúció elsőrangú példája.

Bevallom a poszt írásakor nekem sem fordult meg a fejemben, de az eszmefuttatás, amelyet a mutáció elterjedésének magyarázatára sugalltam (miszerint a tehén-szelidítők körében előny volt ez a mutáció, hiszen extra tápanyagforrást biztosított, s ennek köszönhetően terjedt el), nem az egyetlen lehetséges. Ui. az sem zárható ki, hogy egyszerűen elsősorban azok a populációk kezdtek el tehenészkedéssel foglalkozni, amelyeknél már eleve jelen volt valamilyen okból ez a genetikai változás. Nem nagyon életszerű magyarázat, hiszen a hús már önmagában is komoly tápanyagforrás, de egyetlen lehetőség van arra, hogy eldönthessük mi is volt valójában a helyzet: megnézzük, jelen volt-e a gén őseinkben.

Ehhez ma már természetesen nincs szükség időgépre, egyszerűen hipersteril körülmények között kell apró szövetmintát venni régi csontokból, és a DNS – már, ha egyben van még – máris mesél. Most is valami hasonló történt: olyan csontvázakat vizsgáltak meg, amelyek bizonyíthatóan 7-8,000 évesek – ez az az időszak, amikor a tehéntenyésztés európai hódítóútjára indult.

Az eredmény akár perdöntő is lehetne, hiszen egyetlen esetben sem találtak a laktóz-toleráns allélra, de mégsem az. Ugyanis ahhoz túl kicsi a mintaszám: mindössze nyolc szövetmintáról van szó (három Szarvasról, a többi pedig német, lengyel és litván lelőhelyekről származik). Arra, azonban elég, hogy lássuk, ha esetleg létezett is a szóbanforgó LCT allél, mindenképpen sokkal kisebb gyakoriságú volt az őskorban, mint napjainkban. Ez a tény pedig inkább az "előnyös mutáció gyors elterjedése" hipotézist erősíti.

Burger, J, Kirchner, M, Bramanti, B, Haak, W, Thomas, MG (2007) Absence of the Lactase-Persistence associated allele in early Neolithic Europeans. PNAS doi: 10.1073/pnas.0607187104

A főemlősök eszközhasználata lassan közhelyszámba megy. Az egyik klasszikus, tankönyvi példa olyan csimpánzokról szól, akik köveket használnak fel különböző nagyméretű magok feltörésére. Az eddig elfogadott magyarázat szerint, ezt a viselkedés-kombinációt a majmok a környezetükben élő emberektől lesték el a viszonylag közelmúltban, majd pedig egymásnak tanították meg.

Egy új felfedezés miatt azonban, úgy tűnik, hogy az eltanulás időpontjának tekintetében revideálni kell ezt a korábbi elgondolást. Ugyanis kanadai kutatók egy ősi, 4,300 éves csimpánz-tanyára bukkantak Elefántcsontparton, ahol számos olyan kő hevert, amelyekkel az egykori lakók, a nyomok szerint, hasonló magok felnyitását használtak, mint ma is élő rokonaik. Vagyis csimpánzok sokkal régebb óta bírják a "diótörő" tudást, mint azt eddig gondoltuk. Sőt, a kutatócsoport merész feltételezése szerint (amire abszolút nincs bizonyítékuk, így nem árt nagyon szkeptikusnak lenni ezen a ponton), akár az is elképzelhető, hogy anno az emberek és a csimpánzok közel egyszerre sajátították el ezt az ismeretet.

Mindenesetre, ha ehhez hozzávesszük azt a legfrissebb hírecskét, hogy Szenegálban nőstény csimpánzok foggal élesített faágakat lándzsaként használva vadásznak kisebb emlősök után, azok odvaikban, máris (még) elismerőbben tekinthetünk legközelebbi rokonainkra.

Pruetz, JD, Bertolani, P (2007) Savanna Chimpanzees, Pan troglodytes verus, Hunt with Tools. Current Biology doi: 10.1016/j.cub.2006.12.042

Egeret klónozni ma már nem számít ördöngősségnek, de azért messze nem triviális. A leggyakrabban alkalmazott eljárás során, ún. kumulusz sejtek sejtmagját használják az eljáráshoz (vagyis ezt juttatják be egy olyan petesejtbe, amelyből előzőleg eltávolították a saját sejtmagot – így készült az első magyar klónegér, Klonilla is), ami kapcsán két gond merülhet fel.

Egyrészt kumulusz sejtek csak nőstényekből nyerhetőek, hiszen ez a sejttípus a petesejtek körül található csak. A másik inkább egy dogmatikus álláspontot tükröz: mivel ezek a sejtek már viszonylag beszűkült fejlődési potenciállal rendelkeznek (azaz bár még nem differenciálódtak teljesen, csak kevés fajta sejtet képesek létrehozni), elképzelhető, hogy kevésbé hatékonyak, mint a nagyobb fejlődési potenciállal rendelkező ún. felnőtt-őssejtek (adult stem cells). (Emögött az érvelés mögött az a megfigyelés áll, hogy a valódi embrionális őssejtek a leghatékonyabbak klónozás során, és a "józan paraszti logika" szerint a felnőtt őssejtek annál jobban hasonlítanak az embrionális őssejtekre, minnél kevésbé elkötelezettek. – Ez inkább intuíció volt eddig is, konkrét bizonyíték nem nagyon támasztja alá.) Bár ez a dogma már tavaly erős gellert kapott, azért még nem teljesen halott.

Most egy tanulmányban kumulusz sejtek, differenciálódott bőrsejtek és bőrőssejtek sejtmagjának klónozási hatékonyságát vetették össze. Nos, a bőrőssejtek semmivel sem bizonyultak jobbnak, a másik két sejttípusnál. (Érdekes módon, a három kísérlettípus minden fázisban hasonló sikerességet mutatott, amit azért emelnék ki, mert a már említett tavalyi cikkben a differenciáltabb sejtekből készült klónok jobb (!) eséllyel vészelték át a fejlődés kezdeti szakaszát, mint a kevésbé elkötelezett sejtekből készült társaik. Tippem szerint valami technikai okra vezethető vissza az eltérés, bár a két cikkben alkalmazott protokoll főbb vonalaiban megegyezik.)       

Li, J, Greco, V, Guasch, G, Fuchs, E, Mombaerts, P (2007) Mice cloned from skin cells. PNAS 104: 2738-2743.