A női emésztő és reproduktív rendszerek közt nem létező kapcsolatban hívő idahoi törvényhozó, Vito Bariberi kapcsán a legérdekesebb nem is arról beszélni, hogy mennyire ostoba, hanem hogy mit gondoltak az emberek akkor, amikor még tényleg nem értették miként is működnek ezek a rendszerek.

Ez persze egy külön disszertáció anyaga lenne, ha teljes egészében fel akarnánk dolgozni, így maradjunk csak egyetlen esetnél, Leonardo da Vinci egyik klasszikus, korai anatómiai vázlatánál, ahol szexuális aktus közben mutat egy párt.

A kép még bizonyíthatóan egy olyan korszakban készült, amikor Leonardo maga még nem boncolt saját kezőleg, így anatómiai tudása kizárólag a korábbi ismeretekre, az arisztotelészi tanokra támaszkodott. Ezek, pedig meglehetősen sommásak voltak.

Ahogy egy 1986-os cikkben írják az ábráról:

“Egy rövid pillantás is feltárja, milyen fantasztikus belső “csővezetéket” tervezett Leonardo, hogy leírja az arisztotelészi fiziológiát. A péniszbe két vezeték tart, az alsó a húgycsőn keresztül kapcsolódik az urogenitális rendszerhez, míg a felső a gerincvelőbe fut, három éren keresztül. […] Az ókori görögök szerint a magzat “esszenciáját” a férfi “univerzális maganyaga” adta. Ez a szaporodási hozzávaló az izomműködéshez is szükséges élettani elemből, az úgynevezett “animális szellemből” (animal spirit) származott. Ez az artériás vérből keletkezett az agyalapnál és az idegeken keresztül jutott el a test különböző részeihez. Ezért kapcsolta da Vinci a gerincvelőt a péniszhez is. Arisztotelész szerint a herék nem játszottak szerepet a szaporodásban, csak nyál szerű anyagot biztosítottak, hogy síkosítsák a vaginát a közösülés során. Leonardo, úgy tűnik, nem értett ezzel egyet, ezért egy nagy érrel kötötte össze a szívet és a heréket, ezzel arra a galénoszi nézetre utalva, hogy a hímivarsejtek a vérből keletkeznek.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →