STAP by STAP: egy tragédia anatómiája

YSasai

Mindig szomorú, ha egy tudományterület kiemelkedő alakja meghal, de persze más a helyzet, ha ez az elkerülhetetlen pillanat egy produktív karrier végén, természetes körülmények közt (ágyban, párnák közt) következik be, vagy egy karriert derékba tör. És persze az sem mindegy, hogy ha utóbbi, akkor az esemény tragikus körülményei elkerülhetetlenek voltak, vagy épp hogy nagyon is elkerülhetőek.

Josiki Szaszaj esete abszolút az utóbbi kategória: a nagyhírű japán RIKEN intézet Fejlődésbiológia Központjának (CDB) alapító-kutatója egy fantasztikus karrier közepén vetett véget az életének, egy olyan ügy nyomán, ami ugyan nem az ő közvetlen hibájából eredt, de végül már a CDB létét fenyegette. Ha fejlődésbiológusként nézem, Szaszajnak fantasztikus érzéke volt megtalálni az utóbbi évek során, épp merre tágíthatóak leginkább a tudományterület határai.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Angora szempillák

fgf5-human.jpgAmikor két, trichomegáliát (vagyis egyes szőralapú képződmények, pl. a szempilla) extrém megnagyobbodását mutató pakisztáni családot kezdtek tanulmányozni genetikusok, nagy meglepetésre senki nem számított. A szőrképződésben és növekedésben részt vevő fontosabb géneket elég jól feltérképeztük már mindenféle laboratóriumi egér vonalakon, illetve a természetben más emlősökben spontán megjelenő szőrelválasztásoknak köszönhetően.

És valóban: a fura fenotípust okozó mutáció az FGF5 nevű gén egyik funkcióvesztéses alléljának bizonyult, márpedig, ez a gén már korábban is kapcsolatba lett hozva hosszú szőrszálakkal – egerekben, macskákban és nyulakban az ún. angora fenotípus mögött ez a mutáció leledzik.

De persze az azért érdekes kérdés, hogy miért lesz az adott gén hiányából hosszab szőrszál és ezt érdemes is egy kicsit körbejárni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

GMO párbeszéd (remélem sorozat lesz…)

gm-crops-online-C-2.jpg

Felkérést kaptunk, hogy véleményezzünk egy blogbejegyzést, aminek nagyon örültem, hiszen ez talán valódi párbeszéd kezdetét jelentheti, ami a legjobban hiányzik a GMO vitából. Az “Így nevelj szuperhernyót” a Dinamó blogon jelent meg. Tulajdonképpen két jelenséggel foglalkozik, az első, hogy öt éve megjelentek a Cry3Bb1 Bacillus thuringiensis toxinra ellenálló kukoricabogarak, a második pedig egyes brazil gazdák és a Monsanto közt zajló per. Menjünk szép sorban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A hagyományos növénytermesztés veszélyei 7. – Megtörtént a lehetetlen

epichole01.jpgKedves olvasók mint a cím is mutatja, ma megtörtént a lehetetlen. Egészen pontosan a lehetetlen régebben történt meg, én csak ma szereztem róla tudomást. Karen V. Ambrose és munkatársai füvek szimbionta gombáit vizsgálták, ezek közül is az Epicholë nevű szervezeteket. Ezek a gombák azért izgalmasak, mert amikor szimbiózisba lépnek a növényekkel, védelmet is nyújthatnak bizonyos káros hatások ellen, például megvédik a növényt a rovarkártevői ellen.

A szerzők éppen ennek a rovarok elleni védelemnek akartak kicsit utánajárni, a gombával fertőzött és nem fertőzött növények által kifejezett géneket hasonlították össze és meglepő módon azt tapasztalták, hogy a gombával fertőzött növényekben egy baktérium gén terméke is megtalálható. A fehérjekódoló gén nagyon hasonlított az eredetileg a Photorhabdus luminescens nevű baktériumban leírt mcf1 és mcf2 (makes caterpillars floppy) génekhez, ezt mutatja az első B ábra. A Ph. lumiscens férgek szimbiontája, a rovarokon élősködő féreg Ph. lumiescens baktériumokat juttat a rovarba, amelyek azonnal különböző toxinokat kezdenek termelni, amik megölik a gazdát, így a féreg és a baktérium is nyugodtan lakmározhat belőle. Éppen mivel ez a szervezet alkalmas lehet rovarirtásra, valamennyire tanulmányozták, így az mcf1 és mcf2 génjeinek a működéséről is tudunk ezt-azt, például, hogy mindkettő rovarölő toxinfehérjéket kódol. Az eddig rendelkezésünkre álló tizenhárom Epicholë genomban megtalálható ez az mcf szerű gén, ezt mutatja az első A ábra, míg a több száz ismert egyéb gomba genomból hiányzik, így valószínűsíthető, hogy egy nem túl régen történt horizontális génátviteli esemény juttatta be ennek a gombának a genomjába.

Ezek után nyilván kipróbálták, hogy toxinként működik -e a fehérje, egy E. coli baktériumba klónozták a fehérjét kódoló gént, majd egyszerűen hernyókat injekcióztak be az E. coli baktériumok szuszpenziójával. Azt tapasztalták, hogy az üres vektort hordozó baktérium nem ölte meg a hernyókat, az mcf-szerű gént kifejező baktérium viszont igen.

epichole02.jpg

Mi ebben a lehetetlen? Én évek óta hallom minden létező forrásból, hogy a természetben nem jöhet létre olyan növény, amely egy baktériumból származó toxint termelj és így védekezik a rovarkártétel ellen, ezért kell szabályozni a Bt-toxin termelő génmódosított növényeket. Viszont mint a mellékelt ábra mutatja, a természetben is akad ilyen, egy eukarióta gomba egy baktériumtól szerzett egy toxin fehérjét kódoló gént, amivel a gazdanövényét rágó rovarokat öli meg. Vajon majd átírják ezeket a törvényeket, hiszen mostantól nyilvánvaló, hogy a természetben is létrejöhet olyan növény, ami baktérium toxinfehérjékkel mérgezi le a rovarkártevőit?


Ambrose, Karen V., Albrecht M. Koppenhöfer, and Faith C. Belanger. “Horizontal Gene Transfer of a Bacterial Insect Toxin Gene into the Epichloe Fungal Symbionts of Grasses.” Scientific Reports 4 (Július 2014). doi:10.1038/srep05562.