Viszonylag kellemes meglepetés ért a friss Science végigböngészése közben. Egy 32 európai országot, Japánt és az Egyesült Államokat az evolúció elfogadottsága szempontjából összehasonlító tanulmány Magyarországot a középmezőny tetejéhez sorolta. Na nem mintha, a 20+% kreacionista nem lenne iszonyatosan sok, de egy korábbi BBC felmérés kapcsán, már-már komolyan elkezdtem aggódni, hogy valójában Közép Európa ezen szegletén sem sokkal jobb a helyzet mint Amerikában.
Nos utóbbi szerencsére nem igaz, de ez nem jelenti azt, hogy hátra lehetne dőlni. A fent említett kreacionista kisebbség aránya szerintem még mindig arról árulkodik, hogy a magyar tudományos közösség nem tesz eleget azért, hogy az átlagemberek számára demisztifikálja az evolúciót és megismertesse az azt alátámasztó bizonyítékokkal.
A kutatás egészét nézve nagyon szomorú azonban, hogy a világ vezető tudományos hatalma egyedül a Törökországot tudja megelőzni a listán. Sokan hajlamosak ezen kárörvendeni, pedig kevés ok van rá: hiszen az amerikai kreacionisták sikeressége, az egész mozgalmat motiválja, ráadásul anyagi támogatást is biztosíthat a "leányszervezeteknek".
Lehet, hogy valóban nagy szükség van egy Anti-Wedge-re…
Miller, JD, Scott, EC, Okamoto, S (2006) Public Acceptance of Evolution. Science 313: 765-766.
Ha valaki már találkozott a Fiatal-Föld Kreacionisták (Young Earth Creationists) 
A négylábú gerincesek fejlődésének ezernyi érdekfeszítő része közül az egyik legérdekesebb és ennek megfelelően legtöbbet tanulmányozott, a végtagok kialakulása. Az állatok ezen csoportjának nevét (Tetrapoda) is adó függelékek azért különösen izgalmasak egy fejlődésbiológus szemszögéből, mert rajtuk keresztül az alapoktól megérthető, hogy miként jöhet létre egy komplex szerv a maga térbeli elrendeződésével és milyen jelátviteli mechanizmusok kellenek az egyes komponenseinek kialakításához. (Gondoljunk csak a saját kezünkre, hányfajta csont, ér, ín, ideg és izom van benne, illetve, hogy jól láthatóan három térbeli tengely mentén szerveződik.) Ráadásul a végtagok a fejlődő állat szempontjából nem is létfontosságúak, így kíséreletek során viszonylag szabadon manipulálhatjuk őket, ami nem elhanyagolható a kutató önös szempontjából sem.
Akik cigiznek általában többet is isznak, ez eddig tiszta empirika, de hogy pontosan miért is van ez az összefüggés, nem teljesen világos. A klasszikus addiktológiai nézetek szerint elképzelhető, hogy aki már hódol egy szenvedélynek, az könnyebben válik egy másik rabjává is. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy mivel mindkét szenvedély ugyanazon a módon, a dopamin nevű ingerületátvivő molekula segítségével okoz a szervezetnek örömet, a dohányosoknak (mivel szervezetük már megszokta a magas dopamin szintet) több alkoholt kell fogyasztaniuk, ahhoz, hogy hasonlóan deliriumos állapotba kerüljenek mint nem dohányzó társaik.
A méhek és virágok "románca" a prűd szexuális felvilágosítások örökzöld metaforájának tűnik. Azonban ne tévesszen meg senkit, hogy már nagyszüleinket is ezzel a történettel vezették be a nagybetűs élet egy jól körülírható részének rejtelmeibe: a téma korántsem biztos, hogy örök.
A jelen cikk egy lépéssel közelebb visz minket a cross-prezentáció megértéséhez. Az immunrendszer sejtjei a kórokozókat normális körülmények között bekebelezik, amik így egy sejten belüli hólyagocskába (fagoszóma) kerülnek. A fagoszóma pH-ja egy rövid lúgos szakasz után erősen savassá válik, a membránban ülő V-ATP-áz nevű fehérjének köszönhetően, emiatt a fehérjéket az emésztő enzimek gyorsan alkotóelemeikre bontják. A cross-prezentáció során azonban szükség van minimális méretű fehérjeszakaszok megőrzésére, egyébként nem történhet meg a felismerés a T-sejtek által. Különböző genetikailag módosított egértörzseken végzett kísérletek során most kiderült, hogy dendritikus sejtekben, amelyek képesek cross-prezentációra, a fagoszómák lúgosodását okozó NOX2 fehérje jóval aktívabb, így a pH nem csökken le annyira. Ennek az a következménye, hogy a fehérjék csak részlegesen bomlanak le és az így megmaradó megfelelő hosszúságú szakaszok elegendő specificitást biztosítanak a T-sejtek által való felismeréshez.
