Sexcomb bejegyzései

Mire jó a GMO 33 – Hatékonyabb gyógyszertermelés

Közzétéve Szerző:
28

kezdoknek.jpg

Megpróbálkoznék egy új, kísérleti módszerrel: Innentől a „Kezdőknek” címkével ellátott írásokat egyértelműen laikusoknak írom, kipróbálom, mennyire válnak népszerűvé a tényleg egyszerűbb nyelven, kevesebb lényegtelen részleten rágódó, kezdőknek íródott cikkek. Ezen túl ezt a gyűjteményt a fenti sárga címke jelöli majd.

A malária még mindig gyilkos kórnak számít, évente kétszázmillió fertőzést jegyeznek föl és hétszázezren bele is halnak. Ráadásul a malária kórokozója már eddig is több maláriaellenes gyógyszerre ellenállóvá vált, így az új gyógyszerek fejlesztése elsődleges fontosságú. Az artemizin egy ilyen maláriaellenes hatóanyag, 1972 -ben fedezte föl Tu Ju-ju kínai kutató, ezért a felfedezéséért 2015 -ben Nobel-díjat is kapott. Az artemizint az egynyári üröm nevű növény termeli, sajnos a leveleiben elég kevés hatóanyag található, a száraz tömeg 0,1-1% -át teszi csak ki. Nyilván ha rá tudnánk venni a növényt, hogy több artemizint termeljen, olcsóbbá válna maga a gyógyszer is, de ugye az egynyári üröm nemesítés még gyerekcipőben jár, egyértelműen kevésbé kutatott terület, mint mondjuk a kukoricanemesítés. Mit tehet ilyenkor a biológus?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Könyvheti pótposzt – The taste of tomorrow

Közzétéve Szerző:
3

12669952.jpgJosh Schonwald: The taste of tomorrow (2012)

 

Lemaradtam a könyvheti közös posztról, részben lustaságból, de félig-meddig okkal, hiszen a bemutatott könyv eléggé kakukktojás: Nem egy kutató írta a szakterületéről a közönségnek, hanem egy újságíró kontárkodott bele az élelmiszeripar boszorkánykonyhájába és mintegy alulról építkezve próbálta földeríteni merre haladunk? És éppen e miatt, rengeteg szigorúan nem tudományos kérdést érint, lehet ez tetszett benne ennyire.

 

Az első fejezet a salátákról szól. Igazából egy elképesztő mértékű változást ír körül, ami teljesen észrevétlenül zajlott le néhány szűk évtized alatt: Az USA fogyasztói nyolcvan éven át teljesen jól elvoltak a manapság jégsalátának hívott nagyrészt ízetlen zöldséggel és igazából a növénynemesítés kimerült annyiban, hogy amikor egy új betegség támadta meg készíttetek egy annak ellenálló fajtát. Aztán a nyolcvanas évek végén Todd Koons kifejlesztett egy aratógépet, amivel egészen olcsón szüretelhetővé tette a leveles zöldségeket. Körülbelül ezzel egy időben, 1989 -re elkészült egy tökéletesen ismeretlen találmány is: A zacskó, amiben a vágott saláta hosszú ideig friss maradt a boltban. Ezek nyomán az USÁban berobbant a salátaipar, egyre újabb és újabb növényeket kezdtek árulni és a fogyasztók teljesen észrevétlenül alakultak át ínyencekké, manapság néhány évente dobnak piacra újabb salátanövényeket. Azonban a szerző nem állt meg itt, elment egészen a forrásokig, minigazdaságokat látogatott végig, kötelességtudóan megkóstolt minden elképzelhető és elképzelhetetlen salátanövényt. Meglátogatott pár látnokot is, akik jelenleg gyomoknak tartott zöldeket képzelnek el a jövő asztalán. A könyv egyik legaranyosabb története éppen ehhez kapcsolódik, amikor a szerző egy egész nyári mindenféle saláta végigkóstolása után megkérdezte a feleségét, mit hozzon a piacról, mire csak ezt a választ kapta: „Olyan salátákat, amiknek már hallottam a nevét életemben.” Mire átbeszélték ezt a dolgot, teljesen megdöbbent, amikor a párja megkérdezte: „Neked tényleg ízlett például a disznóparéj?”

 

Külön fejezetet kaptak a GMOk, a korszellemnek megfelelően már a bevezetőben hitet tesz mellette, hogy tényleg nagyon gyanakodott a Monsantóra, de amikor beleásta magát a kérdésbe, rájött, hogy semmilyen oka sem volt rá.

 

Külön fejezet szól a halakról. Jelenleg az akvakultúra még annyit jelent, hogy a tengerben hálókkal elkerített gazdaságokban lazacot nevelnek. Azonban az ipar úttörői egészen másban gondolkodnak: Városi hulladékhővel fűtött, alagsorokban elférő halneveldékben, amikkel magában a városban termeltethető meg a lakosok halszükséglete, a szabad vizeket nem veszélyeztetve. Erre viszont a jelenleg fogyasztott halaink nem alkalmasak, az akvakultúra térhódításával új fajokat kell majd háziasítanunk. Egészen izgalmas olyan halakról olvasni, amiknek magyar neve sincs még, de várhatóan néhány évtizeden belül mi is esszük majd a húsukat.

 

Mindenkinek csak ajánlhatom ezt a könyvet, teljesen laikus szemszögből mutatja be az élelmiszeripart, meglepően tisztán elkapva az okokat és az okozatokat. A halakról szóló fejezet önmagában egy gyöngyszem, nagyon ritka, hogy ilyen alaposan körüljárná bárki is egy termék (ez esetben a sült hal) előállításának módját és a lehetséges változtatásokat.

 

 

 

 

Honnan jönnek a GMO-hírek?

Közzétéve Szerző:
12

Sokszor érintettük már a kérdést, hogy miként térhet el ilyen elképesztő mértékben a GMO -k megítélése a közemberek és a szakértők körében. Láthatóan az Európai Unióban egy minden ízében tudományellenes megközelítést alkalmazunk. Nagyon érdekes kérdés, hogy honnan jön ez a végtelenül erős GMO ellenes mozgalom? Hogyan lehetséges, hogy a lakosság, a döntéshozók inkább hisznek a kérdéshez alig értő mozgalmároknak, mint a saját adójukból fizetett szakértőknek? A napokban egy friss preprint (vagyis olyan közlemény, amit már benyújtottak egy szaklaphoz, de még nem fogadták el) került ki a SocArxiv oldalra, ami igencsak érdekes adalékot adhat a kérdés megválaszolásához.

dorius_lawrence-dill_gmos.jpg

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO 31. – Hamburger élesztőből

Közzétéve Szerző:
45

impossibleburger.jpgAz egyik legkiterjedtebb emberi tevékenység jelenleg a Földön az állattenyésztés, aminek ugye egyik fő célja a hústermékek előállítása. A Wikipedia idevágó bejegyzése szerint a húsipar az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsájtó és a biodiverzitás csökkenésnek fő oka. Jelenleg is ezzel fojtjuk meg a bolygónkat, de a jövő még sokkal sötétebbnek ígérkezik: Előrejelzések szerint a hús iránti kereslet 2050 -re megduplázódik (a kétezres évéhez képest). Nem meglepő módon a megtermelt haszonnövényeink túlnyomó részét takarmányként hasznosítjuk, gyakorlatilag a mezőgazdasági területek nagy részét annak szolgálatába állítottuk, hogy húst állítsunk elő.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 30. Pókselyem újratöltve

Közzétéve Szerző:
101

6-monster-silk-moths.jpgRégebben írtam már a pókselyemről, ami túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy csodálatos anyag ötször erősebb az acélnál, mivel fehérjéből áll, könnyedén lebontható bármilyen biológiai rendszerben. A pókselyem ipari felhasználására már most elképesztő ötletek keringenek, egyetlen aprócska nehézség akadályozza a pókselyem-forradalmat: A pókokat nagyon nehéz tömegben tartani. Egyrészt ragadozók, tehát leginkább rovarokkal kellene őket etetni, ami eleve nagyban drágítja a póktartást másrészt nem igazán társas lények, ha összeeresztik őket, a legtöbb faj egyedei örömmel zabálják föl egymást is, így a külön-külön tartásuk gyakorlatilag gazdaságtalanná teszi a pókselyem bármilyen nagyüzemi előállítását. Eddig a pókselyem ipari felhasználása olyan elképesztően különleges területeket jelentett, mint például távcsövekben a szálkereszt elkészítése. Hogyan lehetne mégis fölhasználni ezt a rendkívül előnyös tulajdonságú anyagot?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 29. A lőszerfaló füvek

Közzétéve Szerző:
Válasz

150px-rdx_3d_ballstick.pngÁltalában a szennyezett talajok megtisztítása eléggé költséges elfoglaltság, nyilván minden megoldás, ami csökkenti ezen megoldások árát, nagy segítség lenne a környezetvédelemnek. Az USÁban található több mint száz lőtér megtisztítása becslések szerint 16-160 milliárd dollárba kerülne. A mai cikk egy egészen különleges szennyezéssel foglalkozik, a lőtereken felhalmozódó robbanóanyagokéval. Eddig nekem fogalmam sem volt erről, de a cikk alapján a robbanóanyagok maradékai kifejezetten nehezen lebomló szennyező anyagként viselkednek a lőtereken, lőszergyárak környékén, illetve a lejárt szavatosságú lőszereket megsemmisítő üzemekben, a hexogén (RDX) és a TNT is károsítja a környezetet és ugye a dolog természetéből fakadóan, egy lőtéren minden esetleges kárelhárítást gátol a terület katonai felhasználása. Ez szép, de mi köze ennek a rekombináns DNS technológiához?

A mai cikkünk szerzői elég kézenfekvő megoldást találtak erre a problémára: fogtak két közönséges füvet egy Panicum virgatum és egy Agrostis stolonifera nevűt és három transzgént juttattak a genomjukba. Ugyanis a növények általában maguktól fölveszik a hexogént, de nagyon lassan bontják le, míg a TNT fölvételét eleve gátolja, hogy a növények számára erősen mérgező. Viszont ismert egy Rhodococcus rhodochrous nevű baktériumtörzs, amelyik a hexogént nitrogénforrásként is felhasználja (=eszi), ehhez két gén szükséges az xplA és xplB nevűek, illetve a róluk átíródó fehérjék. Egy Enterobacter cloacae nevű baktériumban pedig azonosítottak egy nfsl nevű gént, aminek a terméke a TNT bomlását katalizálja. Ezt a három gént tették be egy kazettába, amit be is juttattak a fentebb említett két fű genomjába.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO 28. A fotoszintézis és a hozam

Közzétéve Szerző:
7

fotoszint01.jpgA haszonnövények hozamának a növelése egyértelműen kiemelten fontos feladat lenne. Ennek egyik legegyszerűbb módja lehetne a fotoszintézis hatékonyságának az emelése. Ezen a területen még beláthatatlan mértékben fejlődhetünk, a növények a beérkező fotonok 1-2% -t hasznosítják jelenleg. A címből már könnyedén kitalálhattátok, hogy ma egy olyan GM-találmányt fogok bemutatni, ami a fotoszintézis hatékonyságát emelik. A meglepetés annyi, hogy nem egyet, hanem kettőt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 27. Rizs és metán

Közzétéve Szerző:
13

fig1.jpgA metán a globális fölmelegedés szempontjából lényeges gáz, a jelenlegi felmelegedés 20% -áért a légkörbe juttatott metán felelős. Jelentős metánkibocsájtó a mezőgazdaság, ezen belül is az árasztásos rizstermesztés, az összes metánkibocsájtás 7-17% -a származik rizsföldekről. Kézenfekvő megoldás lenne a rizsföldek metánkibocsájtásának a visszaszorítása, de eddig ezen a vonalon nem sok eredményt mutatott fel a hagyományos nemesítés.

Viszont a mai cikkünk szerzői teljesen más úton indultak el. A rizs metánkibocsájtásáért nagyrészt a gyökerein élő mikróbák felelősek, a szerzők arra gondoltak, hogyha a növény energiáit átirányítnák a keményítőkészítésre, a gyökerei között élő mikróbáknak is kevesebb tápanyag marad, így kevesebb metánt termelnek majd. Már előttük leírtak egy transzkripciós faktort árpából, a SUSIBA2 -t, amelynek magas szintje az árpában a magas keményítőtartalommal párosul. No, a szerzők ezt a fehérjét kódoló gént juttatták be a rizs genomba ezzel túltermeltették a fehérjét rizsben, ezt a GM-rizst nevezték el SUSIBA2-77 -nek. Nem gatyáztak vele, el is ültették Kínában egy kísérleti telepen, egymástól ötszáz kilométernyire és megmérték a metánkibocsájtásukat. Az eredmény látható az első A ábrán, a rizs virágzása előtt csak 90% -kal csökkent a SUSIBA2-77 metántermelése a kontroll rizshez (Nipponbare) képest, a virágzás után 99,7% kal. Az első B ábrán egy autofluoreszcens kép látható, elméletileg a „Nipp” képen látható fényes pontok a kontroll rizs gyökerén élő metántermelő baktériumokat jelzik, amelyek ibolyántúli fényben világítanak, láthatóan a másik képen ezek mennyisége csökkent, ebből arra következtettek, hogy a gyökéren élő metántermelő baktériumok mennyisége csökkent a beavatkozástól. A C ábrán ugyanez a csökkenés látható, itt a talajban grammonként található, az egyes baktériumcsoportokra jellemző gének kópiaszámát tüntették föl (Mst=Methanosaetaceae; MET=metanogének; Msc=Methanosarcinaceae; MBT=Methanobacteriales; MMB=Methanomicrobiales; ARC=archea;), láthatóan csökken ezeknek a mikróbáknak a mennyisége a talajban.

Ez egy elég jó bemutatója annak, hogy mire jó a rekombináns DNS technológia: Villámgyorsan és hatékonyan nemesíthetőek vele olyan jellegek, amik más módszerekkel nehezen megközelíthetőek lennének, ha ismert valamilyen, a folyamatot szabályozó gén.

Su, J., Hu, C., Yan, X., Jin, Y., Chen, Z., Guan, Q., … & Schnürer, A. (2015). Expression of barley SUSIBA2 transcription factor yields high-starch low-methane rice. Nature

A hagyományos növénytermesztés veszélyei 13. Clearfield növények a másik oldalról

Közzétéve Szerző:
Válasz

330px-canolablooms.JPGÁltalában nem foglalkozok hírekkel, de azt hiszem pár napja megtörtént a legeslegfurcsább eset a GMO ellenes mozgalom eddigi történetében: November 27. -én Dijon mellett GMO ellenes aktivisták letaroltak két repcetáblát, mert GM-repcét vetettek. A bibi ezzel annyi, hogy Franciaországban is teljes a GMO tilalom, egyáltalán nem szabad arrafelé GMOkat vetni. Nem is vetettek. Minden jel szerint az a bizonyos repce a már általam is piszkált Clearfield növények egyike lehetett, ami bizony nem számít GMOnak, mivel hogy hagyományos nemesítéssel készült, mutagenezissel, vagyis véletlenszerű mutációkat hoztak létre a genomjában.

 

A GLP híre szerint ez nem akadályozta meg a derék aktivistákat, ők maguk ki is jelentették, hogy: „A mutagenezissel készült GMOk pont olyan veszélyesek, mint a transzgenikus GMOk, a növény gyomirtószivaccsá válik” Ezzel azért akad néhány nagyon súlyos probléma, például hogy ez alapján minden élőlény GMOnak számít, egy újszülött embergyerek is több tucat olyan mutációt tartalmaz, amelyiket nem a szüleitől örökölt, hanem benne jelent meg újonnan. Mégsem válik ettől „gyomirtószivaccsá” vagy veszélyessé. Szóval ahogy elnézem a derék aktivistáknak sem egészen tiszta már a „GMO” kifejezés jelentése, általános szitokszóként használják.

 

De részletesebben is elmagyarázzák az álláspontjukat: „mutagenezissel készített GMOkat is vetnek, amelyeket az ED 2001-18 -as irányelve alapján GMO -nak számítanának, de kivették a hatálya alól” Na most ez szép, de ha megkeressük ezt a bizonyos irányelvet, ott ennyi áll: „„GMO” olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján.” Szóval ez tök jó, csak ez alapján minden jelenleg élő jószág GMOnak számít. Ahhoz, hogy ez az irányelv bármilyen módon alkalmazható legyen, ne jelentse az összes élőlény azonnali kiirtásának a kötelezettségét, mégiscsak kivételeket kellett bele tenni. Például az embereket, ugyanis ettől minden újszülött GMOnak minősül, hiszen olyan mutációkat hordoz a genomjában, amelyek nem párosodás illetve rekombináció útján kerültek oda, hanem kőkemény mutációk termékei. Ennyi erővel az összes repcét, búzát, kukoricát, krumplit, embert, marhát, sertést kiirthatnák ugyanilyen hévvel, mindegyikről elmondható, hogy a 2001-18 -as irányelv hatálya alá került volna, de kivételt tettek vele.

 

Erről már korábban is lamentáltam, hogy teljesen értelmetlen a GMO és nem-GMO alapon felosztani vagy szabályozni a vetett fajtákat, mivel az, hogy a genomjukba juttatott idegen DNS -t előtte tartották -e fenn egy plazmidon a világon semmit sem mond az adott élőlény tulajdonságairól. Úgy tűnik a GMO ellenes mozgalom sikeresen átvágta a gordiuszi csomót: Nem, nem látták be, hogy a GMO ellenes boszorkányüldözés értelmetlen. Hanem miután sikerült például Franciaországból is kitiltani minden GMOt, most valamilyen ismeretlen okból GMOvá avatnak nem-GM fajtákat, amik valamiért nem tetszenek nekik.