Az elsősorban orvosi használatra kifejlesztett fejlett képalkotó eljárások tudományos alkalmazása néha arra is jó példa, hogy milyen amikor egy tipikus alkalmazott tudományos eszközt az alapkutatás szolgálatába állítanak.
Bár a British Museum múmia kiállítása után nem kellene ezen nagyon meglepődni, most mégis sokan leesett állal szemlélik, hogy milyen amikor a fent említett technológiát ősrégi fosszilis embriók vizsgálatára használják. Mint a képek is mutatják, az eredmény elég látványos, és a képek részletessége sokak reményeit felülmúlja.
A Nature-ben megjelent cikk szerzői synchroton röntgen tomográfiás mikroszkópokat használva pre-kambriumi embriókat (és más megkövült apró élőlényeket) vettek szemügyre. Már az is csoda, hogy az említett embriók az elmúlt év százmilliókat egyben kibírták, de a vizsgálat szerint gyakorlatilag az egyes sejtek is jól azonosíthatók bennük megfelelő szoftverekkel akár rekonstruálhatók is (pl. lásd a barnás és sárgás 3Ds alakzatokat a mellékelt ábrán).
Az eljárás egyik gyakorlati alkalmazása, hogy régóta folyó paleo-taxonómiai viták végére tehet pontot. Ilyen pl. hogy rendszertanilag melyik csoportba (volt) sorolható a Markuelia nevű, féregszerű lény. Az egyik elterjedt vélemény az obskurus tengeri férgeket magába foglaló Scalidorphák közé tartozik, az ellentábor azonban kitartóan állította, hogy egyfajta fonálféreg (Nematoidea). A két csoport között az egyik különbség az, hogy a Scalidorphák költhető garatjában jellegzetes elrendeződésben tüskés "fogak" vannak, amelyeket vadászás közben vetnek be.
Az új képeken pedig elég jól látható, hogy a felső-kambriumi Markueliák gartjában öt sor, elég élesnek látszó fogszerű képződmény foglalt helyet, azaz azoknak lett igazuk, akik Scalidorphának vélték őket.
Donoghue PCJ, Bengtson S, Dong X-p, Gostling NJ, Huldtgren T, Cunningham JA, Yin C, Yue Z, Peng F, Stampanoni M (2006) Synchtrotron X-ray tomographic microscopy of fossil embryos. Nature 442: 680-683.
Ha valaki már találkozott a Fiatal-Föld Kreacionisták (Young Earth Creationists) 
A négylábú gerincesek fejlődésének ezernyi érdekfeszítő része közül az egyik legérdekesebb és ennek megfelelően legtöbbet tanulmányozott, a végtagok kialakulása. Az állatok ezen csoportjának nevét (Tetrapoda) is adó függelékek azért különösen izgalmasak egy fejlődésbiológus szemszögéből, mert rajtuk keresztül az alapoktól megérthető, hogy miként jöhet létre egy komplex szerv a maga térbeli elrendeződésével és milyen jelátviteli mechanizmusok kellenek az egyes komponenseinek kialakításához. (Gondoljunk csak a saját kezünkre, hányfajta csont, ér, ín, ideg és izom van benne, illetve, hogy jól láthatóan három térbeli tengely mentén szerveződik.) Ráadásul a végtagok a fejlődő állat szempontjából nem is létfontosságúak, így kíséreletek során viszonylag szabadon manipulálhatjuk őket, ami nem elhanyagolható a kutató önös szempontjából sem.
Akik cigiznek általában többet is isznak, ez eddig tiszta empirika, de hogy pontosan miért is van ez az összefüggés, nem teljesen világos. A klasszikus addiktológiai nézetek szerint elképzelhető, hogy aki már hódol egy szenvedélynek, az könnyebben válik egy másik rabjává is. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy mivel mindkét szenvedély ugyanazon a módon, a dopamin nevű ingerületátvivő molekula segítségével okoz a szervezetnek örömet, a dohányosoknak (mivel szervezetük már megszokta a magas dopamin szintet) több alkoholt kell fogyasztaniuk, ahhoz, hogy hasonlóan deliriumos állapotba kerüljenek mint nem dohányzó társaik.
A méhek és virágok "románca" a prűd szexuális felvilágosítások örökzöld metaforájának tűnik. Azonban ne tévesszen meg senkit, hogy már nagyszüleinket is ezzel a történettel vezették be a nagybetűs élet egy jól körülírható részének rejtelmeibe: a téma korántsem biztos, hogy örök.