Varga Máté bejegyzései

Nem értik 8. – A lábastyúk legendája

Közzétéve Szerző:
15

A közelmúltban az egyik magyarországi kreacionista műhely honlapjára felkerült egy iromány az ausztráliai homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) költési szokásairól. A szöveg, amennyire megítélhető, a mozgalom frontembere, Tasi István által pár éve megjelentetett kreacionista pamflet, “A Természet IQ-ja” egyik fejezetének összefoglalását tartalmazza. A lényeg (amit emailben is eljuttattak hozzánk kreacionista “barátaink”) röviden: a homoki lábastyúk, a legtöbb madárfajjal ellentétben nem testmelegével kelti ki a tojásait, hanem költődombokat épít. Ezekben lebomló növényi anyagokat halmoz fel, és az állat a költődomb hőmérsékletét aktívan szabályozza, “hihetetlen pontossággal 34°C-on tartja; maximum egy fok eltérést engedélyez ehhez képest”. A nagyméretű tojásokból hosszabb keltési periódus után teljesen kifejlett fiókák kelnek ki, akik “legurulnak a költődombról, és rögtön bevetik magukat a környező bozótosba.”  Szüleikkel nem találkoznak, mégis tudják majd, ha eljön az ideje, hogyan kell dombot építeni. Mivel nem képzelhető el, hogy a klasszikus tojáson kotló madár viselkedésből ez a hihetetlenül komplex és eredményes viselkedésforma lépésenként létrejöhetne, ez egy egyszerűsíthetetlenül összetett rendszer. Tehát Darwin tévedett, az evolúció hülyeség. Q.E.D.

A posztba beillesztve még megtalálhatjuk Tasi István pávák társaságában megejtett Attenborough imperszonációját is, és ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megtekinteni a művet. (Bár, elkötelezett Attenborough rajongókként mi* inkább az eredetit ajánlanánk – ha valaki siet, az tekerjen a 00:32:11-00:34:20 közti részhez).

A történettel (szokás szerint) csak néhány kisebb bökkenő akad. A viselkedésforma közel sem annyira hatékony, ahogy azt Tasi bemutatja (még a tutifixnek látszó 34+/-1°C sem igaz ebben a formában), az “egyszerűsíthetetlen” viselkedésforma számos eleme előfordul más madaraknál, és ami talán a legfontosabb, nem túl nehéz találunk valószínűsíthető és logikus evolúciós uta(ka)t a viselkedés kialakulásához. Vegyük akkor mindezeket sorba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Visszanyal a tejbegríz

Közzétéve Szerző:
138

“A kevesebb több lett volna”, írta Szendi Gábor kritikámra adott válaszáról egyik pártolója, de szerencsére nem így lett. Ha ugyanis kevesebb lett volna, akkor kevésbé tudnám Szendi ezen írását a paleolit-diétát népszerűsítő tevékenysége állatorvosi lovaként használni, így viszont tökéletesen visszaigazolja előzőleg megfogalmazott kritikáimat: 1.) “a Nyugati táplálkozás tudományos kritikája” nem más mint egy nagyon szelektív (és emiatt torzító) merítés a rendelkezésünkre álló szakmai irodalomból, ill. 2.) Szendi genetikai ismeretei igencsak felszínesek.

Mielőtt azonban folytatnám Szendi gondolatmenetének a kritikáját, egy, a kommentekben többször előbukkanó félreértést szeretnék eloszlatni. Többen úgy értelmezték felvetéseimet, hogy azokban kétségbe vonom a paleolit-diéta működőképességét. Ezt azonban sehol nem írtam. Valóban csak olyan cikkekről írtam, amelyek közvetve, vagy közvetlenül cáfolják a paleolit diéta fontos téziseit, de elsősorban azért mert ezeket Szendi elmulasztotta ismertetni, én pedig szeretném, hogy mindenki lássa, van az éremnek egy másik oldala is: a dietetikában kevés valóban fekete és fehér dolog van, általában a szürke különböző árnyalataival találkozunk. Nem bagatellizálom a személyes sikertörténeteket, amelyekből tucatnyi előkerült: készséggel hiszem el, hogy sok kommentelőnek konkrétan a mértékletes táplálkozás ezen formája vált be. Azt vonom csak kétségbe, hogy az anekdotikus esetek akár együttesen is valamiféle statisztikailag jelentős bizonyítékot jelentenének arra nézve, hogy a visszafogott étkezés más formái ne működ(het)nének, vagy hogy a “Paleolit táplálkozásban” leírt gabona- és tej-ellenes kirohanások, abban a formában igazak lennének. Nyilván sokkal jobban el lehet adni egy ilyen témájú könyvet, hogy ha azt írjuk rá, hogy “ez az egy igaz járható út, kövesd, vagy korán meghalsz”, mint a visszafogottabb “ez egy x+1. diéta recept, ha más nem vált be önnek, próbálja ki és hátha” szöveggel. Viszont ettől még az előbbi nem lesz igaz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Budapest Science Meetup – Október

Közzétéve Szerző:
Válasz

Új hónap, új meetup. Ezúttal október 20-án, a Tűzraktérben várunk este 7-től mindenkit szeretettel.

A program izgalmasnak ígérkezik, lesz benne szó robotikáról, dagantok nanotechnológiás terápiájáról, TBC gyógyításról és a hétköznapi beszédet amúgy is uraló vörösiszapról.

 

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Meghalt a Marcal. Éljen a Marcal?

Közzétéve Szerző:
4

A Kolontár-Devecser lakóit sújtó vörösiszapos lúg-cunami az egyéni tragédiák mellett komoly környezeti károkat okozott. Ezek felmérése még folyamatban van és a teljes igazsághoz el kell mondani, hogy pl. az esemény ökológiai lábnyomának pontos felméréséhez valószínűleg több évnyi megfigyelésre lesz szükség. Az MTA által kiadott tájékoztató (és itt meg kell jegyeznünk, hogy az Akadémia most kifejezetten megkaphatja a pontot a vörösiszap körüli kommunikáció apropóján) elég pontos képet ad, a gátszakadás környékének talajviszonyairól. Minket azonban biológusként az is érdekel, hogy mi lesz az állatvilággal, különösen a Marcal állatvilágával, amit első körben a kiömlő lúg, szó szerint megszüntetett. A válaszhoz egy hidrobiológus ismerősömet kerestem meg, Schöll Károlyt aki az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének, valamint az MTA Dunakutató Állomásának munkatársa.

Az ő szavait tolmácsolnám:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kelj fel és járj

Közzétéve Szerző:
Válasz

Bakteriális mozgás kapcsán leggyakrabban azokra az ostor által katalizált helyváltaztotásokra gondolunk, amelyeknek SexComb kolléga olyan szorgos krónikása.

Most azonban egy teljesen új mozgásformát írtak le bacik esetében, amely, jobb analógia hiányában, kvázi „járásnak” nevezhető.

A folyamat például biofilm kialakulás közben, osztódás után figyelhető meg és azzal jár, hogy a vízszintesen elhelyezkedő utód baktérium egyike függőleges helyzetbe hozza magát, majd „elsétál” a kiindulási helyéről. A mozgást a IV. típusú pilus katalizálja (type IV pili – TFP), mert a fehérjét nélkülöző {triangleup}pilA mutánsok esetében nem jelentkezett, s ennek eredményeként ott a normális esetben megfigyelhető egyenletes biofilmek helyett, csomók keletkeztek.

Az újonnan leírt mozgástípus érdekessége, hogy sokkal kevésbé irányított, mint a „hagyományos” mozgásformák, így ideálisnak tűnik a környezet felderítésére.

Gibiansky ML, Conrad JC, Jin F, Gordon VD, Motto DA et al. (2010) Bacteria Use Type IV Pili to Walk Upright and Detach from Surfaces Science 330: 6001

Rezgésfigyelő

Közzétéve Szerző:
3

A mexikói vaklazac (Astyanax mexicanus) mindig hálás téma, ha evo-devo témakörben írogatunk, most pedig a szokásost még egy kis viselkedés-biológiával is kiszínezhetjük.

A felszíni vizekben látó, pigmentált, a Mexikóban gyakori barlangok vízeiben pedig vak, színtelen populációkat felvonultató faj jól mutatja, hogy miképpen képes a szelekció viszonylag rövid idő alatt jól látható fenotípusos változásokat kialakítani, amely a jelek szerint többnyire egyetlen gén expressziójának megváltozására vezethetőek vissza. Ráadásul a szelekció többször lefutott, és több barlangban, egymástól függetlenül is nagyon hasonló eredményhez vezetett.

A sötétben élő barlangi populációk a szemük helyett más érzékszerveikkel tájékozódnak, pl. sokkal több ízlelő bimbó van a szájukban, valamint nyomás- és rezgésérzékelő, ún. neuromast struktúra a bőrükben. Pontosabban, ha őszinték akarunk lenni, csak feltételezzük, hogy ezek a változások adaptívak a barlangi vizekben, mert valódi kapcsolatot eddig senki nem mutatott ki az érzékszervi változások és a sötétben való sikeresség között.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kisegítő őssejtek

Közzétéve Szerző:
3

Japán kutatók és egér-patkány kimérát hoztak létre és szakmai szempontból még csak nem is ez a legérdekesebb pontja a cikküknek.

Ennél sokkal fontosabbnak tűnik, az úgynevezett „blasztociszta-komplementáció”, amit előbb csak egereken, majd egér-patkány kontextusban is megvalósítottak.

Miről is van szó: a blasztociszta az emlős embriók jellegzetes stádiuma, ami még a méhbe való beágyazódás során jön létre. Durva közelítésben két részt különíthetünk el: a kívül található tropholbastot, aminek a beágyazódásban van szerepe és később a méhlepényt alakítja ki, valamint a belül található „belő sejtmasszát” (inner cell mass – ICM), amibő az embrió maga jön létre.

A komplementáció során olyan mutáns egérembriókból indultak ki, amelyekben egy teljes szerv hiányzik. Konkrétan a Pdx1 nevű transzkripciós faktorról van szó, amely mutációja a hasnyálmirigy kialakulását teszi lehetetlenné. Ezekbe a mutáns blasztocisztába vitték be normális (de a követhetőség miatt GFP-t kifejező) egerek őssejtjeit (mind embrionális- (ESC), mind felnőtt sejtekből indukált pluripotens sejtekkel (iPS) működik a dolog). A kialakuló kimérák teljesen normálisak lettek, volt hasnyálmirigyük, ami persze GFP+ volt, hiszen a donor egér őssejtjeiből alakult ki.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A zsiráf gége beidegzése

Közzétéve Szerző:
6

A bolgyóideg emlősökben különös utat bejáró egyik ágáról, az alsó gége idegről már írtam korábban: a direkt út helyett kiindulási és végpontja közt egy hatalmas kanyart ír le, amit „tervezési” logika aligha magyarázhat meg, evolúciós örökség annál inkább. Sehol sem annyira látványos ez a dolog mint a leghosszabb nyakú szárazföldi emlősben, a zsiráfban, így csak elégedetten dörzsölhetjük a kezünket, hogy a Channel4 új sorozatában egy zsiráfot is – a szó soros értelmében – bonckés alá vett.

(via The Loom)