Na ez van amikor az emberre ráomlanak a feladathegyek. Itt van egy
remek kis sztori amiről már egy hónapja kellett volna írnom, de eddig
mégsem jött ki a lépés.
Szóval Mindentudás Klub: „Evolúció és/vagy kreáció?”.
Tegnap este végre szakíthattam annyi időt, hogy végignézzem, és
természetesen koránt sem vagyok kibékülve a látottakkal. Ha már vita,
legyen kövér: ha az ÉRTEM és szimpatizánsai publikus vitát akarnak és
az MTA hajlik rá, hogy ennek teret adjon, hát adjon, de akkor legyen az
tisztességesen megszervezve. Már pedig, hogy lehet úgy vitázni az
evolúcióról, hogy egyetlen szál biológust sem hívnak meg??? (Persze az
is lehet, hogy meghívtak, de senki nem fogadta el a meghívást: ez
esetben intő példa kell legyen ami Amerikában történt. A kreacionisták
tudományos körökben nem rúgnak labdába, ezért populáris
„ismeretterjesztéssel” próbálkoznak maguknak híveket szerezni.
Márpedig, ha a médiabeli szerepléseikre a tudományos világ nem reagál,
akkor még sikerrel is járhatnak és utánna lehet vakarni a fejünket,
amikor lassan a tenyérjósok is kérik felvételüket az Akadémia
soraiba…) Még szintén az elején, két kicsit mellékesebb dolog
(igazából a szervezők hozzáállásával kapcsolatos továbbra is) amin
kiakadtam: egyrészt a beszélgetés közben a háttérben mutatott képanyag
tudományos szempontból igencsak halovány volt, másrészt pedig kíváncsi
lennék, hogy a Mindentudásnál hogyan képzelik el a kiegyensúlyozott
vitát, amikor honlapjukon Tasinak szentelnek egy külön interjút, mást azonban meg sem kérdeznek…
A négy résztvevő közül igazából csak Tasinak és Kampis Györgynek volt
érdemi hozzászólása a témához, Pléh Csaba és Jeszenszky Ferenc (hogy pontosítsak, neki volt egy a témába
vágó megjegyzése amire lentebb reagálnék) bár kétségtelenül mondott néhány érdekes filozófiai
vonatkozású dolgot, érzésem szerint inkább csak jelenlétével emelte a rendezvény
„fényét”. Tasi többé-kevésbé az előre sejthető koreográfiának
megfelelően végigment a hagyományos kreacionista mantra-halmazon és még
ügyesen arra is szakított időt, hogy kis pamfeltjüket reklámozza. Volt
itt „az evolúció csak elmélet”, baketriális flagellum, „még nem
csináltak…”-t, szóval csupa olyan dolog amire már legutóbbi levelemben
reflektáltam (sajna úgy tűnik nem volt sok foganatja). Emellett volt a soha ki
nem hagyható „400 ID párti tudós” (persze Tasi egyrészt azt felejtette el
megemlíteni, hogy míg ezeket a neveket a Discovery Institute négy év
alatt kaparta össze, addig az ellenpetíciót szeptember végén négy nap alatt 7733-an szignózták, másrészt az a 400 már csak 399, ugyanis Robert Davidson leiratkozott
a listáról) és persze annak a sugalmazása, hogy aki nem kreacionista,
annak az életmódja nem lehet annyira erkölcsös mint az előbbieké.
(Utóbbit egyszer szeretném megtudni, hogy vajon milyen felmérésre
alapozzák, én ugyanis egyetlen releváns kutatást ismerek, annak pedig az eredménye nem egészen ez….)
Kampis György remek munkát végzett a tudományfilozófiai vonatkozások
hangsúlyozásában, de nyilván nem elegendő információ birtokában iszonyú
magas biológiai vonatkozású labdákat nem ütött le (ugye, ehhez kellett
volna egy szakmabeli). (Ennek ellenére az egész műsor legjobb beszólása
a címben szereplő kérdése volt Tasihoz… ;-)))
Igazából az egész szeansznak három olyan pontja van amire itt reflektálnék.
1. Jeszenszky Ferenc állítása, miszerint az abiogenezis nem kompatibilis a termodinamika második főtételével. Ez egy klasszikus kreacionista típus-szöveg, ami természetesen nem igaz. (És ne szépítsünk, külön fáj ezt egy tekintélyes fizikus szájából hallani.) A második főtétel ugyanis zárt
rendszerekre alkalmazható. Márpedig a Föld sosem volt egy zárt rendszer
és ma a fellelhető biomassza (kritikus vagy kritikátlan ;-))
felépítéséhez szükséges energia elsősorban egy külső forrásból, a
Napból származik. (Az pedig tudomásom szerint nem mond ellent semmilyen
fizikai törvénynek, hogy egy nyílt rendszerben, amelybe egy külső
forrásból folyamatosan energia kerül, helyenként csökken az entrópia.)
2. Az első kérdező „honnan van az információ?” típuskérdése. Mivel feltételezem, hogy nem William Dembski
elmélete járt szószerint a kérdező fejében, most egy egyszerűbb példát
adnék a kérdés abszurditására. Természetesen ilyenkor mindig vita
tárgya lehet, hogy mit is értünk „információ” alatt, de szerintem azt
el lehetne fogadni közös nevezőként, hogy egy olyan mutáció amely egy
organizmusnak új tulajdonságot/képességet kölcsönöz, az növeli az
organizmus genomjának információ tartalmát. S, hogy ne menjünk
messzire, vigyázó szemünket vessük csak a madárinfluenza vírusára. Már volt szó
arról, hogy időnként a madárinfluenza összeszed elég mutációt és szépen
átugrik ránk (ergo a fenti definíció szerint genetikai anyagjának
információ-tartalma megnő): kíváncsi lennék, hogy a kérdést feltevő
úriember szerint, szükség van-e ehhez bármiféle intelligenciára…?
3. És végül az utolsó előtti kérdező megjegyzése Hackel rajzaira.
A gyakran olvasható kreacionista vélemény szerint (egyszerűsítve)
„Haeckel csalt ergo a tudósok csalnak és mivel Darwin Haeckelre is
támaszkodott, nyilván az evolúció is hamis”. Az állítás mindkét
részével komoly gondok vannak, egyrészt mert Haeckel hibáira pont kortárs tudósok kezdték felhívni a figyelmet, másrészt Darwin von Baer embriológiai megfigyeléseit használta munkájához (Haeckel releváns embriológiai témájú művei A fajok eredete után jelentek meg.) Egyébként a reláció fordítva igaz: Darwin valóban nagy hatással volt Haeckel gondolkozására.
Ha már Haeckelnél vagyunk, akkor essen szó kicsit hosszabban is a
történetről, hogy csalt-e vagy sem, meg mi is volt a híres Biogenetikai
Törvénye. Ernst Hackel német zoológus volt, aki mint korában oly sokan,
igazi polihisztorként a biológia nagyon sok ágával foglalkozott (a
Radiolariákkal foglalkozó munkásságát a „Proteus”
című dokumentumfilm mutatja be). Embriológia területén elsősorban
kicsit félresikerült Biogenetikai Törvény fűződik a nevéhez illetve az embriológiai metszetei körül kialakult botrány.
Az ominózus törvény szerint „az egyedfejlődés megismétli a
fajfejlődést” („ontogeny recapitulates phylogeny”), ami szószerint
értelmezve azt jelentené (nem is kis lamarckista beütéssel), hogy
embrionális fejlődésük során a fajok felveszik elődjeiknek felnőtt
alakját. Ez természetesen nem igaz és ezzel a legtöbben le is tudják a
kérdést. Amit kevesebben tudnak, hogy Haeckel véleménye azért ennél
bonyolultabb volt, már Ő is tudatában volt a kijelentés
képtelenségének. Michael Richardsonnak van egy remek tanulmánya („Haeckel’s ABC of evolution and development”)
amelyben számos eredeti idézettel igazolja ezt (a cikk egy kicsit
hosszú, de igazi tudománytörténeti csemege, érdeklődőknek mindenképpen
ajánlott.):
„If [recapitulation] was always complete, it would be a
very easy task to construct the whole phylogeny on the
basis of ontogeny. If one would like to know the ancestors
of each higher organism, including man, and from which
forms this species developed as a whole, one would only
need to follow the chain of forms of his individual
development from the egg onwards; then one could
consider each of the existing morphological stages as
representative of an extinct ancient ancestral form. […] But in the great majority of animals, including man,
this is not possible because the infinitely varied conditions
of existence have led the embryonal forms themselves to
be changed and to partly lose their original condition.”
A cikk további érdekessége, hogy részletesen vizsgálja a „Haeckel
hamisított” kérdéskört. Ennek az az alapja, hogy Haeckelt már kortársai
közül is többen azzal vádolták, hogy az említett ábrájának második
sorában az emberi embriót egy kutyaembrióra cserélte, hogy nagyobb
legyen a hasonlóság. Mint arra azonban Richardson rámutat, Hacekel szinte az
összes metszetét kortárs vagy korábbi anatómusok (Rhatke, Ecker, von
Baer) illusztrációi alapján készítette. Az ominózus kép
valószínűsíthető forrása is megtalálható Richardson cikkében és azt Haeckel valóban
viszonylag pontosan másolta le. DE: máshol (amit sokan nem
hangsúlyoznak) tényleg szépített a valóságon. Az metszet-táblázat első sorában levő
embriók már-már stilizáltak, számos esetben a végtagbimbók nem lettek
berajzolva és még más kisebb-nagyobb torzítások is előfordulnak. Így,
bár azt valóban helyesen illusztrálja az ábra, hogy fiatalon a
különböző gerinces fajok embriói jobban hasonlítanak egymásra mint
idősebb korukban (erre egyébként von Baer jött rá, még Haeckel előtt, és azóta
is több tucat kísérlet bizonyította), tudományos értéke nulla, és
(szerintem) az oktatásban is csak úgy érdemes használni, hogy az ábrák
sematikusságát kihangsúlyozzák. A fölösleges vitákat és
félreértéseket elkerülendő sokkal jobb és célszerőbb lenne áttérni az
ábra Richardson által készített, új verziójára
(különös tekintettel a kis kígyóra és a bébi denevérre ;-)). Egyébként
Richardson véleménye pont azért releváns ebben a témában, mert Ő volt
az aki a legalaposabban végigvizsgálta
a haeckeli illusztrációt, kikeresve hogy milyen tévedések vannak benne,
azaz nehéz lenne azzal vádolni hogy Haeckelnek próbál falazni.
