Budapest Science Meetup – December (Rendezői változat!)

Új hónap, új meetup. Ezúttal újabb csavarral, mert az előadók mi, rendezők leszünk. Továbbra is a Tűzraktérben várunk majd mindenkit. Gyertek!

Szalai Ferenc fizikus [twitter]

Emlékező áramköri elemek fizikája

Az alapvetö elektronikai alkatrészek – ellenállás, kondenzátor, tekercs, dióda, tranzisztor – müködését jól ismerjük, szinte minden berendezést ezekböl építettünk fel. Ebben az elöadásban bemutatom a nanotechnológiai kutatások legújabb eredményeit, aminek köszönhetöen vannak új érdekes tulajdonságokkal (“emlékezés”) rendelkezö alap áramköri elemeink (memristor). Összefoglalom fizikai tulajdonságaikat valamint, hogy mire lehet öket használni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor az arzén életet ad

A nap híre (bár jelentőségét mérgetve, könnyen lehet, hogy az év hírével van dolgunk), kétségtelen a DNS-ükben foszfor helyett arzént használó prokarióták azonosítása.

A NASA sajtótájékoztatóját megelőzően a szivárogtatások alapján már számos hírportál megírta kb. mire is lehet majd számítani, bár többnyire sikerült bődületesen rosszul megfogni, hogy mi is a lényeges a dologban. A Gizmodo kezdeti hírét, annak összes hibájával együtt, sokan átvették és “arzénalapú” életről, illetve DNS-ről cikkeztek hosszan. Ami persze eléggé félreértése a lényegnek (lásd mindjárt), hiszen az “arzénalapút” csak a szénalapú ellentétjeként lehetne értelmezni, márpedig a szén egyedi tulajdonságai közül, amelyek kulcsszereplővé teszik a szerves kémiában, az arzén nem mindegyikkel bír. (A nem-szénalapú rendszerek közül talán a szilícium alapúnak van a legnagyobb rajongó tábora, de itt is a szén különlegessége mellett szól, hogy bár a földkéregben ezerszer kevesebb van belőle, mint a szilíciumból, mégis a szén lett az élet kulcsszereplője.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

KiHIVás napja – 2010

Mint a legtöbb évben, december elsején most is az AIDS-ről lesz röviden szó, a kiadott éves UNAIDS jelentés apropóján. A tavalyi óvatosan pozitív képet egy kicsit tovább lehet keretezni: bár még mindig közel 33 millió ember HIV fertőzött világszerte, a fertőzések száma egyértelműen csökkenőben van és a jelek szerint leginkább a legérintettebb országokban figyelhető meg drámai változás. A harmichárom, 25%-nál nagyobb csökkenést mutató ország közül 22 szub-szaharai Afrikában van – azokon a helyeken ahol eddig szinte kontroll nélkül tombolt a járvány, mostanra vagy stabilizálódott a dolog, vagy csökkenést mutat.

Ennek oka egyrészt a szexuális szokások megváltozásában keresendő (pl. elterjedtebb óvszer használat), de az orvosi felügyelet mellett a születés és szoptatás során bekövetkező anya-gyermek transzmisszió is drámaian lecsökkent. Jelenleg közel 5 millió ember részesül HIV-kezelésben, ami 2004 óta tizenháromszoros (!!) növekedést jelent. A rossz hír az, hogy ez jelentős de nem elég, mert további 10 milliónak lenne szüksége kezelésre.

Mindez a változás nem egyik pillanatról a másikra történt és nem is ingyen. Idén kb 17 milliárd dollár lett elköltve a HIV elleni küzdelemben, de legalább végre látható a hatás, hogy mindez nem hiába történt.

A sarlósejtes vérszegénység és a malária hipotézis

Talán nincs élő ember, aki a biológia iránt érdeklődik és ne hallott volna még az ún. “malária hipotézisről” – még ha ebben a formában esetleg nem is esik le, miről van szó.

Ha azonban egy kicsit bővebben kifejtve, a sarlósejtes vérszegénységről kezdek írni, akkor azonban gondolom, mindenki számára leesik a tantusz: tömören az a lényeg, hogy a maláriával hosszú ideje sújtott területeken olyan, mutációk is képesek fennmaradni és elterjedni, ha védenek a betegség ellen, amelyek egyéb körülmények között kifejezetten károsak. A klasszikus példa a hemoglobin S allélja (HbS), ami homozigóta formába az említett vérszegénységet okozza, heterozigóta formában azonban védettséget nyújt.

Érdekes módon, bár lokálisan már többször tesztelték a malária gyakorisága és a HbS allélgyakoriság közti összefüggést, globálisan nem tették még meg ezt. Pedig néhány érdekes dolog látható, ha megtesszük. Egyrészt, hogy Afrikában hatványozottan igaz az összefüggés (lásd fenti ábra is): minél régebb óta jelen van a malária (azaz, minél inkább endemikus az adott területen), annál gyakoribb a HbS allél előfordulása.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Anatóliai bevándorlók – 7000 éve

Magyarország területéről induló domináns kultúrkör meghódítja Európa nagy részét. Nem nemzeti fiction ez, de nem is a hagyományos történelemkönyvek része. Mégpedig azért nem, mert egy olyan eseményről van szó, ami kívül esik sok tankönyv által részletesen tárgyalt “történelmi” időszakon.

Kb. 7400 évvel ezelőtt, a mai Magyarország területén egy olyan kultúra jelent meg, ami később a kontinens nagyobb részét “meghódította” és mai ismereteink szerint az a nem elhanyagolható szerepe volt a térség fejlődésében, hogy a földművelés, ill. állattenyésztés európai meghonosítását jelentette. Ezt, a kor jellegzetes díszítési formája alapján, a vonaldíszes kerámia kultúrának (Linear Pottery Culture, Linienbandkeramik Kultur – LBK) nevezzük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A macska lefetyelés mechanikája

Hogyan igyunk kéz nélkül? És ha szürcsölni sem lehet (mint egy tehénnek)? És ha a nyelvünkkel sem tudjuk “kanalazni” a folyadékot (mint egy kutya)? Akkor marad a macskák által is járt út. De mi is az?

Az MIT-n dolgozó Pedro Reis pár éve a macskáját figyelve rájött, hogy a macskák folyadékbevitele egy érdekes biomechanikai probléma. Ráadásul gyorsan történik, így szabad szemmel alig követhető. Persze ez ma már nem gond, így gyors kamerákkal el lehet kapni, hogy pontosan mi is történik.

A macska nyelve, a végén kicsit meggörbülve érinti meg a folyadékfelszínt, és kihasználva annak a tehetetlenségét egy folyadék-oszlopot kezd felfele húzni. Persze az oszlopra a gravitáció is (ellen)hat, így kulcsfontosságú, hogy mielőtt utóbbi hatásánál fogva a folyadékoszlop összedőlve visszazuhanna a tálba, az állat bezárja a száját. A nyelv mérete, a lefetyelés gyorsasága, mind-mind fontos paraméterek ebben a folyamatban, amelynek a hatásosságához, mint azt minden nap sok macska vizestálja bizonyítja, azonban aligha fűződhet kétség.

Bővebben Reis honlapján, a Not Exactly Rocket Science blogon, és az origon.


Reis PM, Jung S, Aristoff JM, Stocker R (2010) Hox Cats Lap: Water Uptake by Felis catus. Science doi: 10.1126/science.1195421

Budapest Science Meetup – November

Trópusi növénytársulások, növényi stressz, gleccserek a Marson és szex a jövőben. Gyertek el!

Orgel Csilla – Gleccserek a Marson
ELTE Földrajz- Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék

Az 1970-es években a Mars közepes szélességein olyan alakzatokat véltek felfedezni a szakemberek, mint amilyenek a Földön glaciális és periglaciális környezetekben fordulnak elő. Ma már tudjuk róluk, hogy törmelékkel fedett egykori gleccserek maradványairól van szó. Jelenlétük a Vörös Bolygón bekövetkezett többszörös eljegesedési fázisokra vezethető vissza. Felszínükön megjelenő kriokarsztos mintázatok eltérőek az égitest különböző területein. Érdekes kutatási területe ez a geológiának, klimatológiának és az asztrobiológiának egyaránt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Facebook

Sokáig tartott, de végül megadtuk magunkat Zuckenberg biznisze előtt és létrehoztuknk egy CriticalBiomass profilt a Facebookon is. (Az igazán szemfülesek talán ki is szúrták már a jobboldali oszlop ilyen irányú bővülését.)

Az új posztok mellett, az “eztolvassuk” dobozka lesz még oda integrálva, de időnként más  információk is felkerülnek majd, ha úgy ítéljük meg, hogy érdeklődésre tarthatnak számot.

 

Nem értik 8. – A lábastyúk legendája

A közelmúltban az egyik magyarországi kreacionista műhely honlapjára felkerült egy iromány az ausztráliai homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) költési szokásairól. A szöveg, amennyire megítélhető, a mozgalom frontembere, Tasi István által pár éve megjelentetett kreacionista pamflet, “A Természet IQ-ja” egyik fejezetének összefoglalását tartalmazza. A lényeg (amit emailben is eljuttattak hozzánk kreacionista “barátaink”) röviden: a homoki lábastyúk, a legtöbb madárfajjal ellentétben nem testmelegével kelti ki a tojásait, hanem költődombokat épít. Ezekben lebomló növényi anyagokat halmoz fel, és az állat a költődomb hőmérsékletét aktívan szabályozza, “hihetetlen pontossággal 34°C-on tartja; maximum egy fok eltérést engedélyez ehhez képest”. A nagyméretű tojásokból hosszabb keltési periódus után teljesen kifejlett fiókák kelnek ki, akik “legurulnak a költődombról, és rögtön bevetik magukat a környező bozótosba.”  Szüleikkel nem találkoznak, mégis tudják majd, ha eljön az ideje, hogyan kell dombot építeni. Mivel nem képzelhető el, hogy a klasszikus tojáson kotló madár viselkedésből ez a hihetetlenül komplex és eredményes viselkedésforma lépésenként létrejöhetne, ez egy egyszerűsíthetetlenül összetett rendszer. Tehát Darwin tévedett, az evolúció hülyeség. Q.E.D.

A posztba beillesztve még megtalálhatjuk Tasi István pávák társaságában megejtett Attenborough imperszonációját is, és ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megtekinteni a művet. (Bár, elkötelezett Attenborough rajongókként mi* inkább az eredetit ajánlanánk – ha valaki siet, az tekerjen a 00:32:11-00:34:20 közti részhez).

A történettel (szokás szerint) csak néhány kisebb bökkenő akad. A viselkedésforma közel sem annyira hatékony, ahogy azt Tasi bemutatja (még a tutifixnek látszó 34+/-1°C sem igaz ebben a formában), az “egyszerűsíthetetlen” viselkedésforma számos eleme előfordul más madaraknál, és ami talán a legfontosabb, nem túl nehéz találunk valószínűsíthető és logikus evolúciós uta(ka)t a viselkedés kialakulásához. Vegyük akkor mindezeket sorba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….