A helyszínre érve megállapítottam, hogy szinte valamennyi haláleset a [Broad Street-i] szivattyútól nem messze történt. Mindössze tíz haláleset történt olyan házakban, amelyek egy másik utcai szivattyúhoz jóval közelebb feküdtek. Ezek közül öt esetben az elhunytak családjai arról tájékoztattak, hogy mindig a Broad Street-i szivattyúhoz mentek, mivel jobban szerették a vizet, mint a közelebbi szivattyúk vizét. Három másik esetben az elhunytak olyan gyerekek voltak, akik a Broad Street-i szivattyú közelében jártak iskolába… […] Ami a szivattyúhoz tartozó környéken bekövetkezett haláleseteket illeti, 61 esetben tájékoztattak arról, hogy az elhunytak a Broad Street-i szivattyú vizét itták, akár állandóan, akár alkalmanként… A vizsgálat eredménye tehát az, hogy London ezen részén nem volt különösebb kolerajárvány vagy kolerajárvány, kivéve azokat a személyeket, akik a fent említett szivattyú kút vizét szokták inni. 7-én este [szeptember 7-én] a Szent Jakab plébánia gondnokságával tárgyaltam, és ismertettem velük a fenti körülményeket. Az általam elmondottak következtében a szivattyú fogantyúját másnap eltávolították.
A fenti sorok John Snow 1855-ös “A kolera terjedési módja” (Mode of Communication of Cholera) című könyvéből származnak és már önmagukban is figyelemfelkeltőek (egy olyan korról beszélünk, amikor még az emberiség nem volt tisztában azzal, hogy számos betegséget mikróbák okoznak és hol vagyunk még Robert Koch posztulátumaitól). De amitől igazán halhatatlanná váltak a sorok és a mű maga is, az a térkép, amit Snow mellékelt az esetekről. A adattudomány és adatvizualizáció gyönyörű korai példája ez, nem véletlen, hogy szinte minden epidemiológiai tankönyv egyik fontos ábrájává vált.
A térkép azért is válhatott ennyire ikonikussá, mert nagyon könnyen emészthetően mutat be valami fontosat: az ominózus Broad Street-i vízpumpa környékéről származik a legtöbb kolera eset és ahogy távolodunk, egyre kevesebb lesz. A pumpa volt a járványgóc epicentrumában és nem véletlenül: valóban a belőle folyó szennyvízzel érintkező, fertőzött víz okozta a megbetegedéseket.
Azóta is minden járvány esetében, az ok-okozati nyomozás, valami hasonló térkép létrehozásával kezdődik és most elkészült napjaink járványának, a COVID-19-nek is a John Snow-t megidéző korai térképe. (Megj.: de facto a térképek már hónapok óta elérhetők preprint formájában, de mostanra futottak át a peer-review folyamatán és kerültek ki a Science honlapjára.) És az eredmények, ahogy Snow esetében, most is magukért beszélnek, csak a vízpumpa helyett most a (korai) esetek epicentrumában a wuhani Huanan piac, annak is a délnyugati része áll.
Az eredmények egybe csengenek egy korábbi, sokkal kevesebb adatot feldolgozó tanulmány eredményeivel (részben átfed a szerzőgárda is), ami tavaly augusztusban már megjelent a Cell-ben, és hát nem kellet túl szigorúnak lenni már tavaly májusban sem, amikor a ScienceMeetup Karanténnaplójának “Lableaks” epizódját készítettük, hogy inkább a természetes, “piaci” eredet szcenáriót lássuk valószínűbbnek.
Amit a mostani Science cikk hozzáad a történethez, hogy a 2019 decemberi kvázi első 174 esetből 155-ben képesek voltak meghatározni a betegek pontos lakóhelyét, hogy létrehozhassák a térképet. Az esetek eloszlása jól mutatja, hogy mind a piaccal közvetlen kontaktusban állók, mind azok akik nem jártak a piacra, valahol a piac környékén éltek, és minél közelebb lakott a piachoz valaki, annál nagyobb (volt) az esélye, hogy megfertőződjön, hiszen nagyobb eséllyel találkozhatott valakivel, aki már része volta korai terjedési láncoknak (a többes szám itt nem véletlen, lásd alább).
A huanani piacot 2019 december végén, amikor már lassan világos volt a járvány mértéke, a hatóságok bezárták, de utána több száz környezeti mintát vett innen (és elemzett) a kínai járványügyi hivatal. A cikk szerzői a piac cégjegyzékének felhasználásával ezeknek a mintáknak az eredetét is pontosították és ebből látható, hogy a legtöbb pozitív minta piac délnyugati csücskéből származott.
Hivatalosan a SARS-CoV-1 járvány után, ahol szintén gyanítható volt a vadhúst árusító piacok szerepe a fertőzés emberre való átterjedésében, a kínai hatóságok kevésbé hunytak szemet a (fél)vad állatok árusításánál, a valóság ennél összetettebb volt. Sok helyen ezek a húsok tradicionálisan prémium kategóriában keltek el (és volt is rájuk kereslet), de 2019-ben, miután a sertés-pestis járvány miatt a disznóhús ára az egekbe szökött, megnőtt ezekre a húsokra is a kereslet. A wuhani Huanan piacon, ennek megfelelően, számos standon lehetett (fél)vad állatokat vásárolni (azért a “félvad” jelző, mert ezeket sokszor nem vadon fogták be, hanem már tenyésztették) és mint egy tavalyi Scientific Reports cikk arra rávilágított, sok olyan fajt (pl. nyestkutyát) is árultak, amelyek jó eséllyel a SARS-CoV-2 köztesgazdái lehetnek. Az egyik ilyen stand, ahol a rácsokról több pozitív minta is született, a piac délnyugati részéből származott és még a piac működése során készült fényképek tanúsága szerint, itt kifejezetten zord körülmények közt tartott legkülönbözőbb állatok ketrecei tornyosultak egymáson. Magyarán olyan körülmények voltak itt jelen, amelyek ideálisak voltak egy vírus állatfajok közti, illetve emberre való átterjedésére
A cikk egyik érdekessége egyébként, hogy az első és az utolsó szerzői, Michael Worobey és Kristian Andersen, a járvány kitörésekor nem zárták ki annak mesterséges eredetét. Worobey egyike volt annak a 18 kutatónak, akik még tavaly májusban egy olyan levelet publikáltak (szintén) a Science-ben, amely amellett érvelt, hogy nem lehet teljesen kizárni a labor-eredetet sem és azzal is érdemes számolni, Andersen pedig azért kapott hideget-meleget a nyakába, mert egy kikerült levelezése alapján a járvány legelején, 2020 januárjában ő is hajlott arra, hogy a vírus szekvenciája alapján nem zárható ki a labor-eredete sem. A tudomány azonban úgy működik, hogy a bizonyítékok adott esetben megcáfolják a null-hipotézisünket (kivéve, ha egy eleve dogmának kezelt álláspontot akarunk “bizonyítani”) és Worobey-t, meg Andersent is meggyőzték a későbbi adatok és saját kutatásaik, hogy a labor-eredet kizárható.
Utóbbit bizonyítja, Andersenék cikkétől függetlenül is, a másik cikk is, ami szintén a napokban került fel a Science honlapjára. Ebben a két korai SARS-CoV-2 vonalat, az akkor még “A”-nak és “B”-nek becézettet hasonlítják össze. (Ui. gyakran elfeledkezünk róla, de a kezdeti minták közt volt annyi heterogenitás, hogy már akkor is két vonalat különböztettek meg. Ezekből a “B” indult aztán világhódító útra – ha még emlékszik valaki, a később “Alphának” elkeresztelt brit variáns pontos neve B.1.1.7 volt.) Ezek kellően különböznek ahhoz, hogy azt jelezzék, nem is egy, hanem két zoonotikus esemény következhetett be a Huanan piacon, egymáshoz időben elég közel, 2019 november közepén (a “B” esetében) és végén (az “A” esetében). Ha ugyanis egyszeri esemény lett volna a zoonózis, akkor heteken át láthattalanul kellett volna terjedjen a vírus a városban, hogy a decemberi mintákban ennyire jellegzetesen két klád legyen jelen, aminek a valószínűsége elenyésző.
A járvány eredete bizonyos szempontból természetesen ma már nem tudományos kérdés, hanem hitbéli lett, amelyekre egész politikai platformokat és karriereket lehet építeni. Így valójában véleményes, hogy a mostani cikkpárosnak lesz-e bármilyen kézzel fogható hatása. Másrészt azért jó látni, hogy a tudomány, ha hagyják, egész jól működik.
Worobey, M., Levy, J. I., Serrano, L. M., Crits-Christoph, A., Pekar, J. E., Goldstein, S. A., Rasmussen, A. L., Kraemer, M., Newman, C., Koopmans, M., Suchard, M. A., Wertheim, J. O., Lemey, P., Robertson, D. L., Garry, R. F., Holmes, E. C., Rambaut, A., & Andersen, K. G. (2022) The Huanan Seafood Wholesale Market in Wuhan was the early epicenter of the COVID-19 pandemic. Science, abp8715. https://doi.org/10.1126/science.abp8715
Holmes, E. C., Goldstein, S. A., Rasmussen, A. L., Robertson, D. L., Crits-Christoph, A., Wertheim, J. O., Anthony, S. J., Barclay, W. S., Boni, M. F., Doherty, P. C., Farrar, J., Geoghegan, J. L., Jiang, X., Leibowitz, J. L., Neil, S., Skern, T., Weiss, S. R., Worobey, M., Andersen, K. G., Garry, R. F., … Rambaut, A. (2021) The origins of SARS-CoV-2: A critical review. Cell, 184(19), 4848–4856. https://doi.org/10.1016/j.cell.2021.08.017
Xiao, X., Newman, C., Buesching, C. D., Macdonald, D. W., & Zhou, Z. M. (2021) Animal sales from Wuhan wet markets immediately prior to the COVID-19 pandemic. Sci Rep 11(1), 11898. https://doi.org/10.1038/s41598-021-91470-2
Pekar, J. E., Magee, A., Parker, E., Moshiri, N., Izhikevich, K., Havens, J. L., Gangavarapu, K., Malpica Serrano, L. M., Crits-Christoph, A., Matteson, N. L., Zeller, M., Levy, J. I., Wang, J. C., Hughes, S., Lee, J., Park, H., Park, M. S., Ching, K., Lin, R., Mat Isa, M. N., … Wertheim, J. O. (2022) The molecular epidemiology of multiple zoonotic origins of SARS-CoV-2. Science , eabp8337. https://doi.org/10.1126/science.abp8337