A pterosaurusok sokáig a levegő királyai voltak, de étrendjükről jobbára csak ötletszerű elgondolások voltak.
Ez most változni látszik és ez annak a banálisnak látszó történetnek tudható (részben) be, hogy egy pár hete megjelent paleontológiai tanulmány új megvilágításba helyezett egy fosszília töredéket. Első pillantásra ennek nincs túl nagy hírértéke. Még akkor sem, ha hozzátesszük, hogy az említett lelet a Kelet-angliai Cambridgeshire késő Kréta kori üledékes kőzetrétegei közül került elő, valamikor egy 1851 és 1900 közötti gyűjtésből. A fosszíliát eredetileg egy Paracestracion nemzetségbe tartozó ősi cápa hátúszói töviseként azonosították, azonban Roy Smith, a portsmouthi egyetem 26 éves PhD hallgatója a múzeumi gyűjteményeket vizsgálva ezzel ellentmondó anatómiai bélyegekre figyelt fel. A cápák úszótöviseit a pikkelyes bőr maradványaként zománcréteg borítja, a szóban forgó leleten azonban ennek nyoma sem volt. Az is gyanúra adott okot, hogy a lelet keresztmetszeti képe háromszög alakú, egyik lapján egy hosszú, sekély barázdával. Ez a forma nem túl jellemző az úszótövisekre. Alaposabb vizsgálatot követően apró nyílásokat is sikerült azonosítani, amelyek minden bizonnyal erek és idegek belépési pontjai lehettek. Minthogy a porcoshalak vázelemeit nem hálózzák be erek (a csontokkal ellentétben a porcszövet táplálása a porchártya felől, diffúzió révén valósul meg), immár egyértelmű volt, hogy nem egy cápamaradvánnyal, hanem egy őshüllő csonttöredékével állunk szemben.
A csontot egy fognélküli pterosaurusfaj álkapcsaként sikerült azonosítani, ami máris sokkal menőbbé teszi! Ki ne érezne gyermeki lelkesedést, ha a dinoszauruszok unokatestvéreire, a földtörténeti középidő repülő sárkányaira gondol?
Az újraértelmezett Ornithostoma álkapocs (bal), és a cápa úszótövisek, amelyek közé eredetileg keveredett.
Cambridgeshire kőzetei egyébként is híresek a pterosaurus leletekről, a csoport számtalan faját írták le a régióból. A fent említett fosszíliát valószínűleg a pterosaurusok Ornithostoma nevű nemzetségének egy képviselője hagyta ránk. Pontosabb faji besorolásra a csonttöredék alapján nem volt lehetőség, így hát lépjünk is tovább erről az árva kis leletről!
Az Ornithostoma nemzetségnév tükörfordítása „madárszájú” lenne, ami a fogak hiányára és az álkapocs csőrszerű megnyúlására utal, ami miatt az állat rekonstrukciója egész madárszerűnek hat. Mit ad Isten, összetűzésbe is keveredett a késő Jurában megjelenő első madarakkal. Az „összetűzés” alatt itt első sorban az értendő, hogy a korai pterosaurusok és a madarak meglehetősen hasonló ökológiai fülkék elfoglalására törekedtek, így táplálék- és élőhelykompetició léphetett fel köztük, ami a fosszilis leletanyag tanúsága szerint a pterosaurusokat hozta lépéskényszerbe.
Az egyes pterosaurus csoportok táplálkozási szokásairól eddig viszonylag szűkösek voltak a paleontológusok ismeretei. A kisszámban előkerült megkövesedett gyomortartalomtól, és bizonyos anatómiai jellegzetességektől eltekintve nem sok minden árulkodik az állatok gasztronómiájáról. A Nature Communication hasábjain azonban egy bő hónapja megjelent cikk szerzői eltökélték, hogy lerántják a leplet pterosaurus-konyhakultúra ügyben. Összesen 17 nemzetség képviselőinek fogazatát vonták tüzetesebb vizsgálat alá, első sorban a fogzománc felszínén található mikrosérülésekre fókuszálva.
A vizsgálatokat olyan recens hüllőfajok fogain kezdték, mint a kizárólag halakkal táplálkozó gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus), az elsősorban csigákkal, rákokkal és gyümölcsökkel táplálkozó olajzöld varánusz (Varanus olivaceus) és a ragadozó hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus). A kutatások e korai fázisában a szerzők megfeleltették egymással a fogak kopási mintázatát, jellegzetes sérüléseit és a fajra jellemző étrendet, majd az így szerzett ismereteket a pteroszaurusz fogmaradványokra alkalmazva rekonstruálták azok táplálkozási szokásait.
Recens hüllők fogaira jellemző mikrosérülések (fent), és egyes pteroszaurusz fajok fogainak jellegzetes mikrosérülései (lent).
A rekonstruált diétát, ha összevetjük a pterosaurusok feltételezett leszármazási viszonyaival, akkor egyértelműen látható, hogy a korai fajok (mint a Dimorphodon, az Austriadactylus, a Dorygnathus és a Campylognathoides) elsőssorban gerinctelenekkel, valószínűleg leginkább repülő rovarokkal táplálkoztak, és csak alkalmanként fogyasztottak kisebb testű gerinceseket. A levezetettebb, az evolúció során később megjelenő fajok étrendjében azonban fokozatosan megjelentek és egyre dominánsabbá váltak a szárazföldi gerincesek, illetve egyre elterjedtebbé vált a hal, és keményhéjú puhatestűek (pl. kagylók, ammoniteszek) fogyasztása.
Az egyes fajok rekonstruált diétájának ábrázolása koordináta rendszerben (bal), és leszármazási viszonyaik (job).
Az azonos fajokat mindkét ábrán azonos szimbólum jelzi.
A táplálékpreferencia változása a pterosauruscsoportok formagazdagságának és testméretének jelentős növekedésével járt együtt, jelezve, hogy az egyes csoportok egyre szűkebb ökológiai fülkékre specializálódtak. Egyes fajok hihetetlen tarajokat, és koponyafüggelékeket növesztettek, és igen, megjelentek olyan fognélküli jószágok is, mint az Ornithostoma…
Ezzel ellentétben a korai madarak, akiket sokan gyanúsítanak azzal, hogy komoly hatással gyakoroltak a pterosaurus-evolúcióra, jellemzően kisebb méretűek maradtak és inkább generalista életmódot folytathattak.
Az ökológusok ökölszabályként tartják számon, hogy egy olyan komoly traumát, mint ami a Kréta-Tercier kihalási eseményt is okozta (legye ez a híres yucatáni aszteroidabecsapódás, vagy a valamivel korábbi Dekkán esemény – ebben a vitában nem hiszem, hogy állást kéne foglaljak), generalista fajok nagyobb valószínűséggel élnek túl, mint specialisták. Spekulatív ezt az ökölszabályt a 65 millió évvel ezelőtti eseményekre visszavetíteni, de úgy tűnik nem véletlen, hogy napjaink égboltját nem őshüllők, hanem madarak népesítik be. E két állatcsoport ezt a meccset valószínűleg évtízmilliókkal korábban már lejátszotta egymás között.
(A borítókép a pteros.com-ról származik.)
Roy E. Smith et al. “Edentulous pterosaurs from the Cambridge Greensand (Cretaceous) of eastern England with a review of Ornithostoma Seeley, 1871”
https://doi.org/10.1016/j.pgeola.2020.10.004
Jordan Bestwick et al. “Dietary diversity and evolution of the earliest flying vertebrates revealed by dental microwear texture analysis”
https://doi.org/10.1038/s41467-020-19022-2