Evolúció és közvélemény


Viszonylag kellemes meglepetés ért a friss Science végigböngészése közben. Egy 32 európai országot, Japánt és az Egyesült Államokat az evolúció elfogadottsága szempontjából összehasonlító tanulmány Magyarországot a középmezőny tetejéhez sorolta. Na nem mintha, a 20+% kreacionista nem lenne iszonyatosan sok, de egy korábbi BBC felmérés kapcsán, már-már komolyan elkezdtem aggódni, hogy valójában Közép Európa ezen szegletén sem sokkal jobb a helyzet mint Amerikában.

Nos utóbbi szerencsére nem igaz, de ez nem jelenti azt, hogy hátra lehetne dőlni. A fent említett kreacionista kisebbség aránya szerintem még mindig arról árulkodik, hogy a magyar tudományos közösség nem tesz eleget azért, hogy az átlagemberek számára demisztifikálja az evolúciót és megismertesse az azt alátámasztó bizonyítékokkal.

A kutatás egészét nézve nagyon szomorú azonban, hogy a világ vezető tudományos hatalma egyedül a Törökországot tudja megelőzni a listán. Sokan hajlamosak ezen kárörvendeni, pedig kevés ok van rá: hiszen az amerikai kreacionisták sikeressége, az egész mozgalmat motiválja, ráadásul anyagi támogatást is biztosíthat a "leányszervezeteknek".

Lehet, hogy valóban nagy szükség van egy Anti-Wedge-re…



Miller, JD, Scott, EC, Okamoto, S (2006) Public Acceptance of Evolution. Science 313: 765-766.

És mégis lyukas a Föld…?!?

Ha valaki már találkozott a Fiatal-Föld Kreacionisták (Young Earth Creationists) képzengéseivel, vagy szembesült a geocentrikus világnézethez ma is szigorúan ragaszkodók delíriumával, akkor már-már hajlamos lehet azt hinni, hogy látta a vak hit és a tények iránti teljes ignorancia felső határát.

Pedig dehogy. Mert akkor ott van még a Föld laposságát ma is fenntartó, az űrből készült összes fotót globális hoaxnak tartó csapat, vagy mint arra Umberto Eco a mai Guardian-ben közölt publicisztikájában rámutat, a Föld üregességében (Hollow Earth Theory) hívők.

Utóbbiak ráadásul nem is ülnek tétlenül, expedíciót szerveznek az Északi-sarkra, hogy onnan a Föld konkáv részébe behajózzanak. Gondolom arra bazírozva, hogy sokakban nagyon mély nyomott hagyott az "Utazás a Föld középpontja felé" gyermekkori olvasása, felajánlják, hogy szerény 20 000 USD (plusz repcsijegy és szállás Moszkvában) leperkálása ellenében bárki velük tarthat. Indulás jövő év júniusában. (Hmmm, már előre kíváncsian várom, hogy mivel állnak majd elő július 20-án, miért nem sikerült a lejáratot megtalálniuk … vagy minimum a "bentről" számazó exotikus állatok maradványait …;-))

Hegyescsőrű, mint a pinty

Úgy tűnik, hogy a galapagosi pintyek nehezen megunható kutatási “tárgyat” jelentenek. Alig fél hónappal a Grant házaspár Science cikke után, amelyben egy fontos evolúciós elméletet, a jelleg kiszorítást igazolták ezeken a kis madarakon, itt van egy újabb szösszenet (ezúttal a Nature-ben jelent meg), amelyben Clifford Tabin csoportja, újból a nyomába ered annak, hogy milyen molekuláris okokra ezethető vissza a csőrtípusok közötti eltérés.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Végtag evo

Ruvinsky I, Oates AC, Silver LM, Ho RK. (2000) The evolution of paired appendages in vertebrates: T-box genes in the zebrafish. Dev Genes Evol 210: 82-91.
Tanaka M, Munsterberg A, Anderson WG, Prescott AR, Hazon N, Tickle C. (2002) Fin development in a cartilaginous fish and the origin of vertebrate limbs. Nature 416: 527-531
Sordino P, van der Hoeven F, Duboule D. (1995) Hox gene expression in teleost fins and the origin of vertebrate digits. Nature 375: 678-681.