Amikor az előző bejegyzést írtam, még nem sejtettem, hogy békaembereket fogok látni, hogy éppen megjelent egy közlemény erről a kérdéskörről. A közleményben Christopher D. K. Herd és munkatársai a Tagish tóra hullott meteoreső négy darabját vizsgálták meg alaposan. Ezek a meteorok általában három tömegszázaléknyi szerves anyagot tartalmaznak, nagyrészt karbonsavakat és szulfonsavakat, ám aminosavak is kimutathatóak belőlük. Azt már korábban kimutatták, hogy a meteorokban található szerves anyagok izotóparánya eltér a Földön szokásostól tizenötös tömegszámú nitrogénben és deutériumban gazdagok, ami egyértelműen mutatja Földön kívüli eredetüket.
Ha már kicsit beástuk magunkat az abiogenezis rejtelmeibe, ide kívánkozik még néhány közlemény, amik elég távol állnak a biológiától, de elég komoly érvekkel szolgálnak. Ugye a tökéletes kísérlet az lenne, ha találnánk egy fiatal bolygót, ami éppen most hűlt le annyira, hogy megjelenhetett rajta a folyékony víz és egymilliárd éven át figyelnénk, hogy mi történik vele. Ez ugye nyilván kivitelezhetetlen, ám az űrkutatás eddigi eredményei között is találunk olyanokat, amik fényt deríthetnek a kérdésre, hogy szerves vegyületek létrejöhetnek -e egy élettelen égitesten is? 
Lassan, de biztosan oszlik fel a köd a madáreredet 150 éves vitatémájában is. A lexikonokban, tankönyvekben, ismeretterjesztő kiadványokban mindeddig meggyökeresedett vélemény az Archaeopteryx ősmadár voltáról egyre inkább inog, sőt, mondhatnám, hogy már le is dőlt a piedesztáljáról. A Nature közelmúltban megjelent cikkei is ezt támasztják alá.
Nemrég egy fórumon akadtam egy 
Ha már a különböző logika szerint működő immunrendszerekről beszélünk, mindenképpen érdemes megemlíteni az 
Pár napja ott hagytuk abba, hogy 