Mi is az az oltás-paradoxon?
Az oltások által megelőzhető betegségek előfordulása illetve az ilyen betegségek által okozott halálesetek száma az elmúlt évtizedek alatt rekormélységekbe zuhant. Ezáltal a kötelező védőoltások számítanak az eddig bevezett orvosi és közegészségügyi intézkedések közül a leghatásosabbnak. Éppen emiatt a hatékonyság miatt kaphatott erőre az oltásellenesség újabb hulláma, hiszen az oltások beadását ellenzők, illetve a vacillálók közül a legtöbben soha életükben nem láttak torokgyíkos vagy vastüdőben fekvő gyereket. A Kölcsey-t megvakító himlő olyan messzinek tűnik, hogy elképzelhetetlen, ma azt bárki is megkaphatná, pedig csak 1980 óta nincs feketehimlős megbetegedés a világon. Vagyis annak ellenére, hogy a szakmabelieknek evidensnek tűnik az oltások sikere, a nagyközönség számára a pozitív hatás egyáltaltalán nem magától értetődő. Ezzel szemben viszont egyre több rémtörténet kering az oltások potenciális vagy valósnak hitt negatív hatásáról. Manapság az oltások mellékhatásainak kockázatát nagyobbnak érzékeljük, mint az általuk kivédett betegségekét, ami, mi tagadás, elég paradox helyzet [1].
A média szerepe az oltás-paradoxonban
A legtöbb ember a mainstream médiából (tévéműsorokból, rádióadásokból, újságcikkekből) nyeri a tudományos információit, ez igaz az oltások megbízhatóságának témájára is.
Mielőtt azonban belekezdenék a média és az oltásellenesség viszonyának részletes taglalásába, vegyük ismét Samatha Bee vicces oltásellenes jelenetét.
1. Először is vegyük a felvezetést. A szenzációhajhász média, ugye, natessék, a kanyaró, az oltásellenesség, a betegség és a potenciális halál mind-mind olyan dolog, amire a média ráharap, ebből lesz a jó hír.
Ez a média egyik sajnálatos sajátossága, a hírekbe csak azok az információk jutnak be, amiknek nagy a hírértéke. Az mennyire unalmas már, hogy idén is csökkent a gyermekbénulásos megbetegedések száma, vagy hogy Magyarország átoltottsága 95%-os. Kit érdekel egy ilyen hír? Keveseket. Sokkal többen harapnak rá egy olyan hírre, amelyik az oltások (esetleges) veszélyes mivoltáról számol be.
2. A videóban is megjelenik a “hamis egyensúly”, ami sajnos a mai napig bevett szokás a médiában: egy igazi szakértő kap szót és egy oltásellenes. Pedig ezt már talán John Oliver klímaváltozással foglalkozó jelenete óta illene tudni, hogy a vitatott kérdésekben arányosan kell időt és szót adni a két félnek. Vagyis amig az orvosok és kutatók 98%-a oltáspárti, addig 1 oltásellenhez legalább 49 oltáspártit illene megszólaltatni, vagy csak a cikk illetve riport 2%-ában szerepeljenek azok, akik ellenvéleményen vannak. A hamis arány azt az illúziót kelti az emberekben, hogy az oltásellenes szakemberek tábora vetekszik az oltáspártiakéval.
Az internet szerepe az oltás-paradoxonban
A mainstream médiának köszönhetően a közvélemény számára az oltások megbízhatósága emiatt egyértelműen egy a tudományosan vitatott kérdések közül, amiben még az érintett kutatók sem értenek egyet.
Mindemelett az oltások beadása után felmerülő egészségügyi problémák híre igencsak hamar elterjed a szülők szűkebb társadalmi csoportjában. Ezek a társadalmi csoportok nagy nyomást gyakorolnak a tagjaikra oltás-ügyben is, így úgynevezett lokális oltási kultúrák alakulnak ki világszerte. Ezek a helyi oltási kultúrák az internetnek köszönhetően hamar globálissá válhatnak, hiszen a személyes tapasztalatok, az azokra épülő pletykák, hiedelmek, és az ezekre épülő oltásokkal szembeni szkeptikus hozzáállás bárki számára olvashatóvá válnak, például egy baba-mama fórum segítségével (úgy tűnik, hogy nem csak személyes megérzésem az, hogy a kisgyerekes szülők vakon megbíznak a fórumon található információk igazságtartalmában, a szülőtársak véleményében, ezt több tanulmány ki is mutatta) [2].
Így alakulhatott ki az a faramuci helyzet, hogy Amerikában, ahol bizonyos államokban a törvényi háttér megengedi (megengedte) az oltás beadatásának mellőzését vallási vagy lelkiismereti okokra hivatkozva, és ahol az oltástagadók táborát filmsztárok gazdagítják, a “természetes életmód” részeként divat lett a gyerekek oltását nem beadatni.
A betegek, hozzátartozók döntési jogköre
A szülők felelős döntésévé tenni az oltatást egy igazán érdekes és vitatható kérdés amúgy (dolphin cikke a témában itt olvasható). A fejlett orvosi ellátással rendelkező országokban egyre inkább az az elfogadott trend, hogy az orvos vegye be a pácienst a döntési folyamatba, vagyis nem önhatalmúlag dönt, hanem javasol. Az orvos döntését a páciens meg vagy megfogadja, vagy sem, vagyis senki nem lehetne manapság kényszeríthető akarata ellenére kemoterápiára. (Az egy külön kérdés, hogy lehet-e egy hozzánemértőnek elegendő információja a felelős döntéshez.)
Az immunizálással megelőzhető fertőző betegségek esetén viszont a szülői döntés ellen szól az a tény, hogy ha a populáció kevesebb, mint 95%-van beoltva, akkor azokat, akik bármilyen orvosi okból védtelenek a betegséggel szemben (akik orvosi okból nem kaphatnak oltást, akiknek az immunrendszere nem reagál az oltásra, vagy azok a gyerekek, akik még túl fiatalok, hogy megkapják a vakcinát), nem védi a nyájimmunitás. A kötelező oltási rendszer ezt a nyájimmunitást hivatott biztositani.
A szülők döntési folyamata pszichológialag a következőképpen írható le: a döntés előtti fázisban megfogalmazódik a szülőkben a kérdés, hogy oltassanak vagy sem. A kérdés megválaszolására mindenféle forrásból információt gyűjtenek. A potenciális lehetőségeket aztán az értékrendszerük és addigi tudásuk alapján kiértékelik, majd meghozzák a döntést. A döntés után jön a döntés kivitelezése, és az esetleges visszajelzések lereagálása [2]. Az, hogy az interneten milyen arányban találnak megbízható, korrekt tudományos információt oltás-ügyben, igencsak befolyásolja tehát azt, hogy végül is milyen információk alapján döntenek.
Orvosi és egészségügyi információk a neten
Egy 2012-es cikk alapján az amerikaiak 74%-a használja aktívan az internetet. A felhasználók 75-80%-a szokott egészségügyi információkra keresni a neten, 70%-uk szerint a talált információ befolyásolja a döntéseiket. A felasználók durván a fele “majdnem mindent” elhisz, amit az egészséggel foglalkozó honlapokon talál. Ez igencsak aggasztó, mivel sajnos manapság több az olyan oldal, ahol tudományos sületlenséget írnak össze-vissza, hiteltelen cikkekre hivatkozva vagy hivatkozás nélkül, mint amelyik megbízható információkra épül. Azt a jelenséget, amely során (az internet áldásos tevékenységének köszönhetően) olyan viták kerülnek a köztudatba, amelyet nem lehet utána onnan kitörölni (lásd Wakefield “eredményeit”), posztmodern Pandora szelencéjének hivja a szakirodalom [1].
Számos oltásellenes internet oldal a szülők felelősségét játsza ki aduászként, azt használva ki, hogy egy felelősségteljes szülő sem tenné ki a gyermekeit felesleges és elkerülhető veszélynek. Ez után az alapozás után jön egy kis összeesküvés-elmélet, jó pár anekdotikus példa arra, mit is okozott már egy-egy felelőtlenül beadatott, elölt mikróba, pár teljesen tudománytalan elmélkedés arról, hogy az oltóanyagokban található vegyi anyagok mit is okoznak a szegény ártatlan gyerekekben. Az érzelmekkel túlfokozott esetleírások sokszor hatásosabbak bármilyen tényszerűen közölt információnál [2].
Félreértés ne essék, számos oltáspártoló honlap is létezik. Ezek nagy része tényekre alapuló információkat közöl, és vagy valamilyen egészségügyi szervezet, egyetem, gyógyszeripari cég neve alatt fut, vagy kormányzatilag támogatják. Ahogy arra az előző részben kitértem, pont ezekkel a hatóságokkal szemben hihetetlenül bizalmatlanok azok, akik az oltások biztonságosságában kételkednek. A korrekt és tényekre alapuló tájékoztatás sokszor a szakzsargon miatt érthetetlen az olvasók nagy részének, ráadásul sokuk nehezen átlátható, sokszor nem interaktiv, vagyis nincs mód kérdéseket feltenni, ezért az olvasók pár perc olvasás után elkattintanak onnan [2].
Több hasznos információt a netre!
Az egészségügy számos területén próbálkoztak már szociális média kampányokkal több-kevesebb sikerrel felhívni a figyelmet a túlsúly vagy a dohányzás okozta egészségügyi problémákra, vagy a sport hasznos hatásaira. A szociális médiára épülő szociális marketing sokszor a hagyomásos top-down (döntéshozó szintről a kisemberig) kommunikáció mellett bottom-up és side-to-side kommunikációra épül, ami végülis a felhásználó által generált tartalomnak köszönhető. Ez utóbbi megközelités sokkal több lehetőséget ad különböző vélemények megvitatására, és ha az információ nem egy hatóság hivatalos véleménye, hanem egy olyan történet, amivel az emberek azonosulni tudnak, az információtartalma jobban hasznosul.
Az oltáspárti oldalnak radikálisan változtatnia kéne a kommunikációs stratégiáján, kreatívan felhasználni a szociális marketing eszközeit, felvérteznie magát hatékony kommunikációs eszközökkel, mint például a narrativ leírás (az oltásokkal legyőzött, ám az elmúlt években az oltásellenességnek köszönhetően újra megjelenő betegségek esetleírása, a fellépő komplikációk ecsetelése), a saját tapasztalatok, kutatási eredmények megosztása stb.
Annak ellenére, hogy az ÁNTSZ tavaly inditott oltásbiztonsági oldala tudománykommunikációs szemmel nagyon profi cikkeket tartalmaz, le a kalappal előttük, annak az esélye, hogy a döntéshozói körökben radikális kommunikációs változások történjenek, és például óriásplakát-kampány indulna torokgyíkos és gyermekbénulásos gyerekek képeivel, igencsak kevés. Viszont pont a szociális média révén van esély arra, hogy sokkal több értékes tudományos információ kerüljön ki a netre, hogy aki választ szeretne kapni arra a kérdésre, oltasson-e vagy sem, nagyobb eséllyel jusson hiteles információhoz.
Orvosok, kutatók, blogoljatok! Kövessétek Ferenci Tamás és Ipolyi-Topál Gitta példáját!
A képek forrása:
1, 3. ÁNTSZ oltásbiztonság
2. Antal Vali oldala
Felhasznált irodalom:
-
Kata, A., Anti-vaccine activists, Web 2.0, and the postmodern paradigm--an
overview of tactics and tropes used online by the anti-vaccination movement.
Vaccine, 2012. 30(25): p. 3778-89.
-
Betsch, C., Innovations in communication: the Internet and the psychology of
vaccination decisions. Euro Surveill, 2011. 16(17).
ez egy valós jelenség, de ennél nagyságrendekkel súlyosabb kárt okoznak a csodálatos gyógyulással hitegető kuruzslók.
Mivel ezeknél kivétel nélkül combos pénzekről van szó (culevit.hu/webaruhaz/culevit-forte-rakbetegeknek-italpor-30-tasak/), illetve a betegek és hozzátartozók kétségbeesésével való létező legaljasabb visszaélésről, először is ezen a terepen kéne rendet gyalulni, de alaposan.
az oltásellenes bolondoknál nem tudom mi lehet a valódi motiváció, de valószínűleg azokat is pénzeli valaki. Például egy ellenérdekelt gyógyszergyár.
@Amanitin3:
Igen, a kuruzslók komoly kárt okoznak, de kevés kivétellel főként a betegek és hozzátartozóik pénztárcájának ártanak csak.
Ha már fontossági sorrendet emlegetsz, meg több kárt, szerintem az oltás-kérdéssel fontosabb foglalkozni, mert ezzel megelőzhetők felesleges járványok, megbetegedések, azok szövődményei, amiket kezelni kellene – igy kevesebb terep jut az alternativ terápiáknak is.
Mindig is voltak kuruzslók, lesznek is, szerintem ez inkább törvényi szabályozással kezelhető a legjobban – de ez a személyes véleményem. Nem fog mindenki ugyanúgy gondolkodni sohasem, akkor sem, ha mindenki minden lehetséges információ birtokában van.
És nem ártana csinján bánni az “oltásellenes bolondok” kifejezéssel. Ez egyrészt nem igaz, hogy a bolondok lennének azok, akik másképp gondolkodnak, másrészt viszont ez a hozzáállás igencsak kontraproduktiv.
@Kalmár Éva: Egyetertek, ugy altalaban az oltast ellenzok nem bolodok.
“És nem ártana csinján bánni az “oltásellenes bolondok” kifejezéssel. Ez egyrészt nem igaz, hogy a bolondok lennének azok, akik másképp gondolkodnak, másrészt viszont ez a hozzáállás igencsak kontraproduktiv.”
Viszont az is igaz, hogy vannak, szep szammal, akire illik a jelzo “oltásellenes bolondok”, egyik gyulekezohelyuk ez:
http://www.facebook.com/pages/Olt%C3%A1skritikus-%C3%89letv%C3%A9d%C5%91k-Sz%C3%B6vets%C3%A9ge-Vaccine-Critics-Life-Protection-Ass/320566067971075
Én, mint laikus kérdezem, hogy az utóbbi évtizedben felkapott betegségek (atípusos tüdőgyulladás, madárinfluenza, sertésinfluenza) körüli hisztériakeltésig fokozott médiafelhajtást, és a hozzájuk társuló védőoltásokat jogosnak és kellőnek tartjátok, vagy ezeknél tényleg érdemes részben a gyógyszergyártó-lobbit keresni? Valós veszélyt jelentenek ezek az emberiségre? Most az ebolát nem sorolom ide, mert azt gondolom, hogy az nem kérdés, hogy tényleges veszélyt hordoz.
@Kalmár Éva: jó cikk. elírás: Tamás c-vel írja a nevét, nem cz-vel
@qbr:
Köszönöm, javítottam.
@adeleb: nem fekete-feher a dolog
egyreszt ott van maga a media, amelynek szuksege van az ijesztgetesre, hangulatkeltesre, szoval ez arrol az oldalrol egy ongerjeszto folyamat
masreszt, ahogy oltas- es gyogyszer-ellenes hangok, testi betegsegek letet tagadok is jelen vannak a kozossegi mediumokban, ugyanugy az ellenteteik is: hallanak egy egzzotikus betegsegrol a vilag tulso felen, es azonnal felni kezdenek
termesztesen gyogyszergyartok is vastagon fujnak ezekbe a lufikba (pl.a H1N1gyel volt ceg, aki nagyon jol jart)
es ott van az is, hogy azert egy SARSban vagy madarinfluenzaban ott van a potencial, hogy megoljon sok-sok embert, szoval figyelemmel kell ezeket kiserni
szoval a kerdesedre nem nagyon van egyertelmu valasz
@Kalmár Éva:
“szerintem az oltás-kérdéssel fontosabb foglalkozni”
ezzel egyáltalán nem értek egyet. A közvetlen anyagi káron túl a csalók miatt rengetegen nem is fordulnak rendes orvoshoz, csak amikor már késő. Ez egy létező és komoly probléma. Ezt legegyszerűbben onnan lehet tudni, hogy kuruzslók léteznek szép számmal, és nagyon jól megélnek. Én tudom, lakik egy az utca túloldalán.
Az oltásellenesek miatt kitörő nagy járványok viszont gondolat kísérletek, egy-két elszigetelt esettől eltekintve. És azokat is felszámolták egy pillanat alatt.
“Ez egyrészt nem igaz, hogy a bolondok lennének azok, akik másképp gondolkodnak”
Nem azért bolondok, mert másképpen gondolkodnak. Hanem azért, mert nem tudnak különbséget tenni tudomány és verselemzés között, ÉS döntéseket akarnak hozni mások nevében.
– Lehülyézni azt sem illik, aki tényleg hülye, ezen kívül a kommunikáció eredményessége szempontjából sem érdemes megsérteni a másikat, emrt nem fog odafigyelni.
– Az oltásellenességet érdemes elkülöníteni az olyan jelenségektől, mint mondjuk egy kemoterápia elutasítása, mégpedig azért, mert az egyéni szabadságjogokat (amelyek tartalmazzák a rossz eü. döntések meghozatalához való jogot) csak alapos indokkal érdemes megnyirbálni (tömören azért, mert nem szeretnénk az életünkkel kapcsolatos minden döntést szakértőre bízni).
Az oltás elutasítása másokra nézve káros (egyrészt a be nem oltott gyerekre, másrészt a csoportimmunitás gyengítése okán mindenkire), ezért védhető bizonyos fertőző betegségek elleni oltás kötelezővé tétele, míg pl. a kemoterápián való részvétel elutasítása nem szankcionálható (már ha cselekvőképes betegről van szó).
Az oltást elutasító szülőkben talán első lépésben azt kellene tudatosítani, hogy jelenleg a beoltottakon élősködik (a csoportimmunitásból fakadó biztonságot élvezi anélkül, hogy ehhez a közös jóhoz maga is hozzájárulna).
@qbr: Tehát, akkor azt gondolod, hogy jobb félni, mint megijedni alapon helyes ezekre ennyi pénzt és figyelmet áldozni (oltani pl), mert sok ember halálát okozhatnák? Még akkor is, ha jól tudom madárinfluenza elvétve terjedt emberről emberre.
@adeleb: Nehéz kérdés. Kutatás szempontjából elvileg igen, másrészről viszont a K+F források végesek, priorizálni kell. Pl. az általad tényleges veszélynek ítélt ebolát jó pár évtizede ismeri az emberiség, mégsem kezdett el rá senki vakcinát fejleszteni, csak most, amikor egy komolyabb járvány tört ki.
Az oltás maga megint más kérdés, az egy kockázat-költség-haszon döntés. Például ha holnap törzskönyveznének egy ebola-vakcinát, nem javasolná neked senki,hogy beoltasd magad, mert elenyésző az esélye annak, hogy megfertőződj. Ha viszont egy segélymunkás vagy, aki indul nyugat-afrikába, akkor talán még egy nem túl kedvező mellékhatás-profilú ebola-vakcinát is érdemes lehet beadatni.
Az influenza (és a pár évvel ezelőtti madárinfluenza-pánik) sok szempontból egy külön fejezet.
@sic!: És volna egy elég hatékony meggyőzési mód: Az oltásellenes szülők legyenek kötelesek jól láthatóan megjelölni a be nem oltott gyerekeket, ennek elmulasztása szándékos veszélyeztetés és letöltendő börtönnel büntetendő. A be nem oltott gyerekek pedig speciális, elkülönített, önköltséges óvodákba-iskolákba járhatnak csak, nem látogathatják ugyanazon játszótereket, mozikat, nyilvános helyeket mint az oltottak!
Rögtön töredékére esne az oltásmegtagadók száma.
@adeleb: Szerintem itt keverednek a dolgok.
Nagyon fontos fenntartani egy aktív védőhálót, bejáratni egy védekező-rendszert.
Ha ez működik, akkor sokkal olcsóbban meg lehetett volna úszni pl. a nyugatafrika ebola-járványt.
A zoonózisokkal ugyanez a helyzet: hiába a fő célcsoport nem az ember, a korai felismerés és megelőzés sokkal olcsóbb, és kevesebb állat leölésével jár.
Paradox módon egy nyílt, folyamatosan jelentő védőháló pont a pánikot szolgálja ki: közli a járvány állását, a lehetséges veszélyeket. Viszont védekezik is, úgyhogy a hatás nem lesz olyan szörnyű – a végeredmény ugyanaz, mint a gátépítésnél: fölösleges kiadásnak tűnik.
Hogy a gyógyszeripar ebből mit nyer? Szerintem gyógyszerenként változó.
Ott van pl. a tamiflu. Ha a (szak)közösség megismerte volna az összes teszteredményt, nem lett volna belőle ekkora “csodaszer”, amit érdemes felhalmozni.
http://www.alltrials.net/news/we-need-all-information-from-clinical-trials-to-make-decisions-about-medicines-tamiflu-relenza-study-shows/
Ugyanakkor a szezonális influenzaoltás tipikus példája annak, hogy minimális egyéni kockázattal hogy lehet lassítani egy járványt, és valóban életeket menteni.
Vagyis: védőháló kell, nyílt kommunikáció kell, gyors reagálás kell (mert összességében olcsóbb).
Ennek a kommunikáción van még rengeteg fejleszteni való (főleg ami a zoonózisokat illeti…).
A gyógyszereket, oltásokat meg egyesével kell megvizsgálni.
A vita szabályai elég régen kialakultak és klasszikusan egy-egy oldalt ugyanannyi ember képvisel. Ha több időt kapna az egyik oldal (legyen szó bármelyikről is) az nagyobb meggyőzőerőt jelent. A vita érvek ütköztetéséről szól, elképzeléseket vitatnak meg.
Amúgy pont az a tévedés, amikor John Oliver a számokhoz hasonlítja a dolgot, amik változtak fogalmilag az idők során. A számok eleve elvont dolgok, vannak akik szerint gyök -1 nincs. Ugyanígy a jegesmedve populációnál sem ilyen a helyzet, de milyen látványos képet lehet készíteni! És hogyan támasztja ez alá a klímaváltozást? Egy vitában pont ezek a gyenge érvek buknának meg elsőként. Amikor valaki analógiát használ ami hibás, vagy egyszerűen mellébeszél.
“Today, polar bears are among the few large carnivores that are still found in roughly their original habitat and range–and in some places, in roughly their natural numbers.
Although most of the world’s 19 populations have returned to healthy numbers, there are differences between them. Some are stable, some seem to be increasing, and some are decreasing due to various pressures
Status of the polar bear populations in 2014
3 populations were in decline
1 population was increasing
6 populations were stable
9 populations were data-deficient (information missing or outdated)”
wwf.panda.org/what_we_do/where_we_work/arctic/wildlife/polar_bear/population/
@Uf:
Attól, hogy valaminek a szabályai rég kialakultak, az a dolog lehet éppenséggel rossz, félrevezető, és nem mellesleg attól még lehet azon változtatni. A “mindig is igy csináltuk” nem elég ok arra, hogy minden marajon a régiben.
A hamis egyensúly egy valós média-probléma, amin jó lenne változtatni. Onnan eredeztethető, hogy az korrektség kedvéért illik megszólaltatni a “másik oldal” képviselőjét is, megadni az esélyt nekik is, hogy elmodnják a véleményüket. Ezzel nincs is baj. A javaslat az, hogy egy cikkben ne ugyanannyi karaktert (riportban meg szót) kapjon az az oldal, amit a kutatók 1%-a képvisel, mint a másik, mert ez fals képet ad a kérdésről súlyáról. Megosztottabbnak mutatja a kutatókat egy olyan kérdésben, amiben amúgy konszezus van, csak elvétve van ellenvélemény, amit tudományosan vagy alátámasztott valaki, vagy sem.
De itt visszakanyaroduk egy információ hirértékéhez. Nagyobb visszhangja van egy olyan hirnek, hogy valaki teljesen totálisan mást állit, mint a kutatók többsége, mint hogy egy 264. kisérlet ugyanazt az eredméynt hozta ki, mint az eddigiek.
Te most John Olvier számos analógiáját cáfolod azzal, hogy nincs gyök -1? Mesélj, mióta változott a 2+2 fogalma? Pitagórasz szerint mennyi volt? Mondhatott volna olyat is, hogy a társadalom hány százaléka látja a füvet zöldnek. Ebbe is bele lehet kötni, fel lehet hozni a szintévesztőket, vakokat, a fényviszonyoktól függővé tenni a választ. Mindenbe bele lehet kötni. Ezzel nem bizonyitani akarta a klimaváltozást, csak annyit mondott, hogy ez egy olyan tény, amiről tudományos konszenzus van.
@Kalmár Éva:
Nem pont ez a félrevezető. Az hogy valamit egyszerűen nem érvekkel támasztanak alá, hanem számbeli kérdést csinálnak belőle. A konszenzust létrehozó eredményeket kell bemutatni. Ugyanis a vita célja a meggyőzés, és nem értékbeli kérdés amiben elfogult ez az írás. A vita célja a jobb érvek előhozása és nem a borítékolt végeredmény. Ez az ami tétet ad az egésznek, különben csak immitált lesz az egész. Akkor mondja el a 98% nevében egyedül amit gondol és probléma letudva, csak ne hívjuk vitának.
Van olyan kontextus (absztrakt algebra), ahol 6*6 = 1 (a teljesség kedvéért odaírhatom, hogy mod 7). Érdekes lenne, hogy mit mondott volna Pitagórasz, mert nem tartották számoknak pl. az irracionális számokat. Sokáig a számokat a törtszámok jelentették.
Nem azt mutatta be John Oliver, hogy konszenzus van (hiszen tények alig hangzottak el a klímaváltozás kapcsán), hanem érvek helyett érzelmekre apellált (nézd a szegény jegesmedvét).
@Uf:
oké, egy vita esetén igazad van, de azért én nem is tudom, láttam-e már valaha valós vitát egy tudományos kérdésről a tévében. egy tudományos eredményről szóló cikkben vagy egy hiradóbeli beszámolóban nincs vita, nincs meggyőzés, csak a két fél, aki elmondja a saját szövegét, kvázi ugyanannyi időben, nem reagálnak max csak egy kérdésre, nincsenek érvek, ellenérvek, csak kinyilatkoztatások. nincs konkréta vita.
Konyves Kalman idejeben meg lehetett (muvelt) hatalmi szoval donteni az ilyen kerdesekben.
“De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat”, miszerint “a strigákról (boszorkányokról) pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”
Ma meg kene szolaltatni a boszorkanyhivoket es boszorkanytagadokat…
Azert ciki, hogy a “sotet” kozepkorban elobbre jart az orszag, mint most.
“Az orvos döntését a páciens meg vagy megfogadja, vagy sem, vagyis senki nem lehetne manapság kényszeríthető akarata ellenére kemoterápiára. (Az egy külön kérdés, hogy lehet-e egy hozzánemértőnek elegendő információja a felelős döntéshez.)”
Nyilvánvalóan nincs elegendő információ és tudás a birtokukban, azt sem tudják mit jelent ha ilyen-olyan %-okat közölnek velük- a tavasszal diftériában meghalt spanyol kislány szülei is az elégtelen tájékoztatásra panaszkodtak.
Nyilván nem tudom arrafelé és főleg abban a konkrét esetben mit mondott az orvos, de szinte 100% hogy a szülök voltak abban a cipőben, magas volt nekik a kérdés, mint tyúknak az ABC.
Ilyenkor mi legyen? Hajlamos az ember azt mondani, aki hülye haljon meg, de ebben az esetben is:
– nem is a tanulatlan szülő, hanem ártatlan gyerek halt meg,
– rengeteg embernek egyszerűen ahhoz sincs esze, helyesebben tudása, hogy eldöntse, mely honlapokat lehet egy ilyen döntéshez figylembe venni, és melyek azok amelyeket hozá hasonló tájékozatlan és fogalmatlan barmok írják …
Szerintem az lenne a korrekt szabályozás (sok esélyt nem látok európai szintű bevezetésére), az állam meghatározza azon oltások körét, amelyeket a nagykorúságig kötelezővé beadatni. És komly szankciókat mellétenni, aki nem engedi az mondjuk 1000 óra közmunka és 5000 $ büntetés (ha nincs pénze segélymegvonás), de a gyereket igy is beoltatják akár kényszeroltás keretében.
Akinek ez annyira sérti az emberi jogát, vagy akkora bigott vallásos hogy ez sehogy nem akceptálható, az menjen isten hírével az USA-ba, Ausztráliába, vagy akár Iránba ha olyan a vallása.
Na persze mindenki látja ez pontosan nulla eséllyel bevezethető intézkedés, még akkor se történne meg, ha egy járványban jobblétre szenderül 15 millió ember, és hasonlóak elkerülése lenne a cél.
Azaz véleményem szerint szép lassan jönnek majd vissza bizonyos járványok, és enyhén szelekciós nyomás lesz a butákon.