Az elevenszülést általában az emlősökkel társítjuk, azonban régóta ismert tény, hogy rengeteg különböző hüllőcsoport is elevenszülő. A leggyakoribb az, hogy a nőstény a testében tárolja a tojásokat, a méhe a gázcsere lebonyolítására elég csak, a tojások szikanyaga felel az embrió tápanyagellátásáért. Ezekben a fajokban általában többé-kevésbé eltűnik a tojáshéj, de ezen kívül különleges, az embrió táplálásához szükséges képletek nem alakulnak ki sem a méhben, sem a tojás felületén. Annak idején H. Calire Weekes ezeket I. típusú méhnek nevezte el. Ennél kicsivel bonyolultabb a II. típusú méh, ami például a tasmániai Niveoscincus nemzetségre jellemző, itt a méh felületén már kidudorodó erek figyelhetőek meg. Weeks 1935 -ben közölte le a megfigyeléseit, az általa leírt legbonyolultabb méh a III. típusú, ahol a méh már mindenféle gyűrődéseket mutat és a méh epithel sejtek valamint a velük szemben található chorion epithel sejtjei is megnagyobbodtak, szekréciós működést is ellátnak. Jó pár évtizedet kellett várni, amíg ezt a felosztást kibővítették, a kilencvenes években Daniel G. Blackburn bevezette a IV. típusú hüllő méh fogalmát, amit Mabuya fajokban írt le, ezek a méhek már az embrió tápanyagellátását is biztosítják.
Nagyon szellemes módon érzékelteti a különböző hüllő méhek közti különbséget ez a Michael B. Thompson és munkatársainak 2002 -es közleményéből származó ábrája. Egyszerűen azt ábrázolták, hogy az egyes hüllőfajoknál mennyi egy frissen ovulált tojás tömegének és az újszülött utód tömegének a hányadosa. Látható, hogy az I. típusú méhhel rendelkező hüllők a tojásrakókra hasonlítanak ebből a szempontból, az újszülött a tojás tömegének a háromnegyedét teszi ki. Azonban a II. és a III. méhhel rendelkező fajokban ez az arány megváltozik, itt már van ahol az újszülött a tojás tömegének másfél-kétszeresét is kiteszi, ami egyértelműen mutatja, hogy valamilyen tápanyagot vesz föl a méhben. Az igazán meglepő a IV. típusba sorolt két Mabuya faj, itt ugyanis az újszülött már három-négyszázszor nehezebb a tojásnál nyilvánvaló, hogy az embriót szinte kizárólag a méhen keresztül felvett tápanyagok tartják életben. Érdemes megfigyelni, hogy ez esetben a tojások tömege is jelentősen lecsökken, ezek a tojások, ha lehet őket így nevezni egyáltalán már alig tartalmaznak szikanyagot, nincs is rá különösebben szükségük.
Francisca Leal és Martha Patricia Ramírez-Pinilla különböző amerikai Mabuya populációk szaporítószerveit hasonlították össze amelyeket az Andok különböző völgyeiből és a karibi partvidékről gyűjtöttek. Azt nem tudni, ezek milyen fajokhoz tartoztak mert nem határozták meg őket, így csak Mabuya sp. -ként hivatkoznak rájuk. Mindannyian IV típusú méhlepénnyel rendelkeztnek, azonban jellemző különbségeket mutattak. Meglepő módon a magzat sejtjei itt is benyomulnak a méh sejtjei közé, hasonlóan az emlősökhöz, bár megjegyzik, hogy ezek a sejtek csak nagyon ritkán érik el a bazális laminát. Ez látható a második ábrán, ahol “us” jelöli a méh szincíciumot, “ic” magzati sejteket, “bv” egy eret, a felirat nélküli nyíl pedig a bazális laminát.
A magzatburok felületén egyéb képletek is láthatóak, a chorionic aeroláknak nevezett területek, amelyek a magzatburok homorú betüremkedései a méhben található mirigyekkel szemben, amelyek ezen mirigyek által kiválasztott anyagokat veszik fel. (Érdekes módon a M. guaporicola egyedekben ez nem figyelhető meg). A másik szokatlan képződmények az absorptive plaque -nak nevezett területek, amelyeknél a magzatburok megvastagodott, velük szemben a méh falán ugyanilyen megvastagodás figyelhető meg. Ezek láthatóak a következő ábrán, egy Curítí populációba tartozó Mabuya egyeden.
Az utána következő ábra egy Simacota populációból származó egyed magzatburkának a kitüremkedéseit és vele szemben a méh betüremkedéseit szemlélteti. (u= méh (uterus), ufp= méh betüremkedései (uterine folds), fr=légzési szelvények (uterine folds of the folded respiratory segments), ca=chorioallantois )
2012 -ben jelent meg Daniel G. Blackburn és Alexander F. Fleming közleménye, ahol egy afrikai szárazföldi gyíkot vizsgáltak, a Trachylepis ivensi -t, amelyben meglepő módon az emlősökéhez nagymértékben hasonló méhlepényt találtak. A beágyazódás során a magzatburok sejtjeinek nyúlványai behatolnak a méhlepény sejtjei közé és ezeknek a horgonyzósejteknek a nyúlványai egészen a méhlepény bazális laminájáig folytatják útjukat. Ezeken a helyeken a magzati sejtek osztódni kezdenek, szincíciumokat alakítanak ki, majd ezek benyomulnak az anyai sejtek alá, ahol terjeszkedni kezdenek, majd szinte teljesen átveszik az anyai sejtek helyét, így az emlősök méhlepényéhez külsőleg nagyon hasonló elrendeződést mutatnak. Mivel az anyai epitélsejtek eltűnnek, a magzati sejtek közvetlen kapcsolatba kerülnek az anya véráramával, így onnan közvetlenül vehetik fel a szükséges tápanyagokat. Ez látható az utolsó képen. (ce=magzatburok epitélsejtjei, uv=anyai erek, ec=anyai érendotél sejt, *=anyai epitél maradványa, en=endodermális sejtek, m=mezoderma, vc=magzati erek)
Sajnos ezekről az elevenszülő gyíkokról nem sokat tudunk, az ismertetett cikkek mind leíró tanulmányok, fölvágtak pár gyíkot és megnézték, mit látnak bennük mikroszkóppal. Nyilván roppant érdekes lenne tudni, az anyai immunrendszer támadásai ellen hogyan védekezik a Trachylepis ivensi magzat, hiszen ő már közvetlen összeköttetésbe kerül az anyai vérrel. Nyilván érdekes lenne ismerni ezeknek az állatoknak a genomját, hiszen akkor össze lehetne hasonlítani az emlősökével. Sajnos ezeknek a méhlepényeknek a működéséről alig tudunk valamit, ahogy látom, nem nagyon vizsgálta senki sem. Mindenesetre ezeknek a ma élő hüllőknek a vizsgálata elég jól megmutatja, hogyan alakulhat ki egy tojásrakó állatból lassan, fokozatosan egy elevenszülő. Ezeknek a gyíkoknak a méhe, bár működésében hasonlít az emlősökére, mégis nyilvánvalóan különbözik attól, nyilvánvalóvá téve, hogy nem csak az emlős elevenszülés az egyedül üdvözítő megoldás.
Thompson MB, Stewart JR, Speake BK, Hosie MJ, Murphy CR.(2002): Evolution of viviparity: what can Australian lizards tell us? Comp Biochem Physiol B Biochem Mol Biol. 131(4):631-43.
Leal F., Ramírez-Pinilla M. P., (2008): Morphological Variation in the Allantoplacenta Within the Genus Mabuya (Squamata: Scincidae) The Anatomical Record 291:1124–1139
Blackburn D. G. és Flemming A. F. (2012): Invasive Implantation and Intimate Placental
Associations in a Placentotrophic African Lizard, Trachylepis ivensi (Scincidae) Journal of morphology 273:137–159