Plague Inc.

Egy kicsit elvéve Sexcomb kenyerét, most én is egy egészen remek biológiai szimulációs játékról szólnék: konkrétan az Ndemic Creations népszerű mobil-platformos játéka, a Plague Inc a poszt alanya. Ugyan a játék már nem új, de azért talán még nem is annyira ismert, hogy most mindenki ásítva tovább kattintson. 🙂

Járványügyi szimulátorral állunk szemben, méghozzá nem is akármilyennel: a kórokozó “bőrébe” bújva célunk a teljes emberiség kiírtása. Ami, mint megtapasztalhatjuk, nem is olyan egyszerű.

A játék induláskor ki kell választanunk, hogy milyen típusú kórokozóval leszünk, ami választás némileg korlátozott: előbb csak baktériumokkal lehetünk, majd ha azzal sikerült a küldetést teljesíteni, akkor lehetőségünk lesz vírusokkal, és így tovább, gombákon, parazitákon és prionokon keresztül “bio-fegyverekig”. Minden patogén egy kicsit más repertoárral rendelkezik, de – és ez a játék egyik hátránya – annyira nem nagy a variáció, az alapstratégia az kb ugyanaz marad. (Ugyanitt azt hiszem illendő bevallanaom, hogy én csak az első két szintet teljesítettem, a többi már időarányosan nem jelentett elég kihívást, de azért egyszer majd később, hátha … :-)). 

A szimuláció futása közben a fertőzés terjedése során pontokat szerzünk, amelyeket lehetőségünk van “mutációkra” becserélni. Ezek segítségével a három alaptulajdonságunkat: mennyire vagyunk rezisztensek az antropogén és környezeti körülményekre (“Abilities”) – magyarán mennyire hőálló, gyógyszerrezisztens, stb. a patogén -; mennyire virulens, milyen könnyen tud továbbadódni és milyen köztesgazdákon keresztül (“Transmission”); végül, de nem utolsó sorban, milyen szimptómákat okoz a betegekben (“Symptoms”).

A három megfelelő kombinációja kell a végső cél eléréséhez, és ez az, ahol valóban stratégia kell, illetve a játék maga is hatékony oktatóeszközzé válik.

Mert nem mindegy, hogy mit milyen sorrendben sajátít el a vírusunk: ha túl gyorsan alakít ki durva szindrómákat, hamar meghalnak a hordozói és nem tud továbbadódni. De ha nem csak lassan “keményítünk be”, akkor lehet, hogy a fránya emberek valahol hamarabb hoznak létre egy ellenszert, és akkor eléggé Game Over a dolog. A hatékony stratégia, hogy hosszú ideig lappangó fázisban terjedni – lehetőleg minél több köztesgazda szervezetet is megfertőzve, majd nagyon gyorsan felsrófolni a letalitást. (Vagy, lehet lassú letalitást, de akkor biztosak kell legyünk benne, hogy fedeződik fel közben ellenszer.) Utóbbit nehezíti az is, hogy beváltható pontokat csak addig szerezhetünk, amíg terjed a fertőzés, utána nem, vagyis könnyen úgy járhatunk, hogy egy nagyon fertőző, de nem nagyon vad kórokozónál kötünk ki, ami ellen viszonylag hamar fognak ellenszert készíteni.

Hogy a játék realisztikusságát emelje, valóban ezt/ezeket a “fertőzési” mintázatokat láthattuk az utóbbi években az igazán gyilkos pandémikus fertőzések esetében (madárinfluenza, HIV, stb) és ha csak ennek a megértését segíti a program már megéri vele játszani.

Persze számos egyéb való életből merített fícsör is megtalálható a játékban: pl. ha nagy hatékonysággal fertőz meg a patogén állati köztesgazdákat, akkor megnő a (spontán) mutációk valószínűsége is (hiszen nagyobb patogéntömeg lehet jelen), a madarak révén könnyebben terjedhet a fertőzés, illetve az álmatlanságot okozó fertőzések csökkentik a produktivitást, vagyis az ellenszer elkészülési-sebességét. Az is megfigyelhető, hogy a nagy nemzetközi repülőtérrel rendelkező, vagy hajózási központként működő országok sokkal hamarabb válnak a fertőzés gócpontjává, mint elszigeteltebb társaik.

Ezek az apró dolgok valószínűbbé teszik a játékot és részben felejtetik, hogy pár esetben nagyon nem “szimulál” az app: természetesen a valóságban nincs stratégia a mutációk kialakulása mögött, semmilyen értelem nem tervezi meg, hogy előbb a transzmissziót lehetővé tevő mutációk terjedjenek el, csak majd később a letalitást okozók. Sok minden a véletlenen múlik és a nagy számok biztosítják, hogy a kis valószínűségű mutációk is bekövetkezzenek. A másik elrugaszkodás a valóságtól, hogy az új mutációk az összes szimulált patogénben megjelennek, miközben a valóságban természetesen egy egyedben alakulnak ki és saját rokonaikkal is kompetálva kell elterjedniük. Ezek azonban érthető kompromisszumok, a játékos formátum ezek nélkül aligha lett volna megvalósítható.

Mindezek ellenére a szimuláció pár órára erősen addiktív tud lenni, és az ember megbűvölten figyeli, amint korai lassú terjedés után hirtelen vadul elkezd pörögni előbb a fertőzött eseteket, majd az elhalálozásokat nyilvántartó számláló. És jön az izgalom, hogy nehogy túl hamar túl virulens legyen a dolog, mert könnyen kialakulhat egy szigetnyi menedék (nekem többször sikerült elvéreznem Izlandon), ahol túl hamar kipusztulnak a fertőzöttek és az életben maradtak, a poszt-apokaliptikus világban, elérhetetlenekké válnak a patogén számára. Mindeközben az emberek sem tétlenek, bezárnak a repterek, kikötők, kiírtanak minden szárnyast, ha kell lebombázzák a menthetetlen városokat, de persze egy sikeres kórokozó esetén hamarosan megjelennek a megborzongató üzenetek is, hogy XY ország anarchiába süllyedt, amikor nincs már se kormány, se ellenszer-kutatás, csak a lassú agónia.  

A Plague Inc. hatására nyilván nem fogunk jobban empatizálni semmilyen gyilkos kórokozóval, viszont jobban látni fogjuk, hogy milyen fontos összefüggések vannak a terjedés során, és megtapasztalhatjuk, hogy milyen intézkedések lehetnek, ha részlegesen is, de hatékonyak egy efajta csendes gyilkossal szemben.