Ha tollas őshüllőkről olvasunk a populáris irodalomban, akkor két dologban lehetünk szinte biztosak: egyrészt, hogy valahol előkerül a kérdéses pontosságú "tollas dínó" kifejezés (hogy mi is a baj ezzel, lásd primavis korábbi posztjában), másrészt, hogy a cikk alfája vagy omegája a repülés kialakulása lesz. Természetesen ez valamennyire indokolt, hiszen a levegő meghódítása egyáltalán nem triviális képesség, ugyanakkor ez a csapásirány egy kicsit túlzottan eltereli a figyelmet egy másik, nem kevésbé érdekes kérdésről: maguknak a tollaknak a kialakulásáról.
Az aktuális Nature cikke ebből a szempontból minden bizonnyal hiánypótló, hiszen egy Jura beli aprótermetű madár-ős bemutatásával, épp ezt a kérdést kezdi el boncolgatni. A 152-168 millió éves, galambtermetű élőlény, amelyről szó van, az Epidexipteryx hui, ami immár szinte menetrendszerűen egy kínai lelőhelyről került elő. Az Epidexipteryx a Theropoda csoportba tartozik, és bár a morfometriai vizsgálatok számos olyan vonására derítettek tulajdonságot, amely hasonlóvá teszi a madarakhoz, egyértelmű, hogy ő maga még nem volt madár.
Inkább az Archeopteryx-ek "dédnagybácsijáról" van szó, ami valószínűleg maga is húsevő volt (erre utal jól fejlett fogazata), s életét a földön töltötte. Testét tollszerű képződmények borították (bár ezek még nem azonosak a mai madarak tollaival, azoknál primitívebbek voltak), mellső és hátsó végtagjain egyaránt jól fejlett karmok voltak jelen. Ami azonban igazán különlegessé teszi, az a farka: ezen négy darab, hosszú, lemezes szerkezetű valami található. Szerepükről csak találgatni tudunk, de ha ma körbe nézünk az állatvilágban, akkor számos madárfajon akadhat meg a tekintetünk, amelyeknek a hímei hosszú faroktollaikkal igyekszenek a nőstények figyelmét elnyerni (lásd pl. pávakakas), így talán nem túlzás némi analógiát feltételezni.
Ha ezek a valamik, mint a szerzők sugallják, s mint az egyébként tényleg valószínű, valódi tollak, akkor az egy érdekes csavart adhat a toll kialakulás történetének: az utolsó lépéshez, a proto-toll és a valódi toll közti átmenethez a lökést a szexuális szelekció adta meg. A nőstények valamiért előnyben részesítették a díszes farokzatot, és ez a nyomás hosszá távon lemezes szerkezetű faroktollak kialakulását eredményezte. Ami persze hosszabb távon lehetővé téve a modern, repülő madarak létrejöttét.
A szexuális szelekción alapuló okoskodással, a pávákkal húzott analógiákkal, csak egy apróbb gond van: nem tudjuk az Epidexipteryx fosszília nemét, azaz koránt sem biztos, hogy egy büszke hímre vetjük kíváncsi szemeinket. Igaz ugyan, hogy ha nőstény lenne, az még nem ok arra, hogy elvessük a fenti okoskodást, de azért tény, a kortárs példák esetében, a farokdísz leggyakrabban csak a hímek kiváltsága.
(Bővebben TetarpodZoology-n, ill. Dave Hone ArchosaurMusings blogjában lehet a leletről olvasni – utóbbiban egy vendégposzt erejéig a cikk egyik szerzője osztja meg gondolatait. Na meg persze, remélhetőleg, a kommentek közt primavis kartács is kiegészíti szűkös mondanivalómat. )
Zhang F, Zhou Z, Xu X, Wang X, Sullivan C (2008) A bizarre Jurassic maniraptoran from China with elongate ribbon-like feathers. Nature 455: 1105-1108.
a pihe- és az evezőtollak evo-devo szemszögből való vizsgálatáról egyébként vannak cikkek? Érdekes lenne tudni h konkrétan hogy alakulhattak ki az evezőtollak (pusztán nemi szelekció lenne az ok v vlmi más?)
háát, ha már meglettem szólitva…bár amugy sem tudtam volna ellenállni a csábitásnak…-:))
Szó se róla, szép kis állatka lehetett, ahogy a többi ilyen tollas (?) kreatura is.
Persze, lehetett az Archaeopteryx üknagyapja is akár, csakhát mivel az sem rokona közvetlenül a valódi madaraknak, úgy az űk sem lehet az!
Az Archaeopteryx-el is az a probléma, hogy csak kivülről látszik madárnak, ha már a vázát nézzük meg alaposabban,szinte semmiféle madárjellege sincs!
Még nem néztem meg alaposabban ennek a micsodának a képeit, de annyit látok, hogy ez is olyan mint a többi coelurosaurida, ergo nem madárszerü. Hogy aztán a disztollakat náluk ki viselte, azt feltehetően sohasem fogjuk megtudni…
bubuka: az evezőtollak a repülést szolgálják! Feladatuk a szárnyfelület megnövelése! Tehát csak ott vannak jelen, ahol passziv vagy aktiv repülés lehetséges, illetve volt egykor.
A szárnyon és a farkon egyébként lehetnek fedőtollak és rendszerint belőlük alakulnak ki a disztollak is (s nem a szintén a repülés szolgálatában álló kormánytollakból!), ld. pl a pávánál, lantmadárnál, paradicsommadárnál, stb…..
Ennek a kreaturának csak piheszerü fedő?)tollai és a farkán disztollai vannak. Ergo, nyoma sincs sem evezőtollaknak, sem kormánytollaknak!
Egyébként az újabb kutatások kimutatták, hogy a “tollas dinoszauruszok” testén található tollszerű képletek jórészt szintén ilyen piheszerű kreatinszálak + (ha vannak) a disztollak.
@primavis: köszi a felhomályosítást, én úgy képzeltem h a faroktollak is a sűrűbben szőtt, erősebb szerkezetű evezőtollak előfutárai, tehát először pihetoll>hőszig, pihetoll erősebb verziója nemi szelekció miatt>dísztollak, végül a dísztollak a mellső lábakon is elterjedtek és funkcióváltás következett be>valódi evezőtollak.
Ezek szerint rosszul gondoltam. Mi a jelenlegi elgondolásunk magának a repülésnek és az evezőtollaknak a megjelenéséről?