Amikor Stanley Miller tavaly eltávozott az élők sorából, minden nekrológ, így a mi nyúlfarknyink is, kötelességtudóan megemlékezett legendás 1953-as kísérletéről, amikor a Föld primitív légkörét imitálva egy lombikban, aminosavakat egész sorát állította elő néhány gázból.
Kevésbé ismert tény, hogy Miller két másik kísérletet is folyatott ugyanazidőtájt, az egyikben ősi, gőzgazdag vulkáni környezetet imitálva. A kísérletről szóló eredeti cikkben Miller öt aminosav keletkezését dokumentálta ebben a közegben, majd szépen elsülyesztette a kísérlete eredményét tartalmazó flaskákat a hűtője mélyére. S azok ott is ültek egészen addig, míg halála után a labort tisztító kollegák rá nem találtak.
Ők aztán a mai érzékenyebb műszerek segítségével újraanalizálták a fiolák tartalmát és arra döbbentek rá, hogy Miller alaposan alulbecsülte magát: nem kevesebb mint 22 aminosavat és 5 amint leltek. (Itt egy lista róluk.)
Bár a mai közmegegyezés szerint az ősi légkör aligha volt annyira redukáló jellegű, mint azt Miller feltételezte '53-as munkájában, a vulkanikus kísérlet alapfeltételei minden valószínűség szerint adottak voltak a vulkanikus aktivitásban akkor még igencsak gazdag bolygón.
Johnson AP, Cleaves HJ, Dworkin JP, Glavin DP, Lazcano A, Bada JL (2008) The Miller Volcanic Spark Discharge Experiment. Science 322: 404.
ez a téma szerintem nagyon érdekes; tudom h a blog nem kívánságműsor, de ha lehet akkor a jövőben gyakrabban írj erről! Köszi!
UI: nemrég megvettem ‘Az Ős meséje’-t, és meglepődve tapasztaltam h rengeteg említett élőlény esetén van aktuális cikk róluk a blogon! 🙂
ez is egy lehetőség, de szerintem, a mélytengeri árkok repedéseinek a környékén, ahol a magma találkozik a tengervizzel, szintén megfelelő feltételek alakulhattak ki az élőanyag létrejöttéhez! A ma már ismert kutatási eredmények egy rendkivül változatos és komplex élővilágról tanuskodnak az ilyen területeken. Persze, ezek az élőlények fentről is lehúzódhattak, de az út forditva sem lehetetlen, s nem könnyebb és egyszerűbb egyik irányban sem.
bubuka,
az abiogenezis termeszetesen napjaink egyik legizgalmasabb intellektualis kerdese. Biztos lesz meg szo rola, de nagyobb odafigyelest azert nem igerek (egyszeruen ez nekem is eleg terra incognita).
A regebbi tankonyves kerdesedre: azert tortem eddig a fejem, mert en csak egy alapszintu konyvet ismerek (a Campbell – Reece fele Biology-t) es remenykedtem, hogy elkeveredem valami konyvseboltba egy kicsit szetnezni. Sajnos nem lett ra alkalmam, igy jobb hijjan csak egy felsorolast tudok mutatni, a piacon levo konyvekrol:
http://www.amazon.com/tag/biology%20textbook
Es van egy turheto online dolog is itt:
http://www.emc.maricopa.edu/faculty/farabee/BIOBK/BioBookTOC.html
Azért az lett volna az igazi, ha RNS-t, vagy legalább annak kezdeményét (mondjuk a megfelelő bázisokat) is találtak volna a lombikban. Mert úgy tudom a ma legelfogadottabb elképzelés szerint az első életformában az RNS látott el minden feladatot.