Ma gyakran már ott tartunk, hogy annak is örülünk, ha egy egyetem az alapfeladatát (t.i. a diákok megfelelő színvonalon való oktatása) képes ellátni, pedig ez nem feltétlenül természetes így. A világ nagyobb egyetemi közül sok előszeretettel javítgattja saját imidzsét azzal, hogy saját szűkebb környezetében pozitív változásokat eszközöl, vagy könnyen elérhetővé teszi a nagyközönség számára a falai közt felhalmozott ismeretanyagot.
Előbbire lehet példa az egyetem környékén zajló általános alapoktatás megszervezése (ami középtávon fontos és pozitív változásokat okoz a hely demográfiájában), míg utóbbi esetében olyasmire gondolok, mint a University College London (UCL) nyílt előadássorozata, melyet az intézmény világszintű professzori kara tart hetente kétszer, és amire gyakorlatilag bárki beeshet az utcáról. Amolyan "Mindentudás Egyeteme", kevesebb médiafelhajtással, de ettől még folyamatosan értékelhető színvonalon (leszámítva a botrányosan ocsmány színválasztást…).
A UCL Lunch Hour Lecture Series kisebb-nagyobb rendszerességgel érint biológiai témákat, néha olyanokat is amelyek hatalmas érdeklődésre tartanak számot. Például, amikor két éve Steve Jones, az egytem egyik legismertebb biológusa, számos sikeres könyv szerzője, az Értelmes Tervezést vette tűz alá, az előadását meg kellett ismételni, mert kb. tízszer annyi ember jelent meg, mint az előadássorozatnak otthont adó terem befogadóképessége.
Múlt héten Jones újra egy vitatott témát vett elő: mi is van a humán evolúcióval napjainkban? (Az előadás itt megtekinthető.) Tézise, mely minimum vitatható, de néhány mondatban összefoglalva a következőket állította: a múlt századi eugénikusok félelmei megalapozatlanok voltak, az emberi faj semmilyen jel szerint nem satnyul, devolválódik. Ugyanis az emberi evolúció – Jones szerint – momentán stagnál. Stagnál, mert a három legfontosabb tényező, ami lehetővé teszi az evolúciót, alapvetően megváltozott az elmúlt pár száz évben. Egyrészt kevesebb mutáció jelenik meg, hiszen korábbi korokkal ellentétben egyre kevesebb azoknak a férfiaknak az aránya, akik 40 év felett nemzenek gyerekeket (a spermiumokban a mutációk száma ebben a korban felpörög, így idősebb férfiak magjában több mutáció lelhető fel, mint a fiatalokéban). Másrészt a szelekciós nyomás mára szinte megszűnt: míg Shakespeare idejében a gyerekek kétharmada nem élte meg a huszonegyedik szülinapját, ma a fiatalok 99%-a eljut eddig a korig. Harmadrészt, napjainkra szinte teljesen megszűnt az emberi populációk izolációja, így nehezen képzelhető el, hogy egy-egy mutáció néhány generáció alatt elterjedjen egy közösségben.
Az előadás, és a róla szóló beszámolók, nem arattak osztatlan sikert, látható ez pl. PZ Myers és Larry Moran zsörtölődéséből is, s fenntartásaikat részben magam is osztom. Míg az izoláció megszűnése szerintem is fontos faktor abban, hogy fajunk evolúciója mára lelassult, az első két érv nem erősíti meg Jones elméletét, már csak azért sem, mert pont, hogy ütik egymást. Ugyanis lehet, hogy kevesebb mutáció keletkezik, az apák koraibb szexuális aktivitása révén, de ha a korai szelekció nem működik ugyanúgy, mint korábban, akkor a felnőtt populációban fellelhető sokszínűség, variáció nem feltétlenül fog csökkenni, sőt. Ráadásul, mint arra PZ is rámutat: ma már egyszerűen másfajta szelekciós lehetőségek nyíltak meg előttünk: pl. a császármetszés elterjedésével lehetőség lesz a szülőcsatorna diktálta fejkörméret határokból kitörni, és egyre nagyobb fejű gyerekek születhetnek. Hogy ezzekkel az új lehetőségekkel élünk-e (majd) vagy sem, az egy másik kérdés, de elméletileg, per pillanat, semmiképpen sem zárhatók ki…
De ott legalább az evolúcióra hivatkoznak. Sz.v.sz. az ID iskolai oktatását még most, csírájában kéne elfojtani…
SZVSZ a szelekciós nyomás megszűnése éppen a változások gyorsulásának melegágya, mivel így minden egyes mutáns életben marad és szaporodik. Nem lehetetlen, hogy ez ad új lendületet az emberi evolúciónak, amelyet eléggé lelassított a meglepően lassú egyedfejlődésünk.
Elvileg a variaciok elterjedese valoban lehetove tenne, de sok esetben azert a szelekcio es az izolacio hianya tenyleg neheziteni fogja. Hogy visszaterjunk egy korabbi jol dokumentalt human-evolucios temara: egy olyan kozossegben, ahol kulon figyelnek a laktoz erzekenyekre, mar nincs komoly evolucios elonye a laktaz felnott korban is mukodo alleljanak, igy nem is nagyon terjedhetne el. Max csak drift reven, aminek izolacio hianyaban igen kicsi lesz az eselye. Ugyanigy, az lehet, hogy a nagy fejjel szemben a csaszarmetszes miatt mar nincs szelekcio, de ha a nagyobb koponyaterfogat nem biztosit valami egyertelmu fitnessznovekedest, akkor nem fog elterjedni. Jelen lesz, de csak egy lesz a sok viszonylag neutralis allelvarians kozul. Szerintem, de persze nem vagyok populaciobiologus :-).
A korral összefüggő mutációbővülés elve már azért is aggályos, mert az emberi élettartam az ember evolúciójának messze túlnyomó hányadában többnyire el sem érte ezt a határértéknek tekintett negyven évet. Az emberi szaporodás kézenfekvően a biológiai kifejlődés kezdetétől megindult. Az utóbbi néhány tízezer évben ez valahol a tinédzserkor közepére tehető. (Különös tekintettel arra, hogy a ma is élő természeti népeknél az idősebb generáció kalákában neveli a gyermekeket. Tehát a szülőpár egyéni egzisztenciája vagy sikeres társadalmi pozíciója nem lényeges.)
Azzal is vitába szállnék, hogy a szelekció stagnál. Éppen ellenkezőleg látom: mesterségesen létrehozott kontraszelekció történik az orvosi tudás bővülésével. Pár száz év múlva minden leánygyermek csipőficamos lesz, a látás katasztrófálisan romlik, és így tovább.
A szelekció középkorra vonatkoztatott értelmezése, tehát a 2/3-os fiatalkori halálozás is eltérő gondolatokra vezeti az embert. Mitől tekinthető szelekciónak a járványok, vagy átlag felett egészségtelen környezet okozta csecsemő- és gyermekhalandóság? Ezek tualjdonképpen ember által létrehozott szociokulturális tényezők, és nem klasszikus kiválogatási metódusok. Annyi persze igaz, hogy egy új környezethez való alkalmazkodás történt, de valahogy nem illik bele az evolúcióba.
Na, ez egy vélemény, lehet rajta vitázni.
Érdekes gondoloatok mind a cikkben, mind a hozzászólásokban.
Szerintem, az ember mind a természetes, mind a mesterséges szelekció hatásának alá van vetve. Ennek vannak mind + mind – hatásai az evolúciónkra. Ami szerintem sem stagnál, csak az emlitett kontraszelekció miatt természetellensen módosul. A termet növekedése, a fogak számának csökkenése, az emésztőcsatorna rövidülése, stb. jól megfigyelhetőek, de az allergiákra hajlamosak, az sziv és érrendszeri megbetegedések számának növekedése, a genetikai jellelű veleszületett fogyatékoságok számának növekedése mind befolyásolják majd/már az ember evolúcióját.
Valamelyik könyvében amelyik magyarul is megjelent, Jones még provokatívabb véleményeket fogalmazott meg, ott még több évszázados léptékben egyértelműen az “elsatnyulásról” elmélkedett.
abból kiindulva h. ma már rengeteg olyan ember életben marad “gyengébb” genetikai állománya ellenére és akik ezt agyengébb génállományt sokszor tovább is adják, akik korábban a fejletlenebb egészségügy miatt meghaltak, mielőtt génjeiket tovább adhatták volna.
meg is jegyezte h. ha ezt a káros hatást a géntechnológia fejlődésével remélhetőleg sikerül majd kiküszöbölni.
most előadásában úgy látszik visszafogottabb volt:)