Hagyományainkhoz híven (hiszen legelső posztunk már erről szólt ;-)), természetesen felcsillanó szemmel vetjük magunkat a lábbal is rendelkező kígyó fosszíliákról szóló hírekre. Ugyanakkor azért kötelességtudóan megjegyezném, hogy a BBC révén tegnap szájrakapott Eupodophis descouensi azért nem éppen egy friss lelemény, így a hype csöppet túlzó.
Az igazi újdonság a "megszinkrotonozott", eddig láthatatlan másik láb (amelyik a mészkőben van még mindig – ez látható a bal oldalt alul), ahol szintén remekül látszanak a különböző "klasszikus" végtagcsontok. Ezek kicsit már satnyábbak, mint pl. a Najash rionegrina hasonló csontjai, de ettől függetlenül még könnyen felismerhetőek.
A kígyók "lábatlansága" éppúgy egy hosszú folyamat eredménye, mint a lábatlan gyíkok kialakulása, így mindig érdekes, ha egy-egy maradvány révén rekonstruálhatjuk a folyamat állomásait. Arról nem is beszélve, hogy borítékolhatóan "kisebb" bosszúságot okoz a kreacionista tábornak…
(Egyébként a grenoblei szinkrotont már korábban is használták fosszíliák "röntgenezésére", mindig látványos eredménnyel.)
No megint roszmájuskodhatok egy kicsit! -:))) Újabb adalék a múltkori morfondirozásomhoz, a tudományos közlések bulvárosodásával kapcsolatban.
Ugyanis senki sem képzelte eddig sem, hogy a már ismert, lábbal (igaz csak egy darabbal) rendelkező fossziliának valóban csak páratlan végtagja lett volna. Őrület, hogy egyes helyeken van pénz arra is, hogy ilyesmire költsék. Nyilvánvaló, hogy az ujjonan láthatóvá tett láb semmiben sem különbözik a másik, már jól ismerttől. No de mindegy, ha szenzációként lehet tálalni, eladni/publikálni, már miért ne? Sajna….
Igen, bar a BBC a kigyolabat emelte ki, ez igazabol szinte “trivialis” kiserlet volt. Az utolso linken elerheto, borostyanba ragadt 3Ds, nagytotal rovar-rekonstrukciok joval erdekesebbek. Az eheti Economistban (meg egyebkent a Nature hir osszefoglalojaban is) ezekrol irnak.
http://www.economist.com/science/displaystory.cfm?story_id=11014512
Hááát igen, ezzel a módszerrel meg lehet oldani azt, hogy ami eddig láthatatlan volt, mert nem lehetett a szokásos módszerekkel preparálni, az vizsgálhatóvá vált. Így többek közt a borostyánkőbe zárt maradványok is. Persze, olyan fossziliák esetében is igen hasznos, amikor a lelet sérülése másképpen elkerülhetetlen lenne.
A probléma csak az, hogy kinek a számára lesz hozáférhető. Igaz, ma már én is pl. digitális mikroszkópot használhatok otthon is, amiről még pár éve álmodni sem merhettem volna….