Létezik-e valóban “sztázis”?

Ha, túllépve a kreacionista álkifogásokon, valódi, tudományos vitára vagyunk kíváncsiak evolucionista berkekben, aligha találhatnánk fontosabbat, mint a "gradualizmus" és a "pontozott egyensúly" hívei közt zajlót.

A két nézet közül előbbi a prominensebb és évtizedeken át egyeduralkodónak számított. Röviden, a klasszikus Darwini nézeteknek megfelelően, azt mondja ki, hogy az élővilágban a változások folyamatosan jelennek meg, és a változások felhalmozódása fokozatosan új fajok kialakulásához vezet.

A rivális elmélet Niles Eldredge (az American Museum of Natural History egyik jelenlegi kurátora) doktori téziséből született és Eldredge mellett a másik nagy propagálója kollegája, Stephen Jay Gould volt. Eldredge trilobita fosszíliák tanulmányozása közben arra figyelt fel, hogy ezek a fajok kinézetre több tízezer-, akár egy millió éven keresztül semmit sem változnak, majd hirtelen alakulnak át új fajokká. Gouldék a változatlan időszakot "sztázisnak" nevezték el, és amelett érveltek, hogy az evolúció nem az összes populációban bekövetkező, folyamatos változásban nyilvánul meg, hanem izolált közösségekben történő, (viszonylag) gyors váltásokban.

A vitának tengernyi irodalma van, de itt két kérdésre szűkíteném le a dolgot: létezik-e valóban sztázis, ill. a két elmélet valóban kizárja-e egymást?

Sztázis alatt a pontozott egyensúly hívei pangást, változatlanságot értenek, de nem akármilyen értelemben, hanem konkrétan morfológiai szempontból. (Mást nehezen lehet egy-egy trilbota fosszíliában tanulmányozni, így ez nem is meglepő.) Mivel a genetikai és morfológiai változások gyakran kéz a kézben járnak, ebből könnyedén következtethetnénk arra, hogy akkor ez azt is jelenti, hogy a sztázisban levő fajok örökítőanyaga sem nagyon változik. És nagyot hibáznánk.

Egy "élő fosszílián" végzett genetikai vizsgálat – ha igaznak bizonyul – ezt a logikát ugyanis tételesen cáfolja meg.

Az Új Zélandon élő tuatara, vagy hidasgyík, a hüllők egyik különös rendjének egyetlen ma is élő képviselője. Amennyire a fosszíliák alapján meg lehet ítélni, külalakra nem sokat változott az elmúlt évmilliók során, így aztán persze egész jó kis tanulmányi alanya lehet evolúciós kutatásoknak. Harminchárom ősi és negyvenegy jelenleg is élő tuatara mitokondriális DNS-t összevetve a kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a genetikai változások sokkal gyakoribbak ezekben a gyíkokban, mint pl. a legtöbb ma élő emlősfajban (amelyek közül sok, kifejezetten szembetűnő változáson ment át az utóbbi évmilliók során). Nyilván lehet, hogy egyszerűen az ősi DNS degradálódott annyira, hogy ma már csak sok hibával lehet rekonstruálni, de a kutatók mindeféle statisztikai ellenőrzésekkel (plusz a nagy mintaszámmal) védekeztek ez ellen, és a különbség elég nagy ahhoz, hogy ha néhány hibán nem is akadt meg a szemük, valósnak tűnjön.

Márpedig ha így van, az erősen abba az irányba mutatna, hogy a morfológiai sztázis nem zárja ki a genetikai gradualizmust, sőt. Elképzelhető, hogy azért észlelhetünk gyors morfológiai átmeneteket időnkéntaz evolúció során, mert a DNS szintjén, a mutációk már "előkészítették a terepet", hogy egy végső genetikai változás új kinézetet kölcsönözzön hordozójának.

Azt persze hangsúlyoznom kell, hogy még ha így is van, az nem jelenti azt, hogy a gradualizmus abban a formában igaz lenne, hogy a folyamatos változások mindig adott ütemben jelennének meg. Minden valószínűség szerint vannak gyorsabb ill. lassabb változást előidéző körülmények. De hogy tökéletes sztázis is létezne (genetikai értelemben) az erősen megkérdőjelezhető. 



Eldredge N (2008) The Early "Evolution" of "Punctuated Equilibria". Evolution: Education and Outreach 1(2): 107-113. doi: 10.1007/s12052-008-0032-0
Hay JM, Subramanian S, Millar CD, Mohandesan E, Lambert DM (2008) Rapid molecular evolution in a living fossil. Trends Genet 24(3): 106-109.

6 thoughts on “Létezik-e valóban “sztázis”?

  1. Ismeretlen_37303

    Noha a pontozott (vagy megszakított) egyensúly számomra is vonzóbb gondolat, hiszen sokkal érdekesebb, mint a lassan és unalmasan csordogáló gradualizmus, nagy hibája, hogy elsősorban kövületeken alapszik. Amit pedig ma gondolunk a makroevolúcióról annak alapján valószínű, hogy a jelentős evolúciós változások kislétszámú perempopulációkban játszódnak le, azoknak pedig nagyon kicsi az esélyük a fosszilizációra. A fitteb típus viszont gyorsan kiszorÍthatja a kevésbé rátermettet, ami a kövületekben ugrásnak látszik.

    Reply
  2. primavis

    Ami a témát illeti, nekem is az a véleményem, hogy az új típusokhoz vezető út főleg izolált populációkban jöhet létre. A konzervativ szelekciós nyomás ugyanis az éppen uralkodó típustól eltérő alakokat nem engedi éevényesülni, elszaporodni. Csak aránylag hirtelen környezetváltozáskor történhet meg az addig “elnyomott” változatok valamelyikének előtörése és térfoglalása.
    Ami a hidasgyikot illeti, nyilvánvaló, hogy mivel környezeti tényezők nem indokolják (sőt, ez a faj rendkivül érzékeny minden ilyen változásra), a mostani alaptipust vizsgálva nem is fogunk találni eltérő változatokat.
    Tancsibácsi: a földi élet történetének 99,999…%-a a múltban történt meg és ha megmaradt valamilyen nyoma, akkor az csak kövületek formájában vizsgálható. Az pedig, hogy egy-egy populációból mennyi maradvány fosszilizálódik, nem a populáció nagyságától, hanem az élőhelyük tafonómiai körülményeitől függ!

    Reply
  3. primavis

    A másik érvem arra, hogy nem az egyszerű gradualizmus a valós az, hogy a “régi” és az “új” faj időben egyszerre jelen lehet az élővilágban. Térben már kevésbé valószinűleg. Az előbbi az őslénytanban gyakran előforduló jelenség s eddig nehezen volt magyárazható .
    A saját kutatási területemen is gyakran találkozom vele, pl. a Kárpát-medence madárvilága kialakulásának tanulmányozásakor. Számos nemzetség illetve faj minden valószinüség szerint itt alakult ki, innen indult ki és terjedt el a mai élőhelyein. Ahogy mások meg hozzánk kerültek máshonnan ugyanilyen módon. Ez a természetes módja az élővilág helyfoglalásának és magának az evolúció folyamatának.

    Reply
  4. Ismeretlen_10065

    Azert a csatolt abran lathato gradualizmus abrazolas elnagyolt (de ez volt a cikkben, a typoval egyutt, most mit tegyek? ;-)) – ertelemszeruen nem azt jelenti, hogy A faj mindig csak _egy_ masikba alakul at fokozatosan.

    Reply
  5. primavis

    OK, csakhát ha valamit publikációban ábrázolnak, akkor nem lehet elvárni az olvasótól, hogy másként értelmezze!-:))
    A baj csak az, hogy sokan ténylegesen így is értelmezik.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.