Indiánokról írni általában véve hálás feladat, hiszen a téma természeténél fogva, mindig akad egy kis egzotikum, vadregényes tájak, számunkra furcsa kinézetű és viselkedésű emberek. És mint nagy írónk ;-)) May Károly esete is bizonyítja, még csak el sem kell utazni az amerikai kontinensre, hogy a témáról bestsellereket írjunk.
Itt és most azonban természetesen nem a téma által felvillantott romantikus lehetőségek tárából szeretnénk meríteni, hanem egy egészen prózai kérdést feszegetnénk: honnan is érkeztek a mindkét Amerikát később meghódító legelső emberi “telepesek” és milyen úton jutottak el a kontinens(ek) legtávolabbi szegleteibe is.
Az aktuális és gondolom sokak által ismert jelenlegi közmegegyezés szerint, az első Homo sapiens-ek úgy 15-35,000 érkeztek meg a mai Alaszka területére, az akkor épp szárazlábbal is legyűrhető Bering-szoroson keresztül (a jégkorszak miatt a világtengerek szintje több méterrel alacsonyabb volt azidőben). Ezen a kánonon a legújabb kutatások sem változtatnak, sőt.
Az emberiség közös, afrikai eredtetét bizonyító genetikai és morfológiai adatok egyik közös jellemzője, hogy bármilyen jelleget vizsgálunk, a benne való változékonyság fokozatosan csökken, amint egyre távolabb kerülünk az emberiség “bölcsőjétől” (kvázi a mai K-Afrikától). E mögött az az egészen egyszerű logika áll, hogy a Föld benépesítése során mindig egy adott helyen élő emberi populáció egy töredéke állt tovább gazdagabb legelők és bővebb vadászmezők reményében. Így aztán sohasem a kiindulási területen élők teljes genetikai állománya jutott az új területekre, hanem csak egy kis része.
Ez figyelhető meg az észak- és dél-amerikai bennszülöttek viszonylatában is: ahogy távoldunk Alaszkától, egyre csökken a genetikai sokféleség, amely “mélypontját” Dél-Amerika keleti részén éri el. Ami érdekes, és új eredmény, az az, hogy ha a fenti mutatót vesszük kiindulásul, a csökkenés iránya azt mutatja, hogy a kontinensek meghódítása nem a szárazföldek belsejében, hanem a partok (különösen a nyugati part) mentén következett be, és innen csak később keveredtek egyes törzsek a szárazföld belsejébe (lásd bal oldalt, lent). Vagyis még a jégtakaró visszahúzódása előtt elindulhatott az alaszkai kezdőbázisról a déli irányú terjeszkedés, a partok mentén – mivel akkor a tengerszint alacsonyabb volt, ennek a vándorlásnak a régészeti nyomai ma sajnos valahol több méter víz alatt fekszenek.
Persze az említett genetikai gradiens még önmagában nem igazolná a szibériai eredetet, az viszont annál inkább, hogy ha több markert (ún. polimorfizmust) vizsgálunk, az amerikai törzsekhez legközelebb a Szibériában őshonos bennszülöttek állnak. Erre pedig a Bering-szoroson való átkelésnél, aligha van jobb magyarázat.
Akit pedig a genetikai markerek önmagukban nem győznek meg, annak ott van a genetikai fa átfedése a beszélt nyelvekkel (jobbra lent). Értelemszerűen a közös eredet nemcsak közös géneket, de többnyire közös kultúrát is jelent. Ez pedig jól követhető az indiánok esetében is: genetikailag rokon törzsek az esetek túlnyomó többségében rokon nyelveket beszélnek.
Wang S, Lewis Jr. CM, Jakobsson M, Ramachandran S, Ray N, et al. (2007) Genetic Variation and Population Structure in Native Americans. PLoS Genet 3(11): e185 doi:10.1371/journal.pgen.0030185
Mondjuk, aki Spencer Wellst vagy Jared Diamondot olvasott, azt ezzel nem lehet meglepni. Afrika után a legrégebben lakott földrész Ausztrália stb. De jó kis sztori, mutatja, mennyire kötődünk a vízhez, a vízimajom-elméleten túl is.
A Spektrumon ment egy kétrészes dokumentumfilm épp tegnap este, amely szerint nagyméretű pattintott dárdahegyekre alapozva feltételezik, hogy a mai Franciaország és Sanyolország területéről europid paleolit vadászok is átjuthattak az amerikai kontinensre úgy, hogy nyugat felé elindultak csónakkal a jégtáblák mentén fókára vadászni (állítólag fókaként azonosítottak bizonyos sziklarajzokat nemrégiben), majd jégtáblán és csónakban sodródva egyszercsak partot értek az amerikai kontinensen, ahol nyomot hagytak, majd elkeveredtek az Ázsiából érkezőkkel (vagy kihaltak). Állítólag ezt genetikai kutatásokkal is alátámasztották (miszerint az amerikai indiánok genetikai anyaga egy részét tekintve europid eredetű, nem ázsiai). Láttátok ennek szakirodalmi nyomát, vagy csak valaki nagyon érdekes tévéműsort akart csinálni? :))
Attila
Ha jól emlékszem Cavalli-Sforza és/vagy Wells ír arról, hogy szerintük az aerikai betelepülés két hullámban történt. Az első hullámmal jöttek az amerind nyelvcsaládhoz tartozó népek és a több tízezer évvel későbbivel a Na-Dené nyelvcsaládhoz tartozók (Csendes-óceán partvidékiek és apacsok).
Ők még valamiféle genetikai kapcsolatokról is beszélnek a Na-Denék, a kaukázusi népek és a baszkok között. A magyarázat valami olyasmi volt, hogy ezek Eurázsia őslakosai, akiket a Közel-Keletről érkezők szorítottak ki. Egy részük elment Amerikába, a másik pedig a hegyvidékekbe (afféle refúgiumokba) húzódott vissza, ilyen refúgium a Kaukázus meg a Pireneusok.
Közben még beszélnek egy harmadik hullámról is, ami pedig az aleutokat és inuitokat hozta volna, olyan 3000 évvel ezelőtt.
Nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolja ezt a kutatást, hiszen a többszörös bevándorlás borítja valamennyire a variancia csökkenését.
http://www.pnas.org/cgi/reprint/95/23/13994.pdf
http://en.wikipedia.org/wiki/Dene-Caucasian
Csak egy kérdés a széles körben elfogadott elmélethez: ha a jégkorszak miatt volt alacsonyabb a tengerek szintje, akkor nem akadályozta az átkelést a több kilométer magas jégréteg, ami Észak-Amerika nagy részét befedte?
Ateesh,
a filmet par eve en is lattam a PBS-en; egyebkent tok erdekes, de ha jol emlekszem elsosorban a nyil es landzsahegyek hasonlosaga a bizonyitek (nekem akkor az tunt a legmegyozobbnek).
Kizarni nem lehet a dolgot, de az biztos, hogy ha meg is tortent, egy kulturalis importrol van szo, es az Europabol erkezok genjei nagyon kihigultak.
Tancsibacsi,
elvileg ha a bevandorlas mindig ugyanarrol a teruletrol tortenik, szvsz az kompatibilis azzal amit talaltak, de jo lenne errol egy populaciogenetikust is megkerdezni.
c00k13m0n5t3r,
elvileg ez nem lenne gond, pl. az Ateesh is altal emlitett nezetben az europabol erkezok a jegtablak menten nyomultak kenukkal fokara halaszva. Gyakorlatilag azpnban ez nem is nagyon merult fel (a Bering szoros atkelese soran), mert Amerika azon reszet pont nem fedte jeg a mai kutatasok eredmenyei szerint:
http://www.esd.ornl.gov/projects/qen/NAm13kyr.gif
Üdv mindenkinek!
Szeretném ajánlani, hogy ezt a témakört a Tamana tudom,ány ismeretében vizsgálja mindenki, vmint a felsorolt nyelvek magyar nyelvhez való viszonyát is elemezze. A véleményemet nem szeretném ráerőltetni senkire, amúgy nagy divat liberálisan fertőzött korunkban, hogy azonnal lehülyéznének, ha leírnám. Ezért kérem, hogy tekintsék meg az érdeklődők, hogy milyen földrajzi, vízrajzi nevek találhatóak a világ szinte minden pontján azokon a helyeken, ahol bennszülött, indián őslakosság élt, él. A http://www.tamana.hu oldalt ajánlom.
Replepke,
mivel nem vagyok nyelvesz, igy a nyelvi reszhez nagyon nem szolnek hozza. DE: ha esetleg ki is derulne, hogy a magyar nyelv a Na-Dene nyelvcsalad resze (amin egyebkent tenyleg meglepodnek), az mit sem valtoztatna azon, hogy Amerika oslakoi _genetikailag_ a sziberaiakhoz hasonlitanak leginkabb (az Eurazsiai kontinesnrol), a magyarok pedig a korulottuk elo nepekhez.
Kedves Replepke! Nyelvészként annyit mondanék, hogy egy olyan elmélet, amely csak helynevek fonetikai hasonlósága alapján sugall nyelvrokonságot, igen gyenge lábon áll. Ha ezek mögé nem lehet odaállítani a rendszeres hangváltozások szabályait arra a párezer évre visszamenőleg, akkor meg vagyunk lőve. Hasonlít a “ház” és a “house” [háusz]? Hasonlít, látványosan. Rokon az angol meg a magyar? Nem. Hasonlit az “ükszi” meg az “egy”? Aligha. Rokon a finn meg a magayr nyelvileg? Igen. Mi a különbség? Az, hogy a “house” és a “ház” szavak nem vezethetőek vissza igazolt hangváltozási trendek segítségével azonos alapra, míg az “ükszi” és az “egy” visszavezethető olyan IGAZOLT, dokumentált hangváltozási trendekre, amelyek más szópárok esetében is stimmelnek. Ezt nem nehéz megérteni, ha egy alapfokú nyelvtörténeti tankönyvet elolvas az ember, mielőtt a hagymázos, mítikus igazságkereső próféciák izgalma magával ragadná. Félreértés ne essék, a helynevek rendkívül fontosak a nyelvészetben, de önmagukban, a nyelvtörténeti hangváltozási trendek ismerete és bizonyítottsága nélkül nem állják meg a helyüket a CSAK helynevekre alapozó “elméletek”. Ráadásul az emberek a helyneveket sokszor átveszik a korábbi lakóktól (Magyarországon van egy csomó latin, szláv, román, német eredetű helynév, mégse nyelvrokonunk egyik se).