A repülés, talán azért mert az általunk kevésbé meghódított térben való szabad mozgást kínál, mindig is lenyűgözte az embereket. Épp ezért mindig nagy érdeklődés övezi az olyan fosszíliákat, amelyekből megérthetjük, hogy miképpen alakultak ki azok az állatok, amelyek sikeresen elsajátították ezt a kunsztot, legyen szó rovarokról, denevérekről, pteroszauszruszokról, vagy éppen a madarakról.
Utóbbiak esetében ráadásul a hüllőszerű, dinoszaurusz-rokonoktól való származás még érdekesebbé tette a sztorit, így aztán az átmeneti alakok (legyenek azok bármennyire is evolúciós vakvágányak), a.k.a. "tollas dínók" mindig bízhatnak a populáris média érdeklődésében is (hogy ez mennyire is jó, vagy nem jó dolog, azt lásd majd később).
Most éppen az egyik legkisebb ilyen "tollas dínó", a tyúknagyságú Microraptor gui nevű dromaeoszaurusz került a címlapokra, egy, a PNAS-ben megjelenő cikk kapcsán.
A M. gui különlegessége, hogy nemcsak a szárnyán, azaz a mellső végtagján vannak jól fejlett, repüléshez alkalmazkodott tollak (erre a tollak aszimmetrikus alakjából lehet következtetni), hanem a lábaikon is. Éppen ezért, a fosszíliát eredetileg leíró kínai csoport azt vetette fel, hogy az állat kétfedeles repülőgépekhez hasonlóan vitorlázott a korabeli erdők fáinak ágai között, a lábait a szárnyai alatt/mögött oldalra kitartva.
Logikusnak, hangzik, de van egy anatómiai probléma ezzel a magyarázattal: a M. gui csípőcsontja nem tesz lehetővé ilyan különleges mozgást, ráadásul, a lábain levő tollak aerodinamikája sem lett volna optimális ebben a helyzetben. Épp ezért a Texas Tech egyik paleontológusa, Sankar Chattarjee és egy nyugdíjas ottawai repülőmérnök, Jack Templin, alternatív magyarázattal álltak elő.
Eszerint a M. gui nem oldalra tartotta ki a lábait, hanem inkább maga elé, ahhoz hasonlóan, ahogy a ragadozómadarak ma is rárepülnek a prédájukra (H). A lábon levő tollak így is egy (oldalra kiálló) második "fedelet" alkotnának (J) és a tollak is optimális irányban helyezkednének el, minimalizálva a lábak körül kialakuló légörvényeket. Ez a fajta testtartás továbbra is csak vitorlázórepülést tenne lehetővé, de azt meglehetősen hatékonyan – 40 méteres távolság is simán belefért egy-egy légi helyváltoztatásba.
Eddig a hír, ami meglehetősen egyszerű és logikus, de az Index-en mégis sikerül a jereváni rádió kreativitásával bemutatni. Valahogy így:
"A Mikroraptor gui (sic!) 125 millió évvel ezelőtt élt, az első repülő gerincesek egyike. Az eddigi vizsgálatok úgy vélték, a faj egyedeinek a szitakötőkhöz hasonlóan két pár szárnya volt, melyeket az állat tandem mozgással irányított. […] A texasi Sankar Chatterjee és R. Jack Templin szerint valójában nem duplikált végtagokról van szó. Az állat hosszú, repülőtollakkal felszerelt lábát terjesztette szét szárnyként, mely a test alatt, a kétfedelű gépek rendszeréhez hasonlóan helyezkedett el."
Namost lehet, hogy tévedek (és abban az esetben bizton számítok primavis kartács vitriolos kritikájára), de szerintem ezt a tandem repülés dolgot soha senki nem propagálta (sem a fosszíliát leíró eredeti cikkben, se ebben az újban nem leltem ilyen utalást). Másrészt pedig Chattarjeék éppen, hogy a "szétterjesztett-láb" nézetet igyekeznek cáfolni.
(Az első kép Boban Filipovic honlapjáról származik.)
Xu, X., Zhou, Z., Wang, X., Kuang, X., Zhang, F., Du, X. (2003) Four-winged dinosaurs from China. Nature 421: 335-340.
Chattarjee, S., Templin, RJ. (2007) Biplane wing planform and flight performance of the feathered dinosaur Microraptor gui. PNAS doi: 10.1073/pnas.0609975104
Olvastam róla, nem annyira új a dolog. Igaz S. Chattarjee elég érdekesen szokott következtetni máskor is.
Ami a lényeg, ez a M.g csak siklórepülésre volt képes, ehhez meg nem igen lenne szükége a lábait is furcsa helyzetbe hozni. Véleményem szerint a lábon levő tollaknak egészen más szerepük lehetett. Talán egyszer kiderül, hogy mi. Ami meg az asszimetrikus tollakat illeti, tessék már felnézni egy háztetőre és megkérdezni magunktól, vajon a cserépgyártó illetve a tetőfedő miért úgy rakja a csrepeket (régen meg zsindelyeket, palákat) hogy csak az alsó sor felső végét fedjék be a felső sorral? Mert: 1. felesleges anyagpazarlás lenne. 2. nehezebbé tenné a háztetőt. Nos, ha tollakból lemezt akarok képezni, akkor a tollak is csak részben fedik egymást s erre elég a vitorla egyik oldalának keskenyebb volta is. Ergo= asszimetria. Ennek semmi köze az aktív repülőképességhez!
A tetőnél persze arra gondoltam, hogyha a tetőfedő idióta lenne és az alsó sort félig be akarná takarni a felsővel! Csak hogy szimetrikusan fedjék egymást!-:))
Primavis: ha ez egy ragadozo, akkor SZVSZ nem feltetlenul furcsa helyzet a masszivabb vegtagokkal elore/lefele repules…
persze, siklórepülésben is számit minden felületnövelés, de mint irtam már, a sikláshoz kell a szárny, mig az aktiv repüléshez inkább a motor a lényeg! Nos a “motornak” illetve a helyének nyoma sincs a csontvázon!
Ami elképzelhető az, hogy felmészva valahova a magasba (fára, sziklára, stb) onnan vetné le magát a prédára, csakhát ez meg eléggé öngyilkos cselekdetnek tünik! A mai ragadozómadarak pont azért tartják előre a lábaikat, hogy azzal kapják el a földön levő zsákmányt és rögtön fel is emelkedjenek vele! Ugyanabból a lendületből. A talajba csapódva öszetörnék magukat! ha a Microraptor ezt tette volna, akkor a lábak is előrenyújtva kellett álljanak,akkor meg fékezné a lendületet/sebességet. hátrahúzva meg nem megy a dolog. Csőrrel nem lehet felkapni a zsákmányt. Túl veszélyes mutatvány lenne.
Egy szó mint száz,valamire biztosan szolgált ez a tollazat tipus, de hogy mire azt biztosan felfedezni nem lehet, mivel a biztoshoz a bizonyiték is kellene! Olyan meg nem létezhet!
A házimacskák is a magasból, például egy faágról vagy egy kerítésről vetik rá magukat zsákmányukra, ahogyan a leopárd… stb.