(Nem, nem ARRÓL lesz szó.) Az, hogy mi magunk, emberek is gerincesek vagyunk nem szokott vitaszámba venni. Pedig ha kötekedve végigzongorázzuk, melyek az általános gerinces tulajdonságok, akkor legalább egyen megakadhat a szemünk. Mert mi is a helyzet a posztanális (azaz fenék mögötti) farokkal?
Az emberek (kevés kivételtől eltekintve, de ezeket lásd majd a végén) ilyesmivel nem büszkélkedhetnek, és ennek megvan a maga evolúciós oka is. Mert míg egy fán élő emlős esetén egy jól fejlett farok segíthet a mászásban, minket már zavarna kétlábon járás közben. S mivel a gerincoszlop ezen szakaszában amúgy sem fut már a központi idegrendszer, nem volt szervi akadálya az elsatnyulásának sem. De az embrionális fejlődés során a farok elkezd kialakulni. Például ha egy 4-5 hetes humán embriót veszünk szemügyre, akkor annak (testmérethez mérten) éppen akkora farkincája lesz mint egy egér embriónak egy (az egér terhesség hosszához mért) hasonló időpontban. 2-3 héttel később azonban már nyoma sincs a faroknak. A “miértre” egyszerű a válasz: szövettani vizsgálatok szerint a fejlődés ezen szakaszában a farokban levő sejtek hirtelen nagyütemben pusztulni kezdenek. Ezért nem lesz aztán végül se farkunk, se különálló farokcsigolyáink (ezek összeolvadva hozzák létre az ún. farokcsontot).
Mármint, ha minden jól alakul. Ugyanis néhány esetben a fejlődés “visszalép” az evolúciós időben, és valamiért nem kapcsol be az a mechanizmus, amelyik révén a szóbanforgó farok-sejtek elpusztulnak. Ilyenkor olyan kisbabák születnek, akiknek nemcsak látható farkincája van, de abban csontok izmok és idegek is találhatók, így össze is tudják húzni váratlan testrészüket (számos esetben csak egy bőr és zsírkinövésről van szó – ilyen esetekben vitaható, mennyire tekinthető “faroknak” a szóbanforgó kinövés). Nem teljesen világos, milyen molekuláris okból történik mindez, de az egyik “gyanúsított” a Wnt3a nevű molekula. Azok az egerek, amelyekben ez a fehérje nem fejeződik ki a farokkezdeményben, farok nélkül jönnek a világra. Persze hogy valóban a Wnt3a kifejeződésében bekövetkező csökkenés okozta egy réges-régi ősünkben a “faroktalanodást” (illetve ugyanezen molekula koncentrációjának növekedése okozza ma az atavisztikus farkak megjelenését) az még felderítésre vár. Az azonban biztos, hogy az embrionális és atavisztikus farkak puszta léte fel képes villantani evolúciós múltunk egy apró filmkockáját.
Sapunar D, Vilovic K, England M, Saraga-Babic M. (2001) Morphological diversity of dying cells during regression of the human tail. Ann. Anat. 183: 217-222.
AnatomyAtlases.org | 29+ Evidences for Macroevolution
Előzmények:
„Kígyónak lábsó…” – Csökevény szervek 1. | Kilóg a kígyóláb
“… madaraknak fogsor” – Csökevény szervek 2. | Re: “…madaraknak fogsor”
Mikor a bálna a lábán jára – Csökevény szervek 3.
Éppen most olvasok egy könyvet (“intelligens tervezettség” a címe) Abban azt írják, hogy a farokcsont valóban egy elcsökevényesedett szerv, amely azért maradt fönt mindezidáig, mert bizonyos izmok tapadási felületeként funkcionál.
Érthető ez az álláspont, hisz az az állítólagos intelligencia, amelyről a könyv ír nem lenne túl “intelligens”, hogy ha olyan szerveket, és formákat tartana meg amelyekre nincs szükség.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy a farokcsont tényleg tapadási felületet nyújt-e valamelyik izmunknak?
Üdv,
Balázs
Balazs,
eloszor is tisztaznek valamit, amit Dembskiek szandekosan kodositeni szoktak: az, hogy egy csokeveny szervnek van funkcioja nem mond ellent annak, hogy csokeveny szerv.
Elsore talan ellentmondasosan hangzik, de pont a farokcsont peldaja jol mutatja, miert van ez igy: a coccyx-ra valoban tobb izom is tapad, pl. a levator ani, es a coccygeus. Igy van ez egyarant macskakban es kutyakban, egerekben es emberekben. Elobbiekben az emlitett izomok ertelemszeruen a farok toven levo csigolyakoz tapadnak, utobbiban pedig a tobb csigolya osszenovesebol kialakult farokcsonthoz. Es itt mar el is ertunk az elso kreacionista problemahoz: miert kellett az ertelmes tervezonek azzal szoszolnie, hogy osszenoveszt tobb csigolyat (raadasul valtozo szamut, haromtol otig barmi lehet), miert nem egyetlen nagyobb csonthoz tapadnak ezek az izmok…? A logikus magyarazat persze az, hogy az emberen a farokra mar nem volt szukseg afele mozgekony pot-vegtagkent, igy mozgekonysaga (es merete) elcsokevenyesedhetett, de az emlitett izom-tapadasi funkcio nem valtodott ki.
De ha mar izmk: a farokcsonthoz kapcsolodo izmok kozul a legerdekesebb az un. extensor coccygis, amelynek mas emlosokben fellelheto homologja a farok mozgatasaban jatszik fontos szerepet. Emberben persze ilyesmit aligha tehetne, igy aztan ez az izom erosen satnya, sot: sok emberben ki sem alakul.
érdekes ha?
Fel szeretném hívni a szerző figyelmét egy apróságra: egy molekulának nincs koncentrációja. Az ugyanis kolligatív tulajdonság. Ha molekuláról beszélünk, akkor az egyetlen darab. (Orvosok, meg biológusok gyakorta keverik össze a vegyületet annak molekulájával.)
@Balázs:
Ha elolvastad a könyvet, légyszíves válaszolj egyetlen kérdésre. Nem kell ide beírni, elég ha magadnak adsz egy nagyon alapos és kimerítő választ.
Mi az amit az élőlények keletkezéséről _állít_ a könyv (tehát ne azt nézd, mi az amit tagad, hanem csak a pozitív állításokat), és lehet-e csak ezen állítások alapján biológiai elméleteket felállítani.
Ha esetleg csak tagadó kijelentésekkel találkozol, akkor rossz könyvet olvasol, mert akkor az egy evolúcióelméleti kritika, és nem az intelligens tervezettségről szól. Mint tudjuk, egyik elmélet cáfolata sem jelenti automatikusan egy másik, az előzőtől teljesen különböző és megalapozatlan elmélet érvényességét.