Az emberiség bölcsője Afrika, méghozzá (a jelenleg legelfogadottabb elmélet szerint) többszörösen is. A kétlábra emelkedő Homo genus először úgy 1 millió éve kolonizálta az eurázsiai kontinenst a Homo erectus formájában, majd ezt újabb hullámok követték. Először fél millió éve a Homo heidelbergensis egy csoportja kelt útra, majd úgy 75-100,000 éve a modern ember őse, a Homo sapiens.
Az afrikai szavannákról előbb a Közel Keletre vándorló (anatómiailag) modern emberek egy hosszabbacska ázsiai kitérő után érkeztek meg úgy 41,000 éve Európába. Itt pedig távoli rokonokkal futottak össze: az Afrikából korábban kivándorló H. heidelbergensis populációkból kifejlődő neandervölgyi emberekkel, azaz Homo neanderthalis-szal. Hogy pontosan mi következett ezután, az bősz találgatások és vita tárgya, mind a szak-, mind a bulvárirodalomban, mindenesetre tény, hogy 13,000 évvel később már csak az ibériai félszigeten létezett néhány neandervölgyi enklávé és azok sem sokáig. Sokak szerint a modern emberek brutálisan lemészárolták a neandervölgyieket, mások szerint (és ha engem kérdeznek ez a hihetőbb) a jobban alkalmazkodó H. sapiens szép csendben (és viszonylag békésen) szorította ki unokatestvérét.
Az egyik legérdekesebb és jócskán vitatott kérdés, hogy mennyire voltak csapodárok a két Homo populáció tagjai, vagyis volt-e keveredés közöttük.
Pusztán morfológiai jelek alapján valószínűleg ezt lehetetlen eldönteni, éppen ezért kapóra jön egy jó kis genom project. Nameg, arra is alkalmas lehet a neandervölgyi ember genomja, hogy még pontosabb képünk legyen arról, hogy melyek lehettek azok a genetikai változások, amelyek az emberek őseit végül elválasztották a csimpánzok őseitől (az sem ment éppen ripsz-ropsz), illetve mely változások tették igazán különlegessé a H. sapiens vonalát. (Csak arra nem kaphatunk pontos választ, hogy mely változások tették a H. neanderthalis vonalat különlegessé, de ezt lásd később.)
A genom projecthez egy horvát (vindijai) fosszíliát használtak, és ebből izolált mindkét kutató csoport DNS mintát. A neheze azonban ezután következett: a szolid 38,000 földben töltött év a csontot mindenféle baktériumok, gombák és más mikroszkópikus élőlények kolonizálták be. Ráadásul a DNS egy törékeny jószág, így az egykori genom már apró 50-100 bázispár hosszú darabokra hullott szét. Így az izolált össz DNS apró darabjait megszekvenálva el kellett dönteni, hogy az érdekes-e a kutatás szempontjából, vagy csak valami szennyeződés. Végül a DNS kb. 6,2%-a bizonyult igazán érdekesnek, mert ez hasonlított legjobban a két referencia genomhoz, az emberéhez és a csimpánzéhoz. Ezeket egyébként egyfajta vázként használták, hogy megtalálják az apró neandervölgyi DNS darabok genomon belüli helyét (hiszen ez a genom is nagyon hasonló kell legyen az egymsához is hasonlító referencia genomokhoz).
A szekvenáláshoz két csapat látott hozzá, az egyik egy hagyományos módszert alkalmazva klónozta az apró darabokat mesterséges bakteriális vektorokba és ezt követően szekvenálta meg (ők 65,250 bázispárig jutottak így), a másik társaság azonban igazi technológiai tour de force mutatvánnyal rukkolt elő. Ennek során egy ötletes eljárással apró golyókhoz kötötték egyenként a DNS darabokat és a golyók felszínen sokszorosították, majd szekvenálták őket. Mivel az eljárás teljes egészében automatizálható, lényegesen impozánsabb 1 millió bázispárt sikerült így meghatározni (becsléseik szerint az egész genomot sikerül 2 éven belül lefedniük ezzel a módszerrel).
Az eredmények egy része nem meglepő, szinte elvárt volt: ilyen pl., hogy a mi genomunk és alacsony homlokú, de nagy koponyájú rokonainké 99.5%-ban azonos (a csimpánz esetében ez a szám 95% körül van). Ők is, akárcsak jómagunk viszonylag kisméretű (pár ezer fős) kiindulási populációból származnak. Amire azonban még mindig nincs egyértelmű válasz az az esetleges flörtölések kérdése. Ennek eldöntésére az elmúlt években több neandervölgyi fosszília mitokondriális DNS-ét szekvenálták meg. A mitokondriumok sejtjeink apró energiagyárai, és jellemző tulajdonságuk, hogy apró saját genetkai állományuk van, és csak anyai ágon öröklődnek. Nos, az eddig megszekvenált 12 fosszilis H. neanderthalis mitokondrium DNS (mtDNS) genom, jellemző helyeken különbözött az emberi genomtól, de egymáshoz ugyanott meg nagyon hasonlítottak. Ez a megfigyelés csökkentette a keveredés esélyét, ha nem is zárta ki teljesen. Nem zárhatta ki, ugyanis pont az öröklődési mechanizmus amiatt, az esetleges neadnervölgyi mtDNS kihígulhatott, hiszen ha valahol megszakad a lány leszármazás ág ez a genetikai anyag nem adódik át, vagyis elvesződik. A vita végleges lezárásához így szükség van a sejtmagban meghúzódó és “mendelien” öröklődő genetikai állomány vizsgálatához.
Akad azonban egy másik nehezítő körülmény: a DNS nemcsak fragmentálódik az idők folyamán a csontokban, de egyes bázispárok előszeretettel elkezdenek mutálódni is (a legagykoribb a C->T, ill. G->A átalakulás). Ez igaz az mtDNS-re is, de mivel sejtenként több ezer mitokondrium van, az egyes hibák könnyen kiszűrhetők. A sejtmagban meghúzódó DNS esetében azonban nincs ilyen luxus. Éppen ezért azok a bázispárok, ahol a neandervölgyi DNS mind a homológ csimpánz, mind a homológ sapiens DNS szakaszoktól különbözik, nehezen értékelhetőek, hiszen nem tudhatjuk, hogy a különbség a lebomlásnak tudható be, vagy valóban létező eltérés okozta. Így aztán marad annak vizsgálata, hogy adott helyeken a csimpánz-, vagy a modern emberi genommal egyezik meg a neandervölgyi DNS szekvencia.
Ez azonban nem lebecsülendő, hiszen rengeteg információt hordoz. Különösen azok a helyek izgalmasak, ahol az emberi genomban is polimorfizmusok fordulnak elő, vagyis két ma élő ember között is jó eséllyel különbözik egy-egy bázispárban az adott DNS szakasz. Ezeket az apró eltéréseket nevezzük SNP-nek (single nucleotide polymorphism), és ezek vizsgálatára, vagyis az emberi diverzitás feltérképezésre indították anno a HapMap projectet. Egy-egy SNP-nek létezik “ősi” változata, amikor a változékony bázispár kvázi megegyezik a csimpánzban előfordulóval, máskor azonban különbözik attól, ez az ún. “számaztatott” formája. Hogy a származtatott forma mennyire gyakori az egész emberiségen belül, az sok mindentől függ, de legfőképpen attól, hogy milyen hamar jelent meg a csimpánz-ember szétválás után. Minnél hamarabb, annál elterjedtebb lesz. Jó, de hogy jön ez a dolog a neandervölgyiekkel való esetleges unga-bungához, kérdezheti a nyájas olvasó? Hát itt éppen úgy, hogy megvizsgálták, hány esetben fordul elő a származtatott forma a neandervölgyi genomban, mintegy ezer SNP esetében. A kapott 30% pedig több, mint amit egy egyszerű félmillió éves végleges szétválás esetében feltételezhetnénk. (Elsősorban az európaiakban gyakori SNP-kre kell koncentrálni, hiszen az esetleges keveredés velük történhetett, az afrikaiak azon anatómiailag modern emberek leszármazottai akik a legutolsó nagy kivándorlási hullmhoz nem csatlakoztak, így értelemszerűen az nekik fizikailag nem volt esélyük szerelmi légyottokat folytatni a neandervölgyiekkel.)
Egy másik, kicsit indirektebb bizonyíték a microcephalin génhez kapcsolódik. Ennek a génnek fontos szerepe van az agyméret szabályozásában, ugyanis ha valami miatt nem működik, az az agy drasztikus csökkenését okozza (bár érdekes módon szerkezetileg nem lesz benne sok változás). Talán nem túl meglepő módon a csimpánz-ember vonalak egykori szétválása után a gén erőteljes változásba kezdett az emberi vonalon, és ez a feltételezhető (egyik) oka annak, hogy az emberi agy lényegesen nagyobb, mint legközelebbi élő rokonunké.
Ugyanakkor az emberi populációkban sem totál egyforma a microcephalin gén, két alléja ismert: az egyik az ún. D haplotípus, a másik pedig a non-D haplotípus, amelyek szekvenciájukban egyetlen aminosavban különböznek. Eurázsiában és az Amerikai kontinensen egyaránt a D haplotípus az elterjedt, míg Afrikában a non-D. Emiatt, amikor az eredeti cikk megjelent néhány zseni igyekezett felhasználni beteges rasszista elméletének megtámogatására. Éppen ezért hangsúlyoznom kell, hogy jelenleg fogalmunk sincs mi a működésbeli különbség a két allél között, semmi alapunk azt hinni, hogy az egyiket hordozó egyén okosabb mint a másikkal rendelkező társa. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a non-D haplotípusnak valamilyen szelekciós előnye van az említett területeken, másképp nem magyarázható az elterjedtsége (a teljes emberi népességben 30%-70% a non-D – D arány).
Persze nem árt kiemelni, hogy a microcephalin kicsit kakukktojás, a legtöbb gén esetében nem találkozunk hasonló kacifántos történettel. De éppen ettől válik ez a gén érdekessé.
És hogy helyileg hol zajlott vajon a neandervölgyiek és modern emberek keveredése? Erre szekvencia adatunk kevés van, viszonyt számos olyan csontmaradvány került elő Európa szerte, amelyek két Homo faj jegyeinek érdekes keveredését mutatják. Legutóbb például (hogy egy mind időben, mind térben közeli példát hozzak) a romániai Gorzs megyében található Vénasszony barlangban (Pestera Muierii) bukkantak olyan koponyára, amelynek arckoponyája inkább modern emberre, agykoponyája pedig inkább neandervölgyire emlékeztet.
Persze, akárcsak a “hobbitok” esetében, a morfológiai jegyek értelmezése széles vitaalapot biztosít, ezért végleges választ arról, hogy a koponya egykori tulajdonosa mennyire volt neandervölgyi csak a DNS vizsgálatok adhatnak majd.
A neandervölgyi genom titkai még csak most kezdtek feltárulni és biztos, hogy a következő két évben hallani fogunk olyan génjeikről, amelyek nagyon fontosak a modern emberek számára, pl. a beszédkészség szempontjából nélkülözhetetlen FOXP2 génről. Vajon milyen volt ez távoli unokatestvéreinkben…?
Bővebben: nature:neanderthaldna és John Hawks blogja.
Green RE, Krause J, Ptak SE, Briggs AW, Ronan MT, Simons JF, Du L, Egholm M, Rothberg JM, Paunovic M, Pääbo S. (2006) Analysis of one million base pairs of Neanderthal DNA. Nature 444: 330-336.
Noonan JP, Coop G, Kudaravalli S, Smith D, Krause J, Alessi J, Chen F, Platt D, Pääbo S, Pritchard JK, Rubin EM. (2006) Sequencing and analysis of Neanderthal genomic DNA. Science 314: 1113-1118.
Plagnol V, Wall JD(2006) Possible ancestral structure in human populations. PLoS Genet 2(7): e105. DOI: 10.1371/journal.pgen.0020105
Evans PD, Gilbert SL, Mekel-Bobrov N, Vallender EJ, Anderson JR, Vaez-Azizi LM, Tishkoff SA, Hudson RR, Lahn BT. (2005)Microcephalin, a gene regulating brain size, continues to evolve adaptively in humans. Science 309: 1717-1720.
Evans PD, Mekel-Bobrov N, Vallender EJ, Hudson RR, Lahn BT. (2006) Evidence that the adaptive allele of the brain size gene microcephalin introgressed into Homo sapiens from an archaic Homo lineage. PNAS DOI: 10.1073/pnas.0606966103
Soficaru A, Dobos A, Trinkaus E. (2006) Early modern humans from the Pestera Muierii, Baia de Fier, Romania. PNAS 103(46): 17196-17201.
Na hadd okoskodjak megint egy kicsit!-:)))
1. Egy fosszilia jelenléte csak azt bizonyítja, hogy az illető lény valamikor, ott élt és pusztult el. De azt már nem, hogy csak ott és akkor élhettek hasonló lények! Csak nem fosszilizálódtak, tönkrementek a fossziliáik vagy még nem lettek megtalálva.
2. Az egész afrikai eredet erőltetés (minden új faj ott keletkezett s onnan indult világkörüli útra!) nagyon is emlékeztet a madarak dinoszauruszoktól való eredettetésére. Túl erős a lobizás egyes körök részéről.Ráadásul nem is túl fair eszközökkel (más, ellentétes jelentésű eredmények elhallgatása, félremagyarázása),ld.pl a rudabányai leletek vagy újabban a kaukusiak viszhangját (illetve a hiányát).
Úgy néz ki, ilyen témákban is az erősebb kutya….
Hmmm, nem teljesen ertek egyet es leginkabb azert nem, mert az afrikai eredetet ma mar elsosorban nem is a fosszilis leletanyag tamasztja ala (bar ketsegtelen, hogy az sem mond ellent), hanem a kulonbozo genetikai (haplotipus) vizsgalatok . Ezen a teren, pedig volt nem is keves nezetelteres a 90-es evekben a Nature es Science hasabjain, de a mara kialakult konszenzus szerint az adatokat leginkabb az afrikai eredet fenyeben lehet ertelmezi (akik szerint megsem, azok mara mar eleg kissebsegben vannak – nyilvan ettol meg lehet igazuk, a tudomany nem demokratikus, de ahhoz valami meggyozo bizonyitek kell).
Így igaz, de nem emeli a valószinüséget, ha az illető fél el akarja hallgatni vagy szándékosan ferditi, lekicsinyiti a másik fél véleményét! Az afrikai leletek sokaságának tafonómiai magyarázata van: a Vörös tengertől szinte Dél-Afrikáig húzódó sáv környezeti viszonyai alig változtak az utóbbi évmilliókban, mig az Eurázsiai területeké jócskán. Viszont erről a területről származó szórványleletek sehogysem illenek az angol-francia-USA-beli kutatók elképzeléseibe, Leakey-ék óta. Ezért jelentőségüket, töredékes voltukat nem nehéz minimalizálni. Csak most “bajban” vannak a kaukázusi H. leletek tömegével,amelyke ráadásul koruk miatt sem igen származhatnak a hasonló afrikaiaktól. De a rudabányai leleteket sem igen emlegetik! Vaj’ miért-:))
Rakoncátlánkodik, a rendszer, de jobb többször, mint egyszer sem!-:)
A gentikai részről szóló vitát nem szeretném újra kezdeni, csak annyit: szépek az új elképzelések, kecsegtetőek az új kutatási módszerek, de a puding próbája, hogy megeszik! Nos, a fentiek csak hipotézisek, persze kutatások eredményeként, de nem bizonyitható sem a valóságuk sem az ellenkezője! Addig meg nem lehetnek bizonyitékok! Sajna…s főleg fosszilis s így jócskán töredezett, tönkrement DNS esetében, ahogy az fossziliáknál fennáll.
A kommentben nem a fosszilis DNS-re gondoltam, hanem a ma elo emberek haplotipus analizisere. A ket legismertebb (es legtobbet emlegetett) marker az mtDNS es az Y kromoszoma – pl az egesz Genographic Project (https://www3.nationalgeographic.com/genographic/population.html) ezekre epul – es ezek eseten a legosibb haplotipusok mind Afrikaban a legelterjedtebbek, ami azert szerintem arulkodo.
Rakoncátlánkodik, a rendszer, de jobb többször, mint egyszer sem!-:)
A gentikai részről szóló vitát nem szeretném újra kezdeni, csak annyit: szépek az új elképzelések, kecsegtetőek az új kutatási módszerek, de a puding próbája, hogy megeszik! Nos, a fentiek csak hipotézisek, persze kutatások eredményeként, de nem bizonyitható sem a valóságuk sem az ellenkezője! Addig meg nem lehetnek bizonyitékok! Sajna…s főleg fosszilis s így jócskán töredezett, tönkrement DNS esetében, ahogy az fossziliáknál fennáll.
OK, de a neandervölgyiből csak kb. 1 ezreléke van meg a genomnak! A H. erectusból s az azt megelőzőkből meg még annyi sem!
Az őslénytanban az összehasonlitó anatómia jóvoltából egy vázdarab/töredék alapján is rekonstruálható az egész állat/lény. Ezt ellenőrizni lehet. A módszer viszont nem alkalmazható a genetikában is, pont az ellenőrizhetetlenség miatt. Sajna.
A haplotipusokat a recens fajoknál ismerjük, de nem lehet tudni, hogy a kihaltaknál milyenek voltak és mennyiben és hogyan változtak az évezredek/évmilliók folyamán. magyarázni/ értelmezni persze lehet, de bizonyitani? És ezt még sokáig, de lehet hogy soha sem fogjuk megtudni! Ezért tekintem ellenőrizhetetlennek a belőlük levont hipotézisket.
Ajaj, megint ott vagyunk ahol a multkor: ki mennyire bizik a statisztika erejeben phylogenetikai meghatarozasoknal :-). Es igen, termeszetesen igaz, hogy 100%-os bizonyossaggal sosem fogunk semmit tudni, foleg egy olyan teruleten ami regmult esemenyekre vonatkozik, de azert en kotom az ebet a karohoz, hogy a 98% sem olyan rossz :-).
No igen, a 98% nagyon jó lenne mindenkinek! Csak legtöbbször 50-50% a valós: vagy igen vagy nem!-:))
Mivel az evolúció folytonos, a változások igen hosszú idő alatt válnak kimutathatóvá. S ha nincs miből kimutatni az előző állapotot, akkor a pillanatnyiból levont következtetés is csak rövid intervallumra szólhat. Márpedig a magasabb rendű állatok estében ( s így az embernél is) ez az idősáv mindig minimum több tizezer év.
A helyzet kb olyan, mintha száz év múlva a mai Tv készülék alapján akarná egy akkori kutató meghatározni, hogy milyenek voltak az első készülékek (ha olyannal nem rendelkezik a gyüjtemény). Szerinted lehetséges, hogy jó következtetéseket fog tudni levonni? De ezt kiterjesztheted a technika minden vivmányára.
Azert ez az “50-50%” a valosagtol igencsak elrugaszkodott allitas. Ha az Afrikaban elo emberek tobbsegnek ma osi haplotipusa van (a legtobb vizsgalt markerre nezve), a nem Afrikaiaknak meg szarmaztatott, akkor _nem_ 50% annak az eselye, hogy ott alakult ki az anatomiailag modern ember.
Hogy konkretabb peldaval eljek: itt van az Y kromoszoma nem rekombinalodo reszere keszitett haplotipus eloszlas (Underhill et al., 2001, Ann Hum Genet 65, 43-62):
http://criticalbiomass.freeblog.hu/files/2006_11/neanderthal/NRY-human_origins.jpg
Ennek alapjan szerintem csak akkor allithatjuk az 50-50%-ot, ha mindent, amit az oroklodesrol es statisztikarol tudunk, sutba vagunk.
(A TVs hasonlatot azert nem tartom jonak, mert nem lehet termeszetes variaciot nem hordozo targyakat hasonlitani elobbivel rendelkezo elolenyekhez. Egyebkent a mai TV-k tobbsege alapjan, a jovo regesze azt allapitana meg, hogy a TV-k kezdetben katodcsovesek voltak, amit azert nem neveznek durva tevedesnek.)
Azért 50% vagy aközeli, mert vagy jó a becslés vagy nem! Hogy a markerek és a haplotipusok hogyen alakultak az előző fajtól való áttérés során a maiban, az bizonyitóanyag nélkül a levegőben lóg! Lehet hipotéziseket gyártani, de egyiket sem lehet bizonyitani!
Van számomra mégegy olyan homályos pont az egészben, ami miatt szintén nem fogadom el ezeket az elképzelésket: teljes genomot csak a legprimitivebb szervezetek esetében ismerünk, mig az embernél csak a töredékét. Bármennyire is jellegzetesek és szabályszerüen változóak az ismert részek módosulásai, azért általánositani nem kellene amig nincs feltárva minden ismeretlen része a genomnak. Jelenleg a mozaiknak csak egyes részeit ismerjük. S ha meg is van a szem, abból még nem lehet következtetni a homlokra vagy az állra!-:)A statisztika – nem kivánom kritizálni most – láthatjuk az országos hivatal szintjén működőnél manipulálásra és félreveztésre is lehetőséget ad. Ahol pedig kinálat van, ott akad kereslet is!-:))) A kladisztikára is érvényes ez, pl. pont az őslénytanban. Önmagában jó módszer, de nem szabad sohasem visszahivatkozni egy saját magunk által gyártott bizonyitásra! Értsünk szót: nem a genetikával van bajom (érdekel és követem az eredményeit) hanem egyes kutatók ambicciójával, hogy olyamire használják a módszereket, amelyekkel szenzációs de bizonyithatatlan s sajna cáfolhatatlan (hiszen csak annyit lehet felhozni ellenük, hogy nem bizonyíthatóak!) hipotézisekkkel bombázzák a tudományt s főleg a hiszékenyebb laikusokat. Ezt a “játékot” jómagam a saját szakmámban már évek óta folytatom a madár-dinó eredet vitájában. Van némi tapasztalatom, sajna….
Mindehhez kapcsolódóan:
http://scienceblogs.com/gnxp/2006/11/genes_culture_milk.php
Kvazi oda egyszerusitheto le a kerdes, hogy elfogdajuk-e az apasagi keresetek soran bizonyitekkent a DNS vizsgalatot vagy sem. Termeszetesen barhany markert vizsgalunk sosem lesz pontosan 0% az eselye, hogy az illeto az apa, de ha 20 markerbol 20 azonos, akkor hiba ervel majd a szobanforgo azzal, hogy pusztan a veletlen muve. A haplotipus analizis ugyanezen az elven mukodik.
Egyebkent primavis, ha ismernenk is a regi elolenyek genomjat, ezen logikaval az sem lenne bizonyito ereju, hiszen ha nem kovethetjuk lepesrol-lepesre, az atalakulast akkor nem allithato teljes bizonyossaggal, hogy ugy volt…. (ugye ismeros az erveles?)
Persze, én csak az ellen berzenkedem, hogy az egyébként kitünő módzsereket olyasmire használják – pont az elismert minőségre hivatkozva – amire azok nem alkalmasak! Ezt a szereposztást már az etológia is lejátszotta Lorenzék előtt. De a fiziológiai szemlélet túltengése a mai napig érezhető a lélektan és társstudományai, pl. humánetológia, neveléstan, területein.
Ami az apasági keresetek témáját illeti, ott rossz a hasonlatod, mivel ott van hasonlitási alap. A mai fajok elődjeitől viszont nincs!
Komavary: no igen, de ez mind a recens emberfajra vonatkozik, amelynek a populációi a különböző kontinenseken más és más szelekciós nyomásnak voltak kitéve az utóbbi százezer/tizezer években. Ez érvényes a vércsoportokra és számos más morfológiai/fiziológiai jellegre (amelyek köztudottan genetikailag meghatározottak és örökithetőek, ugyebár?).
Epilógként, a módszerek alkalmazhatóságára vonatkozóan: a Kodály-módszer világszerte elfogadott, dicsért, alkalmazott a zenepedagógiában. De senkinek sem jut eszébe a süketek iskoláiban használni! Sajnos, a tudományban igencsak találkozunk ilyenszerű próbálkozásokkal!
Primavis: ha jobban megnézed, a cikk arról is szól, hogy megvizsgálják egy faj genomját (tejfehérjék), és ebből (a két faj kapcsolatának ismeretében) következtetést vonnak le egy másik faj genomjára (ember – laktóz-tolerancia). A két adatsor értelmezhető egymás tükrében, pedig két faj, két különböző funkciójú “géncsoport”.
Úgy gondolom, hogy elvileg működőképes módszer esetén (ami persze valószínűleg finomodni fog, még ha ez azzal is jár, hogy esetleg pár korábbi eredmény tévesnek bizonyul) nem ellenérv, pusztán vélemény az, hogy hiányolod a fokozatos átmenetet, ami igazolná a hitelességet. Pont ugyanolyan, mint amikor valaki előhozza a “vezesd le az első sejtből az embert.”.
Értem az óvatosságodat, de túlzottnak tartom.
Tévedsz, nem vitatom a módszert, csak a belőle levont következtetésekkel nem értek egyet!
Azt viszont gondolom minden vitatkozó társam elfogadja, hogy ha hasonló jelleget kötelezően hasonló DNS rész kódol/határoz meg, akkor a hasonló jelleggel biró élőlényeknél ezek is természetszerüen azonosak. De nem a rokonság, hanem a hasonlóság miatt! No ez az amit félreszoktak magyarázni a filogéniába belekontárkodók. Még ezt is elfogadnám hipotézisként, csak bizonyitékot igénylek rá, hogy a kihalt előd fajoknál hogyan is állt a dolog. No ez az amit nem lehet bizonyitani, elemezhető DNS hiányában. S ettől a pillanattól kezdve a hipotézisek a spekuláció szintjén maradnak és nem adhatók el bizonyitott elméletként! Ahogy ez, sajna, megtörténik a szenzáció utáni hajszában.
Na, akkor én vállalom a kihívást, ugyanis van két pont ahol a fenti érvelés megfogható:
1.- mi a helyzet a nem kódoló DNS-ben elhelyezkedő SNP-kel? Ezek közül sok nincs semmilyen szelekció alatt, tehát (szerintem) ezek hasonlósága nem magyarázható másképpen csak a rokonsággal.
2.- önmagában a hasonló jelleg semmit sem jelent, hiszen létrejöhetett akár konvergens evolúcióval is.
Én is!-:)
Tehát: mindenre van magyarázat, akár több hitelesnek tünő is. De csak egy a valkódi. Hogy melyik, az alapkutatásban amelyik kiállja az idő próbáját, mig az alkalmazottban a felhasználhatóságét. Az utbbi évtizedben hányszor is jelenet meg hir/cikk arról pl. hogy megtalálták az AIDS vagy a rák gyógyitásának hatékony módszerét/gyógyszerét? S mi az eredmény? Azokban a tudományágakban (s ilyen a biológia számos területe: genetika, citológia, neurobiológia, géntechnológia, gyógyszervegyészet, stb) ahova sok pénz folyik be, nagyon sok a kalandvágyó/érvényesülni kivánó eszkimó is, akik a kis halakat is hajlamosak fókaként eladni a világnak! Egymást belekergetik egy hajszába ( impaktok, idézettség, cikkek száma, részeredmények gyors közlése, nehogy lemaradjanak, megelőzzék őket) s persze sokan a szűzföldek és fehérfoltok irányába is elkalandoznak. Ez nem is lenne baj, ha nem prédikálnák mint a szekta teremtők, hogy csak az az egyedüli üdvözitő és valós amit ők állitanak. Ergo: 1. hogy más magyarázat jelenleg nincs/nem elfogadott, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik. 2. én is ua-t állitom.