Az ecetmuslica azért válhatott a fejlődésgenetikusok (egyik) kedvenc állatává, mert kis helyen elférő, viszonylag könnyen tenyészthető és gyorsan fejlődő faj. Mindenezen előnyei mellett azonban van még egy, amit anno nem is vettek figyelembe, de ma, amint egyre többen kezdenek a fejlődésbiológia evolúciós vonzataival foglalkozni, egyre evidensebbé válik: hogy több ezer egymástól csak kis mértékben különböző muslica (Drosophila) faj ismert világszerte. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a jól bejáratott ecetmuslicát "állatorvosi lóként" használva azt tanulmányozzuk, hogy miként jönnek létre apró változások az állatvilágban egyes gének szabályozórégióinak megváltozásával. Egy hasonló példát már említettem a Drosophilák pigmentációja kapcsán, de most egy előkerült egy újabb (és nincs sok kétségem, hogy lesz majd még bőven).
Testszínezet helyett, most testékekről lesz szó, pontosabban a muslicák torán elhelyezkedő érzékelő sörték számáról. Ma ezekből a legtöbb fajban (így az ecetmuslicában és egy távoli rokonában a D. virilis-ben is) két pár található, de akad néhány különc is (pl. D. quadrilineata), amelyeknél plusz két pár is akad, egy kicsit előrébb, mint a "szokásos" kettő.
A klasszikus mutagenezis vizsgálatok már tisztázták, hogy a sörték fejlődéséért a scute gén a felelős, sőt az is pontosan ismert, hogy a gén szabályozórégiójának melyik része (enhancere) irányítja ezt a folyamatot. (Ez az amiért minden más modell szervezeten dolgozó emberke – pl. jómagam – irigy a Drosis kollegákra, mert aprólékos genetikai információk és mutánsok tömkelege áll rendelkezésükre.) Ez az ún. "dorsocentral enhancer" (DCE), amelynek hiánya a sörték eltünéséhez vezet. Most a szóbanforgó cikk szerzői egyszerűen azt nézték meg, hogy a D. quadrilineata azonos enhancere felelős-e a sörteszám különbségéért. Tömören igen: ha egy ecetmuslicában a.k.a D. melanogaster-ben a scute gén egy minimálverzióját (fehérje kódoló részét) expresszálták a melanogaster (Dm-DCE-sc), virilis (Dv-DCE-sc), vagy quadrilineata (Dq-DCE-sc) promoter vezérlésével, akkor előbbi esetekben maradt a két pár sörte, utóbbi esetben azonban négy jelent meg.
Mi lehet az oka ennek a különbségnek? A legkézenfekvőbb válasz, az, hogy a D. quadrilineata-ban levő DCE képes a scute gént olyan régiókban is aktiválni, ahol a másik lét DCE képetelen lenne erre. Ennek a teszteléséhez egy olyan D. melanogaster mutánst használtak, amelyből hiányzik a DCE (acmtg/Y). Az említett minimálgéneket bejuttatva jól láthatóvá vált, hogy valóban ez a helyzet és a Dq-DCE-sc sokkal elnyúltabb területen indukálja a scute expresszióját, mint a másik két DCE.
Ismét oda érünk vissza hát, hogy egy gén szabályozórégiójának apró változása révén létrejöhetett egy karakterisztikus új fenotípus.
Marcellini S, Simpson P (2006) Two or four bristles: Functional evolution of an enhancer of scute in Drosophilidae. PLoS Biol 4(12): e386. DOI: 10.1371/journal.pbio.0040386