Ma is sokat vitatott kérdés, hogy mit éreznek/gondolnak a kómában levő betegek, s hogy egyáltalán éreznek-e valamit. A választ nem teszi könnyebbé, hogy a "kóma" címszó alatt sokfajta különböző súlyosságú tünetegyüttesről beszélhetünk, amelyek az agyi funkciók különböző mértékű hiányára vezethetők vissza.
Legalább is egy esetben azonban úgy tűnik, hogy felfedezhetők a tudat jelei a kóma álarca mögött. A Science-ben egy 23 éves, öt hónapja közúti baleset során kómába eső belga lányt vizsgáltak modern képalkotó eljárásokkal.
Orvosai már korábban felismerték, hogy a beteg agya nem kapcsolt teljesen ki, hiszen különböző részein időnként aktivitást észleltek és az alvás-ébrenlét ciklus is szabályos ütemben zajlik (éppen ezért kb. 20%-os esélyt látnak a gyógyulásra, ami nem elhangyagolható). De a páciens ugyanakkor semmilyen külső jelét nem adta a tudatosságnak, semmilyen reakciót nem lehetett kiváltani belőle. Legalábbis látható reakciót nem. Most azonban azt vizsgálták, hogy milyen agyterületek aktivizálódnak, ha a beteget arra kérik, hogy gondoljon teniszezésre, vagy arra, hogy a lakását végigjárja.
És az aktivitást mutató fMRI kép megdöbbentően hasonló volt, ahhoz amit egészséges emberekben láttak a kontroll kísérletek során. Ez nemcsak azért érdekes, mert ezek szerint a lányt tudata vagy tudatalattija képes volt az utasításokat követni, hanem azért is, mert akár azt is jelentheti, hogy a beteg úgy döntött, közreműködik a kísérletben. Amennyiben ez igaz, akkor azonban az merül fel, hogy miért nem "dönt" úgy, hogy felébred….?
Owen, AM, Coleman, MR, Boly, M, Davis, MH, Laureys, S, Pickard, JD (2006) Detecting Awareness in the Vegetative State. Science 313: 5792.
Ha igaz, ami a versben áll, és
“ideje van a születésnek,
ideje a meghalásnak
ideje az ültetésnek
ideje a kiszaggatásnak
ideje van a rontásnak
ideje az építésnek
ideje a gyógyításnak
ideje a megölésnek
ideje van a sírásnak
ideje a nevetésnek
ideje a jajgatásnak
ideje a szökdelésnek
ideje van a gyűjtésnek
ideje az elhányásnak
ideje az ölelésnek
ideje a távozásnak
ideje van a keresésnek
ideje a vesztésnek
ideje az eldobásnak
ideje a megőrzésnek
ideje van a szaggatásnak
ideje a megvarrásnak
ideje a hallgatásnak
ideje a szólásnak
ideje van a szeretésnek
ideje a gyűlölésnek
ideje a hadakozásnak
ideje a békességnek”
, akkor miért ne lenne meg annak is a maga ideje, amikor ő úgy “dönt” magához tér?
hi, most nezem ezt, de ugy latom hogy nem 23 eve van komaban csak ot honapja (23 eves most)
amugy a multkor volt valaki aki felebredt jo sok ev utan, de o csak ilyen komakozeli allapotban volt (minimally conscious state, vagy mi, sajnos nem tudom a komanak hanyfele felosztasa van sulyossag szerint)
Valoban 23 eves, csak az s-t lesporoltam. 🙂
Érdekes a kérdésfelvetés, hogy vajon miért nem “dönt” úgy az illető, hogy felébred. Én azt a kissé félelmetes lehetőséget is megfontolnám, hogy mi van, ha az illető fel akar ébredni, csak épp nem tud… Ijesztő, hogy egyes kómás betegek esetleg mindenről tudnak a környezetükben, de erről nem tudnak jelt adni, és egyszerűen be vannak zárva egy reakcióképtelen testbe…
Esetleg úgy tudnánk velük kommunikálni, hogy megkérderjük őket, hogy ha a kérdésre “igen” a válasz, akkor gondoljanak teniszezésre, ha meg nem, akkor a szobájukra 🙂