Az emberszabású majmok és az emberek esetében közismert az utánozási hajlandóság (sőt, a jelek szerint mi magunk méginkább hajlamosak vagyunk erre, mint a csimpánzok). Az utódok szüleik modulatainak, mozgás kombinációinak megismétlésével gyakran olyan hasznos képességeket tanulnak el, amelyek később segíthetik boldogulásukat a populáció szociális hálójában, vagy valamilyen más szempontból könnyítik meg az életüket. Sokak szerint ez az utánozó-hajlam az emberi kultúrák kialakulásának elengedhetetlen feltétele volt.
S bár a komplex viselkedések utánzása, valószínűleg valóban leginkább az ember (és néhány esetben az emberszabásúak) doméniuma, több jel mutat arra, hogy az utánzási kézség már a nem emberszabású majmokban is kódolva van.
A PLoS Biology-ban megjelent cikk pár napos makákók esetében mutat ki "majmolási" hajlandóságot, amely azonban két hetes korra megszűnik. Bár a dolog valóban újdonság, nem teljesen váratlan, hiszen, mint arra a PLoS kommentátora is utal, már korábban ismert volt, hogy a nem emberszabású majmok is rendelkeznek ún. "tükör-neuronokkal" (mirror neurons), olyan különleges sejtcsoportokkal, amelyek nemcsak akkor aktivizálódnak, ha az állat egy adott mozgást végez, hanem akkor is, ha egy társát nézi, amint az a szóbanforgó mozgást végzi (kis túlzással olyan mintha az állat elképzelné, hogy ő mozog). S bár szinte kétségtelen, hogy ezeknek a sejteknek fontos szerepük van az utánzási viselkedés során, pontosan még tisztázandó, hogy pontosan mi a funkciójuk.
Ferrari PF, Visalberghi E, Paukner A, Fogassi L, Ruggiero A, et al. (2006) Neonatal Imitation in Rhesus Macaques. PLoS Biol 4(9): e302.