Nem mehetek el amellett szónélkül, ha a világ második legokosabb élőlényét gyalázzák ;-), már csak azért sem, mert a szóbanforgó cikk számomra eléggé légből kapottnak tűnik.
A gerincesek intelligenciáját általában az agy/test súlyaránya (illetve az agykéreg felületét növelő barázdák) alapján szokták ábrázolni, főleg azért mert úgy tűnik, hogy létezik egy laza egyenes összefüggés ezek között. Egy másik módszer (emlősök esetén) az encefalizációs koeficiens (EQ) számítása, amely az átlagos emlős mérethez viszonyítja a vizsgált állat agyát. Na most, ezeken a skálákon, a bálnák, bár abszolút értékben hatalmas agyuk van, egyáltalán nincsenek előkellő helyen, mert a testükhez mérten agyuk kifejezetten kicsi (bár érdemes megjegyezni, hogy nagyon nagy- ill. nagyon kisméretű állatok esetén az összefüggés elég megbízhatatlanná válik), viszont a delfinek valóban kedvezően hasonulnak az emberekhez (lásd itt is). Igazából az ismert adatok fényében ez nem túl meglepő, hiszen azért a delfinek képesek megtanulni kommunikálni az emberekkel, bonyolult szociális hálót fejlesztenek ki, vidáman tájékozódnak echolokációval a legsötétebb vizekben is, sok jel szerint felismerik önmagukat a tükörben – mindez számomra meglehetősen "kifinomult viselkedésnek" tűnik, nem tudom mi kellene még ahhoz, hogy Manger professzor mércéjét is megüssék…
Hát engem sem győzött meg a cikk, viszont a címe felháborított. “Hülyék a delfinek”… Újabb hozzá nem értés mutatkozott meg. Egy darab, azaz egy darab cikkből erre a következtetésre jutni olyan hiba, amit csak kis hazánkban lehet következmények nélkül elkövetni. Na mind1.
Az érv is alátámaztatlannak látszik: “A patkányok folyamatosan felfelé próbálnak kapaszkodni, az aranyhal meg egyszerűen kiugrik az akváriumból, ha nincs lefedve. A delfinek azonban semmi ilyet nem tesznek.”
Ebből azt kihozni, hogy butábbak a patkányoknál… Jó pozitív ellenpéldákat említettél. Még gondolkozom továbbiakon. Egyébként az agy-testméret-intelligencia összehasonlítás kb annyira megbízható minden esetben, mint a gének száma-fejlettségi fok az evolúcióban.
A cikk cime hulyeseg, de a vege fele kezd erdekesse valni. “összetett társas viselkedés” es maris visszatertunk arra, hogy mikent is definialjuk az intelligenciat.
Vitainditonak egy szubjektiv definicio: genetikai mutaciok nelkul (vagy azoknal gyorsabb leptekben) kepes alkalmazkodni, azaz kepes tanulni es tovabbadni a tudast a tuleles (vagy egyeb cel) erdekeben.
Ugy tunik, kezdesnek ezt a cikket kene elolvasni (http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?db=pubmed&cmd=Retrieve&dopt=AbstractPlus&list_uids=11530544&query_hl=6&itool=pubmed_docsum).
Szoval hirtelenjott vitaindito definicom szerint intelligencia = szocialis tanulasra valo kepesseg foka.
(Erről a cikkről történetesen én is írtam egy postot a blogomba… kicsit hosszú hsz lesz, de idevágom)
Nos, általában nem szoktam az emberi hülyeség témáján csámcsogni – van, akinek ez tölti ki az életét, de nem ér annyit – azonban ez egyrészt becsületbeli ügy, másrészt pedig össze tudom kötni némi ismeretterjesztéssel, úgyhogy ez egyszer mégis…
Erről lenne itt szó, kérem. Aki úgy döntene, hogy nem olvassa végig, annak tömören összefoglalom a cikket. Paul Manger, dél afrikai kutató, azon véleményének ad hangot, hogy a delfinek nem intelligensebbek az aranyhalaknál, sőt. Ha ugyanis egy aranyhalat olyan akváriumba rakunk, amiből ki tud ugrani, habozás nélkül meg is teszi. A delfináriumokban hasonló rekeszekben laknak a delfinek, mégsem próbálnak soha átjutni egymáshoz. A kutató mindehhez hozzáteszi, hogy igaz, hogy a delfinek agya a legnagyobb a testtömeghez viszonyítva, de ez csak azért van, mert “melegvérűként kell megbirkózniuk a hideg vízzel”.
Mindenekelőtt szeretném eloszlatni azt a közkeletű tévhitet, hogy az aranyhal buta volna. Az aranyhal komoly hosszú távú memóriával és fejlett szociális képességekkel rendelkezik. Képes különbséget tenni az egyes emberek között, és pár nap után már nem veszélyként, hanem barátként azonosítja a gazdáját. Néhány aranyhalat még arra is megtanítottak, hogy útvesztőket oldjon meg vagy szinkronússzon a társaival. Mindent összevetve az egyes aranyhalak körülbelül ugyanolyan intelligensek, mint a patkányok, csak békésebbek és kevésbé dolgoznak össze. Nem rossz, mi? Csakhogy.
A közönséges palackorrú delfinek intelligenciájával a 70-es évek óta folynak tudományos kutatások. A különböző kutatók és kísérletek nagy száma miatt most nem sorolnám fel az összeset, pusztán azt, hogy a jelenlegi tudásunk szerint milyen képességekkel rendelkezik egy ilyen lény:
– Fogalomalkotás és mentális reprezentáció. A delfin ugyanúgy fogalmak segítségével gondolkodik, mint az ember.
– A számok ismerete. A delfinek képesek a számokat a tárgytól független fogalomként k
– A számok ismerete. A delfinek képesek a számokat a tárgytól független fogalomként kezelni.
– Énfogalom. A delfin felismeri magát a tükörben, és felismeri, hogy a megtanított fogalmak (pl. “uszony”) mely saját testrészeinek felelnek meg.
– Kommunikáció – ezt mindenki ismeri, füttyjelekkel adnak jeleket egymásnak. Bár fejlett nyelvi képességekre nincs bizonyíték, tény, hogy egy palackorrú delfin, Akaekamai, képes volt elsajátítani egy emberi jelnyelvet és ezen megérteni olyan összetett mondatokat, mint pl. “érintsd meg a frizbit a farkaddal, aztán ugorj át fölötte”.
– A szerszámhasználat nyomai. A nyugat-ausztráliai Shark Bay delfinjei között felbukkant egy viselkedési minta, amely szerint a tengerfenéken élelem után kutató állat egy tengeri szivacsot húz az orrára, hogy megvédje a sérülésektől. Az emberszabású majmokhoz hasonlóan ez a kulturális örökség csak anyától gyermekre, illetve ez esetben valamiért csak anyától lányra öröklődik.
– A delfinek nagyon szorosan képesek együttműködni az emberrel. Bizonyos tájakon, pl. Afrikában, Braziliában és Mauritániában a delfinek együttműködnek a helyi halászokkal, feléjük hajtják a halakat és jeleznek, hogy mikor dobják ki a hálót. Erre senki nem tanította őket, a kooperáció spontán alakult ki, és néhol a történelem hajnala óta folyik.
– Szintén jó példák a fajközi együttműködésre a haditengerészeti delfinek. Az Egyesült Államok Haditengerészetének Tengeri Emlős Programja (NMMP) különböző osztályokba tartozó delfineket és fókákat képez ki különböző feladatokra. Az Mk4 delfinek például partraszállás előtt a felszínen úszó aknákat derítik fel és jelölik meg, az Mk7-esek a tengerfenéken lévőket. Az Mk8-asok feladata, hogy a megjelölt aknák között utat mutassanak a partraszálló járműveknek.
Mindezt egyrészt azért meséltem el, mert nagyon bírom a delfineket, másrészt azért, mert nagyon nem bírok bizonyos kutatókat. Nem tudom, mi valószínűbb: hogy Manger delfinszakértőként nincs tisztában a fenti tényekkel, vagy az, hogy egyszerűen ennyire vágyott a hírnévre (ami végülis összejött neki). Annak, hogy egy delfin miért nem ugrik át azon a nyavalyás falon, ezeregy oka lehet azon kívül, hogy síkhülye, például az, hogy látja, hogy odaát is van egy delfin, és ketten kicsit szűken lennének, vagy simán csak érti, hogy azt várják tőle, hogy ott maradjon, ahol van. De bármi is a helyzet, egy megfigyelés mindig kevés, hogy félresöpörjünk ötszáz másikat – sajnos, ez mégis olyasmi, amire néhány kutató igencsak hajlamos. Talán majd egyszer mesélek még hasonló sztorikat – és jóanyám, a tudománytörténész végzettségével, valószínűleg még jóval szaftosabbakat is megoszthatna velünk.
Én is azt gondolom, hogy a valódi kérdés az intelligencia definíciója, illetve az evolúció mechanizmusainak ismerete. Egy faj számára csak azok a képességek előnyösek (adaptívak), amik az adott ökológiai környezetben növelik a fitneszét. Tehát egy hangya hiába tudna integrálni (egyébként nem tud :), ha az ő kis életében viszonylag ritkán van szüksége integrálásra. Viszont a hangya, mikor feldítőként kaját keres, vissza kell hogy találjon a bolyba, ezért teljesít jól a labirintus-feladatban. Egyirányú labirintus-feladat megoldásában a hangyák ugyanolyan jól teljesítenek, mint a galambok, vagy a patkányok (az más kérdés, hogy mikor visszafele kéne jönniük, a patkány tanulás nélkül is visszatalál, a hangyának meg újra kell tanulnia az egészet). Ezért nem túl tudományos olyasmiket mondani, hogy a delfin okosabb, mint az aranyhal, vagy a patkány okosabb, mint a delfin.
Az intelligencia szerintem az adott ökológiai környezet megváltozásához való, alkalmazkodás képessége, tehát, hogy milyen hatékonyan képes egy állat tanulni, és viselkedését a kívánalmaknak megfelelően módosítani.
Sajnos az “intelligencia” mérésére használatos kísérleti pszichológiai módszerek teljességgel alkalmatlanok különböző fajok intelligenciájának (bármi legyen is az) összehasonlítására.
De azért van pár dolog a delfinekkel kapcsolatban, amit itt előttem az hatalmas intelligencia bizonyítékainak mondtatok, amivel nem teljesen értek egyet:
– énfogalom: a híres, agyonidézett Gallup-kísérleteket (mikor csimpánzok “ismerik fel” magukat a tükörben) is nagyon (de tényleg) sokan vitatják, a delfineknél sem ilyen egyértelmű. Még ha véletlenül tényleg rájön, hogy az saját maga a tükörben, akkor sem tudom, hogy ennek az emberi “énfogalomhoz” mi köze van.
– a delfinek képesek megtanulni kommunikálni az emberrel. Talán a kommunikációhoz értek valamicskét, de ezt nem értem. Arra gondolsz, hogy szépen átugorja a karikát, mikor integetnek neki. Erre egy egér is képes, ha felgyullad egy lámpa a ketrecben (a két dolog közt semmi különbség sincs).
-szerszám
szerszámhasználat: a szivacsos példa aranyos anekdota, de azért várjuk meg, míg mondjuk felveszik videóra. A majmok eszközhasználatának anyáról gyerekre való öröklődését (vagy a tanítást?) igazából a komolyabb kutatók vitatják. Persze Jene Goodall biztos látott ilyet, de ő már sok mindent látott, amit mások valahogy sosem.
-A delfin ugyanúgy fogalmak segítségével gondolkodik, mint az ember. Ezt komolyan mondod? Szerinted a delfinek UGYANOLYAN magas szintű fogalomalkotásra képesek, hogy az összemérhető az emberével. Hát lehet, hogy demagóg leszek, de mondjuk Einstein ember volt, és nem delfin. Megnézném én azt a kísérletet, amiből rájöttek erre.
-A delfinek képesek a számokat a tárgytól független fogalomként kezelni. Ugyanaz. Gondolom felmutattak a delfinnek 3 labdát, és ő megnyomta a 3-as gombot. De vajon ez “három” vagy “három labda” az ő számára. Na erre nem fogunk sose rájönni.
-a hadi célokra használt delfinek által elvégzett feladatok is a legegyszerűbb asszociációs tanuláson alapulnak. Mit kell csinálniuk? 1. keress vízben úszó nagy izéket (hajó). 2. ússz alájuk (bomba rátapad). 3. gyere vissza, kapsz kaját. Sajnálom, de ez szörnyen egyszerű. A laboratóriumi gyakorlatban az agyírtott patkányok ennél sokkal durvább dolgokat csinálnak.
Félreértés ne essék, nekem se jön be az idézett cikk, de sosem szerettem a Walt Disney-nézőpontú állatszemléletet. Valamelyikőtök írta, hogy bírja a delfineket. Ez szép, de tudományos szempontból előnytelen. A helyes álláspont a kétkedés, csak bizonyítélokat szabad elfogadni.
egy etológus.
Uhh… igazán szívesen beszélgetnék erről – főleg egy etológussal – de még épp csak benéztem, mielőtt húznék el külföldre. Egyébként ebben
“az intelligencia szerintem az adott ökológiai környezet megváltozásához való, alkalmazkodás képessége, tehát, hogy milyen hatékonyan képes egy állat tanulni, és viselkedését a kívánalmaknak megfelelően módosítani”
a sorban tökéletesen egyetértünk, így én sem tartom túl értelmes elfoglaltságnak az állatok értelem szerinti összehasonlítását. Ez volt a bajom az idézett cikkel is, és hogy – számomra – meglehetősen tudománytalanul egyetlen jelenség egyetlen magyarázatára épített. Amikor én TÉNYLEG bírom a delfineket… 🙂
molcsa, hadd kötözködjek egy kicsit:
– igaz, nem peer-reviewed cikk, de egy-két éve egy számomra elég meggyőző dokumentumfilmet láttam a PBS-en a főemlősök tanulási képességeiről. Nem a szokásos gagyi volt, elég sok számadatot is nyomattak, pl. az egyik érdekesség, hogy a csimpánzlányok sokkal gyorsabban tanultak mint a fiúk. Szóval azért nem csak Jane Goodall látott ilyesmit….
– énkép: ha a delfinek valóban felismerik magukat (s tény, hogy ebben még nincs tökéletes konszenzus) az azért elég komoly absztrakciós képességről árulkodik. Talán nem véletlen, hogy jóformán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hasonló állatról tudunk. Mert persze vitathatatlan, hogy lehet más állatok csak azért nem képesek ilyesmire, mert számukra fitnesz szempontból irreleváns, hogy felismerik-e magukat vagy sem, de ritkasága önmagában azért azt sugallja, hogy nem egy triviális képesség.
(a kommunikációra később még visszatérnék)
Dolphin,
Persze, az vitathatatlan, hogy a delfinek mentális képességei meghaladják a legtöbb állatfajét. Mondok néhány bizonyított képességüket: fel tudják egymást ismerni az egyéni füttyjeleik alapján, alkalmi koalíciókat alkotnak egymással a vadászatban illetve a fiatal hímek, mikor párzani akarnak egy nősténnyel.
A főemlősök tanulási kéességeiről. Nem azt vitattam, hogy képesek tanulni, mert persze, hogy képesek. Amerikai laborokban csomó csimp él, amikről naponta közölnek Nature-cikkeket. A gond a “félvad” egyedek tanult viselkedéseinek kuturális öröklődésével van. Azért félvad, mert ezeken a területeken a kutatók etetik őket, hogy odaszokjanak a helyre. Megfigyelték, hogy a legtöbb eszközhasználat olyan tárgyakkal történik, amiket az emberek használtak azelőtt, és elleshették ennek módját. Úgy értem, hogy MINDEN EGYES majom külön leste el, nem egymástól tanulnak. Az anyától való tanulás a legproblémásabb. Ott van a klasszikus diótörős példa, amit emlegetni szoktak. Itt én még nem láttam meggyőző bizonyítékot arra, hogy az anya tanította volna a kicsit, csak ő is ott van, mikor az anyja diót tör, és elkezd játszani a kövekkel meg a diókkal, és saját maga jön rá a nyitjára.
A delfinek tükrös önfelismeréséről. Ha esetleg léteszik (nemtom), akkor sem értem, hogy ez miért lenne nagyon intelligens viselkedés. ahogy definiáltam korábban, az az intelligens vis., ami hasznos az állatnak. Mivel a delfin ritkán találkozik tükrökkel, ez nem olyan.
1. Csimpanz tanulas: az altalam emlitett pelda az a termesz-halaszat bot segitsegevel (tudomasom szerint termesztes korulmenyek kozott is megfigyeltek). Hogy ezt embertol tanultak-e el, ahhoz tudni kellene, hogy a helybeli torzsek csinalnak-e ilyesmit. Antropologusok elonyben :-).
2. Tukor. Itt szerintem teljesen lenyegtelen, hogy a delfinek hasznalnak-e tukrot vagy sem. Ha kepesek magukat felismerni, az azt jelenti, hogy a delfinek elegge elvontan tudnak a vilagrol gondolkodni. Egy ember gyerek szamara sem trivialis eloszor, hogy a tukorben O van. Egy bizonyos ideig tarto tanulasi es fejlodesi folyamat kell vegbemenjen, ahhoz, hogy erre trivialissa valjon szamara.
3. Delfin kommunikacio: valami ilyesmikre gondolok (mert ezek messze tul mutatnak, a “ha kondicionalom a patkanyt, megtanulja nyomogatni a pedalt” kiserleteken):
Tschudin et al. (2001) Comprehension of signs by dolphins (Tursiops truncatus). J Comp Psychol. 115(1):100-5
The authors assessed the ability of 6 captive dolphins (Tursiops truncatus) to comprehend without explicit training 3 human communicative signs (pointing, directed gaze, and replica). Pointing consisted of indicating the target item with the index finger and a fully extended arm. Directed gaze consisted of orienting the head and eyes toward the target item while the rest of the body remained stationary. The replica signal consisted of holding up an exact duplicate of the target item. On the initial series of 12 trials for each condition, 3 dolphins performed above chance on pointing, 2 on gaze, and none for replica. With additional trials, above chance performance increased to 4 dolphins for pointing, 6 for gazing, and 2 for replica. The replica sign seemed to be the most taxing for them (only 2 dolphins achieved results significantly above chance). Taken together, these results indicate that dolphins are able to interpret untrained communicative signs successfully.
———————————
Herman et al. (1999) Dolphins (Tursiops truncatus) comprehend the refere
Herman et al. (1999) Dolphins (Tursiops truncatus) comprehend the referential character of the human pointing gesture. J Comp Psychol. 113(4):347-64.
The authors tested a dolphin’s (Tursiops truncatus) understanding of human manual pointing gestures to 3 distal objects located to the left of, to the right of, or behind the dolphin. The human referred to an object through a direct point (Pd), a cross-body point (Px), or a familiar symbolic gesture (S). In Experiment 1, the dolphin responded correctly to 80% of Pds toward laterally placed objects but to only 40% of Pds to the object behind. Responding to objects behind improved to 88% in Experiment 2 after exaggerated pointing was briefly instituted. Spontaneous comprehension of Pxs also was demonstrated. In Experiment 3, the human produced a sequence of 2 Pds, 2 Pxs, 2 Ss, or all 2-way combinations of these 3 to direct the dolphin to take the object referenced second to the object referenced first. Accuracy ranged from 68% to 77% correct (chance = 17%). These results established that the dolphin understood the referential character of the human manual pointing gesture.
————————————-
Herman et al. (1990) Bottlenosed dolphin and human recognition of veridical and degraded video displays of an artificial gestural language. J Exp Psychol Gen. 119(2):215-30.
2 bottlenosed dolphins proficient in interpreting gesture language signs viewed veridical and degraded gestures via TV without explicit training. In Exp. 1, dolphins immediately understood most gestures: Performance was high throughout degradations successively obscuring the head, torso, arms, and fingers, though deficits occurred for gestures degraded to a point-light display (PLD) of the signer’s hands. In Exp. 2, humans of varying gestural fluency saw the PLD and veridical gestures from Exp. 1. Again, performance declined in the PLD condition. Though the dolphin recognized gestures as accurately as fluent humans, effects of the gesture’s formational properties were not identical f
Ismételni tudom önmagam: én nem azt vitatom, hogy a delfinek képesek lennének az iránymutatást meg a kézjeleket értelmezni (egyébként az iránymutatás a kecskéknek is megy: Kaminski et al, 2005 http://email.eva.mpg.de/~kaminski/pdf/Domestic_Goats2005.pdf#search=%22goat%20pointing%20gesture%22 ), sőt, a tükör-teszten is átmennek: Reiss & Marino, 2001 http://www.pnas.org/cgi/reprint/98/10/5937 , én azt kérdeztem, hogy és akkor mi van? Tehát ezt mennyire lehet “intelligenciának” nevezni. Az, hogy “a delfinek elegge elvontan tudnak a vilagrol gondolkodni”, nekem nem sokat mond. Fogalmam sincs, hogy mit jelent egy állatnál az elvont gondolkodás, nem tudom, hogy mennyire az az eléggé, és még ha valamire gondolok is, akkor sem látom be, hogy a tükrös kísérlet miért nyújt bármiféle infót az általános mentális képességeikről. Mondok egy példát (kissé hazabeszélve): a kutyák nem ismerik fel magukat a tükörben, azonban az emberrel való kommnikációban überelik a delfineket, mert nekik az a természetes ökológiai környezetük. Ha a tükrös kísérletből túlságosan általánosítunk, akkor sanszos, hogy rossz következtetéseket vonunk le.
Igazad van, induljunk el az alapoktol: van-e ertelme egyaltalan az emberen kivul, mas fajok eseteben, intelligenciarol beszelni? Ha van, elvileg (es gyakorlatilag) merheto-e? Ha igen, milyen kriteriumok alapjan (es miert pont azok alapjan) minositheto ez az intelligencia?
(Ezek egyebkent izgalmas kerdesek, es lenyegesen tulmutatnak Manger prof kommentjein.)
Ráadásul a majmok tanulására a “krumplimosást” szokták előhozni a japán makákóknál – Jane Goodall a közelben sem volt, van alibije 😉
Komavary, a japán makákók krupli illetve rizsmosása nem eszközhasználat (hacsak a vizet nem tekintjük eszköznek, amit azért nem kéne, mert eszközként olyan tárgyakat szoktak definiálni, amiket az állat módosít valahogy). Egyégként ez is emberi beavatkozás hatására jött létre, hiszen ezeket is etetik, a rizs meg a többi kaja nem ott nő. Másrészről ez a klasszikus példája a mosási technika szociális tanulás alapján történő elterjedésének (ugye volt először az az Ibo nevű majom, amitől csak az alacsonyabb rendű majmok tanulták el, és a hierarchiában felette lévők nem). Ezért szokták azt mondani, hogy a domináns állatok rosszabbul tanulnak. Zárójelben: nekünk kutyáknál pont fordítva jött ki, de van ilyen…
Dolphin, igen, induljunk el az elején. Egy biztos szerintem: annak semmi értelme, hogy fajok között intelligencibeli különbségekről beszéljünk, hiszen, ahogy írtam, az eltérő öko.környezet miatt nem ugyanazoknak a felteleknek kell megfelelniük. Egyes kutatók az állati intelligenciát a környezethez való adaptálódás fokaként definiálják, de ez nem jó, hiszen minden faj, mivel életben van, teljesen adaptálódott a környezetéhez.
Szóval én se fogom megoldani a kérdést, ami még senkinek se sikerült, és nem adok valami univerzális definíciót az állati intelligenciára, amit valaki nem tudna 1 perc alatt eltaposni. De összefoglalva: szerintem fajon belül összehasonlítható az egyedek intelligenciája, természetes ökológiai környezetüket modellező tesztekben (persze ilyeneket szörnyen nehéz tervezni).