Angelina Jolie vallomása a NYTimes hasábjain kétségtelenül a hét híre lett és az egész világ figyelmét a mellrákra, illetve a gyakran mögötte álló örökletes okra, a BRCA1 és 2 génekben bekövetkező mutációkra irányította.
Öröm az ürömben, hogy a hasznos figyelemfelhívás és ismeretterjesztés mellett megjelentek a legostobább ezoterikus konteo elméleteket nyomató fantaszták is, akik – jól bizonyítva, hogy akinek csak kalapácsa van, minden problémát szögnek lát – az alkalmat arra használták ki, hogy amúgy is lejárt szavatosságú kedvenc “elméleteiket” nyomják az előtérbe.
Olvasótáboruk és relatív ismertségük miatt a mezőnyből kiemelkedik Somamamagésa, és régi ismerősünk, Szendi Gábor. Míg előbbinek a bornírt hülyeségéről Szily Laci a Cinken már leszedte a keresztvizet, méltatlanul kevés figyelem irányult utóbbi tudományosabbnak hangzó, de nem kevésbé ostoba állításaira (amelyeket, mint volt oly kedves emlékeztetni minket, a más téren is kétes elméleti háttérrel megtámogatott “Paleolit táplálkozás” c. művéből reciklizál – ezzel korábban itt és itt foglalkoztunk).
Szendi állítása szerint Jolie-t megvezették és tulajdonképpen elég lett volna a súlyára vigyázni, na meg persze egy kis D-vitamin és sose lett volna semmi baja:
“Példának okáért itt vannak a mellrák kapcsán az 1990-es években felfedezett BRCA1 és BRCA2 gének. […] A két gént úgy kezdik tekinteni, hogy ezek az öröklődő mellrák genetikai hordozói. […] Amerikában az e két gént hordozóknál mellamputációt és petefészek vaklamint méhkürt eltávolítást végeznek a rák megelőzésére.
A mellrák ellenes kampányokban a hatékonyabb szűrésre buzdítanak, aminek a következménye 20-25%-os fölösleges műtét és megelőző mellamputáció, de soha nincs szó pl. a D vitaminról, mint a legolcsóbb és az egyik leghatékonyabb megelőzésről. Moray Campbell és munkatársai 2000-ben kimutatták, hogy a D vitamin a BRCA1 gén szabályozója (Campbell és mtsi., 2000). A BRCA1 és 2 géneket tehát a D vitaminhiány provokálja. Milyen különös, hogy egészen máig erről összesen egy vizsgálat jelent meg. Vizsgálták viszont a rák egyéb tényezőit. Amikor BRCA1-2 gént hordozó mellrákos nőket hasonlítottak össze kontrollokkal, kiderült, hogy a BRCA1-2 gént hordozók közt 44% volt 30-as BMI-nél nagyobb testtömeg indexű, szemben a kontrollok 22%-os arányával (Ready és mtsi., 2010).[…]
Ezeket a géneket hordozták őseink is, de a mellrák ismeretlen betegség volt az ősidőkben, vagy a természeti népek körében. Mert állandóan “sportoltak”, ill. paleolit módon táplálkoztak. Ezek a “gyilkos gének” elsősorban a nyugati táplálkozás és mozgásszegény életmódra aktiválódtak.“
Tovább is van, mondja még, de nem lesz jobb, csak hosszabban köszön vissza ugyanaz a nonszensz. És ebben a két bekezdésben benne van minden, aminek alapján biztosak lehetünk, hogy Szendinek halvány fogalma sincs az egészről.
A különböző sci-fi művek visszatérő motívuma a kvázi arctalan tömegként, minden körülmény közt azonos módon viselkedő egyénekből álló klónhadsereg. Ez az elgondolás egy elég szélsőséges állásfoglalás egyben a viselkedés okát kajtató 
Az eukarióta élőlények genetikai anyaga kromoszómákba szerveződik, ez talán senkinek nem újdonság. A különböző kromoszómák száma természetesen igen változó lehet: négy darabtól néhány tucatig teljesen megszokott nagyságrendekkel állunk szemben. Az azonban, ha egy élőlénynek több ezer, noch dazu tízezernél is több kromoszómája legyen, mégiscsak figyelemreméltó.