Már beharangoztam korábban, de most azért mégis durván hat leírni: ma pontosan tíz éve, hogy létezik ez a blog. Tíz év az nagy idő, nem csak már-már, hanem konkrétan történelmi távlat. Nemcsak abban mérhető (bár számomra természetesen leginkább), hogy azt a bizonyos első posztot egy philadelphiai garzonban, huszonéves doktoranduszként gépeltem be, most meg már közeledve a negyvenhez, a gyerekek alvásidejében kell időt szakítanom az efajta szabadidős dolgokra. De tíz éve még olyan, ma már ikonikus dolgok is gyerekcipőben jártak, vagy egyáltalán nem is léteztek, mint a Facebook, vagy az iPhone. Nem is hallott senki az Iszlám Államról, az Egyesült Államok elnökét még George W. Bush-nak hívták, az Egyesült Királyság miniszterelnökét pedig Tony Blairnek.
Szóval sok idő ez, érdemes egy kicsit elmélázni azon, mi is történt itt (illetve előző lakhelyünkön a freeblogon), melyek voltak az emlékeztes pillanatok, na meg persze valamilyen módon felmérni, hogy elértük-e, amit szerettünk volna, vagy megmérettettünk és kevésnek találtattunk.
Ha úgy nézzük, hogy a korabeli nagy (angol nyelvű) példaképeink közül a Pharyngula szinte teljesen elment egy filozófikus irányba, a Loom pedig épp hibernál (mondjuk okkal, hiszen Carl Zimmer újabb könyvet ír), akkor talán elmondhatjuk, hogy végül is már önmagában az nem rossz teljesítmény, hogy ennyi idő után még mindig itt vagyunk és kb. azt csináljuk, amit korábban (bár nyilván más hangsúlyokkal). Persze, ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti tervekből azért nem minden valósult meg – van olyan poszt, amit tíz éve készülök megírni… -, vagy hogy a szinte napra velünk egykorú xkcd hova jutott (jó, nem teljesen fair az összehasonlítás, de nem lehetett kihagyni :-)), akkor nem lehet nem azt érezni, hogy akár többet is kihozhattunk volna a dologból.
Persze, ha őszinte vagyok, hogy mit “hoztunk ki” a blogból, az azért nem korlátozható csak a kizárólag itt megjelent tartalomra: számomra talán a legfontosabb és legszemélyesebb, hogy számos barátot szereztem az itthoni lelkes ismeretterjesztő között, ami aztán újabb és újabb lehetőségeket teremtett. A CriticalBiomass nélkül sosem csöppenek bele a Budapest Science Meetup szervezésébe, ha pedig nem csinálom a Meetupot jó eséllyel nem jön létre mai formájában a ScienceMeetup blog, illetve az ott futó impaktás sorozat. Ha nincs CB, akkor biztos kevesebbet és kevesebbszer írtam volna az Élet és Tudományba, vagy egykor az origora, és azok nélkül kérdés, hogy elindult-e volna a cink-en a tudománytörténetes sorozat (és stay tuned, a cink megszünésével az még nem ért véget :-)- edit: itt is van a folytatás). És ami talán váratlan, de nagyon pozitív volt, hogy az idő múlásával egyre több és több biológus keresett meg támogató szavakkal – nem mondom, hogy ezek nélkül nem lett volna blog, de azért biztos az is, hogy a blogolás is egyfajta “hiúság vására”, amit jobb kedvvel csinál az ember, ha tudja, hogy olyanok olvassák, akinek a véleménye számít.
Voltak persze így is emlékezetes események csak itt is, ezekből álljon itt egy szubjektív csokorral:
- a blog anno egy kreacionistákkal folytatott vitából nőtte ki magát (lásd még itt és itt is), és ennek az egyik legemlékezetesebb hozománya az volt, amikor megtorpedóztuk, hogy a TEDxDanubia-n Tasi István kreacionista agymenésével haknizzon. Ennek az egyik következménye lett, hogy életemben először (és egyelőre utoljára) valaki feljelentett egykori munkahelyemen, a másik pedig, hogy legalább egy kört futottunk még a lábastyúk kreacionista legendája körül;
- a másik emlékezetes pengeváltás Szendi Gábor paleo-kultusza kapcsán indult, ahol a tejbegríz pro- és kontráit tárgyaltuk ki, de aztán még a ketogén-diéta “érdemein” is elméláztunk
- írtunk elég sokat az oltás-ellenesség veszélyeiről;
- hosszú sorozatban tárgyaltuk az itthoni GMO-ellenesség irracionalitását, illetve a GMO növények potenciális (itthon nem is mérlegelt) előnyeit;
- és, ha más apropóból a politika belekontárkodott a tudományba, akkor általában visszaszóltunk, legyen szó mezei képviselőről, miniszterelnök-helyettesről, aktuális vagy egykori miniszterelnökről.
Egy ilyen lista természetesen sosem lehet teljes, és mindig szubjektív marad épp ezért kértem meg blog-olvasó kollegákat, hogy a saját kedvenceiket válasszák ki és pár sorban írják le, nekik miért tetszett az adott írás – ezeket a posztokat a következő napokban olvashatjátok majd.
Ha pedig velünk akartok ünnepelni, illetve azon mélázni, hogy a tudományos ismeretterjesztés blog-formájának van-e egyáltalán, és ha igen, mi a jövője, akkor gyertek el november 20-án este a Görbe Bögrébe, ahol erről is beszélünk majd.
(A kép 185Queens Flickr fiókjából származik.)
Nagyon büszkén felsoroltátok, mi volt a blog történetében a legrosszabb: a debil áltudósokkal folytatott “vita” az ő szintjükre húz le titeket is. Ne birkózzatok disznókkal, mert ti sarasok lesztek, ők meg élvezik.
Ami jó volt: bármi az ember őstörténetéről, ez mindent visz, bármi a genetikáról, különösen az evo-devo vonulatról. A fürkészdarazsas/parazitás cikketek is jó volt.
@KGyST: Köszi, ez is egy vélemény :-). Mindenesetre én úgy gondolom ismeretterjesztőként nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy kóklerek kóklerségeit szó nélkül hagyjuk. Mert akkor nem kell csodálkozni, hogy oda jutunk, mint ahol ma Mo. GMO-ügyben áll: fogalmatlan emberek – tegyük hozzá bírva a demokratikus felhatalmazással – tudománytalan és hosszú távon káros döntések sorozatát hozhatják.
Bár én magam is óvakodom az áltudományos nézeteket vallókkal való pengeváltásoktól, de azt kell mondjam, hogy erre igen nagy igény van. Az emberekre mindenfelöl ömlik információ, s biológus végzettség nélkül bizony egyik “brit tudósok azt mondták” a másiktól nehezen megkülönböztethető. Szóval fontos, amit csináltok! Így tovább!
@KGyST: A birkózás néha azért győzelmet is hozhat. Nem tudományos szempontok miatt de egyik közeli barátom egyszer a saját szövegükből vett mondattal segítette egy hozzá bekopogó hittérítő visszatérését a normalitásba.
Minden tiszeteletem, hogy van még erőtök felvenni a harcot a GMO ellenes arcokkal szemben. A blog hosszú évek óta ott van a kedevenceim között, szinte minden nap ránézek, de a GMO témájú posztokat már nem olvasom el. Nem helyes, de feldühít sok kommentelő makacsága és értetlensége. Személyes beszélgetések során is azt tapasztalom, hogy olyan mélyen rögzült félreértések vannak a génekkel vagy az evolúcióval kapcsolatban, hogy az emberek egy jó része nem érti meg az ezzel kapcsolatos tudományos érvelést.
Egy kicsi “constructive feedback”: nagyon ritkán úgy éreztem, hogy a blogot jellemzi egy pici balos vagy “liberal” narratíva. Tényleg ritkán. Talán az emberi rasszokról szóló posztok némelyike ilyen. Természetesen nem a tudományos tartalomra gondolok, hanem, ahogy mondtam, a narratívára, ami a kommentekre adott válaszokban is megjelent. Nem lényeges az egész, mégis szóva akartam tenni, hátha valakit érdekel.
Mégegyszer, köszönöm a rengeteg tudást!
@aszterixagall: Erre azt mondanám, hogy ez a narratívás dolog nem alaptalan, csak az eredete épp abból ered, hogy ha egy politikai oldal elkötelezi magát egy tudománytalan álláspont mellett, akkor a helyretétele is politikai állásfoglalás lesz, amit az “ellen-naratíva” propagálásaként foghat fel a laikus. Például ha az Egyesült Államokban a klímaváltozás tényszerűségéről írsz, azzal máris részese vagy a “liberális” narratívának. De ugyanígy, ha európában GMO-król írsz elfogadóan, az is mindenütt politikai narratívának számít…
@dolphin:
Igen, igazad van. A jobboldal, főleg az USA-ban inkább tudományellenes, mint a bal. Érdekes egyébként, hogy GMO kérdésben mégis a konzervatív oldal az (megint csak az USA-ban) amelyik mintha a tudomány oldalán állna. Ennek persze valószínűleg inkább pénzügyi okai vannak, de mégis. Érdekes az is, hogy az amerikai szkeptikusok, mit pl. Michael Shermer nem is nagyon piszkálják a témát, talán azért mert a jellemzően baloldali/liberális közönségük nem nagyon lelkesedne. Mit gondolsz?
@aszterixagall: Valszleg lehet ilyen megfontolás mögötte. Nekem tökre megmaradt ez a régi Carl Zimmer – Chris Mooney beszélgetés (bloggingheads.tv/videos/1944), ahol pont azt bontották ki az Obama adminisztráció kezdetén, hogy a republikánusok klímaszkepticizmusa és evolúció-tagadása helyett, most az oltásellenességre és GMO-ellenességre kell odafigyelni, hiszen a demokraták között ezek az erős trendek. Szerencsére ez inkább alaptalan félelem volt.
@dolphin:
Ezt még nem láttam, de meg fogom nézni. Köszi!
Egy picit témát váltok. Először is gratulálok a CB szerkesztőinek a szerintem heroikusan elvégzett munkájukért. Nekünk, vagyis a kolozsvári Babes-Bolyai TE-hez tartozó biológiát (tágan értelmezve) oktatóknak a munkáját bizonyos értelemben nagyon megkönnyítettétek. Egyszerűen az intézeti FB oldalon gyakran posztolt írásaitokkal igazgatjuk a diákjaink és az olvasóink értékvilágát. Bizonyos értelemben parazitálunk titeket, de azt hiszem valahol ezt az élősködést ti is akarjátok. Igy folytassátok!
Kicsit megkésve, de boldog születésnapot!
Laikus olvasóként én is az áltudományokkal foglalkozó ismerettejesztést érzem a blog leghasznosabb tevékenységének. A többi téma érdékes, de nem érzem azt, hogy segítene eligazodni a világban, sem hogy különösebb hatása lenne az életemre. A “tudományos határvédelemre” az előbbi biztosan igaz, az utóbbi remélhetőleg (ha elég sok más olvasónak is segít, valami hatása csak lesz… a homepátiánál például lehet érezni, hogyan készítette elő a terepet a tudományos ismeretterjesztés ahhoz, hogy aztán a különféle hivatalos szervezetek erőteljesen léphessenek fel egy olyan publikáció nyomán, amihez hasonlót tíz éve még elengedtek a fülük mellett.)
Plusz az áltudományos témáknál kicsit talán nagyobb erőfeszítést is tesznek a közérthetőségre a szerzők.