A krioprezerváció, mint a hibernálás extrém formája régóta izgatja az emberek fantáziáját. A Walt Disney-ről szóló hoax, Han Solo kvázi mitikus története, a jégbe fagyott – és onnan a felmelegedés miatt kiszabaduló – ősragadozók visszatérő motívuma mind jól mutatja, hogy izgat bennünket ez a dolog. A valóság azonban prózaibb, csak kevés állatnál lehet megbízhatóan alkalmazni a hosszú ideig történő fagyasztva tárolást (fonalférgek és medveállatkák esetében például igen), mert a legtöbb élőlény egy komolyabb lefagyasztás után már nem fog magához térni.
A sikertelenség oka leginkább abban keresendő, hogy a lehűlés során a citoplazmában levő víz is megfagy, és a kialakuló kristályok tönkreteszik a sejteket, így felengedés után azok működésképtelenek lesznek. Pont ezért érdekes, hogy ha egy gerinces képes erre, miként is csinálja.
Az észak-amerikai erdei békák például elég hatékonyan csonttá fagynak télen (akár hét (7) hónapig is maradhatnak így), tavasszal pedig boldgan élik tovább a világukat. A jelenség egy ideje már ismert volt, ami azonban bonyolulttá tette a vizsgálatát, az az volt, hogy bár a természetben rendre lehetett lefagyott békákat lelni, akik a melegben magukhoz tértek, a laborban történő egyszerű lefagyasztás általában végzetes volt a kétéltűek számára.
Sokáig nem volt világos miért, most azonban úgy tűnik, megszületett a megfejtés: a tél közeledetével fokozatosan hűl le a környezetük, az ősz során több fagyos éjszaka és viszonylag meleg nappal követi egymást. Ez pedig pont lehetővé tette a békáknak, hogy fokozatosan nagyon magas cukorszintet tud a sejtjeiben létrehozni. A glükóz pedig fagyállóként működik, és lehetővé teszi, hogy a víz ne kristályosodjon ki. Tavasszal, a meleg beköszöntével aztán fokozatosan kilvad az állat, s mivel sejtjei egyben maradtak, képes lesz újból egy komplex szervezetként funkcionálni.
Természetesen mindez csak a kirakó egy darabja, hiszen arról még semmit sem tudunk, miként tudja újrakezdeni az életet (és pár órával a kifagyás után akár párzani is) a béka, de egy fontos adalék a dolgok megértéséhez.
Nem vág szorosan témába, de ha már ilyen fura állati képességekről van szó engem nagyon érdekelne egy biológiai halhatatlanságról szóló írás.
Ez baromi érdekes, hát ami egy békának megy az akár egy embernél is működhet???
Nem ugyanezen az elven működik a sportban a vértranszfúzió (dopping) egyik formája?
Van egy olyan érzésem, hogy felfalhatom én a Daubner teljes sütikészletét, akkor sem fogom túlélni a lefagyasztást 😀
Az is problémásnak tűnik, hogyha nem egyszerre enged fel minden testrész. Triviális példa: az agy már kiolvadt, várja a rengeteg oxigént, de se szív se tüdő. Gondolom, békánknál ez ritkábban fordul elő, a kis méret miatt.
@aszterixagall: Állítólag belülről kifele olvad ki, azaz szerintem a létfontosságú dolgokkal kezdi. Ez nem rendes kiolvadás, a béka valahogy aktívan csinálja, nem a környezeti hőmérséklet teszi vele. Azaz nyilván meg is van “tervezve” rendesen.