Biodizájn – élőlények az építőiparban

architecturetoday.jpgA biodizájnról pár hónapja már volt szó a polisztirolt potenciálisan kiváltó, gombafonalakból készült csomagolóanyag kapcsán, most lássunk néhány példát élőlények építőipari felhasználására.

Nem kell különösen otthonosan mozogni a különböző nagyipari ágazatokban ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap az ipari fejlesztésekben a fenntarthatóság: az alapanyagok és a termékek környezettudatos előállításának, a termékek lebonthatóságának fejlesztése, az előállítás, működés és lebontás során az energiafelhasználás és a szennyezőanyag-kibocsájtás minimalizálása.

Az építőipar sem marad ki ebből a vonalból. Az urbanizálódás, valamint az ezzel együtt járó környezeti terhelés, a természetes élőhelyek és a biodiverzitás csökkenése komoly problémát jelent a Föld számos országában. A nagyvárosok vasbeton- és üveg-kolosszusai nem igazán keltik a fenntarthatóság vagy akár a természetközeliség képzetét.

A már meglévő épületeket lebontani, majd újraépíteni nem lenne se gazdaságos, se ökológiailag korrekt megoldás, de egy pár növény ültetésével zöldebbé tehetjük őket.  Az épületek külső felületére telepített növényzet nem csak a levegőt tisztítja és párásítja, de az általa lefedett ház hő- és hangszigetelésének is jót tesz, valamint csökkenti a nagy fényvisszaverő felületeket (akit részletesebben érdekelnek az élő falak, mindenképpen látogasson el a zöldfal blogra). London belvárosában többféle zöldfal-rendszert is kipróbáltak már az elmúlt pár évben. Egyikük, az Aquadyne, épületek falfelületéhez vagy tetejére illeszthető, újrahasznosított műanyagból és rozsdamentes acélból álló könnyűszerkezet. Ennek porózus felszínére szórják a növények magjait, majd ha azok kikelnek, a szerkezetet felszerelik a helyére. A rendszer alapvetően egy vízkultúra, az esővíz és a hozzáadott tápanyagok keringtetésének energiáját egy napelem biztosítja. A zöldfalak és zöld tetők nagy előnye, hogy természetes élőhelyeken is előforduló egész társulások is betelepíthetők a városokba, élőhelyet biztosítva madaraknak és rovaroknak.

Ez a koncepció köszön vissza egyébként az újfajta felhőkarcolók tervezésekor is. Japántól, Szingapúron, Kóreán és Mexikón át egészen Milánóig épültek-épülnek-fognak épülni olyan sokemeletes épületek, melyek a lakóik vagy használóik által termelt szennyvizet komposztálás után újrahasznosítják, energiájuk nagy részét megújuló energiaforrásból fedezik, valamint a kiépített nagy területű zöld teraszokkal élőhelyet biztosítanak apró testű élőlényeknek.

imgur.jpg

A 2015-ös Milániói Világkiállításra épülő Függőleges Erdő Európa első nagy öko-felhőkarcoló projektje. Milánó egyébként Európa egyik legszennyezettebb városának számít, az Expóra tervezett nagy beruházások legtöbbje a városi fejlődés miatti környezeti problémákra, köztük a légszennyezésre is próbál megoldást találni. A fákkal beültetett felhőkarcolók zöld folyosókon keresztül kapcsolatban lennének a város körül újra kialakított erdős területtel, átjárhatóságot biztosítva a különböző életterek között.

A fenntartható építészet szerint a hagyományos városi építészetet meg lehetne oldani olyan anyagok felhasználásával, mint például a terméskő vagy fa, amelyek a természetben előfordulnak ugyan, de mennyiségük  limitált, vagy pedig olyanokkal, amelyek előállítása olcsóbb, természetesebb, kevésbé szennyező, vagy amelyek esetleg könnyebben lebomlanak, de mégis ellenállóak vagy éppenséggel megújítják magukat. Ez utóbbira példa a Henk Jonkers által előállított biobeton. Ez a beton kalcitképző Sporosarcina pasteuri baktériumot és annak növekedéséhez szükséges tápanyagokat is tartalmaz, így képes önmagát megjavítani: a beton repedése után a baktériumok a kettévált részt összecementálják. Ettől persze a beton ugyanúgy beton marad, a bio-előtag itt szigorúan csak azt jelöli, hogy az biológiai anyagot is tartalmaz.

A beton mellett az építőiparban a másik leggyakrabban használt alapanyag a tégla. A Ginger Krieg Dosier által kifejlesztett biotéglát nem kell kiégetni, ami hatalmas előny a hagyományos téglához képest. Az égetett tégla háromnegyedét Kínában, Indiában és Pakisztánban gyártják hagyományos módszerekkel – szénfűtéses kemencékben égetik, az agyagot sokszor mezőgazdasági területekről hozzák. Mindezekhez hozzájön a szállításhoz szükséges üzemanyag, vagyis a hagyományos tégla ökológia lábnyoma hatalmas. Ezzel szemben a biotégla bárhol szobahőmérsékleten előállítható homokból, mészből, ureából és egy adott baktérium-tenyészetből. Modernebb helyeken 3D-nyomtatóval rétegzik a hozzávalókat a megadott méretű formába, de ott is ugyanúgy egy hét kell ahhoz, hogy a Sporosarcina pasteuri baktériumok által termelt kalcit összecementeljei a homokszemcséket a megfelelő keménységűre, és használható legyen a tégla.

metropolismag.jpg

Képek forrása: architecturetoday.co.uk, imgur.com, metropolismag.com

9 thoughts on “Biodizájn – élőlények az építőiparban

  1. Flúgatlan

    No, majd ha valaki 20 éve problémamentesen lakik ilyen biotéglából épített házban, és nem jelentkeznek komoly problémák, akkor lehet komolyan venni. Ez most csak hájpolás. Az építészet nem játék, emberek halhatnak meg, ha a tégla nem igazőán időtálló.

    Azért szurkolok, hogy működjön….

    Reply
  2. Captain Caveman

    az urea helyett miért nem lehet az érthetőbb (középiskola kémia és biológia órán is érintett) karbamidot írni?

    Reply
  3. tavolirokon2

    Feltalaltak a valyogot, es csak ket olyan dolog kell bele, amit valmi nagyon tavoli vegyi/biologiai uzemben gyartanak.

    Akkor mar inkabb Compressed Earth Block, preseltfold-tegla. Ahoz egyetlen nemtulbonyolult, kisfogyasztasu gep kell (extrem esetben emberi erovel is mukodhet)

    Az olyan “onjavito betont”, ami azt is kibirja, ha veletlenul 40 fok fole melegiti a napsutes (amit ezek a bacik nyilvan nem) aszfaltnak hivjak amugy.

    A zold felhokarcolo meg pont addig marad zold, amig a lakok ra nem jonnek, hogy az indakon kozlekedo “kistestu elolenyek” valojaban csotanyok es egerek, amikoris testuletileg kibasszak a viragladakat az erkelyekrol. A szenyvizbol csodalatos modon eloallitott ontozoviz megoldas sem tunik akkora ujdonsagnak, sot, inkabb visszalepesnek a varosi szenyviztisztitohoz kepest.

    Biztos van sok ertelmes dolog is, de elvesz a rengeteg baromsag kozt.

    Reply
  4. Sandor Akarki

    Én azt nem értem, hogy a rómaiaknak miért sikerült 2500 évvel ezelőtt olyan épületet (pl. Amfiteátrum, elsüllyedt városok föld alatt amin a legtöbb olasz város van ) építeniük, ami még most is áll. Tényleg csak a vulkáni hamu az oka, vagy a katonai jelentősége miatt nem spórolták ki az anyagot mint ma szokás? Soha nem értettem minek a sóder a cementbe…

    Reply
  5. Untermensch4

    @Sandor Akarki: azért a rómaiak nagyjából a téglából építhető magasságon belül alkottak. másrészt nem tudom hogy a megmaradt épületekre hány olyan jutott ami nem volt olyan tartós…

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.