Nem értik 9. – Mi a baj az evolúcióval?

Ma egy valódi kreacionista írást elemeznék ki.  Nekem eleve valahogyan őszintébbnek tűnnek a valódi kreacionisták, mint az értelmes tervezők, egyszerűen azért, mert legalább nyíltan kimondják, hogy ők bizony azért ellenzik az evolúciót, mert szerintük nem hozható fedésbe a vallásuk szent irataival. Külön jó pont, hogy Kovács Csaba, a blog fenntartója meglepő módon korlátozás nélkül engedélyezi a hozzászólást. Sajnos a magyar evolúciótagadók töredékére jellemző csak, hogy ellenvéleményeknek teret engednének, az általános szokás az, hogy vagy eleve nem lehet megjegyzéseket tenni, vagy a kínos kérdéseket feszegető válaszok éveken át moderálásra várnak és sohasem jelennek meg, így üdítő kivételnek számít a Biblia és tudomány blog, ahol tényleg lehet kommentelni. Ha minden kreacionista így állna hozzá az ügyhöz, krecionizmus már régen nem is létezne. Mivel Kovács Csaba ezen a blogon is megjelenik időnként, remélem a hozzászólások között kifejti majd a véleményét.

Természetesen nem én lennék, ha nem kezdenék rögtön az írásokkal szőrözni, az egyik leghosszabbat venném górcső alá először, amelynek állításaival már több fórumon is találkoztam, így vélhetőleg népszerűnek számít az evolúciótagadók közt. A címe: Mi a baj az evolúcióval? Szokásommal ellentétben ketté kellett szednem az írásomat, ugyanis olyan eszméletlen sok hibát találtam ebben az írásban, hogy az elején kell hogy beszéljek a lényegesebbekről, a kevésbé fontosakat pedig a végére hagytam.

(Update: Közben a hozzászólásokból derült ki, hogy lehet, mégsem Kovács Csaba az írás szerzője, mivel egy másik blogon már régebben megjelent majdnem ugyanez az írás. Úgyhogy a szerzőt csak szerzőként említem innentől, amíg ki nem derül ki is ő valójában. Ezúton is köszönöm remark segítségét!)

Az első pár bekezdés a szokásos elméleti fejtegetés, honnan is ered az evolúció elmélete, nem is Darwin találta ki stb., a szokásos lelkigyakorlatok. Mintha bármit számítana, ha Charles Darwin, a nagyapja, vagy a kocsisa fogalmazta meg eredetileg az elméletet.

“A darwinizmus melletti tudományos elkötelezettség egyik legfőbb logikus alapja, hogy használható, tehát működik, mint munkahipotézis, eredményeket lehet vele felmutatni.”

Úgy egészen pontosan mi mást várhatunk el egy tudományos elmélettől, azon kívül, hogy működjön? Nekem most semmi sem jut az eszembe, de majd nyilván a hozzászólók megvilágosítanak, hogy mit kellene még tudnia egy elméletnek azon kívül, hogy a vizsgált jelenséget pontosan leírja. Mondjuk ha belegondolunk ez alapján a gravitáció elmélete is legföljebb csak munkahipotézis, mert azon kívül, hogy működik, mást nem tud.

“Azonban a kreacionisták is mutattak már fel eredményeket (pl. magasnyomású oxigénkamrák), persze erről nem szabad beszélni.”

Ha magad jelented ki, hogy vannak a kreacionizmusnak is eredményei, csak ezekről nem szabad beszélni, akkor te, egy kreacionista, a saját, kreacionista blogodban, a saját kezeddel írott evolúcióellenes írásodban miért nem vagy hajlandó ezeket bemutatni? Vagy ezekről még neked is tilos beszélni, olyan titkos eredmények? Miért kell sokat sejtetően két szóban elmismásolni azokat az áttöréseket, amiket a teremtéselmélet hozott, nem gondolod, hogy könnyebben befogadnánk az elméletet, ha látnánk, hogy működik?

Itt kezdődik a problémák tételes felsorolása. Az első számozott bekezdés mindig az evolúció melletti “érv”, a második azonos számú ennek “cáfolata”.

“1. A geológiai bizonyíték. A Földön már legalább 26 olyan helyet találtak, ahol a fosszíliák az egyes rétegekben darwin elméletét alátámasztandó, a kifejlődési sorrendben és Lyellnek is megfelelő korokhoz köthetően találhatóak meg.

1. Amiről nem beszélnek: hogy minimum 26 ezer olyan hely is található a Földön, ahol NEM a megfelelő sorrendben vannak a fosszíliák, például madarakat találtak az őshüllők alatti rétegekben, trilobitákat találtak emberrel megegyező rétegekben, emberkéz alkotta használati tárgyakat találtak a legmélyebb rétegekben, még a feketekőszénben is, stb.”

Azért tegyük tisztába a dolgokat: A Földön nem huszonhat lelőhelyen találhatóak kövületek a nekik megfelelő földtani rétegekben, hanem legjobb tudomásom szerint mindenhol. Mutatni kellene párat ebből a huszonhatezer helyből ahol nem így van, ha ez igaz, akkor a “rendellenes” kövületek számban ezerszeresen felülmúlják a “rendeseket”, jó volna ebből pár példát is látni. Kár, hogy az nincs. Így sajnos ez csak népmesei fordulat.

De hát itt vannak ezek a kövületek, ahol madarakat találtak őshüllők alatti rétegekben. Sajnos semmilyen adalékot sem kapunk, ami alapján erről bármi közelebbit tudhatnánk meg, de ha csak a wikipediáig elmegyünk, könnyen megtalálhatjuk a magyarázatot, az Archeopteryx olyan százötven millió éve élt, a Dinoszauruszok pedig hatvanötmillió éve haltak ki, nem tudom mennyiben számít rendellenesnek, ha egy madarat találnak egy dinoszaurusznál régebbi rétegben? Hosszú-hosszú évmilliókon át éltek az ősi madarak a dinoszauruszok mellett.

Trilobiták emberrel megegyező rétegekben? Ez tök jó bizonyíték lenne, hiszen a háromkaréjú ősrákok kihaltak vagy kétszázötven millió éve. Sajnos ennél közelebbit nem tudunk meg erről. Ha esetleg a Meister lábnyomról van szó, akkor sajnos rossz hírem van, az ugyanis nem egy szandálba bújtatott emberi lábnyom trilobitákkal, hanem egy egyszerű ovális lyuk, amit természetes folyamatok hoztak létre, hasonló a környéken található ovális lyukakhoz, amiknek nincs lábnyom formája. Nem kapcsolódik semmilyen nyomsorhoz sem, ráadásul nagyon sekély, láthatóan nem nehezedett rá nyomás, ami azért egy emberi lábnyomnál elvárható lenne. Sajnos az állítás, hogy trilobitákat találtak volna “emberrel megegyező” rétegekben egyszerűen nem igaz.

Emberkéz alkotta használati tárgyak? Mik, hol? Sajnos a szerző nem kényeztet el a részletekkel, valamiért a bizonyítékait nem hajlandó megmutatni, így az egész érvelés egy nagy semmi marad, egyszerűen készpénznek veszi a keringő mendemondákat. Ez azért nem túl szilárd alap ahhoz, hogy bármit építeni lehessen rá.

“2. Az evolúció ma is megfigyelhető, az élőlények átalakulnak, a megváltozó élettér tudományosan dokumentálható speciációt – fajkeletkezést – okoz (amely önmagában egyértelmű cáfolat arra, hogy minden fajt Isten teremtett volna).

2. Ez a darwinisták legnagyobb csalása: megfogják az egyetlen érvényes és valós részét az elméletnek, és bizonyítékként lobogtatják. Tény: Az élőlények képesek átalakulni. Tény: A természetes kiválasztódás működik. Tény: ha egy adott faj két populációja két különböző élettérre szeparálódik, idővel az eltérő körülmények hatására külön fajjá válnak szét: speciáció. “

A bibi ezzel az, hogy az evolúció maga összesen ennyi. Az evolúció az élőlények örökletes tulajdonságainak időbeli változása. (Ha esetleg a wikipediáig eljutott volna a szerző: „A biológiában evolúció alatt folyamatos változások olyan sorozatát értjük, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak.” ) Az élőlények változnak, az örökítőanyagukban folyamatosan mutációk történnek. A génjeiket utódaikra örökítik, akik közül nem mind marad életben azonos eséllyel, az előnyösebb tulajdonságokat öröklők jobban szaporodnak, a hátrányosabb tulajdonságúak rosszabbul. Ezt lehet százféleképpen ragozni, de a lényeg ez. Kérdés, hogy akkor mi a baj az evolúcióval, ha az evolúcióelmélet minden egyes állítása tény?

“Darwin lényegében a speciációt figyelte meg a Galapagos-szigeteken, különböző madárfajok és különböző hüllőfajok között állapított meg rokonságot – madár a madárral, hüllő a hüllővel. Hogy a hüllő a madárral is rokonságban lenne, meg az árokparti sóskával is, az már csak spekuláció volt a részéről, ennek semmilyen kézzelfogható bizonyítékát nem találta meg (sem senki azóta). Egyszerűen felfedezte, hogy bizonyos fajok rokonságban vannak egymással, s ezt kiterjesztette az egész élővilág összes fajára, részletes és hihető elméletet dolgozott ki arról, hogy az egyes fajok milyen fejlődési sorrendben s milyen fejlődési útvonalon keresztül alakultak ki egymásból.”

Gondolkodjunk el egy kicsit! Annak, hogy a hüllő a madárral rokonságban van, egészen pontosan ugyanaz a bizonyítéka, mint hogy két madár rokonságban van egymással. Az ezt igazoló módszerek, eredmények, ezek kiértékelésen nem igazán különbözik egymástól. Vagyis ha a szerző elfogadja azt, hogy két madár rokonságban áll egymással, akkor bizony el kell hogy fogadja, hogy a hüllők és a madarak is rokonságban állnak egymással. De nyitott vagyok bármire, bárki bemutathatja, miben különbözik a két állítás bizonyítása.

“A speciáció nem cáfolja még a literális kreacionizmust sem, nemhogy tágabb értelmezéseit. A Biblia nem „fajokról” ír (ez a modern kori tudomány kifejezése), hanem fajtákról, típusokról.”

És mik ezek a “fajták, típusok”? Meddig tart az egyik fajta, honnan kezdődik a másik? Hogyan lehet ezeket azonosítani? Milyen bizonyítékunk van ezek létére, mármint azon kívül, hogy a Biblia által használt szó többféleképpen is fordítható? Sajnos ez érvelésnek ezek a szerény véleményem szerint roppant fontos részei pont kimaradtak. Szóval kedves szerző, akkor mik is ezek a „fajtáid”, „típusaid”?

“A kreacionista biológusok nem tagadják a fenti tényeket, mivel azok megfigyelhetőek, mérhetőek, mesterségesen előidézhetőek. Ha mesterségesen változtatott környezetbe helyezünk egy populációt, alkalmazkodni fognak az új viszonyokhoz. Ha zöldre festjük az utcákat, a városi galambok száz év múlva zöldek lesznek. Ez tény, ezt józan gondolkodású ember nem vitatja – de mivel a kreacionisták sem az akadémikus platformokon, sem a tömegmédiában nem juthatnak szóhoz, ellenfeleik akármit a szájukba adhatnak, s természetesen ezt szokták leggyakrabban a szájukba adni, mivel ez a legnagyobb ostobaság, amellyel legkönnyebben lejárathatóak a tudatos tervezés hívei.”

 

Idéznék egy Kovács Csaba által írt hozzászólásból, a Biblia és tudomány blogból:

” Éppen Bubu jegyezte meg, hogy talán sok évezred múlva már a fogságban tartott muslica példányok új fajt alkothatnak, de ahhoz, hogy ezt megtudjuk nagyon sokáig kellene élnünk ami lehetetlen a mai körülmények között. De az évezredes várakozás mögé való bujkálás is csak egy menekülés, és nem érv, hiszen ezzel bizonyíthatatlanná válik az, hogy mi is történik valójában.” forrás

No most akkor hogy is van ez? Az egyik cikkben kijelentjük, hogy a fajkeletkezés megfigyelhető, mérhető, mesterségesen előidézhető, és csak gonosz ellenségeink terjesztik, hogy mi ezt nem fogadnánk el, majd a másik cikk hozzászólásaiban kijelentjük, hogy bizonyíthatatlan mi is történik valójában? Akkor most melyik? Furcsák ezek az önellentmondások, hiszen a fenti idézetet nem én adtam a szádba. Talán mégis vannak olyan esetek, amikor egy-egy kreacionista elvétve úgy nyilatkozott, hogy fajkeletkezést még nem figyeltek meg?

“3. Az egyes fosszíliák korát radiometrikus kormeghatározással ellenőrizhetjük, számos olyan fosszília és élettelen kőzet is van, amelyek bizonyítják, hogy Charles Lyell pontosan állapította meg a rétegek korát, Darwin elmélete az élőlények fejlődési sorrendjéről és üteméről pedig szintén helyes.

3. Az egyes fosszíliák korát nem radiometrikus kormeghatározással állapítják meg! Az alapján állapítják meg, hogy melyik rétegben találták meg őket. A rétegek korát Charles Lyell adta meg, mindenfajta komolyabb tudományos alap nélkül, s ezeket a számértékeket használják ma is.”

Akkor tulajdonképpen mit is csinálnak, ha kormeghatározást végeznek? Csak mert akkor nekem fölöslegesnek tűnik az erre fenntartott iszonyatos laborkapacitás, ha kétszáz éve egyetlen ilyen mérést sem végeztek. Honnan vannak akkor ezek a mérési eredmények? Ha mondjuk beírjuk egy keresőprogramba, hogy „radiometric dating”, máris egy csomó közleményt ad ki, például itt van egy, beszédes című, ráadásul bárki számára ingyen hozzáférhető munka: Radiometric dating of the type-site for Homo heidelbergensis at Mauer, Germany Ha a kövületek korát nem radiometrikus mérésekkel állapítják meg, ahogy a szerző állítja, akkor például ez a közlemény hogyan jöhetett létre? Vagy ez? Vagy ez? Vagy ez? Folytassam?

“Ámde az egyes kőzettípusok több rétegben is előfordulnak, így tehát egy adott kőzet adott réteghez és adott földtörténeti korhoz tartozó voltát hogyan állapítják meg? Hogy milyen fosszíliákat találtak bennük! Körkörös érvelés – a kormeghatározásnál nem csak a geológusok és a paleontológusok, de például az asztrofizikusok is előszeretettel használnak körkörös érveléseket.”

Tulajdonképpen az alapprobléma egy óriási tévedés: Miszerint soha senki sem végzett egyetlen mérést sem, így az egyes kőzeteket kizárólag egymáshoz viszonyítják. A dilemma megoldása természetesen nyilvánvaló, az egyes begyűjtött kőzetek korát rendszeresen mérik, éppen azért működnek ilyen laborok a világban, nem csak ülnek a műszerek mellett és álmodoznak, hanem dolgoznak. Vagyis körkörös érvelésről szó sincs, ez kizárólag a kreacionisták fejében létezik. Az egyes kőzetek korát rendszeresen újra mérik, különböző helyekről vett mintákból és meglepő módon azonos rétegből származó kövületek azonos korúnak bizonyulnak. Ha bárkit bővebben érdekel a kérdés kattintson.

“Valóban létezik számtalan olyan fosszília, amelynek kora radiometrikus módszerrel ellenőrizhető, pontos és helyes. Azonban, akárcsak az 1. pont esetében, itt sem beszélnek a milliónyi olyan fosszíliáról, amelyekre hibás értéket ad vissza az adott kormeghatározási módszer. A radiometrikus kormeghatározás egyszerűen nem műdödik. Anomáliás értékeket ad vissza, amelyek közül kiválogatják a tudósok a nekik tetsző értékeket, s bizonyítékként bemutatják a nagyközönségnek.”

Ha léteznek helyesen megállapított korú kövületek, akkor miért nem azokról beszélünk?  Miért épp ezek kora helyes és miért épp a többieké hibás? Sajnos ezekről megint semmit sem tudunk meg. Majd előkerül a “milliónyi” hibásan datált kövület. Melyek ezek, mutatnál példákat? Honnan tudod, hogy hibás a kormeghatározás? Te egyáltalán honnan tudsz róluk, mert a szakirodalomban nyomuk sincs? Sajnos tények helyett megint csak városi legendákat kapunk.

“4. Kémiai, szerkezeti, funkcionális, stb. hasonlóságok vannak az egyes fajok között – ezek a rokonsági hidak gyakran még törzsek, sőt országok között is átívelnek: minden élőlény egy vagy több sejtből áll, minden sejt fehérjéi ugyanabból a 20 aminosavból épülnek fel, mindegyikük DNS szerkezete hasonló, stb. Rengeteg a hasonlóság, mely a rokonságot bizonyítja!

4. Ezek a hasonlóságok valóban léteznek, azonban ezek nem bizonyítják a közös ős általi rokonságot, csak akként értelmezhetőek az evolúció hívei számára. Éppen ilyen könnyen értelmezhetőek ugyanis a közös tervező általi rokonság jeleként is!”

Két nagy kérdés maradt, amire sajnos soha senki sem válaszolt eddig: Mi bizonyítaná akkor két élőlény “közös ős általi rokonságát”? Mert ugye a hasonlóság, legyen az bármilyen mértékű is, mint tudjuk a kreacionisták szerint nem bizonyító erejű. Azért mondanék egy példát: Felkérlek, hogy mutasd meg a szüleid fia vagy, nem cseréltek el a kórházban, de a hasonlóságot nem használhatod érvként, mert az ugye nem bizonyít semmit sem. Ugye bárkire hasonlítasz bármennyire, az nem játszik. Végeztetsz egy hagyományos antropológiai vizsgálatot, annak az eredménye sem játszik, mert ugye a hasonlóság nem bizonyíték. Végeztetsz egy DNS vizsgálatot? Külön kiemelten nem számít a “DNS szerkezet” hasonlósága sem. Akkor mi számít? Sajnos erre nincs válasz, ez az érv egyszerűen annyit jelent, hogy a kreacionisták nem fogadják el, hogy bármilyen módon kimutatható lenne, hogy egyik élőlény a másikból származik, akár anya-fia kapcsolatban sem. De akkor a egésznek mi értelme? Például kettes pontban maga a szerző is elismerte, hogy bizony vannak megfigyelt fajkeletkezési események, sőt, bizonyítható egyes ma élő fajok rokonsága. Ezeket hogyan igazolták? Mert ugye hasonlósággal nem. Akkor hogyan bizonyították két faj rokonságát? Kell lennie valamilyen módszernek, mert a szerző maga is elismeri, hogy egyes fajok bizonyíthatóan rokonai egymásnak, de sajnos nem írja le a bizonyítást. Kár, hogy pont a lényeg maradt ki.

A második nagy kérdés pedig, hogy milyet nem lehet tervezni? Állandóan előkerül érvként, hogy egyformát tervezni is lehet. De milyet nem lehet tervezni? Vizsgáljunk meg bármilyen két élőlényt, amelyek általad is elismert módon evolúciós folyamatokkal származnak egy közös ősből! Mondjuk a madarakat, ha éppen ezeket említetted. Madárfajokat nem lehetett volna hasonlóra tervezni? De. Akkor ez az érv innentől teljesen súlytalan, egyszerűen azért, mert általad is elfogadottan evolúciós folyamatokkal létrejött élőlényekre is tökéletesen igaz.

“Példa: a rovarok egy része tud repülni, ahogy a madarak nagyrésze is. Nemcsak a repülés képessége közös bennük, de a megvalósítás módja is: a szárnyukat vertikálisan rezegtetik, minél kisebb testűek, annál gyorsabban. … Sok módszer van tehát a repülésre, a természet azonban mindkét esetben pontosan ugyanazt használja. Bizonyítja-e ez a közös őst?

Lássuk, létezett-e a darwinizmus szerint olyan „primitív” élőlény a Földön, amely tudott repülni, s mind az ízeltlábú rovarok, mind a gerinces-melegvérű madarak őse lehetett? Természetesen ilyen lény létezését még csak nem is feltételezték soha. Akkor mit bizonyít inkább ez a közös tulajdonság: közös őst vagy közös tervezőt?”

Feltételezzük, hogy a madaraknak és a repülő rovaroknak közös őse volt? Igen, valamikor a kambriumban. Feltételezzük, hogy ez a jószág repült? Nem, mert a tengerben élt, ott elég nehéz repülni. Őbelőle csak a gerinces vonalon haladva röpképtelen halak, majd röpképtelen kétéltűek, röpképtelen hüllők alakultak ki és csak utána a repülni képes madarak. Ilyen lény létezését soha senki sem feltételezte, és a repülés egymástól teljesen függetlenül alakult ki ebben a két élőlénycsoportban. Ebből a szerző szellemesen levezeti, hogy hát egy hasonló tulajdonság alapján nem következtethetünk leszármazási kapcsolatra. Való igaz. Mint ahogy a kacsacsőrű emlőst sem tartjuk a kacsa közeli rokonának, az orrszarvú bogarat sem az orrszarvúénak, vagy a lódarazsat a lóénak. Ugyanis ilyen következtetéseket csak nagyon nagyszámú tulajdonság vizsgálatából szoktak levonni, véletlenül sem egyetlen önkényesen kiragadott távoli hasonlóság alapján, mint például hogy mindkettőnek szárnya van, bár igaz, hogy egymástól teljesen különböző szerkezetű és működésű. Vagyis a szerző itt nagyon szellemesen bizonyítja, hogy egy módszer, amit soha egyetlen biológus sem használt, az bizony tényleg nem túl célravezető. A kérdés, hogy miért akarja úgy beállítani, mintha a biológusok ilyen hajmeresztő hülyeségekre alapoznák az evolúciót?

“5. Jópár élőlényben találhatóak csökevényes szervek vagy kezdemény-szervek.

5. Nem léteznek csökevényes szervek A „farokcsont” nem csökevényes szerv, a neve félrevezetés, a csalás része: a gerinces állatok farka a gerincoszlop meghosszabbítása. A „farokcsont” nem része a gerincoszlopnak, funkciója is eltérő (igen, van neki): nem a vázizomzat közvetett tartásában játszik szerepet, hanem a bélcsatornát mozgató izomszövet tapad hozzá. „Evolúciósan” tehát semmi köze nincs a farokhoz, ráadásul semmi sem magyarázza, hogy a fáról lejövő s lassan felegyenesedő, emberré váló majomfajtának miért ne lett volna szüksége a farkára továbbra is. Ez propaganda-eszköz, semmi más, a biológusoknak kéne tudniuk a legjobban. A féregnyúlvány sem csökevényes szerv, nagyon fontos része az immunrendszernek, akárcsak az orr- vagy a torokmandula. Ezek nélkül is működőképes marad az immunrendszer, akkor ezek is csökevényes szervek? Fél szemmel is lát az ember, akkor a két szem csökevényes? Nem léteznek funkció nélküli, elcsökevényesedett szervek – s ha léteznének, az sem bizonyítaná az evolúciót, hanem cáfolná (még annak tényszerű, igaz részét is), hiszen 30-40 generáció alatt ezeknek el kellene tűnnie.”

Nincsenek csökevényes szervek? Az emberi farkcsontnak semmi köze a farokhoz? A sziláscet fogai? A kígyó lába? Fogzománc gének fogatlan állatokban? Vagy a földikutya szemlencséje? Az, hogy miért kellene egy csökevényes szervnek harminc nemzedék alatt eltűnni, tökéletesen érthetetlen, szerencsére nem is terheli az olvasót holmi adatokkal, érvekkel, következtetésekkel.

“6. Az embrionális fejlődés stációi az evolúciós fejlődéssel összhangban vannak.

6. Ezt a hazugságot Ernst Haeckel professzor találta ki 1869-ben. Charlie Darwin lelkes követői ugyanis egy évtized alatt sem tudtak semmilyen bizonyítékot találni az elmélet helyességére, s kezdtek kétségbe esni. (2009-ben átléptük a kerek 150 évet, és még mindig sehol semmi.) Haeckel tehát úgy döntött, hogy „kreál” egyet. Mindenki emlékszik a biológia-tankönyvből arra az ábrára, amely az egyes állatok és az ember magzati fejlődési stádiumait mutatja be. Ez a rajz minden tankönyvben azonos, mivel Haeckel saját keze munkáját használják mindenhol – ez ugyanis az egyetlen „bizonyíték” az embrionális fejlődés általi evolúciós közösségre. A rajz hamisítvány, s Haeckel elég hamar lebukott vele: a Baseli Egyetem vezetése felfedezte a csalást 1874-ben, s kirúgták Haeckelt. Rajza azonban a mai napig benne van a tankönyvekben (s mellesleg az abortusz-kampány egyik ideológiai sarokköve).”

Az alapfelvetés érdekes, miszerint hazugság lenne, hogy az embrionális fejlődés összhangban van az evolúcióval. Esetleg megmutatnád azokat a pontokat, ahol az embrionális fejlődés ellentmond az evolúciónak? Valójában a Haeckel nevű bácsinak volt egy elmélete, a rekapituláció, amihez igazította a rajzait. Ez nyilván nem szép dolog, de mint ahogy maga a szerző is leírja, ezzel elég hamar lebukott, mint ahogy általában ez szokás a tudományban. Az eredeti rekapitulációs elmélet annyi volt, hogy a gerincesek magzati életük során végigmennek az evolúció állomásain, azaz a nagyon fiatal emberi magzat kifejlett halra hasonlít, a kicsit idősebb kifejlett hüllőre, stb. Ez nyilván nem igaz, viszont azért ettől az embrionális fejlődés sem magyarázható evolúció nélkül. A bejegyzés többi része viszont eléggé légbőlkapott. Kezdjük ott, hogy Darwin elméletére elég hamar találtak bizonyítékokat is, például az Archeopteryx első kövülete már két évvel a Fajok eredete megjelenése után előkerült. A másik furcsaság ebben az egészben, hogy vajon miért tanítanának a mai napig tényként egy jó százharminc éves hamisítványt? Valaki tud mutatni olyan biológust, aki Haeckel rajzait az evolúció bizonyítékaként mutatta be? Amúgy nem tudom, milyen könyveket használnak az országban, majd megmondják a hozzászólók, de én a kedvetekért előkerestem a régi biológia könyvemet, az Irány az egyetem Biológia I-II című, 1995 –ös kiadását, bizony nyomát sem találtam benne Haeckel ábráinak az evolúcióról szóló fejezetben. Tulajdonképpen ki tartja ezt az evolúció bizonyítékának? Mert leginkább csak a kreacionistáknál lehet erről olvasni. Tehát az állítás, hogy “ez a rajz minden tankönyvben azonos” egyszerűen csak valótlan. (Update: A hozzászólások között már elő is került olyan tankönyv, ami a kérdéses ábrákat az evolúció bizonyítékaként kezeli, úgyhogy vannak ilyen könyvek is.)

“7. Az életnek az őstengerekben, a „prebiotikus őslevesben” való megjelenését kémiai kísérlettel szimulálta több tudós is (pl. a közismert humanista Carl Sagan), a kísérlet lényegében sikeres volt. Ammóniából, koncentrált elektromos energia felhasználásával, sikerült fehérjeszintézist megindítani.”

Több hasonló kísérletet végeztek, a legismertebb a Miller-Urey kísérlet, közös céllal: Azt vizsgálták, hogy szervetlen anyagokból, élőlények jelenléte nélkül létrejöhetnek -e bonyolult szerves vegyületek? Azonban legjobb tudomásom szerint egyik ilyen kísérletben sem jöttek létre fehérjék, legföljebb aminosavak. A tévedés egyszerűen ott lehet, hogy keveredik az aminosav és a fehérje fogalma. Megint a wikipediához nyúlnék vissza: ” Az aminosavak (más néven amino-karbonsavak) olyan szerves vegyületek, amelyek molekulájában aminocsoport (-NH2) és karboxilcsoport (-COOH) egyaránt előfordul.” “A fehérjék aminosavak lineáris polimereiből felépülő szerves makromolekulák.”

“7. Ez egy újabb propaganda-hazugság. Problémák a kísérlettel:

a) A kísérlet csak akkor sikeres, ha a rendszerben nincs jelen a bomlasztó hatású UV-sugárzás, s nincs jelen oxigén sem, mivel a szerves anyagok könnyen oxidálódnak. Emiatt találták ki, hogy az élet az óceánok mélyén indult, hiszen ha nincs oxigén, nincs ózonréteg sem, a víz viszont elég jól szűri az UV-sugárzást.”

Nem emiatt találták ki, hogy az élet a vízből indult, hanem például onnan jutottak erre a következtetésre, hogy az összes élőlényben vizes oldatban zajlanak a biokémiai reakciók, hogy az első élőlények tengeri jószágok voltak, csak később hódították meg a szárazföldet, stb. Ne keverjünk mindent mindennel! Ezen kívül tök jó lenne, ha egy kísérlet kritikája előtt legalább vázlatosan ismertetésre kerülne maga a kísérlet is, csak hogy legalább tudjuk miről is van szó. Itt ez természetesen lemarad, mint a borravaló. Ez azért is különösen fájó pont, mert ha utána nézett volna annak, milyen kísérletről is ír, elkerülhetett volna egy igazi nagy pofont. Ugyanis a kísérletet, amiben szervetlen anyagokat elektromos kisülésekkel kezeltek, Stanley Miller és Harold Urey végezte. Carl Sagan az ő kutatásuk alapján végzett kísérleteket, ahol éppen nem elektromos kisülésekkel közöltek energiát a rendszerrel, hanem például hirtelen melegítéssel, vagy éppen ibolyántúli (Gyk: UV) sugárzással. Igen, Carl Sagan pontosan azt a kísérletet végezte el, ami a szerző ellenérvét csuklóból cáfolja: 1971 –ben gázkeverékeket ibolyántúli sugárzással megvilágítva szerves vegyületeket hozott létre. <1> Vagyis az az ellenérv, hogy a kísérlet csak akkor lehet sikeres, ha nincs jelen ibolyántúli sugárzás, egyszerűen nem igaz, maga az emlegetett Carl Sagan végzett egy kísérletet, ahol egy, a Miller-Urey kísérlethez hasonló rendszerben, ahol energiaforrásként kizárólag ibolyántúli sugárzás volt jelen, ennek ellenére szervetlen anyagokból bonyolult szerves anyagok képződtek. Ez azt hiszem az öngól tipikus esete.

A másik aprócska probléma ezzel az „ellenérvvel”, hogy az ősi Föld légköre éppen hogy nem tartalmazott oxigént, ha megint csak a wikipedia megfelelő szócikkét keressük meg, máris megtudhatjuk, hogy a Föld légköre csak olyan 1,7 milliárd éve tartalmaz szabad oxigént. De ha egy kicsit használjuk az eszünket, magunk is rájöhetünk erre, ugyanis az oxigént fotoszintetizáló élőlények juttatják a légkörbe, e folyamatos utánpótlás nélkül a rendkívül reakcióképes gáz hamar elfogyna, mivel mindenféle vegyületeket alkotna. Tehát ez az „ellenérv” tökéletesen súlytalan, egyszerűen abból a tévhitből táplálkozik, hogy a Föld légköre mindig olyan volt mint ma.

“A probléma csak az, hogy a víz vezeti az áramot, ezért a víz alatt nincs természetes elektrosztatikusság – mi indította be akkor a folyamatot?”

A vízben nincs természetes “elektrosztatikusság”? A Miller-Urey kísérlethez az minek? (Mert ugye Carl Sagan kísérletéhez fölösleges, az nyilvánvaló.) A kísérletben használt elektromos kisülések ugyanis a villámokat akarnák modellezni, amik bizony nem meglepő módon vízbe is belecsapnak, vagyis alkalmasak arra, hogy egy teljesen természetes rendszerben, mondjuk egy tengeröbölben szerves vegyületek szintéziséhez energiát szolgáltassanak.

“Vulkanikus hő?”

Kedves szerző! Ha utánaolvastál volna annak, amiről írsz, megtalálhattad volna Carl Sagan 1970 –ben íródott közleményét, <2> amiben nem találod ki mit vizsgáltak! Azt nézték meg, hogy gyors melegítés hatására szervetlen anyagokból képződhetnek –e aminosavak? A válasz igen, ez is lehetséges, vagyis aminosavak létrejöttének energiaigényét például hőenergia is képes fedezni. Csodálatos öngól!

“Akkor már a kísérlet nem hiteles reprodukciója az élet kezdetének – s mellesleg oka van annak, hogy mindig elektromosságot használnak az ilyen kísérleteknél, soha nem hőt…”

Itt mutattam három kísérletet, ahol hőt, ibolyántúli sugárzást, és elektromos kisüléseket használtak ehhez a folyamathoz. Ennek fényében ez a kijelentés egyszerűen csak nevetséges.

“b) A végtermék 2%-a volt aminosav. 2% benzol és 96% kátrány keletkezett még. A probléma tehát: a produktum 98%-a mérgező volt az életre, mivel az aminosavak sokkal gyorsabban kötődnek hozzájuk, mint egymáshoz. A kísérlet tehát lényegében kudarc volt.”

Megint ott tartunk, hogy ha legalább vázlatosan visszakereshető lenne ez a kísérlet, amiről itt meséket hallunk, akkor akár ellenőrizhető is lenne, hogy milyen végtermékek is keletkeztek mivel a “kátrány” nem igazán kémiai fogalom. Ha esetleg bármilyen hivatkozást is kapnánk, aminek nyomán előkereshetnénk, melyik kísérletről is van szó, máris könnyen tisztázódhatna a kérdés.

Ezen kívül egy pár alapvető körülményt nem vesz figyelembe, például a benzol és a kátrány nem oldódik vízben, míg az aminosavak igen. Ezek után ha egy reakcióban kátrány benzol és aminosavak keletkeznek vizes oldatban, egyszerűen az oldat szétválik egy vizes és egy szerves fázisra, a vizes fázisban maradó aminosavak maguktól elkülönülnek a szerves fázistól. Ha ez esetleg egy óceánban történik, amelynek átlagos mélysége négyezer méter, akkor bizony a szerves fázistól elég messze kerülnek az aminosavak.

A másik probléma, hogy nem minden élőlény számára mérgezőek a szénhidrogének, oké, hogy mi nem ihatunk ásványolajat, ettől azért még vannak baktériumok, amik vígan lebontják a nyersolajat is, tehát azt, hogy mi volt az első élőlényekre nézve mérgező és mi nem, nem állapítható meg abból, hogy egy ember számára mi mérgező és mi nem.

“c) A húszféle aminosavból mindösszesen néhányat, az egyszerűbbeket sikerült előállítani.”

Alapvető tévedés.

” A molekulák fele „balkezes”, másik fele „jobbkezes” volt, a természetben ez nem így működik, az aminosavak és ribonukleinsavak egynemű bal- és jobbkezességük révén tudnak egymáshoz kapcsolódni.”

És ez mennyiben zavarja a kialakuló életet? Felhasználja az L-aminosavakat, a D-aminosavakat pedig nem. Mint ahogy (majdnem)mindannyian tudjuk a jelenleg a Földön található biomassza nagy része nem szervetlen folyamatok eredménye, hanem a napenergiát vagy éppen kémiai energiát hasznosítani képes élőlények termelték őket. Nyilvánvalóan, ha az élőlények csak L-aminosavakból épülnek fel, csak ilyen molekulákat fognak nagy mennyiségben termelni. Ezért tapasztalhatjuk az L-aminosavak túlsúlyát az élőlényekben. Nem világos, hogy a D-aminosavak jelenléte miért lenne akadálya az élet keletkezésének?

Azt nem tudom, hogyan kell értei, hogy „egynemű bal- és jobbkezességük révén tudnak egymáshoz kapcsolódni”, ha arra gondol, hogy L aminosavak csak L aminosavakkal és D aminosavak csak D aminosavakkal kapcsolódhatnak, akkor megint csak rossz hírem van, a természetben is ismertek olyan peptidek, amik D aminosavakat tartalmaznak, például itt egy közlemény <3>, ami a beszédes „Polypeptide chains containing D-gamma-hydroxyvaline.” azaz D-gamma-hidroxivalin tartalmú polipeptidek címet viseli. Kúpcsigák mérgének aktív peptidjeit vizsgálva figyeltek fel arra, hogy ezek D-valint és D-gamma-hidroxivalint is tartalmaznak a szokásos L kiralitású aminosavak mellett. Szóval ha az érv az lenne, hogy L aminosav csak másik L aminosavval alkothat peptidkötést, ez nem igaz, a természetben is ismertek L és D aminosavakat is tartalmazó polimerek.

 

“d) Még ha sikeres is lett volna a kísérlet, néhány aminosav nem jelenti azt, hogy „életet” csináltunk. “

Ezt nem is állította sem Carl Sagan, Sem Stanley Miller. Ők csak annyit állítottak, hogy egyszerű szervetlen anyagokból bonyolult szerves vegyületek jöttek létre élőlények közreműködése nélkül, abiotikus körülmények között.

“Ha az aminosavakat úgy fogjuk fel, mint az ábécé betűit, akkor a fehérjék a mondatok. Egy sejt legalább egy könyvespolcnyi mondatból áll, s egyetlen betű rossz helyre kerülésétől működésképtelenné válhat. Ha valaki betűtésztából kiszórja nekem a Gyűrűk urát (s az még csak egyetlen kötet a polcról, mondjuk egy kis sejtszervecske), akkor elhiszem, hogy az élet így keletkezett.”

No most ahogy látom ebben az írásban egy központi kérdés az abiogenezis, vagyis hogyan jöhetett létre az első élőlény? Viszont itt megint elindul a szalmabábépítés újabb csodás módszere: A szerző azt próbálja cáfolni, hogy milyen valószínűtlen, hogy egy ma ismert eukarióta sejt a maga teljességében csak úgy összeálljon, ha az alkotóelemeit beborítjuk egy főzőpohárba. Igen, ez tényleg nem túl valószínű forgatókönyv, csak éppen ebből a „modellből” éppen a vizsgált jelenség hiányzik, az evolúció. A betűtészta szaporodik? Mutál? Szaporodási esélye öröklött tulajdonságai függvényében eltér? Ha nem, akkor miről is van itt szó? Ugyanígy mintha nem tisztult volna le, hogy egy ma ismert eukarióta sejt néhány milliárd évnyi evolúció terméke. Az első prokarióták három és félmilliárd évesek, az első eukarióták viszont csak 1,7 milliárd évesek. (Ugye sejtszervecskéi csak eukarióta sejteknek vannak, innen tudni, hogy eukariótákról írsz.)

“8. Egyes fajok több kontinensen is jelen vannak, amely csak úgy képzelhető el, hogy egy helyről származnak, s a kontinensek régen egybefüggő szárazföldet alkottak.”

Ennek a “bizonyítéknak” nincs cáfolata.

Itt érdemes megállni egy percre és elgondolkodni, mit is tart a szerző az evolúció “bizonyítékainak”: Az, hogy az egyes élőlények egymás után jelentek meg a Földön, még egynek elmegy, bár igazából ez egy vitathatatlan tény, ennek a mintázatnak a magyarázata az evolúció. Az, hogy evolúciós folyamatok ma is zajlanak, nyilvánvaló, de ezt a szerző sem tagadja. A hármas pont gyakorlatilag azonos az elsővel, nem tudom, miért került elő külön “érvként”. A négyes ponttal semmi baj, nyilván éppen az bizonyítja az élőlények közös eredetét, hogy hasonlítanak, mint ahogy a világon minden közös eredetet ugyanígy mutatunk ki, az apaságtól a plágiumig. Az ötös pont valóban annak bizonyítéka, hogy az élőlények változnak. A hatos pont Haeckel rajzaival nem tudom, hogy kerül ide, ennyi erővel a vis vitalis elméletet is megvitathatnánk, vagy az őselemek vegyítését, nem hiszem, hogy egy százharminc éve megcáfolt elmélet előrángatása komoly érv lenne, mint ahogy nem is akarja senki sem ezzel bizonyítani az evolúciót. A hetes pontnak semmi köze az evolúcióhoz, annak ugyanis nem része az élet keletkezése, mint ahogy a nyolcas pont is inkább a lemeztektonika bizonyítéka. Vagyis az evolúció nyolc “bizonyítékából” csak négy az valójában.

“Darwin szerint az evolúció receptje: véletlen mutáció + természetes szelekció. Ennek mindkét fele megdőlt mostanra.”

” Tény: Az élőlények képesek átalakulni. Tény: A természetes kiválasztódás működik. Tény: ha egy adott faj két populációja két különböző élettérre szeparálódik, idővel az eltérő körülmények hatására külön fajjá válnak szét: speciáció.”

Ezt önellentmondásnak hívják. Egyszer kijelenti, hogy az élőlények változnak és működik a kiválasztódás, majd hogy “megdőlt” a mutáció és a szelekció is. Akkor most melyik?

“Lássuk a természetes szelekciót! Ennek lényege, hogy az adott kontextusban – élőhely/környezet/társulások/verseny/stb – a nagyobb eséllyel túlélő és szaporodó egyed az életképesebb, s az ő génjei nagyobb arányban keverednek be a populációba. De hogy nem minden faj ezen folyamat eredménye, azt már Darwin korában is jól tudták az emberek. Nézzük a tehenet! A tej „evolúciós” szerepe, hogy az újonnan születő utódnak átmeneti, de teljes értékű táplálékot biztosítson – az anya anyagcseréjéről az utód szülés után, fokozatosan válik le. A tehenek azonban nemcsak olyankor adnak tejet, mikor borjuk van, hanem folyamatosan. Ez egy mutáció eredménye. Mitől hasznos ez a mutáció? Nekünk abban, hogy megisszuk a tejet, a tehénnek legfeljebb annyiban, hogy mi döntöttük el a múltban, melyik tehenet engedjük szaporodni, tehát ha több tejet ad, nagyobb az esélye a túlélésre és szaporodásra. Amit tehát itt látunk, az mesterséges szelekció, nem természetes!”

Az élőlények ahhoz a környezethez alkalmazkodnak, amiben élnek. Például a Haitin élő jószágok nem alkalmazkodhatnak az antarktiszi élethez, mert sohasem jutnak el oda, így az ő körükben a hidegben hasznos mutációk nem terjednek el, mert sohasem kerülnek hidegbe, így sohasem jelentenek előnyt. Ezek után nem meglepő, hogy az istállóban élő tehenek ahhoz a környezethez alkalmazkodnak, amiben élnek, nem ahhoz, amiben akkor élhetnének, ha nem háziasították volna őket párezer éve. A tehén környezete viszont ebben az esetben az ember, mivel a rosszul tejelő tehénből gulyás lesz, nyilván nem adja tovább génjeit az utódainak, vagyis mi döntjük el, melyik egyednek van nagyobb esélye túlélni és szaporodni, így az a jelleg, ami a vadonban előnyös, a háziasított tehénnek hátrányos. Még egyszerűbben: A tehénnek azért hasznos, ha egész évben tejet ad, mert nem vágja le a gazdája, lehet borja jövőre is. Amelyik pedig nem tejel, annak ez azért hátrányos, mert őbelőle vacsora lesz, nem hoz létre utódokat. De ennek a tehén szempontjából semmi jelentősége sincs. A tehén a környezetéhez alkalmazkodik, legyen az akármilyen, márpedig Riska nem szökhet el a vadonba, mert olyan itt már nincs. Ha a fekete-barna rejtőszínű egyedek élnek túl nagyobb eséllyel, azok szaporodnak el, ha az egész évben tejelők, akkor azok. Ezért a mesterséges-természetes szelekció megkülönböztetése egyszerűen értelmetlen, semmi különbség sincs köztük, bizonyos egyedek nagyobb eséllyel élnek túl, mint mások. Riskának tök mindegy, hogy őt egy farkas eszi meg, vagy Józsi gazda, esetleg éhen hal, hőgutát kap, lépfenében hullik el, stb. Egyedül az számít, hány borjat hagy maga után.

Hogy ez mennyiben cáfolja a természetes szelekció létét, az érthetetlen. A tehén egy háziállat. A vadállatok esetében hogy is van ez? Hogy is volt ez akkor, amikor még nem élt ember sem? Mondjuk húszmillió évvel ezelőtt, az ember megjelenése előtt? Akkor hogyan is “dőlt meg” a természetes szelekció? Itt igazából maga az érvelés is egyszerűen csak értelmetlen. Mutat egy élőlényt, amely környezetének része az ember is, ebből levonja a következtetést, hogy nincs és soha nem is volt természetes szelekció a Földön. Azért ez elég nagy logikai bakugrás.

“A véletlen mutáció szintén megdőlt a ’80-as években. Az élőlények DNS-e nem egy könyvhöz, inkább egy füzethez hasonlít, amely íródik is az élettapasztalatok függvényében. “

Ugyan mutass már erre valamilyen példát, ahol csíravonal mutációk jöttek létre “az élettapasztalatok fényében”! Ja, hogy ilyen nincs. Kár, pedig biztos Nobel-díjat érne a felfedezés.

“Az írás módját és mikéntjét szintén erre a célra létező, „génmodósító gének” határozzák meg – persze nem maga a gén végzi a módosítást, a gének közvetlenül nem csinálnak semmit, a fent említett balkezes-jobbkezes minta alapján a ribonukleinsavak (ideértve a dezoxi-ribonukleinsavat is) az aminosavakra hatnak, s vice versa. “

Meg sem lepődök, hogy a szerzőnek fogalma sincs a fehérjeszintézisről sem. És mik is azok a “génmódosító gének”? Nyilván ezek valamilyen enzimek, amik átírják az ivarsejtek DNS –ét. Mik ezek az enzimek? Ugye nem megint csak a képzeleted játszik veled? Ha pedig a RAG1, RAG2 enzimekre gondolsz, amik az immunrendszer működésekor a V-D-J rekombinációt katalizálják, ezek állkapcsos gerincesekben találhatóak csak meg, sőt van egy meglepő hírem: Ezek szomatikus mutációkat idéznek elő, amik nem öröklődnek, ezért kell minden csecsemőt újra beoltani például szamárköhögés ellen, annak ellenére, hogy a szüleik már védettek ettől a betegségtől.

“A „DNS redundanciája” egy baromság, amely vissza-visszatér a genetikai kutatásokról szóló cikkekben: a gének nagyrésze ugyanis olyan viselkedésformák receptjeit tartalmazza, amelyekre a fehérjéknek egy adott, monoton élettérben nincs szüksége, így ezek az információk nem hívódnak le. De amint az élettér megváltozik, le fognak hívódni!”

Mik azok a receptek? Hogyan fognak „lehívódni”? Például az emberi genom nagy részét olyan DNS szekvenciák alkotják, amikben nincsenek fehérjekódoló gének, így nincs meg a látni vélt “viselkedésformák receptje” sem. Ezek a szakaszok nem hordoznak rejtélyes információt, például az emberi genom négytizede megszelídített ugráló genetikai elemekből áll. Ha meg tudod mutatni, hol vannak ezek a rejtélyes eddig meg nem nyilvánult “receptek” (milyen receptek, fehérjekódoló gének?), kíváncsian várom. Gondolhatsz esetleg a pszeudogénekre, azok azonban a genomnak csak nagyon kis részét teszik ki és éppen attól pszeudogének, hogy nem íródnak át, és/vagy nem kódolnak működő fehérjéket. Hogy ezek hogyan „hívódnak le” arról megint semmit sem írsz.

“A gének és az élőhely tehát folyamatos egymásrahatásban vannak az élőlényeken keresztül, random mutációk pedig, bár valóban történnek, de általában csak káros változásokat idéznek elő – a hasznos változások tudatos alkalmazkodási folyamatból erednek.”

Mutatnál egyetlen mutációt ami hasznos és “tudatos alkalmazkodási folyamatból” ered? Egyáltalán mi az a “tudatos alkalmazkodás”? Józsi bácsi tudja, hogy jövőre kitör a HIV járvány és egy deléciót helyez el a saját ivarsejtjének egyik génjében, hogy a fia már ellenálló legyen erre a vírusra, majd ugyanerre megkéri a feleségét is, hogy a gyermek homozigóta lehessen? Vagy úgy mégis ezt hogyan képzeled?

“Ez az oka annak is, hogy egy élőlény nem ivarérett az élete első napján, noha a genetikai örökség továbbvitelének az esélyét ez jelentősen növelné.”

Például ha egy négy kilós csecsemő másik négy kilós csecsemőt szülne. Vagy ez nem lehetséges, egyszerűen azért, mert nem fér bele? Akkor talán más oka is lehet annak, ha egy élőlény nem ivarérett a születése pillanatában? Szükséges az utódok létrehozásához mondjuk például az utódénál nagyobb testtömeg is? Azért ezek nem olyan bonyolult dolgok, nem?

“Azonban a környezethez való alkalmazkodás jobb hatásfoka érdekében szükség van bizonyos mennyiségű élettapasztalat átvitelére. Ugyanez az oka az elevenszülésnek is: megnövelt kockázati tényezőt jelent, de a terhesség idején az anyára ható külső impulzusok így befolyásolni tudják a magzat fejlődését.”

Nézd, erre valami adatod is van, vagy csak a vágyálmaidat veted képernyőre? Ha az élettapasztalat átvihető, akkor miért kell minden gyereknek újra megtanulni beszélni?

“De mindez például a „homoszexualitásért felelős gént” is új megvilágításba helyezi. “

Van ilyen? Melyik az? Miből tudjuk, hogy ez felelős a homoszexualitásért? Milyen gén felelős a biszexualitásért? Vagy azért, ha valaki tíz éven át együtt él egy nővel, aztán összeköltözik egy férfivel? Ő milyen gént hordoz?

“Nyilvánvaló, hogy ez egy öngyilkos gén lenne, mivel akiben benne van, sokkal kisebb eséllyel fog szaporodni. Akkor hogy létezhet mégis? Úgy, hogy az újabb kutatások alapján lehetőség van arra is, hogy a környezeti hatások által újratermelődjön ez a gén, ugyanakkor (s itt jön a lényeg): ha a környezeti hatások nem aktiválják, oly mindegy, hogy ott van-e! A „genetikai determinizmus” tehát régen megbukott, de mindenhol ezt sulykolják: az anyák nagyobbik fele hajlamos lenne egy abortuszra csak azért, mert megállapítják, hogy a magzatban „homoszexualitásért felelős” vagy „homoszexualitást okozó” gén van. A gén nem „okoz” semmit, az indító impulzusok a környezetben vannak, a gének csak a reakció mikéntjét írják le.”

Milyen környezeti hatások “termelik újra” ezt a gént? Hogyan? Hogyan vizsgálták ezt? Ki végezte ezt a kutatást? Hol közölték le? Ez a fejezet egyszerűen a légbőlkapott, meseszerű állítások gyűjteménye, természetesen forrásmegjelölés nélkül. Nézd, ha már minden áron a szexualitás evolúciós működéséről akarsz elméleteket gyártani, nem kellene legalább utána nézni, miről is van szó?

Itt egy hosszabb fejezet következik, ahol az evolúció társadalmi hatásairól szól a szerző, meglepő módon az derül ki, hogy minden rossz az evolúcióból gyökerezik, a fajgyűlölettől a bokasüllyedésig.

“A fajok közötti átalakulást általában két csoportra szokták osztani: „horizontális” és „vertikális” evolúció, vagy más kifejezéssel: mikro- és makroevolúció. Az előbbi mindössze ugyanazon élőlény-típusnak a kisebb átalakulásait jelenti, nagyrészben a meglevő genetikai információ torzításával, kisebb részben hasznos új információk megjelenésével. Ez mérhető, megfigyelhető, bizonyítható tudományos tény, amely mellesleg nem cáfolja egyetlen történelmi vallásnak egyetlen tanítását sem. Az utóbbi viszont az egyes élőlény-típusok átalakulása, minőségi növekedés, új karakter és a hozzá tartozó, vaduonatúj leíró génszekvenciák megjelenése a semmiből – ez már csak spekuláció, nem kimutatható a gyakorlatban, s bár a tudósok szerint ez azért van, mert ez a folyamat csak évmilliók alatt történhet meg, valós paleontológiai bizonyíték sincs rá. Valószínűleg azért, mert soha nem történt meg.”

 

Az evolúciót semmilyen részekre sem osztják a biológusok, egyetlen evolúciót ismerünk. A makro- és mikroevolúciós vizsgálatok összesen a vizsgálati módszerben különböznek, a minták léptékében, nyilván ha egy influenzavírus változásait szeretnéd megismerni tavalytól mostanáig, akkor egészen más módszerekkel kezdesz neki, mintha a halaktól az emberig tartó folyamatokat tanulmányoznád. Ez nem jelenti azt, hogy kétféle evolúció lenne, mint ahogy ha megvizsgálod egy fa lombkoronájának a szerveződését és egy levelén található egyetlen gázcserenyílását, akkor sem két különböző fát vizsgálsz, bár teljesen más eszközökkel, teljesen más vizsgálati módszerekkel látsz neki. Ha elfáradtál volna a wikipedia vonatkozó szócikkéig, ezt te is tudnád.

De a lényeg, hogy megtaláljuk végre azt, amit az ÉRTEM oldalain eddig hiába kerestünk, végre megtudjuk, mit jelent a makroevolúció és a mikroevolúció és mi a különbség köztük! A makroevolúció: ” az egyes élőlény-típusok átalakulása, minőségi növekedés, új karakter és a hozzá tartozó, vaduonatúj leíró génszekvenciák megjelenése a semmiből” Így viszont kísérletes példát is tudok rá mutatni, hogy egy “vadonatúj, leíró génszekvencia” jött létre, a T-urf13 gén így jött létre. Akkor ugye most már téged is meggyőztünk, hogy mégiscsak létezik evolúció, mert még a makroevolúcióra is mutattunk neked példát? Amúgy a második kitétel, miszerint egy új génnek a „semmiből” kellene megjelennie eléggé furcsa. A tapasztalatok szerint ugyanis új gének a régiek duplikációjával majd az egyik példány mutációjával, horizontális génátvitellel szoktak létrejönni, de még az egészen ritka de novo keletkezett gének sem a „semmiből” lesznek, hanem mint például az urf-13, genomi zajból, fehérjét nem kódoló szekvenciákból. Az evolúció egyáltalán nem feltételezi a „semmiből” történő génkeletkezést.

“a többsejtű élőlények úgy jöttek létre, hogy az egysejtűek kölcsönös előnyökért társultak egymással (ez eddig logikus), telepes élőlényeket létrehozva, majd a telepen belül az egyes sejtek specializálódni kezdtek a hatékonyabb kooperáció érdekében (ez szintén logikus), pl. a kívül lévő sejtek egy része megkeményedett, hogy kültakarót hozzon létre, mások magukra kellett, hogy vállalják a teljes telep „etetését”, hiszen a középen lévők legfeljebb a szomszédaikat ehették volna, az meg nem valami jó, stb. Van az elméletnek egy szépséghibája: a többsejtű organizmusokban a sejtek DNS-e az egész organizmust írja le, nem csak az adott sejtet. Tessék mondani, ez hogy történt fokozatosan?”

Úgy történik “fokozatosan”, hogy egy egysejtű jószág sejtjei az egyik osztódás után együtt maradnak, telepet képeznek. Erre megint kísérletes adatot tudok neked mutatni! Most akkor már belátod, hogy a téged érdeklő kérdésekre bizony van válasz? Csak rá kellett volna szánni tíz percet a keresésre.

“A kígyóknak állítólag kezdetleges lábacskáik vannak, amelyek évmilliók után járásra is alkalmasak lesznek majd.”

Éppen fordítva. A kígyóknak elcsökevényesedett lábacskáik vannak, amik valaha lábak voltak, de lassan eltűntek, ugyanis lábakkal rendelkező ősöktől származnak. Meg sem lepődöm már egy ilyen aprócska tévedésen. Ha ezen a blogon körülnézel a hogyanról vagy négy cikket találsz, így nyilván semmilyen magyar nyelvű forrásod sem volt, ahol utánanézhettél volna ennek a cikk megírása előtt, így teljesen érthető, hogy ezt eltéveszted.

“Az őshüllő elülső végtagjai állítólag szárnyakká alakultak. A probléma ugyanaz: lesz sok-sok ezer olyan generáció, amelyek járni már nem tudnak vele, repülni még nem.”

Legjobb tudomásom szerint még a ma élő madarak is tudnak járni, legalábbis a galambok a parkban tuti, egy strucc pedig simán lehagy egy embert. Ha megint csak a wikipediáig elmentél volna, máris megtalálnád a választ a kínzó kérdéseidre: A madarak ősei tollas dinoszauruszok voltak, akik bizony nem tudtak repülni, viszont tudtak járni, meglepő módon a hátsó két lábukon, majd elkezdtek fákra mászva egyik fától a másikig siklani, majd ahogy ebben egyre ügyesebbek lettek, úgy alakultak ki fokozatosan a tényleg röpképes madarak. Ugye, hogy ez a probléma is feloldható, ha az ember tíz percet rászán az internet előtt töltött idejéből?

“A vertikális (vagy makro-) evolúciót nem azért nem rekonstruálják laboratóriumi állatokkal, mert „túl sokáig tartana”. Egyrészt elkezdeni azért el lehetne, nem? Másrészt ha már tudjuk, mi a kívánt végeredmény (lábakon mászó kígyó), irányított szelekcióval a folyamat rendkívül felgyorsítható lenne. Lenne, ha egyáltalán lehetséges lenne. Valószínűleg voltak ilyen irányú kísérletek, csak a fenti probléma miatt kudarcba fulladtak.”

Nem te magad írtad véletlenül, hogy ahol a szelekciós nyomást az ember adja, az éppen cáfolja az evolúciót, mert az már mesterséges szelekció? Most pedig pont ilyen kísérleteket várnál az evolúció bizonyítékaként? Ez nem önellentmondás véletlenül? Amúgy megkérdezném, hogy te tulajdonképpen hol néztél utána, hogy milyen kísérleteket végeztek ebben a kérdéskörben? Nyilván sehol, mert akkor találtál volna belőlük, mint ahogy én is találtam, például a Chlorellás közleményt. Akkor mi alapján állítod, hogy ilyen kísérleteket végeztek, csak kudarcba fulladtak?

“A probléma matematikai megközelítése:

A fokozatos átalakulás problémája, hogy ha az átalakulási folyamat elején „bemenő” élőlény túlélési esélyénél magasabb eséllyel bír a folyamat végén „kijövő” élőlény, a köztes fázisok túlélési esélye általában nem lineárisan növekszik, sőt sokszor egyáltalán nem monoton növekvő. Ehelyett létrejön az általam „hasznossági szakadéknak” nevezett képződmény:

A vízszintes tengelyen az idő múlása és a generációk egymásra következése kap helyet, a függőlegesen pedig a „hasznosság”, szigorúan túlélési és utódnemzési esélyként kifejezve. Ez természetesen egy véletlenszerű görbe a probléma nagyjábóli érzékeltetésére, nem egzakt számértékeket mutat, és minden esetben más a görbe, a minimumhelyig sem feltétlenül monoton csökkenő, azután sem feltétlenül monoton növekvő, stb.

Egy „rosszabb” mutáció, mint látható is, egy határig életben maradhat. Egy rövidebb lábú antilopnak kisebb az esélye, hogy elmeneküljön a gepárd elől, de ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen kudarcra van ítélve. A kék vonal mutatja azt a szintet, ahol az adott mutációs szekvencia kihalásra, illetve a saját elődje általi kiszorításra van ítélve. Az átalakulás ezen a ponton megszakad – a makroevolúció matematikai képtelenség.”&l