A tudás legtöbb formája, a körülöttünk létező világ minél alaposabb ismerete, egy tipikus közjó: bárki megtanulhatja az éegyenlőemcénégyzetet és ettől nem marad kevesebb belőle másoknak. Ennek a fajta tudásnak a legfőbb forrása az alapkutatás, a világ megismerésének az a talán nem is kicsit naiv módja, amely az anyagi haszon helyett a megismerés puszta tényét teszi előtérbe. Ez nem jelenti azt, hogy hosszú távon az alapkutatás ne lenne képes nagyon is szignifikáns értékteremtésre, sőt, az viszont tény, hogy rövid távon szinte sosem az a célja (és ebben is különbözik az alkalmazott kutatástoktól). Ha pedig elfogadjuk ezt, mármint, hogy az alapkutatás egy közjót generáló tevékenység, akkor még a legszőrösszívűbb közgazdászok sem fogják kétségbe vonni, hogy az államnak érdeke és feladata ennek a tevékenységnek a támogatása.
A világon ez többe-kevésbé elfogadott dolog, és egy-két kivétel nagy alapítványtól eltekintve (pl. Howard Hughes Medical Institute, Wellcome Trust) az alapkutatás finanszírozása állami kasszából történik (Amerikában az NIH és NSF felel ezért, Angliában részben a Cancer Research UK, részben a BBSRC). Magyarországon sincs ez elvileg másként: az alapkutatás támogatása az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramon (OTKA) keresztül történik. Sajnos azonban egyre kevésbé.
A tudás legtöbb formája, a körülöttünk létező világ minél alaposabb ismerete, egy tipikus közjó: bárki megtanulhatja az éegyenlőemcénégyzetet és ettől nem marad kevesebb belőle másoknak. Ennek a fajta tudásnak a legfőbb forrása az alapkutatás, a világ megismerésének az a talán nem is kicsit naiv módja, amely az anyagi haszon helyett a megismerés puszta tényét teszi előtérbe. Ez nem jelenti azt, hogy hosszú távon az alapkutatás ne lenne képes nagyon is szignifikáns értékteremtésre, sőt, az viszont tény, hogy rövid távon szinte sosem az a célja (és ebben is különbözik az alkalmazott kutatástoktól). Ha pedig elfogadjuk ezt, mármint, hogy az alapkutatás egy közjót generáló tevékenység, akkor még a legszőrösszívűbb közgazdászok sem fogják kétségbe vonni, hogy az államnak érdeke és feladata ennek a tevékenységnek a támogatása.
A világon ez többe-kevésbé elfogadott dolog, és egy-két kivétel nagy alapítványtól eltekintve (pl. Howard Hughes Medical Institute, Wellcome Trust) az alapkutatás finanszírozása állami kasszából történik (Amerikában az NIH és NSF felel ezért, Angliában részben a Cancer Research UK, részben a BBSRC). Magyarországon sincs ez elvileg másként: az alapkutatás támogatása az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramon (OTKA) keresztül történik. Sajnos azonban egyre kevésbé.
Pár hete vettem részt egy OTKA konferencián, ahol Kollár László Péter, az OTKA jelenlegi elnöke vázolta, hogy mire is lehet jövőre számítani. Nem sok jóval kecsegtetett: az alapkutatás egyébként sem túl pazarló, néhány milliárdos költségvetése további csökkenés elé néz. Ugyanis, noha az OTKA maga közvetlenül nem kap kevesebbet, mint az idén, azok a közvetett források, amelyek némi extra bevételt jelenthettek az alapkutatók számára elapadni látszanak. Véget ér az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus által futtatott program, ami plusz évi néhány száz milliót tett a kasszába, de a legnagyobb érvágás az, hogy az OTKA-NKTH közös finanszírozású pályázatainak is befellegzeni látszik (hogy így van-e, egy hete írtam az NKTH-nak, de nem jött azóta sem válasz, így azt kell gondolnom, hogy igen). Ez egymilliárd forintnyi kiesést jelent, a teljes alapkutatás költségvetésének lényeges mennyiségét.
Ha megnézzük az alapkutatás finanszírozására fordított összegeket, akkor látható, hogy sovány évnek ígérkezik a 2011-es…
A valós helyzet drámaiságát talán nem is adja eléggé vissza az ábra, hiszen itt abszolút számadatok vannak, inflációra nem korrigálva. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy kevesebb pénz áll rendelkezésre, mint tíz évvel ezelőtt. Természetesen, egy amúgy is szűkös költségvetési helyzetben, nem várhatjuk el, hogy pont az alapkutatásra fordított összeg növekedjen. (Nagy Britanniában is öröm volt a köbön, hogy végül nem vágják meg a kutatási büdzsét a következő években – igaz, nem is emelik.) Ugyanakkor az is látható, hogy nem, hogy nem növekszik, hanem a költségvetés összkiadásait tekintve tovább csökken az értéke. (Szándékosan nem a GDP-hez viszonyítom, hiszen, ha elvárjuk az alapkutatás állami támogatását, akkor elsősorban az állam kiadásai a mérvadók.)
Egy igazi szükséghelyzetben talán ezt is le lehetne nyelni, szótlanul el lehetne fogadni. Ugyanakkor, ha ezzel gyakorlatilag párhuzamosan azt olvassuk, hogy az alapkutatás támogatásával megegyező mennyiségű összeget kap jövőre egy focicsapat, illetve szintén hasonló összeggel kaphat többet eddigi bevételei felett a katolikus egyház, akkor nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy léteznek források, csak a kutatás jobb finanszírozása mögül (most is) hiányzik a politikai akarat, illetve azon keseregni, hogy mennyire elenyésző az alapkutatás politikai lobbiereje, ha a prioritási sorrendben mindig ilyen hátra került…
Az irigység beszél belőlem? Naná, hogy részben az. De nehéz nem irigynek lenni, amikor az OTKA őszi fordulója teljesen elmaradt (hagyományosan minden évben két forduló volt) és a tavaszi eredményeit sem hirdették még mindig ki, így kutatók százai teljes bizonytalanságban vannak a jövőjükkel kapcsolatban.
(Megj: Az adatokat legjobb tudásom szerint bogarásztam ki az elérhető dokumentumokból, de valószínűleg így is inkább csak tájékoztató jellegűek. Ha esetleg kiderül, hogy benéztem valamit a jövő évi költségvetésben, és ott az általam hiányolt pénz, én leszek a legboldogabb, hogy elismerhetem a tévedésemet.)
…
🙁
Ez sajnos összevág azzal, amit én is hallottam. NKTH nuku, OTKA marad az 5 milliárjánál. Innovációs pénzek pedig elúsznak.
Hát, csak gratulálni tudok pártunknak és kormányunknak… Nem értem, miért azt kell mindig finanszírozni, aki amúgy is el tudná magát látni?
No lám, úgy látszik valaki ott fönt kihámozta a CV-mből, hogy kutatásaimat 1969-1991 és 2002-tól mai napig saját zsebből finanszíroztam és ezt akarják általánosítani! -:))
Hali!
Bocsi a beleszolasert, en inkab csak lelkes kivulallokent figyelem a kutatasokat, de nekem ugy tunt, hogy az eredmenyek egyaltalan nem nyiltak, altalaban az ilyen publikaciok nem ferhetoek hozza a nagykozonseg reszere. Persze meg igy is tagadhatatlanul hasznos dolgok hosszu tavon, viszont igy nem erzem felhaboritonak az osszeget. Azt, hogy a DVSC-nek es a katolikus egyhaznak odadobnak ilyen penzeket, azt viszont igen 🙂
Én senkinek sem tanácsolom, hogy a süllyedő hajót/országot utoljára hagyja el. Inkább minél korábban…
Mindenekelőtt köszönöm doplhinnak az utánajárást. Eddig ellentmondó dolgok jutottak el hozzám, így most ezek tisztázódnak.
@kocka: a publikációk többsége nem a nagyközönségnek szól, hanem a szakmabelieknek. Persze online keveset érsz el szabadon, de ez nem a kutatók miatt van így, hanem a kiadók miatt, nekik is meg élni valamiből (de vannak folyóiratok, ahol adott időkorlát letelte után ingyenesek a cikkek stb.). Az ún. nyílt hozzáférésű publikációk (Open Access) esetében pedig a kutató (=a pályázat) fizet, nem is keveset, na ezt pl. nem segíti elő a pályázati pénzek kurtítása, pedig ez is egy lehetséges irány.
És emellett igenis vannak törekvések az eredmények közérthető formában való publikálására ismeretterjesztő lapokban vagy pl. az OTKA honlapján (lásd “A hónap kutatója”).
“és a tavaszi eredményeit sem hirdették még mindig ki, így kutatók százai teljes bizonytalanságban vannak a jövőjükkel kapcsolatban.”
köztük pl. én is, csak hogy egészen életszerűvé tegyük a témát…
@kocka: OTKA esetén pl. kikötés, hogy az állami pénzből létrejött tudományos eredmények szabadon hozzáférhetőek legyenek. Erre van pl az MTMT, a
Magyar Tudományos Művek Tára:
http://www.mtmt.hu/index.html
Persze, főleg természettudományok esetén van ennek nemzetközi formája is, pl. preprint-szerverek, ahol vérmérséklettől függetlenül szakfolyóiratba elfogadott, vagy akár már bírálatra beadott cikkeket, doktorikat, stb fel lehet tölteni, az egyik ilyen nagy, elsősorban fizika-közeli gyűjtő az arXiv:
http://arxiv.org/
@tombenko: azért mielőtt teljesen rájuk húzza a vizes lepedőt, nézze már meg jobban, hogy 2003-06 között majd’ a felére zuhant a költségvetési hányada a dolognak.
@lacalaca: Amiatt morogtam akkor. Most hadd morogjak azért, hogy leendő királyunk is folytatja eme nemes hagyományt.
„A forradalomnak nincs szüksége tudósokra.”
http://index.hu/tudomany/2010/12/07/elveszithetjuk_a_szegedi_szuperlezert/
@tombenko: helyes, akkor együtt morgunk.
Egyébként, meg persze mindig lehet rosszabb: “NO to the financial strangulation of science in Bulgaria!”
“On November 15, 2010 the Prime Minister of Bulgaria announced his Government’s intention to, de facto, liquidate the Bulgarian Academy of Sciences by stripping it of its autonomy.”
http://www.science.nauka2010.com/
@bnorb: „A forradalomnak nincs szüksége tudósokra.”
Ne felejtsétek el, hogy szeged, polgármestere szocialista. Forradalomban figyelni kell az ilyesmire. Lépjetek be a Fideszbe ha pénzt akartok. 🙁
Ez itt nem kicsit off, de talán fontos:
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41574:felhivas-a-hazai-jogasztarsadalom-tagjaihoz&catid=79:kiemelt-hirek&Itemid=115
12. lacalaca. no azért ez a “de facto, liquidate the Bulgarian Academy of Sciences” a protestálók szövege! Az igaz, hogy a kormány elvette az Akadémiától a kutatói intézeteinek a finanszirozását és a megfelelő minisztériumokra bízta s az is, hogy maga az Akadémiai is meg kell szoritsa a nadrágszíjat, de a bulgár gazdasági helyzetben az IMF diktálta menetben ez várható dolog. Akiket érint azok persze tiltakoznak fűnél-fánál. de hát az egész országot, minden szektort érinti a megszoritás. Miért pont az Akadémia lenne a kivétel?
@lacalaca: 🙂
Valahogy egyre erősebben érzem tételnek, hogy egy ország fejlődésével egyenesen arányos az alapkutatások támogatása…
@bnorb: Utálom, hogy ebben a kurva országban mindenbe beleugatnak az inkompetens, idióta “politikusok”. Már most sejtem, mi lesz az ELI sorsa: a kormány tökölése miatt lecsúsznak, bekövetkezik a presztízs újabb meredek esése, aztán, ha egyáltalán a média hírt ad róla, akkor központilag (l.: új médiatörvény) megmondják, kire mutogassunk. Szánalmas, primitív, ostoba, birka csürhe.
Az én napi sztorim a témában (illetve kapcsolódóan) a következő: most beszéltem egy barátommal, aki tegnap óta munkanélküli. Egy diagnosztikai cégnél dolgozott, ahol tegnap 60%-os leépítést hajtottak végre, mert az NKTH pénzek befagyasztása miatt nem tudnak fizetést adni…
Már bocs, hogy laikusként beleszólok, de ezt a magyar tudomány vastagon megérdemli.
Nincs sok rálátásom, de az alapkutatásokat végzők nagy része valószínűleg a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszi meg, hogy a nagyközönség -az adófizetők- felé eladja a munkáját (persze ezt rossz helyre írom, mert ez a blog és a posztolók nagy része pont nem ebbe a csapatba tartozik).
Az, hogy én, akit azért a tudomány érdekel annyira, hogy a SciAmet járassam, először az indexen hallok a szegedi lézerről, az valamit elárul.
Hogy akik ebben a projektben dolgoznak, azok nem sokat tettek a dolog népszerűsítéséért, vagy inkább megérttetéséért. Most aztán eszik a főztjüket.
@primavis: én elhiszem, ugyanakkor az (alap)kutatáson jól húzni a nadrágszíjat gazdasági nehézségek idején ismert politikai megoldás. Kutatók nem nagyon sztrájkolnak (kivéve TGM :D) és a zembereknek se fáj…
@tombenko: egy darabig… az USÁban valszeg megint nehezebb évek jönnek:
http://politics.gather.com/viewArticle.action?articleId=281474978771397
“Ralph Hall: Climate skeptic to lead House science committee”
Úgy látszik, hogy a választások évében nem érdemes magyar kutatási pénzekre pályázni, mert túl nagy a politikai kockázat. Ez más országokban is így megy? Egy példát tudok csak: az amerikai őssejt kutatás támogatása vagy nem támogatása eléggé függ a politikai viszonyoktól.
@KGyST: Kevésbé laikusként én is beleszólnék.
“de az alapkutatásokat végzők nagy része valószínűleg a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszi meg, hogy a nagyközönség -az adófizetők- felé eladja a munkáját”
Van benne valami. A nagy részük valóban nem tesz ilyen erőfeszítéseket, de sokan igen. A lehetőségek sajnos nagyon szűkösek. Van pl. egy úgy-ahogy működő TIT, aminek van három, úgy-ahogy működő ismeretterjesztő lapja. Talán te is hallottál már az Élet és Tudományról, és esetleg a Természet Világáról is. Mindkettőt meg lehet venni újságárusoknál, és elő is lehet fizetni rájuk. Természetesen évről évre az életbenmaradásért küzd mindkét kiadvány.
Érdemes elolvasni a lapok célkitűzéseit:
http://www.titnet.hu/elet_es_tudomany
http://www.titnet.hu/termeszet_vilaga
http://www.titnet.hu/valosag
Ezen kívül a TIT szervez ilyen-olyan, ingyenesen látogatható rendezvényeket, előadásokat. Médiavisszhangja sajnos nincs, de azért eljut ahhoz a kevés emberhez, akiket érdekel a tudomány.
Hatékonyabb, sokkal professzionálisabb, és a korszellemnek megfelelő ismeretterjesztéshez természetesen pénz kellene, és főállásban ezzel foglalkozó, képzett emberek sokasága. Pénz nincs, képzett emberek vannak, akik hajlandóak a szabadidejükben ismeretterjeszteni, de ebből sajnos jelenleg nem lehet megélni Magyarországon, csak elhivatottságból, vagy kedvtelésből csinálni, munka után/mellett.
“Most aztán eszik a főztjüket.”
Sajnos a politika főztjét eszi mindenki. 20 évnyi rombolásnak, leépítésnek, kivéreztetésnek, ellehetetlenítésnek a terméke, hogy nincs rendes oktatás, ismeretterjesztés, utánpótlás-nevelés. Ez van. Azért sokan küzdenek tovább, de egyre nagyobbak a hullámok.
KGyST: mivel az aktív kutatók számára a tudományos ismeretterjesztés nem munkaköri kötelezettség és az ilyen irányú tevékenységet a scientometria nem is honorálja, tehát csak az foglalkozik vele, akinek valamilyen különös indoka van rá!
Ezenkívül, az a pár megmaradt folyóirat/hetilap amely még foglalkozik ilyen jellegű cikkek közlésével igencsak belterjesé vált és jóformán csak a szenzáció érdekli őket. Szerzőik is ugyanabból a körből kerülnek ki, kivülről nehéz betörni, mivel a lektoraik/referenseik nem igazán nyitottak erre. Tisztelet a kivételnek.
@KGyST: 1. Mint a cikk is leírja, az (alap)kutatásnak a haszna a technológiák fejlődése, a zemberek számára is. A tájékoztatás csak másodlagos. Tehát a támogatás csökkentésével nem csak a kutatók szívnak, hanem a zemberek is.
2. Aki akar, az tud is tájékozódni. Akik a tájékoztatás hiányáról nyavajognak, azoknak az a bajuk, hogy nem nyújtják eléjük tálcán az információt. A legjobb gondolom az lenne, ha személyesen keresne fel téged az adott kutató, és számolna be a friss eredményeiről, igaz?
Aki ismeretterjeszésre vágyik, annak ott az Élet és tudomány és számtalan tudományos blog. Aki publikációkat akar olvasni, akkor meg befárad a legközelebbi egyetemi könyvtárba, és vagy kikéri a megfelelő folyóiratot, vagy valamelyik ottani szgépről keresi elő a megfelelő honlapon. Ha nem tud hozzáférni, akkor nyilván nincs az adott helyen előfizetve az adott folyóirat, akkor pedig a kutatók sem férnek hozzá.
De miért is akarna egy laikus publikációkat olvasni, amikor azokat a kutatók is csak akkor olvassák, ha az adott témához az feltétlenül szükséges. De még akkor is sokszor inkább rábízzák az irodalmazást egy phd hallgatóra, vagy egy tanársegédre.
3. A tájékoztatás nem a kutatók feldata, van nekik elég dolguk anélkül is (tanítani, kutatni, publikációkat írni, konferenciákra menni, hogy meglegyen a kellő mennyiségű kreditjük és esetleg még az egyetem ügyeit is intézni). A tájékoztatásra ott vannak a tudományos újságírók. Magyarországon kevés van belőlük, mert kevesen tudnak ebből megélni. És ez sem a kutatók hibája, inkább az oktatásé.
Hogy a cikkhez is hozzászóljak, a leírtak fényében igen cinikus, amit nov. 15-én Fónagy János mondott Botka László szegedi lézerközponttal kapcsolatos interpellációjára: “A lézerközpont megvalósítása beleillik a kormányprogramba, hiszen hazánk versenyképességének erősítését szem előtt tartva a kutatás-fejlesztést és az innováció támogatását kiemeltnek, fontosnak tartjuk. Ez irányú szándékaink a januárban induló új Széchenyi-program pályázataiban is megjelennek.” (A teljes szöveg itt: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=46&p_felsz=48&p_szoveg=&p_felszig=48 )
Az is milyen már, hogy bemondásra átcsoportosítanak sokmilliárdot, ha haver kéri, a szegedi lézerközpontra meg sajnálják azt a nyamvadt egymilliárdot, pedig az meg is térülne! És nem bírják fölfogni, hogy nem elsősorban Szegedet büntetik meg, hanem az egész országgal kibasznak! (De, ha fölfogják, még rosszabb, mert az azt jelenti, hogy képesek az egész országgal kibaszni, mégjobban lejáratni, csak, hogy Szegedet megbüntethessék!)
@pirochatechin: Én nem mennék neki KGyST-nek azért, mert a PR-t hiányolja a magyar egyetemek kelléktárából. Szerintem nagyon igaza van. Az a hozzáállás nem tartható, hogy a kutatóknak nem feladata a tájékoztatás, mert nem elsődleges feladatuk ugyan, de anélkül viszont nem tudják végezni a munkájukat. Úgyhogy szükséges (lenne) csinálni.
@csakb: Ez hosszú történet, de a TIT-nek van némi sara a Mo-i tudományos ismeretterjesztés siralmas helyzetében.
http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2008/03/05/Fontos_de_nem_eleg/
1. Előre bocsátom, hogy nem vagyok sértődékeny, tehát nyugodtan nekem lehet jönni, a haladás (itt is) a vélemények ütköztetéséből keletkezik. Másrészt tisztában vagyok vele, hogy más f*szával verem a csalánt, így nekem persze marha könnyű.
De:
engedjétek meg nekem, hogy azt mondjam, hogy én a szakmáitokat kintről látom, kvázi a fogyasztói oldalról, mégpedig az érdeklődő fogyasztó oldaláról, és az én kritikám a számotokra érdekes lehet.
2. Ha vicces kedvemben lennék, azt mondanám, hogy röhögőgörcsöm van, az itt megszólaló “élcsapat” fejben még a nyolcvanas években jár. Fizessek elő az Élet és tudományra. Menjek könyvtárba. Járjak TIT-előadásra.
Na ne röhögtessetek. Internetről hallottatok-e? Blogokról, Wikipédiáról? Nem?
Már bocs, hogy ezt írom, de ha ti itt tartotok, akkor hozzátok képest a magyar politika is egy sikertörténet. És akkor, aki ide kommentel, az még a jobbik fele, mert a nagy többségnek ez is magas.
Én megértem azt, hogy a népszerűsítés “aprómunkáját” végezzék el mások, az adót fizessék be mások, ti majd elkísérletezgettek.
Az a helyzet, hogy ez kurvára nem így van. Meg is mondom, miért.
A tudomány, ezen belül az alapkutatás baromi fontos, de csak akkor ér valamit, ha kap visszacsatolást a társadalomtól. Ha a tudós leereszkedik, és megkérdezi a kisembert, hogy mi izgatja, mit akar tudni. Mire lehet szüksége a gazdaságnak. Mire áldozna az adóforintjaiból. Mert akkor lesz a szavazók szemében a tudomány érték.
Nekem az a sanda gyanúm, hogy Magyarországon az alapkutatás egy jelentős része olyan célokra megy el, ami a kutyát nem érdekli, de nem csak a kisembert nem, hanem későbbi haszna is nulla. Van itt is verseny, csak, mivel a közlés nulla, másképp dőlnek el a támogatások. Ki a befolyásos (ki kinek a haverja), ki tud jó pályázatot írni. Ez is egy szelekciós mechanizmus.
A szegedi lézer ott csúszott meg, hogy csak a politika felé kommunikáltak, oszt jött az új rezsim, vége. A kutyát nem izgatja, nem is hallott róla senki. Ez kb 20 ember nemzeti ügye volt.
Én anno előfizettem az Élet és tudományt, és szinte más sem volt benne, mint történettudományok, régészet, filológia, meg a fényes múlt dicsőítésének egyéb dolgai. Én marhára remélem, hogy ez nem része az alapkutatásnak, mert ha erre menne el a pénz nagy része, az lenne az igazi tragédia. Nem véletlen, hogy a SciAm-ben ilyen szinte nincs is (NB legalább egy régészeti cikkel találkoztam). Abból, hogy kiderítjük, mi volt az amerikai polgárháborúban, nem következik semmi a jövőre (vagy csak nagyon kevés). A “magyar tudomény” meg szinte másból sem áll. (mondom, remélem, ezt nem az OTKA támogatja).
Az, hogy most Amerikában magánpénzekből fejlődik az űrkutatás, egyenes következménye az Apollo-programnak. SóAz élő egyenes adásban közvetített űrkutatásnak.
Károgni persze lehet, de nekünk/nektek abból kell főznötök, ami van. Szinte minden mai befektető elmondja, ez mekkora élmény volt neki, persze laikusnak.
Ez a blog mutatja (vagy, mivel már átállt az intelligens tervezésre, inkább, csak mutatta), hogy kevésből is lehet jót csinálni. (Nézzétek meg a hirek.csillagaszat.hu-t. Osztályon felüli grafika, naprakész, elegáns.) Jó képek mindíg vannak, akkor is, ha nem ti lőttétek őket. Tíz mondatot meg mindenki le tud nagyarul írni, Ennél több fölös, úgysem olvassa el senki.
Off: Ismeretterjesztéshez, határeset: én pl. teljesen véletlenül fedeztem fel az Első Pesti Egyetemi Rádiót és előadás-archivumait.
http://eper.elte.hu/
Lehet, hogy több ilyen is van.
Mennyire jó lenne pl. (szintén lehet, hogy van) egy letölthető-meghallgatható Szathmáry Eörs-féle Bevezetés a biológiába.
Szerintem a meetup pl. egy jó irány, kérdés, “nagy öregeket” mennyire lehet rávenni ilyen tízpercekre.
KGyst: igazad van , meg nem is! Már az előző hsz-ban leírtam, hogy miért nem írnak a kutatók tudományismertető cikkeket (mert nincs hol és mert nincs rá fogadókészség). A blogokat, fórumokat ellepik a trollok és elkerülik a z érdeklődők. Az Origo tudományos rovatába hiába ír pl., Dulai Alfréd és Pesthy Gábor érdekes recenziókat, alig olvassa valaki őket s a reagálók, hozzászólók többsége csak fikázni akar. Marad az IPM, a NG és még egy -két lap (illetve online változatuk). De oda sem könnyű bekerülni. A MT nem kimondottan szakembereknek szól, viszont jóformán csak ők olvassák.
Látszatra a bőség zavarával küzködhetünk, a valóságban viszont alig van publikálási lehetőség, ahol a mondanivaló a ténylegesen érdeklődőkhöz juthat el.
@KGyST:
Picit paradoxnak érzem egy tudományos blogban arra panaszkodni, hogy nincs internetes tudományos ismeretterjesztés, de majd túlteszem magam rajta. ;-P Jogos, persze, hogy az, felvetni, hogy Mo-n az internetes lehetőségek kihasználása tud.ismeretterjesztésre a gyerekcipőben jár, különösen biológiai tudományok területén. De tényleg nem rajtunk múlik ;-).
Egyébként a SciAm-nak, a New Scientist-nek, a Discover Magazine-nek is van print kiadása, mert arra is van igény. Igaz ezekhez egy profi webfelület is társul blogokkal meg más finomságokkal. Az ÉT és a többi magyar újság esetében a legnagyobb gond egyébként az, hogy borzalmasan szar körülmények közt dolgozik a szerkesztőség, pontosabban a TiT és a főszerkesztő elszalasztott fontos esélyeket, hogy a lapokat modernizálják (ehhez a TiT el kellett volna adja, arra meg nem volt hajlandó, így maradt a vegetálás), a print példány is éppen csak összejön hétről-hétre, online felület inkább csak dísznek van. Amíg nem lesz radikális tulajdonosváltás, ez aligha változik meg.
“Nekem az a sanda gyanúm, hogy Magyarországon az alapkutatás egy jelentős része olyan célokra megy el, ami a kutyát nem érdekli, de nem csak a kisembert nem, hanem későbbi haszna is nulla.”
A későbbi haszon egy furcsa jószág. Ha tudnánk, hogy miből lesz később haszon, nyilván mind azt csinálnánk. De nem mindig tudjuk. Amikor Volta csinálta a kísérleteit, senki nem látta előre a hálózati áramot, vagy amikor a MASER-t bütykölték, nem gondolt kutya sem a CD lejátszókra. Az alapkutatások jelentős része sosem hoz kézzel fogható haszont ez tény. De nem is ez a célja. Hanem, hogy megágyazzon olyan kutatásokhoz, amelyek majd fognak.
Az amerikai privát űrkutatásnak is az a része pörög, amiben pénz van/lesz – az utas- és teherszállítás. De valahogy nem olvastam még cégről, aki milliárd dollár összegű teleszkópot csinálna a kutatás szépségéért. Abban ui. nincs haszon a belátható időn belül. És mégsem mondja tudományt szerető ember, hogy mennyire fölösleges a Hubble…
“Ez a blog mutatja (vagy, mivel már átállt az intelligens tervezésre, inkább, csak mutatta), hogy kevésből is lehet jót csinálni.”
A blog egyetlen baja, hogy család mellett nincs időnk. Az ID-s vonal kritikája, bár időről-időre előkerül, értelmezhetetlen: már a legelején tisztáztuk, hogy tk. a kreacionistákkal való vita áll az egész blog létrehozása mögött. Nem “álltunk rá” semmire, azt és ugyanúgy csináljuk, amit eddig is, csak nem olyan gyakran.
http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2005/11/07/Ha_van_Terv_akkor/
1. Nyilván rajtatok (a blogoló és érdemben valamit tevő kisebbségen) levernem a többiek kommunikációképtelenségét az valahol paradox, vagy etikátlannak is mondhatjuk, de hát ha az egész szakma pénzhiányáról írtok, akkor az egész szakma állapotát kell figyelembe venni.
2. A későbbi haszonról annyit, hogy azért az amerikai pénzosztásnál nagyon komolyan figyelik, hogy miből mit lehet kihozni. Egy űrszondát/műholdat sem puszira-pacsira építenek, nagyon komolyan elemeznek, és bizony gyakran hasonlítanak össze körtét almával. Hogy ha egy misszióra van pénz, akkor melyiket valósítsák meg. Van öt pályázat, és abból azt az egyet valósítják meg, amelyikkel az adott pénzből a legtöbbet lehet kihozni.
Hogy miből lesz gazdasági haszon, persze nagyon nehezen megítélhető, de a tudományos hozadék talán valamivel könnyebben -noha ez magától értetődően szubjektív. Azért vannak olyan felfedezések, amire mindenki felkapja a fejét, és vannak, amire senki.
3. A mai világban annak, aki információt termel (az újságírótól a tudósig) meg kell küzdeni a befogadó figyelméért. Hírből túlkínálat van, figyelemből hiány.
Magyarországon mindenki meg van arról győződve, hogy az ő áldozatos értéktermelése nélkül ez az ország már kihalt volna, ezért nyilvánvaló, hogy az ő területe nem lehet pénzkérdés, legyen az az egészségügy, a mezőgazdaság, vagy az alapkutatás. Sajna ebből ki kell tűnni.
Nekünk régen tanították, hogy persze, a munkát mindenki meg tudja csinálni, de a nagy trükk az, hogy ezt el is kell tudni adni.
Sajna, a tudománynak is, a kapitalizmus így működik.
4. Ebben a versenyhelyzetben én marha óvatos lennék az ID-vel kapcsolatos propagandával.
Nem hinném, hogy ti azért írogattok posztokat róla, mert az ID tetszik nektek, viszont egy ilyen konfliktusba belemenni (amellett, hogy rohadt unalmas posztokat eredményez) valószínűleg több veszteséget okoz, mint amennyi hasznot hajt, én legalábbis kockázatosnak látom. Nem hinném, hogy az intelligens tervezés cáfolata töltené ki az életeteket, így viszont (esetleg bal kézzel megírt posztokkal) azt kockáztatjátok, hogy valami magas labdát adtok fel az intelligenseknek, amit aztán ők szépen le is csapnak. Egy ilyen vitába csak akkor lenne érdemes beszállni, ha azt meg is lehet nyerni, de a csodahívőket értelemmel meggyőzni, az nem reális. Ez egy olyan csata, ahol győzni nem lehet, vagy döntetlen, vagy vereség a vége.
NB versenyezni nem úgy kell, hogy a másikat kigáncsoljuk. Ti meg ezekkel a cáfolataitokkal kicsit így csináltok, és én ezt pótcselekvésnek érzem (a rendes versenyben úgy győznétek, hogy érdekesebb felfedezéseket prezentálnátok, mint amiket az intelligensek).
Nem tudom, egyértelmű-e, mire gondolok.
5. Pont most néztem végig a SpaceX (amerikai magán-űrcég) sajtótájékoztatóját, és ott nagyon kemény víziókat adott elő a CEO. Ő tényleg megépített egy olyan rakétát, ami az ő űrhajóját fogja röptetni akár a Marsra, és halvány lila fingja nincs róla, hogy ez hogyan tud rentábilis lenni. Most kb. félúton van, van egy rakétája, amivel persze jól tud bizniszelni, de neki nem ez a fontos, hanem, hogy az emberiség kijusson az űrbe. Persze ez nem általános, de vannak ilyen figurák is.
@KGyST:
Szerintem kissé igazságtalan vagy. Tudományos blog van kb. húsz aktív az országban, ez tényleg nem túl sok, de nem tudom más hasonló méretű országgal összevetve mennyinek kéne lennie.
Nálunk az egyetemen nagyon sok energiát fordítunk ilyesmikre: nyílt napok, kutatók éjszakája, kulturális fesztivál ismeretterjesztő előadásokkal, közpiskolás fórumok stb. Saját kiadványok is vannak. Ezeket gyakorlatilag lelkesedésből csinálják, mivel közvetlenül soha senki nem honorálja. Az ÉT és a TermVil is csak léteznek még. Én pl. írtam egyszer az IPM-be is, de az az utóbbi időben teljesen lezüllött és tele van Szendi-félékkel. Aztán volt egy Mindentudás Egyeteme is azért.
Az pedig teljesen érthetetlen,hogy eddig sose hallottál a szuperlézerről, mert azzal aztán tele volt az egész média, amikor Magyarország elnyerte.
Szomorúan látom, hogy KGyST szerintem nagyon jogos kritikájára a legtöbb érintett hozzászóló csak magyarázza a bizonyítványát, és meg sem kísérel belegondolni, hogy egyszerü kutatóként is milyen sokat lehet tenni a tudomány népszerüsítéséért.
Egyet kell értenem vele abban, hogy ma már senki nem fog egy tudományos újságot megvenni, aki alapvetöen nem érdeklödik ilyen témák iránt. Tehát egy csomó fiatal egyszerüen soha kapcsolatba sem kerül tudományos témákkal, pedig egyébként akár fel is keltené az érdeklödését. Ehelyett viszont kapcsolatba kerül számtalan olyan dologgal aminek jobb a reklámja, és az iránt fog a késöbbiekben is érdeklödni, a magyar tudomány meg a tönk szélén van.
Tehát azt felhozni, hogy “ott az ÉT, olvassák azt”, egyszerüen nem érv, igenis tálcán kell kínálni az érdekességeket, különben másra fognak figyelni.
Az internet pedig remek lehetöség arra, hogy ingyen eljuthasson az ember milliókhoz, és a magam példáján meglepödve tapasztaltam, hogy ha írok néha egy-egy rövid cikket valami tudományos hírröl, akkor azt el fogják olvasni, és még érdeklödnek is.
Csodálkozom, hogy kutató kollégáknak a világháló elönyeit kell ecsetelnem 2010-ben, de sajnos máshol is azt látom, épp a tudósok képtelenek ennek a remek tájékoztató lehetöségnek az elönyeit kihasználni, inkább csak panaszkodnak, de azt is csak egymás közt.
A kedvencem a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT), amely hazánk nemzetközi kéviselete az ürkutatásban, és igen elismert szervezet (és mellesleg szintén a csöd szélén van). Egyszer számonkértem egy-két tagon, hogy miért nem lehet semmit hallani róluk, pedig tényleg építenek ürszondákat és szerintem igazán izgalmas dolgokban vesznek részt. Azt a választ kaptam, hogy rendeznek évente ürkutatás tábort és kiadnak évkönyvet is, amit a honlapjukon is meg lehet rendelni. Erre kinevettem öket, és jól megharagudtak rám.
Szerintem az alapkutatásban résztvevöknek igenis kötelessége beszámolni az eredményeikröl, de esetleg szakértöként az újságírók munkáját is nagyban segíteni tudnák, ha nem zárkóznának be az elefántcsonttoronyukba. Ahogy a poszt bevezetöjében is szerepel, “az alapkutatás egy tipikus közjó”, és ennek megfelelöen kellene hozzáállni, azaz nem elég valamit felfedezni, azt be is kellene mutatni érthetöen a nagyközönségnek.
Nem azt akarom sugallni, hogy mindenki azonnal kezdjen blogot írni és újságokat bombázni az ismeretterjesztö cikkeivel, hanem azt hogy senki se lepödjön meg, hogy ha nem kommunikálja a mukáját megfelelöen, akkor azt a munkát nem fogják elismerni.
@KGyST : a fentiek alapján az ID vita legalább ennyire fontos.
Évtizedekig azt gondolta a tudós társadalom, hogy minek leállni vitatkozni az ÉRTEM és hasonló mozgalmakkal, hiszen középiskolai tananyag birtokában mindenki beláthatja, hogy komolytalanok. Amikor viszont néhány éve azt vesszük észre, hogy már döntéshelyzetben lévök is kezdik ezeket elhinni, és már iskolákban is tanítani akarják akkor itt az ideje hogy észrevegyük, hogy ez nem jó. Mert ami egy ilyen végzettségü kutató számára alap, azt más nem feltétlenül tudja, és simán elhiszi az ellenkezöjét ha folyton csak azt hallja.
Erre egy blog elég kézenfekvö megoldás, hiszen ingyenes és bárkihez eljuthat akit ez kicsit is érdekel. Szerintem Magyarországon ez a blog nagyon sokat tett azért, hogy bemutassa az ID hibáit, és komolyan kiálljon az evolúció mellett, és erre szerintem – sajnos – szükség van.
Lehet ekézni a begyöpösödött hazai tudományos újságírást, de máshol sem úgy megy ez, hogy kutatók kitalálják, hogy mennyire frankó amit csinálnak odatolják az internetnek, hogy nesze. A wikipediába talán igen, meg a saját blogjukba, de ezek szerintem nem a friss eredmények első közlésének megfelelő színterei. A wikipedia is onnan hasznos igazán, ha már van infó, amire az érdeklődő rákereshet.
Valójában úgy zajlik ez, hogy kutatóintézetek, egyetemek rendszeresen kiadnak press release-ket a sajtónak/széles nagy internetnek, amik kellőképpen le vannak butítva a public szintre, pár esztétikus/művészi vizuállal is megtámogatva. Ezt aztán szépen szemlézik egyéb sajtóorgánumok, blogok, stb, ilyen csatornákon kerül ugye ki egy csomó tartalom magyar oldalakra is, gondolom ezt nem kell nagyon bemutatnom jobban senkinek. Én is ilyen forrásokból blogolok, nem az arxiv-et nyálazom át hozzá naphosszat. (Arra különben is van már blog:
http://www.technologyreview.com/blog/arxiv/ erős a gyanúm, hogy fizetett alkalmazottal.)
Ennek sajtóanyag-gyártásnak a kultúrája/finanszírozása is erőteljesen hiányos a magyar kutatóintézeteknél, mert azt a kevés pénzt igyekszik mindenki a tényleges kutatásba forgatni. Még kutatóegyetemeken sem nagyon van jele ilyesminek, pedig egy ELTE méretű helyen nem kéne, hogy olyan nagy probléma legyen kinevezni egy pár fős stábot. (Ha van, akkor meg itt a kritika, hogy valamit nem jól csinálnak.) Ugyanígy az akadémiánál sem látni, hogy annyira webkettesedne, törődne ilyesmivel, tessék megnézni, hogyan tolják az ember arcába a legújabb tartalmat pl a nasa.gov-on és hogyan teszi ezt az mta.hu. (Szöveg helyett fénykép+lead, mert az ragadja meg a figyelmet! Fotó/multimédia tartalom! NASA blogok, twitter feed!!! Annyira elképzelhetetlen, hogy legyen egy @magyarakademia???)
Mert enélkül marad az, hogy a kutatók saját maguk kénytelenek összebarkácsolni valami tálalható tartalmat. Az meg olyan lesz, amilyen, leginkább semmilyen, mert egy csomó időt feccöl csak az ember olyasmibe, amit potenciálisan rosszul csinál és az impaktja is minimális megfelelő publicitás híján. Csak gondoljatok, bele, hogy indexes támogatás, cikkek átvétele nélkül a hirek.csillagaszat.hu mekkora látogatottságot érne el, mondjuk az amatőrcsillagászokon kívül. Vagy a tudblogokat hányan olvassák, és nyilván nem kevés óra munkát tolunk beléjük.
1. Ha a sajtóanyagot kell finanszírozni, akkor nekem ott már nem kerek, ez kb olyan, mintha azért nem adnátok be pályázatot, mert annak nincsen finanszírozása. A sajtóanyagnak kisebb a közvetlen anyagi haszna, de nem nulla. Nálatok, már bocs a párhuzamért, de ez pont olyan (köz)jó, mint a társadalomnak a tudomány. Rövid távon nincs sok haszna, hosszú távon viszont nagyon is fontos.
2. A szemléletet nem lehet pénzen megvenni. A Twitter és a Facebook ingyenes. (Bennem fel sem merült, h elmenjek a MANT oldalára, pedig nem is rossz, az MTA is jobb a vártnál, bár azon nem volt RSS).
3. Én egyébként két dolgot hiányolok, pedig valahol megvan mindkettő, csak éppen lehetne hangsúlyosabb, talán.
a. Az egyik a tudományos szájtok kapcsolódása, intenzívebb kapcsolata. Hogy pl. a tudományos blogok ne csak pár blogrollon kapcsolódjanak egymáshoz, hanem pl. cikkekben is linkeljenek, explicite (ami egyébként megvan, pl lacalaca is linkel az űrrepülésre, köszönettel), de ennek gyakoribbnak, és ami szvsz fontos, szélesebb körűnek kellene lennie.
@neli írja, hogy magyar tudblog kb 20 van, én majdnem ennyit ismerek csillagászati témában. Csak: ezek valamilyen okból kikerültek a szkópból. (Pl. itt az egyébként nem rossz MANT, rá sem néztem, vagy a Gothard vagy milyen obszervatórium honlapja, ott is volt rohadt érdekes hírszekció, pl magyar sprite-megfigyelésekkel.) A Csillagvilágon is vannak apró blogok.
Fontos lenne ezeket is bevonni a nagy játékba, bár nem tudom, hogy hogyan. Pl. rávenni őket, hogy legyen RSS-ük, Twitterük, Facebookjuk, és, pl. Netvibesen csinálni egy híroldalt, amire ezek a kis cikkek felkerülnek. Amiből az olvasottabb blogok mazsolázhatnak, és világgá kürtölhetik a kicsik érdekes cikkeit. Azaz: legyen pezsgés, legyen networking.
b. A másik, meg nem meglepő módon a források számának növelése. Vendégposztokkal nem blogoló kollégákat rávenni, hogy próbálják ezt ki.
Ma a tudweb itthon kevés, sokat beáldozó fanatikus izzadságos munkájából születik.
Lejjebb kellene vinni a küszöböt, hogy a kevés fanatikus helyett sok, de egyenként keveset tevő legyen itt.
@Lacalaca : igazad van, az ideális az lenne ha az egyes intézmények adnának ki rendszeres sajtóközleményeket. “Bezzeganyugaton” persze így van, de el tudom fogadni, hogy a fenti grafikon alapján egyszerüen nincs arra keret, hogy saját sajtósokat foglalkoztassanak a magyar kutatóközpontok. Ezért marad az egyes kutatók egyéni szerencsétlenkedése – ami mellesleg nem is lenne rossz, ha többen csinálnák.
@KGyST :
A networking csúcsai ezek a bloggyüjtö oldalak lennének, mint a felsofokon.hu vagy a blogtimes.hu, de láthatólag egyelöre nem értek el sikereket, uh szerintem nem ott van a kutya elásva.
Valahogy a kollégákat kellene elöször megszólítani, hogy egyszerüen több tartalom legyen, de erre nincs nagyon ötletem. Vendégposztoltatni próbáltam: nem müködött, nem nagyon akartak írni (a többség jó ötletnek tartja, ameddig oda nem kerül a sor, hogy akkor írjon valamiröl amit érdekesnek talál).
Aki viszont késztetést érez írni a Mikron blogra, az ne habozzon jelentkezni a blogon található emilcímen! Szívesen látom 🙂
Szóval, bottom line: több olyan magyar kutatóra lenne szükség aki tollat/billentyüzetet ragad, különben nem jut el a tudomány az emberek többségéhez, és senki sem akar olyat finanszírozni ami nincs megfelelöen kommunikálva.
Erröl beszélget egymással néhány blogger aki rendszeresen ír és csomó webkettes dolgot használ 🙂
@KGyST: Igazad van az internettel kapcsolatban, valóban az a legkényelmesebb információforrás. Említettem is a tudományos blogokat, mint ismeretterjesztő oldalakat. A könyvtárat nem az ismeretterjesztéshez írtam, hanem a publikációk kereséséhez. Persze természetesen a tudományos folyóiratoknak is van internetes változata, de abból otthonról nagyon keveset tudsz elérni, mert a teljes anyaghoz elő kellene fizetni, és az igen drága. Ha viszont az egyetem előfizette, akkor egyetemi IP-ről már hozzáférsz a teljes tartalomhoz.
Az interneten elérhető tartalmakat azt hiszem jobban ki kellett volna hangsúlyoznom a hozzászólásomban, de nem akartam nagyon belemenni a részletekbe, mert csak azt akartam leírni, hogy aki tájékozódni akar, az tud is. Nyilvánvalóan kell egy kis keresgélés, de szerintem külföldön sem nyújtják tálcán az információt az emberek elé. És, ha failbookon meg twitteren akarod a keresést kezdeni, akkor szerintem nem bennem van a hiba. Remélem, legalább a livejurnalt meg a myspace-t nem akarod bevonni a dologba.
Szeretnék azért kicsit visszakanyarodni az old media-hoz. Nem tudom, megy-e még a Mindentudás Egyeteme, de amíg ment, ott pont az volt, amit hiányolsz: rengeteg előadó minden tudományterületről, és az éppen aktuális kutatásaikról számoltak be. Akár megy még, akár nem, a régi felvételek megtekinthetőek OL. Legalábbis a szegedi előadások fönn vannak a szegedi egyetem honlapján, de gondolom a pestiek is fellelhetők valahol.
És még valami: ami a szegedi lézerközpontot illet, nem tudom, országosan mennyire voltak hírek róla, lehet, hogy neked van igazad, és tényleg kevés volt, de Szegeden azért elég sűrűn cikkeztek róla.
@KGyST A finanszírozást olyan értelemben értem, hogy pl legyen pénzbeli lehetőség például olyan vizuálokat elkészíttetni kreatívokkal, grafikussal, amiket press release-ekhez csatolnak pl az ESO-nál (http://www.eso.org/public/news/ ), ennél sokkal mélyrehatóbb probléma a kultúrális hiányosság, vagyis hogy egyáltalán itthoni kutatóintézetekben ez felmerüljön, mint opció.
A hirek.csillagaszat.hu ugye az üdítő kivétel, ahol több szerkesztő-fordító-posztoló együttműködését sikerült felépíteni az MCSE bázisból. De persze a nagy olvasottsághoz, a geekeken túli közhöz való eléréshez az kell, hogy az orruk alá juttassuk a tartalmat, híroldalokon, aggregátorokon keresztül. Esetleg felfuttatni egy össztudományos hírgyűjtő oldalt, kérdés megint, hogy honnan lesz erre erőforrás.
A csatornák kiépítéséhez: hány follower gyűjtene pl egy @konkoly vagy FB profil, ami szerintem havi-heti pár frissítést produkál, mert saját tartalomból több nem futná? Komolyan kérdezem, mert akkor lehet, hogy körbeszimatolok odafent a témát illetően, bár persze másik kérdés, hogy komolyabb saját kontent hogy kerül mögé…
@KGyST: Jó, hogy felhoztad a csillagászatot. Itt van pl. a hirek.csillagaszat.hu, napi legalább egy friss hírrel, amiket 90%-ban magyar szakcsillagászok írnak; a magyar, vagy magyar vonatkozású hírek külön ki vannak emelve. Az index egy az egyben tőlük veszi át a csillagászati híreit. Van RSS, fészbuk, a híreket a csillagvaros.hu-n lehet kommentelni, ahol szintén szakcsillagászok is “osztják az észt”. Az mcse.hu videótára tele van ismeretterjesztő előadásokkal.
Mindezt jórészt önerőből, lelkesedésből, szabadidőben csinálja pár csillagász és amatőr, esetleg jelképes honoráriumért. Az üzemeltetés az MCSE-nek köszönhető, ami nevetséges összegű civil pályázatokból, tagdíjból és adományokból tartja fenn magát.
Van visszacsatolás is. Sok fiatal az MCSE-nek köszönhetően választja a fizika (régebben csillagászat) szakokat.
Nagyon hiányzik egy ilyesmi kezdeményezés más tudományterületeken is.
Megfordultam már pár nyugati kutatóintézetben, és ahol jól ment a PR, ott erre külön department volt mindig. Az adott tudományterületen és újságírásban, médiában képzett emberekkel, marketingessel, fotósopp artistákkal stb. Mutass egy hazai intézetet, vagy egyetemet, ahol ez meg van. Pályázni ilyenre meg nem lehet. Illetve lehet, de pénzt azt nem kapsz rá.
@lacalaca: “Ennek sajtóanyag-gyártásnak a kultúrája/finanszírozása is erőteljesen hiányos a magyar kutatóintézeteknél, mert azt a kevés pénzt igyekszik mindenki a tényleges kutatásba forgatni.”
Így van, ez a szánalmas mennyiségű pályázható pénz javarészt arra megy el, hogy valahogy fenntartsanak pár állást, és esetleg jussanak is valahova a kutatásokkal. De kábé ennyi.
“Annyira elképzelhetetlen, hogy legyen egy @magyarakademia???”
Sajnos igen. Elképzelhetetlen. Hogy miért, azt nálam okosabb emberek óvatosan megénekelték már. Pl. pár éve a Természet Világában is (pontos hivatkozást nem tudok most mondani). Azóta semmi sem változott.
Laikus vagyok, de szerintem a sajtóanyag-gyártás olyan dolog, hogy nektek az a befektetés a jövőbe. Nem volt, tehát hanyatlás van. Ahol volt ismeretterjesztés, ott meg van fejlődés. Ahol van (MCSE), ott van támogatottság, működnek a dolgok. Szerintem az ok-okozati viszony fordított.
Egyébként megnéztem a Gothardot,
http://www.gothard.hu/astronomy/astronews/astronews.html
A híreik nagy részét (de a legutóbbit nem találom) hozza a Hírek.Csillagászat, azaz ott a dolog működik is.
@lacalaca:
Nekem az a véleményem, hogy itt nem a várható hasznot kell vizslatni-basztatni, hanem a költségeket. Mennyibe kerül fenntartani (és hírekkel etetni) egy fb-profilt, egy twitter-accot és pl. egy csillagváros v wiw klubot? Te is tudod, mert megcsináltad a twittert (tényleg, Facebookja a Cydoniának mért nincs?)
A Pulispace-nek, ami azért sokkal kisebb, mint a magyar tudomány en bloc, 1500 kedvelője van most. Ennyi ember látja a híreiket. Szeptemberben vagy októberben hozták létre a csoportot. No comment.
Ja, a Pulispace a Facebookon és a Twitteren, hogy mennyire nem veszik ezt félvállról:
http://www.facebook.com/#!/pulispace
http://twitter.com/#!/PuliSpace
Annak, aki szívén viseli az ELI magyarországi pillérének sorsát, ajánlom figyelmébe a FizInfo-n megjelent alábbi levelet:
http://mailman.kfki.hu/pipermail/fizinfo/2010-December/008694.html
@KGyST: “A híreik nagy részét (de a legutóbbit nem találom) hozza a Hírek.Csillagászat, azaz ott a dolog működik is.”
Ennek prózai okai vannak. Kovács Józsi a Gothardban dolgozik, ő írja az oldalra a híreket, és amióta szerkesztő a hirek.csillagaszaton, azóta természetesen oda is bemásolja. 🙂
@csakb: Reméltem, hogy a szerző tud az átvételről, bár szerencsés lenne valami igazán feltűnő hivatkozás is a forrásra.
Na szóval, egy kicsit reflektálva néhány hozzászólásra. Egyrészt természetes elvárni a kutatóktól, hogy ha közpénzt használnak, nyitottabbak legyenek a nagyérdemű felé, azzal kapcsolatban, hogy mit is csinálnak. Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy tudományos újságíróként kellene automatice üzemelniük, mint ahogy néhányan szvsz itt implikálják. Az egy külön szakma, Mo-n nagyon is mostoha sorsa van, de ettől még nem azonos a kutatói léttel (egyébként akik azt hiányolják, hogy nincs elég ismeretterjesztési kapacitás: az igazság az, hogy nincs a nagyérdeműnek túl sok igénye rá. Az Index tudomány rovata olyan silány lett, mint amilyen, mert azután mentek, hogy mi kell az embereknek. Hát, mint látszik, nem sok.)
Ami fontos lenne, hogy minden labor, tanszék, intézet egy naprakész honlapot tartson fel, ahol le van írva közérthetően, hogy mit csinálnak (képekkel, ha lehet videóval), megjelennek az új cikkek szinopszisai, meg ilyesmi. Ez tényleg egy elvárható minimum lenne (és nagyon messze van a rögvalóságtól), ahogy a Kutatók Éjszakáján való részvétel is.
Pálinkás minapi beszéde:
http://mta.hu/cikkek/magyarorszag-2020-126684
Oszlassuk el ‒ legalább néhány órára ‒ azt a közkedvelt tévhitet is, hogy a felfedező kutatások eredményei közvetlenül és gyorsan megtérülnek. Nem, ezek közvetve térülnek meg, és hosszabb idő alatt, de akkor sokszorosan. Például jól képzett szakemberek munkája révén az gazdaság minden területén. Sokszor elhangzik, hogy gyenge a kis- és közepes vállalatok innovációs tevékenysége. Ennek egyik oka, hogy nincs elegendő kutatásban jártas szakember.
Azt is világossá kell tenni, hogy ma a felfedező kutatások intézményesen és közfinanszírozással történnek. Amelyik nemzet hozzájárul ezekhez, az hozzájárulásával arányosan részesedik a világ más részein létrehozott tudásból.
S ha már a tudásnál járunk, ne feledkezzünk meg a tudásalapú társadalom közkedvelt szlogenjéről sem. Ma tudásalapú társadalomban élünk ‒ hallom mindenütt. De minden társadalom tudásalapú. Mindig is az volt. Ma nem csupán tudásalapú, de tudásfüggő. Nincs sikeres társadalom, állam vagy nemzet tudás nélkül. Nem lemarad, hanem elpusztul a tudást alulbecsülő nemzet.
Milyen a felfedező kutatások jelenlegi helyzete Magyarországon? Röviden: rossz. Bővebben: nagyon rossz. Nem hittem volna, de sajnos igaz, hogy a mai viszonyaink között is a gazdasági és politikai elit uralkodó nézete, hogy a „a tudománynak termelő erővé kell válnia”, ráadásul azonnal. Azt hittük, ezt a badarságot a diktatúrával magunk mögött hagytuk, de nem, az orra hegyéig sem látó profitéhség meg akar szüntetni mindent, ami nem a fogyasztás bálványát imádja és szolgálja. Pedig a felfedező kutatás a legjobb értelemben szolgálja hosszútávú érdekeinket, a tudomány belső logikája szerint.
A média naponta kérdezi, hogy mik élveznek elsőbbséget, közkedvelt idegen szóval, mik a prioritások a felfedező kutatásokban. S nagyon nehezen értik meg, hogy erre nem lehet egyszerű és hosszú időre érvényes választ adni. A felfedező kutatások az emberiség közös erőfeszítése a természet és a társadalom törvényszerűségeinek jobb megértésére.
Itt van pár érdekes vizualizáció a tudományos és tudományt népszerűsítő irodalom evolúciójáról. (Jó adalék a vitához, de a dolgoknak csak az egyik oldalát lehet látni, a képeket, a szöveget nem).
http://lab.softwarestudies.com/2010/11/science-and-popular-science-magazines.html
“a rendes versenyben úgy győznétek, hogy érdekesebb felfedezéseket prezentálnátok, mint amiket az intelligensek”
Ez nekem uj. Az ID prezentalt mar barmilyen felfedezest?
KGySt: hogy ne érje szó a házamtáját, én próbálkozom! Inkább kevesebb, mint több sikerrel közzétenni a csupán érdeklődők számára is azt amivel foglalkozom, amire jutottam. Legközelebb az IPM januári számában.
Kíváncsi vagyok a viszhangra, de csak mérsékelt reményekkel. Talán, majd ha újraélednek a tudományos ismeretterjesztésre alapított folyóiratok, ha a köztévé, rádió ismét feladatának tartja ezt is, a politika és a szórakoztatás mellett. S persze, ha megnő az olvasók, nézők, hallgatók fogadókészsége is.
@primavis:
Kicsit szomorú is vagyok, hogy azokba rúgok, akik tényleg tesznek valamit, de hát tudod, azt a lovat ütik, amelyik a kocsit húzza.
Arról meg, hogy nincs magyar tudományos blog, nézzétek meg ezt, most van index címlapon:
http://geofigyelo.blog.hu/
Senki nem ismeri, satöbbi, pedig milyen jó(nak tűnik, én sem olvastam végig)
Ilyenkor mindig az jut az szembe, hogy kellene valami networkot csinálni online tudósok tematikában, mert sokat jelentene, ha tudnánk, hány blogoló/wikipédiázó/podcastoló/aktív tudós van, ebből is látszik, hogy _nagyságrendileg_ több, mint amennyiről bárki is tud.
Össze kell gyűlni és tudni egymásról, meg segíteni is egymást egy kicsit, szerintem ez a legfontosabb. Tudni, hogy nem vagyunk egyedül.
Tisztelt primavis! Sajnos azt kell mondanom, hogy egyet kell értsek KGyst-vel. Még akkor is ha ez a blog az üdítő kivétel, és minden elismerésem és tiszteletem nektek az erőfeszítésekért. De…
1. Nevetségesen keveset költ az ország kutatásra. Alapkutatásra és alkalmazott kutatásra egyaránt. Ennek következtében az ezköz/pénz igényes területek alig-alig működnek, a tevékenység az íróasztal mellett végezhető tevékenységek felé tolódott el. Ez látszik az érdemi publikációk számán is. Nem véletlen hogy a szakmák megoszlása olyan amilyen.
2. A kutatások finanszírozása döntően közpénzből folyik. Ennek értelmében elvárható hogy az eredményeket is közzé kell tenni olyan formában ami bárki számára hozzáférhető legyen. Igen, kérjük a szánkba adni az infót! Nem elegendő a méregdrága szakfolyóiratokban való közlés, tessék a neten is megjelenni ha már az adóforintunkkal megfizettük a munkát. Egy finanszírozott kutatás akkor van lezárva, ha annak eredménye mindenki számára a neki megfelelő tálalásban csekély költséggel hozzáférhető.
3. Nem értem, miért nem fordít az állam sokkal nagyobb figyelmet és pénz a tudományos (döntöen természettudományos) ismeretterjesztésre. Egyrészt azért hogy a Tesco pénztáros is tudja hogy a ráeső évi párszáz forintért mennyivel lett okosabb az emberiség, és joggal gondolja úgy hogy ennyit megért a dolog. Ezáltal a kutatói társadalom presztizse is növekedne és a politikusok is szívesebben költenének kutatásra. Másrészt hogy az átlagember intelligenciája növekedjen, kevésbé lehessen befolyásolni mindenféle áltudományos marhasággal. Tudom hogy vannak olyan szakemberek akik ezt a feladatot szivesen felvállalnák, ha a források rendenkezésükre állnának.
4. A jó példa sajnos nem ragadós. Ez a blog egy nagyon szűk témában mozog, nyilván a ti saját szakterületeken. Sajnos alig van követőtök. Ezért a munkátokért minden elismerésemet megkapjátok, de miért nincs sok-sok követőtök? Másnak nem éri meg a nyilvános erkölcsi dicsőség? Hogy van ez?
Belenéztem, sőt be is írtam, ha már kiváltotta belőlem az egyik téma a vitakedvet! Sajnos, kevés benne az őslénytani téma.
Ami a javaslatodat illeti, én támogatom, de nem nagyon reménykedem benne, hogy sikeres lehetne a network létrehozása.
T. kékmedve: nem hiszem, hogy túl sok különbözőség lenne KGYst és az én véleményem közt.
1. 90 óta csak ’98-2002 közt volt némi biztató fejlődés, de az utóbbi 8 évben csak visszafejlődés. A mai gazdasági helyzetben amelyet a mostani kormány örökölt nem is várható el jelentősebb előrelépés. 2-3 évet ki kell várni s akkor lehet majd kritizálni a mostani pénzosztókat is, ha nem lesz változás ezen a téren.
2. a scientometriai elvárások kötelezik a karrierüket építő vagy fenntartó kutatókat arra, hogy igyekezzenek minél nivósabbnak tartott kiadványokban megjelentetni munkájuk eredményeit. Ergo, ha vannak is magyar nyelvű szaklapok, azokba kevesen írnak az illető szakterület legjobbjai közül. Viszont semmiféle előnye sincs a kutató számára ha a még létező tudományismertető lapokba közöl egy-egy cikket. Rendszerint víszhang nélkül marad. Tehát, érdekelté kellene tenni hozzá a kutatókat, szerkesztőket és olvasókat egyaránt.
A neten mégrosszabb a helyzet. Számos tudományos fórumon megfordultam. Meglátásom, hogy az anonimitás árnyékába bújó trollok a legelszántabb embert is megfutamíthatják. Ezért aztán, már eleve nem is szállnak bele a
kilátástalan küzdelembe.
3. A jelenlegi helyzetben nemvárható el pár évig az államtól. De vajon miért nincsenek mecénások mifelénk, hiszen pl. az élsportban, müvészeti életben megjelennek olykor-olykor.
4. Itt azért van rend, mivel nincs hely a trolloknak, a fikázóknak. Az Index, Origo, stb portálok megfelelő fórumain pl. az ID-sok ellepték az evolúcióval foglalkozó topicokat.
Apró megjegyzés a végére:
Szemmel láthatóan az a fő véleménykülönbség, a aki benne van a verkliben, az a gyenge médiás megjelenést a támogatás hiányának tudja be.
Én ennek kb a fordítottját állítom: a természettudományos alapkutatások alulfinanszírozottságának elsődleges oka a médiamegjelenés (“reklám”) hiánya.
NB a jó bornak is kell cégér.
Bocsánat,hogy ide írom meg, de a honlapon nem láttám, hogyan tudnék egy más témában a véleményeteket kérni? Hova lehet megírni stb?
http://m.hvg.hu/hvgfriss/2011.05/201105_leallt_az_innovacio_tamogatasa_fagyponton
@S.Z.: bocsánat ezt csak most látom. Ha még él a kérdés: dolphinm kukac gmail pont com.
Optimism, Naturally.
http://www.nature.com/news/rhapsody-for-hungarian-science-1.9619
Igen, erről még nem mertem írni, mert előbb jó lenne látni, hogy hova esnek majd a zárolások. Ha így marad az természetesen nagyon jó hír, bár kérdés, hogy fenntartható lesz-e (vagyis nem egy one off dolog).
Reménykedjünk, hogy ekkora hírverés után már nem lesz visszakozás… de persze nyugtával a napot.