Ha orosz/szovjet tudósok kutyakísérleteiről hallunk, szinte mindenkinek Pavlov és a csengőhangra nyáladzó kutyák, vagyis a feltételes reflex ugrik be, pedig a lista sokkal hosszabb.
A felsorolás elejére kívánkozik még mindenképpen Vlagyimir Demikhov, akinek nevéhez számos sikeres áttörés fűződik a transzplantációs medicina terén. Ő volt az első, aki sikeres szívátültetést hajtott végre kutyákon, illetve aki az első eb-bypass műtétet megvalósította. Ezek persze azóta emberben is szinte mindennapos beavatkozássá váltak, évente rengeteg életet mentve meg, így nem is túlzottan vitatjuk a korabeli kísérletek etikáját sem.
Ami már kevésbé ismert, hogy mindezek a kísérletek egy olyan sorozat részeként zajlottak le, amelynek egyes elemei bővelkednek a bizarr, már-már frankensteini elmekben. Olyannyira, hogy ezúttal kénytelen vagyok kirakni a figyelmeztetést: csak erős idegzetűeknek.
Ha orosz/szovjet tudósok kutyakísérleteiről hallunk, szinte mindenkinek Pavlov és a csengőhangra nyáladzó kutyák, vagyis a feltételes reflex ugrik be, pedig a lista sokkal hosszabb.
A felsorolás elejére kívánkozik még mindenképpen Vlagyimir Demikhov, akinek nevéhez számos sikeres áttörés fűződik a transzplantációs medicina terén. Ő volt az első, aki sikeres szívátültetést hajtott végre kutyákon, illetve aki az első eb-bypass műtétet megvalósította. Ezek persze azóta emberben is szinte mindennapos beavatkozássá váltak, évente rengeteg életet mentve meg, így nem is túlzottan vitatjuk a korabeli kísérletek etikáját sem.
Ami már kevésbé ismert, hogy mindezek a kísérletek egy olyan sorozat részeként zajlottak le, amelynek egyes elemei bővelkednek a bizarr, már-már frankensteini elmekben. Olyannyira, hogy ezúttal kénytelen vagyok kirakni a figyelmeztetést: csak erős idegzetűeknek.
Demikhov kísérleteiben a bővebb kontextus annak a felderítése volt, hogy milyen szerveket lehet helyettesíteni sérülés közben. Így aztán az egyik kevésbé ismert kísérlete során kutyafejátültetéseket végzett. Amennyire a korabeli felvételeken megállapítható ez nem volt teljesen sikertelen, bár kérdéses, hogy a szerencsétlen ebek meddig húzták később, és persze, hogy hány próbálkozás után jött össze egy-egy sikeres műtét.
Maga Demikhov egy bizonyos Szergej Brjukonenko tanítványa volt, aki rengeteg kísérletet végzett különböző szervek életbentartására. Ezen kísérleteinek apropóján fejlesztette ki az első mesterséges keringésfenntartó készüléket is, aminek még ma is nyomát lelhetjük a PubMed adatbázisában. Brjukonenko munkásságát egy 1943-as filmklasszikus örökíti meg, “Experiments in the Revival of Organisms“, ahol a narrátor nem kisebb személyiség, mint maga J.B.S.Haldane. A művet az Amerikai-Szovjet Barátság Kongresszusán mutatták be, és a amennyire a Time korabeli beszámolójából meg lehet ítélni, különösen a keringető rendszer, komoly benyomást tett a nézőkre. A teljes film egyik legmegdöbbentőbb része kétségtelenül az alábbi rész, a mesterséges keringéssel életben tartott kutyafej.
Demikhov Brjukonenko inspirálta kutyafejes munkássága később maga is inspirációs forrássá vált: ez késztette Robert White-ot, hogy belevágjon finoman szólva is ellentmondásos kíséreltébe, a (majom)fejátültetésbe. (Ez már inkább tűnik tudományos publicity stunt-nak, mint valós kísérletnek, bár kétségtelenül minden idők egyik legkomplexebb operációja lehetett. Ugyanakkor gyakorlati haszna kérdéses, hiszen az elvágottgerincvelőt mai tudással nem lehet összeforrasztani, így végső soron ez alig több, mint a klasszikus Brjukonenko kísérlet, csak egy gép helyett, egy szerves pumpa végzi a véráramoltatást.)
(Megj. 1: mielőtt valaki belelendülve azzal megvádolna, hogy valamilyen örömöt lelek a leírt kísérletekben, leszögezném, hogy nem, sőt. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy jópárnak van tudományos értéke, s mint a bypass példája mutatja, gyakran mai rutinműtétek nőttek ki belőlük.)
(Megj. 2: örök hála a WMFU blogjának, hogy ilyen szépen kigyűjtötték a részleteket. Érdemes elolvasni a posztjukat, mert még ezer kis mellékszál részletezve van.)
Bár elég off, de azért csak érdemes megjegyezni, hogy Pavlov kísérleteiben állítólag nagyon sokféle ingert kipróbált, pont a csengőt nem. Viszont egyszer egy tankönyvbe az egyszerűsítés miatt bekerült a csengő és a kutya képe és azóta kivakarhatatlan a Pavlov-kutya-csengő szentháromság.
Elolvastam a WMFU bejegyzést és még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy nem kitaláció az egész. A filmen nagyon óvatosan nem látszik, hogy valóban egy levágott fejről lenne szó, pedig, ha tényleg az lenne, akkor én kifejezetten mutogatnám a kiálló csöveket. Azt is tudjuk, hogy a tudományos hamisítás nem állt távol a keleti blokk tudósaitól, volt olyan magyar tudós, aki olyan filmmel mutatta be a sejtek anorganikus keletkezését, amin egy sejt szétesését játszották le visszafelé. Haldane etikai elkötelezettsége is kérdéses, egy időben erősen védte pl. Liszenkót.
Bizarr, de gondolkozzunk:
A haláltáborokban is végeztek mindenféle átültetést, állitólag tanultak belőle az orvosok!? Ez a tudományág egy tekintélyelvű oktatással terjed (mármint az orvostudomány); a konkrét eredmények mindig team munka következményei. Hogy mi van a kisérletező fejében, az azért megkérdőjelezhető! A hini oltásokra is gondolok.
Mellesleg az interpretált Pavlovi dolgok hamis következtetés eredményei. (valahol olvastam)
Számomra ésszerűbb (néhol lenne) az eltávolított szervek cseréje, vagy pótlása: mandula, fog, szív, máj, szem, stb.
@Tancsibacsi:
Igen, ezért merült fel a hoax gyanúja. Viszont egy élettanos kollega eskü alatt állítja, hogy a látott mozgások elvárhatók egy levágott fejtől, engem meg az győzött meg valamennyire, hogy a teljes 20 perces filmanyag nem erre van kihegyezve, hanem a ma már kevésbé meghökkentő életrekeltésre. Ettől persze nem állíthatom 100%-ra, hogy nem egy mega-zseniális hoax, mindenesetre én nem leltem erre utaló dolgot.
Hat, eleg szornyu bakker 🙁 Volt valami erzestelenites? Kiprobalta valamelyik doki magan, hogy levavott fejnel teljeskoru-e az erzestelenites?
Szindbad: mostanában is kísérleteznek állatokkal, és gondolhatod, hogy nem adnak nekik érzéstelenítőt. Semmivel sem kellemesebbek ezek a kísérletek, mint a leírt cucc, legfeljebb kevésbé látványosak. Azok a kísérletek amelyek az emberiség számára pozitív végeredménnyel járnak, a kísérleti állatok számára fájdalmasak és halálosak (szóljon aki mást tud).
Bármely olyan állat ami elég közel áll az emberhez hogy érdemes legyen kísérletezni vele, ugyanúgy érez fájdalmat mint az ember.
Kedves nonameblogger! érdemes azért megemlíteni, hogy az állatkísérletek etikája nagyon sokat változott az elmúlt 20 évben. Ma már szigorú bizottságok engedélyezik a kísérleteket és például ott, ahol nem a fájdalomingert vizsgálják elvárt követelmény a fájdalomcsillapítás.
“Azok a kísérletek amelyek az emberiség számára pozitív végeredménnyel járnak, a kísérleti állatok számára fájdalmasak és halálosak (szóljon aki mást tud).”
Jelentkezem.
Érdemes az AAALAC útmutatóit, előírásait átolvasni.
http://www.aaalac.org/
Ami még nagyon változott: ismereteink az (állat)fájdalomról.
A fenti kisérletek korában még nem csak az állatfájdalmat nem ismerték fel (mondván, hogy az csak egyszerű válaszreakció, valódi fájdalomérzet nélkül), de ugyanez volt a helyzet pl a csecsemőkön elvégzett apróbb műtéti beavatkozások esetében is: nem használtak fájdalomcsillapítást, mondván még nincs kifejlődve az idegrendszer és így a fájdalomérzet sem.
Köszönöm, megnyugodtam kicsit. Kicsit. Esetleg ha valakinek kedve van, linkelhetne nekem egy ezzel kapcsolatos cikket, leírást (prefer magyar de ingléze is jó). Meg azért a gyakorlat is érdekelne, hogy ezt mennyire tartják be…
Emlékszem pl arra, amikor a Bioptron lámpás szkeptikusgyűlésen jártam és a fizikusnő magyarázta, hogyan vizsgálták patkányokon a lámpa hatását a sebgyógyulásra. Értelemszerűen úgy nézett ki, hogy először csináltak rájuk egy ronda sebet, satöbbi, vakteszt. Fájdalomcsillapításról nyilván nem volt szó ott hisze mellékkörülmény, de valahogy az előadóból nem nézem ki, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jut. Remélem, tévedek.
ja közben látom hogy van link, bocsi.
Nem tudom máshol hogy van, de mi minden fájdalommal járó dolgot altatásban végzünk az állatokon.
1:03-nál elég jól látszanak a csövek, meg hogy nincs test. Egyébként is, bár látványos, nem igazán meglepő, hogy megfelelő vérellátás ellett a fejet életben lehet tartani (néhány óráig). A Wikipédián a lefejezés (gyk. decapitation) szócikk alatt van egy olyan rész, hogy “living heads”, ahol megfigyeléseket írnak le arról, hogy a levágott fejek még kb. 10-30 mp-ig életjelet mutatnak, reagálnak ingerekre.
Ami a fájdalmat illeti, a műtétet biztos altatásban végezték, ilyesmit lehetetlen máshogy, viszont utána nem is igazán lehet fájdalomcsillapítást alkalmazni. És elég valószínű, hogy az egy fájdalmas állapot, mégiscsak ott van egy hatalmas seb!