Méteres kékeres – 2.

Amikor pár éve szó esett a gácsérok méretes nemiszervéről (ami különösen a madarak közt szokatlan, hiszen a legtöbb madár faj esetében a hímnek egyáltalán nincs kiálló “hímtagja”), már röviden leírtam a jelleg kialakulásának feltételezett okát is.

Ez pedig az ún. “szexuális konfliktus”, ami a hímek és a nőstények közt zajlik: előbbiek szeretnének minél több utódot nemzeni, utóbbiaknak pedig az az érdeke, hogy szabályozni tudják ki is lesz az utódaik apja (ha már egy csomó energiát belefeccolnak a tojásrakásba és keltésbe).

Az ellentétes érdekek vezettek aztán ahhoz, hogy a kacsa hímeknek egyre hosszabb fallosza lett, a nőstényeknek pedig egyre bonyolultabb hüvelye: előbbiek esetében a cél az, hogy minél mélyebbre juttassák az ivarsejtjeiket, hiszen annál nagyobb az esélye az apaságnak, míg utóbbiak épp ezt a folyamatot meggátlandó alakítottak ki magukban egy izmos labirintust.

Amikor pár éve szó esett a gácsérok méretes nemiszervéről (ami különösen a madarak közt szokatlan, hiszen a legtöbb madár faj esetében a hímnek egyáltalán nincs kiálló “hímtagja”), már röviden leírtam a jelleg kialakulásának feltételezett okát is.

Ez pedig az ún. “szexuális konfliktus”, ami a hímek és a nőstények közt zajlik: előbbiek szeretnének minél több utódot nemzeni, utóbbiaknak pedig az az érdeke, hogy szabályozni tudják ki is lesz az utódaik apja (ha már egy csomó energiát belefeccolnak a tojásrakásba és keltésbe).

Az ellentétes érdekek vezettek aztán ahhoz, hogy a kacsa hímeknek egyre hosszabb fallosza lett, a nőstényeknek pedig egyre bonyolultabb hüvelye: előbbiek esetében a cél az, hogy minél mélyebbre juttassák az ivarsejtjeiket, hiszen annál nagyobb az esélye az apaságnak, míg utóbbiak épp ezt a folyamatot meggátlandó alakítottak ki magukban egy izmos labirintust.

Pontosabban ez a gátlás mindeddig feltételezés volt, hiszen nem nagyon lehet a kacsa-párzás intim részeit meglesni, mindössze a körülményeket lehet figyelembe venni (a nőstények a nem kívánt hímekkel való párzás közben vadul küzdenek), na meg az eredményt: a viszonylag gyakori erőszakos közösülések ellenére, az utódok csak kb 3%-a származik erőszakos közösülésekből.

Hogy a végső puzzle darab is a helyére kerüljön egy yale-es posztdok, Patricia Brennan arra vetemedett, hogy gácsérokat kondicionáljon párzás szimulálására nőstény kacsák látványára, és megnézze hogy milyen sikerrel tud az impozáns kacsa- fallosz behatolni különböző formájú üvegcsövekbe (amelyek a különböző állapotú nőstény nemi szervet voltak hivatott szimulálni). A pontosabb analízis kedvéért szuper-gyors kamerát használtak, amire azért volt szükség, mert a gácsérok nemiszerve fél másodperc alatt 20 cm hosszúra képes megnőni, így az akció szabad szemmel szinte követhetetlen.

Az eredmények azt mutatják, hogy “alapállapotban” az óramutató irányával ellentétes irányába csavarodó fallosz, az óramutató irányával megegyező irányba csavarodó hüvelybe lassabban és kevésbé mélyre tudott lehatolni, mint azt a saját ritmusa diktálná. Ugyanakkor a nőstények hüvelyizmaik segítségével valószínűleg változtatni tudják a hüvely alakját, így kedvezőbb és kedvezőtlenebb szögeket alakíthatnak ki a partner számára, attól függően, hogy mennyire szimpatikus nekik az apajelölt (utóbbiak esetében, az eredmények azt mutatják, hogy még rosszabb a hímek esélye a sikerre).

(via news@nature és The Loom)


Brennan PLR, Clark CJ, Prum RO (2009) Explosive eversion and functional morphology of the duck penis supports sexual conflict in waterfowl genitalia. Proc Roy Soc B, doi: 10.1098/rspb.2009.2139

6 thoughts on “Méteres kékeres – 2.

  1. Joska

    Itt valamit nem értek: hogyan szelektálódtak azok a tojók, amelyek képesek az erőszakos hímeket gátolni? Tehát milyen evolúciós előnyük származott ebből, ami kiszorította “egyszerű” társaikat? Hiszen így is, úgy is megtermékenyülnek, utána pedig csak fölnevelik a fiókáikat, akárki is az apa.
    A másik dolog pedig az, hogy ha a tojók bonyolult hüvelye miatt az utódoknak mindössze 3 százaléka származik erőszakos közösülésből, akkor a “méteres kékeres” tulajdonképpen elveszti evolúciós jelentőségét, nem? Hiszen így már nem szükségszerű azon egyedek kiválasztódása, amelyek a társaiknál mélyebbre tudnak hatolni, stb.

    Reply
  2. Joska

    Mégegy dolog eszembe jutott. Ez kicsit off lesz, de nem nagyon találtam megfelelőbb cikket hozzá.

    Nem világos számomra, hogy egy fölöslegessé vált, de akadályt nem jelentő szerv miért fejlődik vissza. Milyen előnye származik a szervet elvsztő egyedeknek a többivel szemben?

    Reply
  3. Ismeretlen_26770

    azok a tojók, amelyikek ki tudják válogatni a “jó” hímeket, a trükkös hüvelyük segítségével, a mindenféle selejt közül, azok nyilván életrevalóbb utódokat tojnak (vagy hogy is mondják ezt :D), így szelektálódik szépen a válogatás képessége.
    a másik kérdésre: egy szervet kifejleszteni energia. cipelni, fentartani is, hát ennyi előny nem elég?

    Reply
  4. primavis

    érdekes és jó a cikk, csak egy kifogásom van, de az lényeges: nem szerencsés úgy fogalmazni, hogy az is kiérthető legyen belőle, hogy ennek a him, illetve tojó ivarszervnek a kialakulásában valamilyen kitűzött cél játszott volna szerepet!
    Egyszerüen arról van szó, hogy azok voltak sikeresebbek ( s így átörökitésre képesek is), amelyeknek a véletlen egyedi sajátosságuk ezen a téren akaratlanul is hozzájárult mindkét oldalról a jelenlegi helyzet kialakulásához!
    A tojók/nőstények esetében mindehez hozzáadódik az a + ami már a tudatos párválasztásból adódik.
    Ez at állatvilágban eléggé általános, nem túl sok kivétellel.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.