A képen látható különös mélytengeri gyűrűsféreg a Csendes-óceán mélyéről került elő, kb 2 kilométeres mélységből.
A durván 5 cm hosszú élőlény a Cirratuliformiák közé tartozik, és a keresztségben a bombasztikus Swima bombiviridis nevet kapta. Mégpedig azért, mert egy egészen különleges tulajdonsággal rendelkezik: veszély esetén a test elülső szelvényein kétoldalt elhelyezkedő, apró kis tömlőktől, ún. “bombáktól” (D) hirtelen, öncsonkítás révén megszabadul, mintegy eldobva azokat.
A szabaddá vált apró struktúrák belsejében ekkor egy különleges kémiai reakció játszódik le, aminek eredményeként ezek elkezdenek világítani (C) (olyasmi ez, mint amit a szentjánosbogarakban is látunk, biolumineszcencia). Ennek az óceán fenekén, a vak sötétben különleges jelentősége van, hiszen a ragadozók itt különösen vonzódnak a világító dolgokhoz, és amíg ezekkel foglalkoznak, addig is egykori gazdájuk elmenekülhet.
Ilyen módon a kis bombák leginkább egy csapkodó gyíkfarokra emlékeztetnek, amelyet gazdája beáldoz a megmenekülésért.
Osborn KJ, Haddock SH, Pleijel F, Madin LP, Rouse GW. (2009) Deep-sea, swimming worms with luminescent “bombs”. Science 325:964.
És a kis bombák vissza is nőnek miután a gazdájuk megszabadult tőlük?
Kicsit meglepődtem ezen a híren, mert ez még augusztusban volt újdonság.
Akkor meg is írták többen (pl én is: http://mikron.blog.hu/2009/08/25/fenybombakat_dobal_a_melytengeri_fereg)
De azóta kicsit khm… fényét vesztette a dolog.
@Mikron: Ez a poszt konkrétan augusztus óta vesztegel a blogmotorban, mert akkor tettem fel a képet, meg a referenciát, csak azóta nem jött össze, hogy megírjam. Ha valamilyen hírportált üzemeltetnék, biztos nagyon ciki lenne, ha augusztusi cikkről írnék decemberben. De mivel ez egy blog, és nem atomóra, akkor írok bele és arról, amikor és amiről akarok. (Bocs, ez biztos éles lett, de tényleg nem szeretem, amikor ilyesmivel cseszegetnek.)
@ att: Nem tudom, ez nem világos. Elég frissen felfedezett fajok ezek, lehet, hogy nem figyelték még meg.
Már eleve az is fincsi lehet, hogy pár ilyen reflektor becsap az amúgy is érzékeny szemekbe…
Engem másra emlékeztet:
http://en.wikipedia.org/wiki/Flare_%28countermeasure%29
Így vagy úgy, praktikus.
Ha jól emlékszem, a körülmetélés is úgy vonult be a kultúrtörténetbe, hogy valaki a sivatagban a rátámadó gonosz szellem elé vetette az amúgy haszontalan kis bőrkéjét, és amíg a gonosz szellem megszállta a fitymát, addig emberünk jól elmenekült. De azért jó, hogy nem világít és nem esik le magától.
Hello Dolphin,
Küldenék egy levelet, de nem látom a blogon a mailcímedet. Tudnál írni egyet a mienkre? toriblog – kukac – index.hu