Amikor 2006 augusztusában a Corcept Therapeutics cég bejelentette, hogy Corlux nevű antidepresszánsának hatásvizsgálata során a vizsgálati személyek 30.5%-ában figyeltek meg pozitív hatást, a cég részvényei zuhanórepülésbe kezdtek. Nem mintha a 30.5% olyan kevésnek számítana, sőt. A zuhanás igazi oka a kísérleti adatsor egy másik oszlopa volt, az amelyikben a placebo-hatást mérték.
A placebo vizsgálatok alatt olyan kísérleteket értünk, amikor pl. a vizsgált személynek adott pirula valójában nem tartalmay hatóanyagot, csak azt mondják a delikvensnek, s ezt követően vizsgálják a hatást. Laikus számára ez fölöslegesnek tűnhet – hiszen "ha nem adtunk gyógyszert, akkor úgysem történik majd semmi" -, de nagyon nem az. Szervezetünk bizonyos esetekben egész fantasztikus mértékben becsapható. A Corlux esetében a placeboval kezelt, ún. "kontroll" vizsgálati alanyok 28.6%-a esetében lehetett gyógyulást észlelni – azaz a hosszú hónapok kutatómunkájával és dollármilliárdok felemésztésével kifejlesztett gyógyszer kvázi hatástalannak bizonyult.
És ezzel nem volt egyedül. Egy áprilisban megjelent felmérés szerint, a legtöbb új-generációs antidepresszáns, köztük a Prozac is, gyakorlatilag csak a legsúlyosabb esetekben képes picit többet nyújtani mint a placebo (és akkor még nem is említettük az esetleges mellékhatásokat).
Mi lehet a biológiai oka a placebo-hatásnak? Teljes válaszunk még nincs, de a rendelkezésünkre álló információk már oszlatják a ködöt. Már pusztán annak a tudata, hogy "kezelést kapunk" – függetlenül attól, hogy közben valójában esetleg csak cukrosvizet ittunk, vagy "gyógypuszit" kaptunk – , agyunk jellegzetes területeinek aktivációját okozza. Az egyik ilyen terület az ún. nucleus accumbens (NAcc), amely idegrendszerünk egyik "élvezeti központja" – számos drog itt fejti ki hatását -, általánosan a jutalomváráshoz köthető aktivitásáról nevezetes. A NAcc aktivitása pedig olyan szisztémás válaszreakciót indít el szervezetünkben, melynek eredményeként általánosan javul a közérzetünk.
Érdekes módon placebo-hatás és placebo-hatás közt is van különbség, cukrosvíz és mímelt akupunktúra nem azonos mértékben hat. Utóbbi potensebb, mivel – feltehetőleg – látványosabb rituálé szükséges hozzá, ami mind azt érezteti a beteggel, hogy őt és problémáját nagyon komolyan veszik.
A placebo hatékonyságának ismeretében talán meglepőnek tűnhet, hogy orvosi berkekben komoly vita tárgya, hogy etikus-e az alkalmazása. Az Amerikai Orvosi Kamara (AMA) szerint nem, helyette bíztatás és nyugtatás a megfelelő eljárás – gyakorlatban azonban az orvosok többsége továbbra is alkalmazza.
Van persze a világnak egy olyan szegmense, ahol a placeboval kapcsolatos etikai és praktikus megfontolások nem okoznak koránt sem ekkora gondot. Mára, az ún. "alternatív gyógyászat" keretén belül, sok millió dolláros iparág jött létre a placebo hatás üzleti kiaknázására. Nem azt állítom persze, hogy a jóga, vagy akupunktúra, vagy herbalizmus minden formája sarlatánság. Számos esetben valóban létező, tanulmányozható ezeknek a kúráknak a hatásmechanizmusa (nem mindig eredménnyel). Ezzel teljesen szemben áll a homeopátia hihetetlen népszerűségnek örvendő biznisze, ahol színtisztán az ezoterikus mesével nyakonöntött placebo hatást kapjuk kézhez.
S hogy a homeopaták nagy része nem teljesen cinikus pénzlenyúló, hanem maga is szentül hisz az általa hirdetettekben? Nos, a placebo természeténél fogva, ez csak erősíti a hatást.
Meg lehet a kérdést a másik oldalról is közelíteni: a sarlatánok kvázi zéró befektetett összeggel hozzák a 28,6%-ot, az orvostudomány százmilliárdos nagyságrendű gyógyszerbeszerzésekkel ehhez képest hozza a 30,5%-ot, melyik a költséghatékonyabb? Az adó/TV ma Magyarországon (és máshol a világban) nem cinikus pénzlenyúlás?
Ne értsetek félre, én nem a sarlatánok pártján állok, de a hagyományos orvostudomány ilyen típusú érvei agyaglábakon állnak.
Nagyon jo, hianypotlo cikk, koszi!
KGyST:
Tulajdonképpen mondjuk egy vakbélgyulladás esetén nem is rossz a 30% -os gyógyulási arány, bár ha ahhoz mérjük, hogy a műtét ellenben a betegek 99% -án segít, elég rossz. Legalábbis én nem tenném rá az életemet, még ha ingyen van, akkor sem.
KGyST,
ne erts felre, en nem vagyok mindenaron gyogyszerparti, sot, ha ki tudjuk hasznalni a placebo hatast, hasznlajuk. Es igen, sok gyogyszergyar szinten cinikusan nyulja ke a penzt, epp ezert fontos az allami szabalyozas, a folyamatos kormukre nezes. Ugyanakkor azert a placebo nem hat mindenre egyforman. Lesznek mindig olyan betegsegek, ahol a gyogyszeres kezelest nem valtja ki a kamilla tea.
Nyilvánvaló, egy lábtöréshez sem fülöp-szigeteki kézrátételes sebészet kell, de van egy ilyen oldala is a kérdésnek.
Kedves dolphin! Jól indult a poszt de a vége elég gyenge lett..Azt hittem megtudok valamit a placebo hatásról erre megtudtam, hogy nem kedveled a homeopátiát. Szerintem ennél sokkal érdekesebb, hogy hogyan működik a placebo hatás? Én speciel nem ítélem el a placebo alkalmazását, mert ha beteg vagyok, nem érdekel mivel és hogyan gyógyítanak meg, egészséges akarok lenni. Ha ezt placebóval, hipnózissal, akármivel érik el, nem érdekel.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18978107?ordinalpos=1&itool=EntrezSystem2.PEntrez.Pubmed.Pubmed_ResultsPanel.Pubmed_DefaultReportPanel.Pubmed_RVDocSum
Eben a cikkben mit hoznak ki eredményként,vagy mi a konklúzió???
Nem értettem meg…
Úgy érzem, hogy félreértésre ad lehetőséget a cikk. Nem derül ki, hogy a Corlux nevű szer már piacon lévő, vagy még kísérleti stádiumban lévő-e. Az itteni kritikus, alternatív medicinát éltető hozzászóló szerintem úgy értette, hogy már piacon van a szer. Én úgy értem, hogy még nincs, hiszen minek kéne amúgy tesztelni. Ha írnál ezzel kapcsolatban valamit, talán eloszlatnád a felhőket.
Puerto,
amit konkretan tudunk a placebo mukodeserol, az zanzasitva van a poszt kozepen. Mivel a hatast emberekben tudjuk csak vizsgalni, szinte kizarolag nem invaziv modszerek johetnek szoba (mint fMRI), hogy megertsuk mikent jon letre. Ez pedig lassabba teszi a kutatast.
fairi,
azt vizsgaltak, hogy a szules elotti akupunkturas kezeles megroviditi-e a kitolas idejet, illetve csokkenti-e a beavatkozas (pl. indukcio) szuksegesseget. A valasz, mindket esetben, nem.
zeneszpeter,
a Corlux nem kerult piacra (tudtommal), pont a teszt eredmenyek miatt.
“Egy áprilisban megjelent felmérés szerint, a legtöbb új-generációs antidepresszáns, köztük a Prozac is, gyakorlatilag csak a legsúlyosabb esetekben képes picit többet nyújtani mint a placebo”
Ezt a többek között PLoS Med. cikk által mutatott képet árnyalja Nature Reviews Drug Discovery-ben (http://www.nature.com/nrd/journal/v7/n5/full/nrd2584.html) kicsit később megjelent “válasz”. Itt a szerző a cikk meta-analízisen alapuló bizonyítékait elemzi. Érdemes ezt is elolvasni. Amúgy tetszik ez az összefoglalód.
Ide kapcsolódik ez is, e!
http://sciencenow.sciencemag.org/cgi/content/full/2008/1202/1
Engem mondjuk nem győzött meg teljesen. Az a gond a pszichológiai-pszichiátriai betegségekkel, hogy nehéz meghúzni a határvonalat a szervi és a gondolkodásbeli eltérések között. Egy nem szervi baj, könnyen kezelhető(nek tűnik) ha az illető elhiszi, hogy kapott valamit a gondjára. Ezért szerintem nem ez a legjobb betegségcsoport a placebohatás általános tesztelésére.
Én örülök, ha vmilyen placebótól gyógyulok meg. Annak biztosan nincs mellékhatása.
Emberek, azért a placebo hatás versus gyógyszer- vagy egyéb kezelési hatás tekintetében igen nagy különbség van betegségek, tünetek, terápiák között. A hivatkozott vizsgálat egy pszichiátriai kórképhez kapcsolódó klinikai végpont (50% reduction in the BPRS positive symptom subscale)esetében igyekezett statisztikailag szignifikáns hatást kimutatni, sikertelenül. Ebből annyi következtetést lehet levonni, hogy az adott gyógyszer, az adott kezelési protokoll mellett, az adott végpont tekintetében nem hozott szignifikáns javulást. Az, hogy a placebo csoport javult, érdekes, de bizonyos szempontból lényegtelen, ez nem bizonyíték arra, hogy a placebo orvoslás általában hatásos lenne. Max annyit lehetne ennek alapján állítani, hogy a vizsgálatba vont betegcsoportnál, az adott klinikai végpont tekintetében a placebo kezelés javulást hozott. De ha a placebo hatás vizsgálata lett volna a cél, akkor szükség lett volna egy egyáltalán nem kezelt csoportra (akik placebo készítményt sem kaptak). Lehet, hogy ők is javultak volna, amiből meg arra lehetne következtetni, hogy a placebo gyógyszer hülyeség, elég, ha az orvos megvizsgálja a beteget, és válaszol a kérdéseire. Az AMA álláspont gondolom nagyjából ezt mondja.
Mennyivel kell jobb legyen egy gyógyszer a placebonál, hogy engedélyeztetni lehessen? És hogyan lehet ezt kimérni. Az világos, hogy minél több elem van a statisztikai vizsgálatnak, annál kisebb a szórás, amit nyilván a placebóhoz mért különbséghez viszonyítva le kell szorítani és ehhez nagyon sok elem kell. Apropó, tipikusan mennyi? De az egyes elemek, azaz kezeléseknek önmagukban is van szórásuk, ami nem az elmélet része, és nem értem, hogy azt hogyan lehet és hogyan szokták figyelembe venni? Valaki tudja? Valaki le tudná írni egy példán keresztül, hogy hogyan néz ki egy ilyen elfogadott statisztikai vizsgálat?
Sok placebo vizsgálat esetében a százalékos arányokat arra értik, hogy a beteg bevallása szerint javult-e vagy sem, de ez teljesen szubjektív. Tud valaki objektív vizsgálatról?
@G. M. E.: Ez attol fugg, hogy epp milyen hatast vizsgalnak.
Ha fajdalmat, vagy erzelmi allapotot, akkor nincs jobb, mint a beteg beszamoloja, ertekeles (ami valoban nagyon szubjektiv).
Ha vernyomast befolyasolo szert tesztelnek, akkor viszont nem a beteget kerdezik, hanem megmeri a noverke vernyomast, muszerrel.
Ha vercukorszintre valo hatast vizsgalnak, akkor a labor elemzi a vermintat.
Ha sebgyogyulast, akkor az orvos ertekeli ki a seb gyogyulasat…
Ha gyulladast, akkor az elszinezodest, a hisztminszintet merik, ha fertozesrol van szo, akkor kitenyszetheto bakteriumokat, vagy virustitert merik objektiven, ha daganatrol, akkor a rontgen, CT vagy MR kepet ertekelik ki a szakemberek…
es igy tovabb.
Lazcsillapito eseten a lazmero nevu eszkor ad objektiv adatokat.
Az esetek tobbsegeben van objektiv meres, a fajdalom es az erzelmek azok amelyek elsosorban/csak a beteg kikerdezesevel ertekelhetoek, azok a kivetelek az en szememben.
A fájdalom és mondjuk a depresszió tényleg nem mérhető objektíven? Ismerjük a biokémiai alapjait, nem? Nem lehet számszerűsíteni?
@G. M. E.: Nem lehet.
Ahogy az oromot, szerelmet, utalatot sem lehet.
Biztos? én hallottam bizonyos hormonokról. Nem mindegy szerintem, hogy valaki azt állítja, hogy ő szerelmes, vagy pedig ténylegesen kimutatható bizonyos hormon megfelelő szintje benne. Ahogy az sem mindegy hogy valaki azt mondja jobban fáj, vagy pedig kimutatható az agy megfelelő területének egyfajta aktivitása. Tudom nehéz, de nem elképzelhetetlen elméletileg, nem?
@G. M. E.: Biztos.
A szerelem nem egy hormon (vagy barmi mas kemiai anyag) jelenlete a szervezetben. Valami tevedes lehet, vagy felreertes amire utalsz.
A fajdalom valoban egyfajta agyi mukodes, de nem korlatozodik egy biznyos agyteruletre. Elmeletileg elkepzelheto, hogy majd egyszer ugy is merheto lesz, de jelenleg nem az.
Es a fajdalomcsillapitasnal sem az szamit, hogy mit mer az orvos vagy a kutato az agyban, hanem az, hogy a beteg mit erez.
Ha legalább egyszer nem mérünk valami objektívet, akkor még a szórásunkat se tudjuk bekalibrálni, tehát csinálhatsz akárhány kettős vak kísérletet, nem jelent releváns eredményt!!!
@G. M. E.: Miert ne lenne objektiv, hogy mondjuk a beteg az 1-10-es skalan milyen fajdalomrol szamol be?
Ha 100 beteg erteket atlagolom, akkor szorast is tudok szamolni. (Nem tudom, mit ertesz a szoras kalibralasa alatt).
Az eredmeny miert ne lenne relevans? Az eredmeny azt fogja mutatni, hogy az adott eljaras alkalmazasa utan a betegek fajdalomerzete hogyan valtozott (vagy nem valtozott).
Az a baj, hogy nem a fájdalmat méri, de még csak nem is a fájdalom érzetet, ez csak egy kérdésre adott válasza egy embernek. Jó esetben korrelál a fájdalom érzettel, de az is lehet hogy valaki lódít akármilyen okból.
@G. M. E.: Igen, lehet, hogy valaki lodit… (miert tenne?)… de elegendoen sok embert bevonva a vizsgalatba megis objektiv kepet fogunk kapni.
lehet hogy csak jó benyomást akar kelteni, vagy lehet hogy a kérdés idején más az érzet, mint egyébként, és egy csomó eset lehetséges, amit el sem tudunk képzelni, ezért is kényes kérdés a placebo. De attól nem lesz jobb a vizsgálat, hogy nagy számú egyeden végezzük, ha nem objektív és nem tudod a szórást becsülni.
bocs, jobb lehet, de nem lesz objektívebb, ezt akartam mondani
@G. M. E.: OK, tegyuk fel extrem paldanak, hogy a kiserleti alanyok fele kisebb fajdalomrol szmol be, mint amit erez, hogy jo benyomast keltsen.
Megzavarja ez a vizsgalatot? Nme, mert a kiserleti alanyok veletlenszeruen vannak placebot (kontroll) es gyogyszert kapo csoportba osztva, igy mindket csoprty eredmenyet azonos modon valtoztatjak, gyakorlatilaga eltoljak a skalat, de a ket csoport kozotti kulonbseg (vagy egyenloseg) tovabbra is kivalaoan merheto marad.
Miert ne lenne a vizsgalat objektiv: en nem befolyasolom, nem is tudom, hogy melyik kiserleti alanyt kezeltek es melyik az ellenorzo csoport tagja, meg ha akarnam sem tudnam befolyasolni az eredmenyt (kiveve, ha szandekosan csalok es nem valodi dupla vak kiserletet vegzek).
Miert ne tudnam a szorast (nem is becsulni, hanem) merni es szamolni? Egyszeruen kiszamolom a kapott ertekek atlagat, majd az egyes ertekeknek atlagtol valo eltereset, valami ilyesmi a szoras, ugye?