1665 őszén London egy halott város volt. Miközben a királyi udvar Oxfordban igyekezett tudomást sem venni a fővárosban dúló járványról, a pestis tízezrével szedte áldozatait. Aki tehette elmenekült, így az utcákon már nem és még épp csak élők hevertek laza káoszban, köztük időnként papok, vagy amulettjeikben, fülbemászó őrleteikben és misztikus tekercseikben vakon bízó alkimisták próbáltak utat lelni.
A járvány elsődleges oka a korabeli higiéniai állapotokban keresendő; az emberek, patkányok és a köztük ingázó bolhák egyvelege tökéletes inkubátornak bizonyult a pestis okozó Yersinia pestis baktérium számára. A fertőzött rágcsálókon táplálkozó élősködők beleibe jutva, a baktérium élénk szaporodásba kezd és saját maga által termelt cukorszármazékokba ágyazódva egy különleges réteget, ún. biofilmet hoz létre. Ez a bevonat aztán hatékonyan meggátolja a tápanyagok felszívódását – vagyis a bolha éhkoppon marad, s hogy csillapíthatatlannak tűnő étvágyát enyhítse, új prédát keres. Ez előbb utóbb, különösen a korai London már emlegetett viszonyai között, egy ember lesz és kész a baj.
A biofilm képzés egy általános vonása a különböző Yersinia fajoknak, így a Y. pestis legközelebbi rokonának számító Y. pseudotuberculosis-nak is. Az egyetlen különbség az, hogy utóbbi erre képtelen rovarok beleiben – így aztán csak fertőzött személy (vagy állat) ürülékével történő közvetlen kontaktus során terjedve tud betegséget okozni. A bevonat létrehozása, mint a bakteriális életciklus sok más tulajdonsága, egy pontosan és szigorúan szabályozott folyamat és a Y . pseudotuberculosis esetében egy genetikai "kapcsoló" kikapcsolja a "biofilm géneket", amikor a baci egy rovar belsejébe kerül. És egy aktuális kutatás azt mutatja, hogy a pestis kórokozójában pont ez a "kapcsoló" romlott el. A szóbanforgó gén (egyébként az rcsA-ról van szó, ha valakit érdeklenek a részletek) "fosszilizálódott", vagyis pszeudogénné változott – szekvencia nyomaiban még felismerhető, de már nem hoz létre épkézláb fehérjét. Amennyiben viszont a Y. pseudotuberculosis működőképes rcsA génjét átültetjük a Y.pestis-be, az képtelen lesz a rovarbélben biofilmeket létrehozni. Kis lépése volt ez a bakteriális evolúciónak, de nagy fejfájása az emberi fajnak…
Sun YC, Hinnebusch BJ, Darby C (2008) Experimental evidence for negative selection in the evolution of a Yersinia pestis pseudogene. PNAS 105(23): 8097-8101.
Hali, néhány ismeretterjesztő csatornán volt szó a pestisről és némileg a fenti állításokat kétségbe vonták. Állítólag nem a patkányok terjesztették -nincsenek leírások tömegesen elhullott patkányokról és olyan helyeken is megjelent a pestis(északi országok) ahol kizárt, hogy abban a hidegben meg tudtak volna élni- és a terjedési sebessége is ellentmond a ma ismert pestisének. Szóval lehet, hogy itt valami másfajta betegségről volt szó.
A pestis és a patkány közti kapcsolat a szakirodalomban elég megalapozottként van kezelve, és egy gyors keresés igazolja, hogy a pestis a patkányokra is halálos lehet (http://ajp.amjpathol.org/cgi/content/abstract/166/5/1427).
A patkányok egyébként nem finnyásak, időjárásilag sem, nem véletlenül lett a barna patkány Rattus _norvegicus_ (bár tény, a pestist az akkoriban elterjedt fekete patkánnyal hozzák kapcsolatba és nem az akkor még Európában talán nem is létező barnával).
Az eltemetett testekben sem találták meg a baktériumokat? Gondolom nem mindegyiket égették el..
Ha nem csak patkány terjesztette, attól még lehet ugyanaz a baci (gondolom). A bolhák minden állatot szeretnek pl.:macskákat, és ők tényleg mindenhol megélnek.
Azért bolhából is számos faj van és majd minden emlősnek megvan a saját parazitája. A macska bolha pl. tényleg szivja a kutyák és az ember vérét is, de a kutyáé már nem kedveli az embert! A patkány meg mindenhol megtud élni, ahol az ember képes rá. Végeredményben ő is mindenevő (mégha tk. a rágcsálókhoz tartozik rendszertanilag).