Harminchat évvel ezelőtt, a horvát Adria egy zsebkendőnyi kis szigete, Pod Mr
aru, sajátos kísérlet színhelyévé vált. A szomszédos, leheletnyit nagyobb, Pod Kopi
te szigetéről öt pár olasz faligyíkot (Podarcis sicula) telepítettek át, hogy megnézzék … mi is történik.
Egy-egy faj szigetekre szakadt populációi esetén nem ritka, hogy azok külalakja és/vagy szokásai drámai változásokon mennek át, hogy az adott (új) élőhely körülményeihez alkalmazkodjanak. A jelenség iskolapéldáját a galapagosi pintyek jelentik (na, mi más ;-)), és bár Darwin értelemszerűen nem lehetett tanúja, hogy miként jöttek létre az egyes pintyfajok a közös ősből, a genetikai vizsgálatok igazolták, hogy elgondolása az említett fajok keletkezéséről helyes volt. Sőt, az említett pintyek ma is megfigyelhető evolúciója azt is jelzi, hogy a fajkeletkezés mechanizmusa valóban a természetes szelekció tevékenységében keresendő.
Visszatérve a gyíkokra, talán nem meglepő, ha itt is drámai változásoknak lehetünk tanúi, bár alig 30 generációnyi idő telt el. Külsőleg legszembetűnőbb, hogy a Pod Mraru-n levő gyíkoknak nagyobb fejük lett, mint kopitei társaiknak, ami erőteljesebb harapást eredményez. A változás természetesen nem a véletlennek köszönhető, hanem sokkal inkább a gyíkok táplálkozási szokásaiban bekövetkezett változásnak. Míg az ősi populáció szinte kizárólag ízeltlábúakon él, az új szigetet meghódító faligyíkok (akik mellesleg ez idő alatt, a szigeten őshonos másik gyíkfajt teljesen kiszorították), évszaktól függően, menüjük 30-60 %-át növényi forrásból biztosítják. Az erősebb harapás pedig kifejezetten jól jön a nagy és kemény levelek feldolgozásában.
A táplálékforrás ilyen mértékű megváltozása a gyíkok szociális szokásait sem hagyták érintetlenül (a Pod Mraru-i gyíkokpopuláció hímei, őseikkel ellentétben már nem territoriálisak), de a legszembetűnőbb változás mégis a bélcsatorna anatómiájához kapcsolódik. Ez pedig nem más, mint egy, a vakbél falában megjelenő, speciális billentyű, amelynek fő feladata az emésztőrendszeren átmenő táplálék haladásának lelassítása. Ez utóbbira azért van szükség, mert az elfogyasztott növényi szövetek sok cellulózt tartalmaznak és ezt a molekulát sok ideig tart a bélrendszerben lakó mikroorganizmusoknak lebontani.
Megjegyzendő, hogy az efajta billentyű a gyíkoknál ritka mint a fehér holló. Az összes pikkelyes hüllők mindössze 1 %-ban figyeltek meg hasonlót és ezek közt történetesen egyetlen más, Podarcis nemzetségbe tartozó faj sincs. Viszobt a néhány agáma és iguána, ill. Lacertidae családba tartozó gyíkfaj, amelyeknél hasonló anatómiai különlegességgel találkozhatunk, mind-mind növényevő.
Már csak azt lenne jó megtudni, hogy az említett változások milyen genetikai okokra vezethetők vissza, hiszen a pintyek esetében is az efajta kutatások tették teljessé a történetet.
(Köszönet nyenyec kartácsnak a tippért; az faligyík képe pedig ehunnan van.)
Herrel A, Huyghe K, Vanhooydonck B, Backeljau T, Breugelmans K, Grbac I, Van Damme R, Irschick DJ (2008) Rapid large-scale evolutionary divergence in morphology and performance associated with exploitation of a different dietary resource. PNAS 105(12): 4792-4795.
egyébként ez homológ az iguánák billentyűjével v párhuzamos evolúció történt? (úgy értem h azonos eredetű szervecskét erősített meg a szelekció, vagy brand new szervvel van dolgunk?)
Mivel a gyíkok feltehetően ősidők óta részben növényevők (egyes fajok teljesen, mások életük egyik szakaszában, mások folyamatosan mindenevők, stb) a kérdés csak az, hogy mi okozhatta az adott esetben a rövid időn belül beálló morfológiai és etológiai változást?
Feltehetően, már addig is jelen voltak a faj populációiban az ilyen változatok, de kiszelektálódtak a megfelelő feltételek hiánya miatt. Az új környezetben viszont már ők váltak dominánsá a populációban. A másik lehetőség, hogy a jellegek kódolva voltak a faj genomjában mint ősi tulajdonságok, de csak az új környezeti kulcsingerek váltották ki újra a megjelenésüket. Teljesen új tulajdonság mutáció általi kiváltására rendkivül kicsi a valószinüség ilyen rövid idő alatt s úgy hogy ez a jelleg dominánsá is válhasson.
bubuka,
asszem a primavis altal is emlitettekben lehet a titok nyitja, es ilyen ertelemben (szerintem) homologok az egyes hullok billentyui.
Miért? Hogy volt ez a pintyekkel? Átváltoztak majommá? Vagy nem értem, hogy akkor meg mit bizonyít az ő esetük az evolúcióból?
mcdas,
ugyan nem ertem, hogy az evolucio miert es mikent posztulalna a pinty -> majom atmenetet, de termeszetesen nem errol van szo. Hanem arrol, hogy a kulonbozo szigeteken kulonbozo pintyfajok elnek, mindegyik sajatos csor alakkal es taplalkozasi szokasokkal (http://en.wikipedia.org/wiki/Darwin's_finches). Viszont mindezek a pintyfajok, barmennyire is kulonbozoek, bizonyithatoan egy, kozos ostol szarmaznak. Tudom, ez az amit a kreacionistak “aaa, csak mikroevolucio” felkialtassal probalnak elintezni, de hat ugye ez azert az o hozzanemertesuket bizonyitja, es nem az evolucio valos kritikaja.