A véralvadás hasznos és fontos dolog, mint azt általában a vérzékenységben szenvedők napi problémái is jól szemléltetik. Egészen dióhéjban arról van szó, hogy a sérülés után (első lépésben) az érfalon keletkezett sérülést kell a szervezetünk valamiképpen betoldozza-foldozza, hogy meggátolja az ereinkben levő sejtes ill. nem-sejtes elemek kifolyását.
A folyamat lényeges eleme egy sűrű molekuláris háló kialakulása, ami fizikai gátként működik majd, feltartva a kiáramlani akaró vörösvértesteket és társaikat. A hálót egy fibrin nevű molekula alkotja és egészséges egyedek esetében azért tud igen gyorsan kialakulni, mert a fibrin molekulák alapanyaga folyamatosan jelen van a vérünkben. Ez az alapanyag a fibrinogén nevű fehérje, amelyből sérülés esetén egy thrombin nevű enzim lehasít egy darabot, és az így létrejövő fehérjedarabkák gyorsan összeállnak, létrehozva a fibrin-szálakat. Érdekes módon nyugalmi állapotban a vérben nem thrombin, hanem ún. prothrombin található, amelyből a sérülés esetén egy másik enzim hasít le egy darabkát, és ezáltal aktivizálja. A fribrinnél és thrombinnál megfigyelhető logika, vagyis hogy egy funkcionálisan inaktív fehérjét (ún. zimogént) egy másik enzim aktivizál sérülés esetén az egész véralvadási hierarchiára jellemző. Nem kevesebb mint tizenhárom különböző fehérje vesz részt az egész folyamatban tipikus kaszkádba szerveződve: a hierarchiában feljebb levő molekulák mindig több "célfehérjét" képesek aktiválni, így aztán a kezdeti jel exponenciálisan erősödik az alsóbb szinteken, míg végül a fibrinogénhez nem ér.
A rendszer elég komplex, és mint azt a már említett vérzékenységben szenvedők esete is mutatja, ha valamelyik faktor elvesződik, lerobban, az egész molekuláris masinéria használhatatlanná válik. Ez tette aztán a véralvadást a kreacionista mozgalom ikonjává: szerintük egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen a rendszer fokozatosan jöhetett volna létre az evolúció során. Más szavakkal ez a rendszer "lecsökkenthetetlenül komplex".
Természetesen a kreacionisták (ebben is) tévednek, hiszen már elméletileg is könnyen belátható, hogy egy-egy, ma nélkülözhetetlen fehérje korábban redundánsan működhetett másokkal és fokozatosan specializálódott egy-egy lépés végrehajtására. Ráadásul a véralvadási kaszkád enzimjei közül sok nemcsak hasonló folyamatot katlizál, de szerkezetében is rokon – vagyis erősen feltételezhető, hogy gén- illetve genom-duplikációk állnak létrejöttük mögött.
Ezt tesztelendő néhányan nekiláttak az egyre bővülő ingola-genom átfésülésének. Azért pont az ingolákra esett választásuk, mert ezeknek az állatoknak nincs állkapcsuk, az állkapcsos gerincesek megjelenése előtti evolúciós állapotot tükröznek. Ráadásul a mai közmegegyezés szerint az állkapocsnélküli-állkapcsos gerincesek közti átmenet részben egy genom-duplikáció számlájára írható, vagyis ha a véralvadási kaszkád elemei valóban a fent részletezett módon alakultak ki, akkor jó eséllyel ezekben az egyszerűbb gerincesekben a rendszer kevesebb elemből fog állni.
És valóban: úgy tűnik, hogy az ingoláknak nincs külön V. és VIII, ill. IX. és X. véralvadási faktoruk; mindkét párt csak egy-egy ősi fehérje képviseli, s ennek megfelelően a véralvadási kaszkádjuk is egyszerűbb. Ha a teljes genom publikálása pár hónapon belül nem változtat drámaian ezen a képen, akkor a "leegyszerűsíthetetlen komplexitás" ikonikus folyamata megkapja a végső kegyelemdöfést. Persze már eddig sem állt már túl szilárd lábakon, a cetek különcködése miatt: a delfinek és bálnák esetében a hierarchia csúcsán levő ún. XII. faktor vált működésképtelenné, s láss csodát, mégsem szenvednek krónikus vérzékenységben.
(De persze még hosszú a lista, hogy mi minden nem stimmel Michael Behe kedvenc érvével.)
Doolittle RF, Jiang Y, Nand J (2008) Genomic Evidence for a Simpler Clotting Scheme in Jawless Vertebrates. J Mol Evol doi: 10.1007/s00239-008-9074-8.
Mindenki leszolja a kreacionistakat, de szerintem ez a kutatas is igazolja, hogy meg az idiotak is fel tudnak vetni olyan kerdeseket, amiken el kell gondolkodni es meg kell keresni rajuk a valaszokat.
Egyrészt erősen kétlem, hogy az IDióták “kérdésfelvetésére” kezdődött volna a kutatás, másrészt az IDiótáknak hiába magyarázod, hogy sem az ostor, sem a véralvadási kaszkád nem egyszerűsíthetetlenül összetett, nem fogják belátni.
“ha valamelyik faktor elvesződik, lerobban, az egész molekuláris masinéria használhatatlanná válik. ”
Szerintem pl a XIII emberben is nyugodtan kihagyható.
másik ID “ikon” itt e:
http://scienceblogs.com/pharyngula/2008/03/eppur_si_muove.php
bubuka: egy-ket video lelegzetelallito.
Egy kicsit zavaró, hogy az egyik jószág (E-coli) motorjának sajátosságát egy másik jószág motorjának szétszedhetőségével indololja a cikk. Miért nem lehet magát az E_coli motort bemutatni, hogy szétszedhető, és úgy is működik valamilyen célra?
Vagy a fordítottját (az eredeti folyamatot) megmutatni, ahogy kialakult lépésről-lépésre meg lehet mutatni?
GN,
ez nem ennyire egyszeru. Ha ma elrontjuk valamelyik E.coli motor-feherjet, akkor a motor nem mukodik. De ez nem azt jelenti, hogy nem johetett letre evolucioval. Hogy egy hozzank kozelebbi (bar nem teljesen analog) peldat mondjak: rengeteg bizonyitek tamasztja ala, hogy mikent alakult ki a szarazfoldi gerincesek mellso vegtagja egy osi hallcsoport uszonyaibol. Vagyis a vegtag eredeti feladata a viz hasitasa volt, es megis a madarakban mar ugyanez a testresz a repulest segiti elo. Namost ha elveszem egy papagaj tollait, attol a mellso vegtagja meg nem valik uszonnya, de viszont keptelen lesz repulni.
Az emlitett “forditott” kiserlethez rendelkeznunk kellene az osszes (de legalabb is sok) koztes atmeneti formaval (egyebkent csak gondolatkiserletrol lehet szo). Sajnos, minden valoszinuseg szerint ez nincs igy, ugyanakkor szerencsere a bakterialis diverzitas eleg nagy ahhoz, hogy remenykedhessunk: egy nap elokerul egy olyan baci, aminek az ostora egyszerre tud forogni es egyszerre szolgal “injekcios tukent”. Vagy valami hasonlo. 🙂