Hidegvérrel

      5 hozzászólás Hidegvérrel című bejegyzéshez


Talán már kicsit elcsépeltenek számít az "epikus" jelző, mással azonban mégsem tudnám igazán jellemezni a Sir David Attenborough által készített, és immár három évtizeden átnyúló "Life", azaz "Élet" sorozatot. A sorozat nem is elég pontos meghatározás ez esetben, hiszen itt sorozatok sorozatáról van szó, ami az "Élet a Földön"-nel (Life on Earth) kezdődött 1979-ben és idén a kétéltűek és hüllők életét bemutató "Hidegvérű élet" (Life in Cold Blood) bemutatásával ér véget.

Kevés olyan ember él ma a Földön, aki akár megközelítőleg is annyit tett volna az élővilág és a természetismeret széleskörű népszerűsítéséért mint Sir David, és stílszerűen ez talán ott érhető leginkább nyomon, hogy a pár évvel ezelőtti "Madarak élete" sorozatot forgató csapat egyik pozíciójának betöltésére nem kevesebb mint háromezerszeres (!!) túljelentkezés volt.

Szintén stílszerű, bár sajnos egy teljes más síkon, hogy a legveszélyeztetettebb (kétéltű) csoportról szóló filmsorozat már bemutatásakor azzal a sajnálatos ténnyel reklámozhatja magát, hogy a forgatás óta a film egyik szereplője már a kihalt fajok listáját gazdagítja

(Néhány kapcsódó videó a YouTube-on.)

5 thoughts on “Hidegvérrel

  1. bubuka

    hát igen, az öreg gyerekkorom meghatározó személyisége volt, ha vasárnap kora délután, akkor Attenborough, és az egész család mozizott. A mostani krokodil meg cápabuzeráló Steve Irvine-félék meggyalázták és lejáratták a természetfilmet. MErt ez nem arról szól h csak és kizárólag veszélyes ragadozókat mutatunk, és molesztáljuk azokat (ahogy a South PArkban kiparodizálták, szenzációs volt: “itt egy krokodil. Most odamegyek, és a hüvelykujjamat bedugom a se**ébe” – mármint Steve Irvine-t parodizálták..)
    Ahogy Sir David be tudta mutatni az élőlényeket, az az alázat, ahogy egy cickány mellett is suttogva beszélt h ne riassza meg, ahelyett h folytogatta volna..
    Le a kalappal. Ha még csinálna egy sorozatot az egysejtűekről, akkor asszem teljes lenne az életműve.

    Reply
  2. wice

    bubuka: mintha csak a szambol vetted volna ki a szot, pont ugyanezt szeretem attenboroughban es pont ugyanezt utalom az osszes tobbi, manapsag vetitett termeszetfilmben. a legjobb, amikor pl egy gumicsonakkal megkozelit egy epp a felszinre bukkano balnat, es fulig er a szaja, pedig biztos latott mar ilyet ezerszer.

    Reply
  3. dekoninck

    Sziasztok, jó ez a lap. bubuka kommentjén halálra röhögtem magam: “…ahelyett, hogy fojtogatta volna”, LOL (amúgy nem ly, hanem j, de nem ez volt a vicces).

    Nem cinizmusból mondom, de Irvine-t nem sajnáltam: aki ennyire a természet embere, lényegében annak a része, mint egy krokodilcsalád tagja, az az általa vizsgált (és fojtogatott) lényekhez hasonlóan előbb-utóbb valakinek az áldozatául végzi, Gaia anyánk már csak ilyen.

    A mai természetfilmek sajnos egyre inkább hajaznak a Die Hard-típusú akciófilmekre, az a jó, ha minél több megevés, rohanás van benne, ha nincs, majd a házigazdák keltik a feszültséget. Az egyszerű nézőt már csak ez tartja ébren, nem az állatok életének igazi megismerése, ami nem az állandó harcból és furcsaságból áll – mégha az érdekes is. Elképzelem Pistikét, aki felbuzdulva a pókok filmben látott ultraagresszív életén, kimegy egy rétre, meglát egy pókot, és csodálkozik, hogy csak ül és órákig semmit nem csinál. Aztán talán csalódottan széttapossa 🙁

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.