Ha hinni lehetne az Index és FN.hu cikkeinek, a napokban a paleoantropológia tudománya kisebb földrengésen ment keresztül (az említett orgánumok részleges mentségére felhozható, hogy a BBC és a Science hírrovata is hasonló hangvételben tálalta a dolgot).
S hogy mi az oka ennek a, látszólag már-már "paradigmaváltásnak"? Egy, a Nature lapjain megjelent cikk, amelyben Leakey- dinasztia legfiatalabb tagja, a legendás Louis Leakey unokája, Louise Leakey arról számol be, hogy a Turkána- tó szomszédságában található ilereti lelőhelyen, azonos korú rétegekben Homo erectus és Homo habilis maradványokra bukkantak.
Ez a felfedezés természetesen cáfolja az olyan elméleteket, amelyek az ember megjelenését egy lineáris skálán képzelik el, ahol az Australopithecusokat fokozatosan felváltotta a H. habilis, utóbbit a H. erectus, s azt végül a modern ember. A gond csak annyi, hogy ezek az elméletek már rég nem részei a mainstream gondolkozásnak. Ahogy a hír kapcsán John Hawks is megjegyezte: "this idea of contemporaneity of H. habilis and H. erectus is neither interesting nor new". Olyannyira nem újdonság, hogy már 2005-ben is populáris ismeretterjesztő könyvek ábraanyagában szerepelt (lásd a mellékelt illusztrációt, amely Carl Zimmer "Smithonian Intimate Guide to Human Origins" könyvében található).
A Homo génusz fejlődése semmiképpen sem létrához hasonlítható, sokkal inkább egy ágas-bogas bokorhoz, ami azt tükrözi, hogy pár millió éve símán több különböző hominid faj rótta a világot, egymás kortársaként. Így volt ezzel a H. habilis (pontosabban annak kései képviselői) és a H. erectus is, akik Afrikában hosszú ideig éltek egymás szomszédságában – ezért feltételezhető, hogy nem teljesen azonos életteret töltöttek be, különben az egyik viszonylag gyorsan kiszorította volna a másikat (mint ahogy feltételezhetően valami ilyesmi történt a neandervölgyi – és cro-magnoni ember viszonylatában).
Ugyanakkor a felfedezés ellenére az továbbra sem dönthető el, hogy a H. erectus a H. habilis egy lokális, elszigetelt populációjából alakult ki, vagy "csak" közös őse volt a két csoportnak (teljesen őszintén, nekem mint félig laikusnak, az előbbi tűnik valószínűbbnek, addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy a H. erectus lényegesen hamarabb alakult ki, mint ahogy ma hisszük).
Ami azonban kétségkívül újdonság, az a H. erectus koponya mérete: ez ui. lényegesen kisebb mint az eddig fellelt koponyák. Lehetne persze egy erectus-kamasz maradványa, ami leegyszerűsítené a magyarázatot, de a koponyavarratok tanúsága szerint nem az volt, hanem egy kifejlett felnőtt. Márpedig ez akár azt is jelentheti, hogy akárcsak a ma élő gorillák esetében (és tőlünk, emberektől eltérően), a Homo erectusnál erőteljes nemi kétalakúság volt megfigyelhető, tagbaszakadt hímekkel és törékeny(ebb) nőstényekkel. Persze, csak akkor, ha a koponya darab valóban egy nősténytől származik, amit sajnos nem lehet biztosan tudni, mert pont azok a részei, amelyek alapján ez megmondható lenne, hiányoznak.
Spoor F, Leakey MG, Gathogo PN, Brown FH, Antón SC, McDougall I, Kiarie C, Manthi FK, Leakey, LN (2007) Implications of new early Homo fossils from Ileret, east of Lake Turkana, Kenya. Nature 448: 688-691.