Gregor Mendel neve és borsókísérletei még azok számára is ismerősen szoktak csengeni, akiknek egyébként nem túl sok maradt meg a gimis bioszórák anyagából.
A domináns és recesszív tulajdonságok öröklődési szabályainak megfigyelése során végzett kísérletsorozatban, az egyik vizsgált tulajdonság a borsószemek színéhez kapcsolódik. Ennek a színnek két variánsa létezik: sárga és zöld. Az előbbi a domináns, ugyanis, mint arra Mendel rájött, ha a borsószínt kódoló génnek (ezt ő I lókusznak nevete el) a "sárga" (I) és "zöld" (i) allélja egyaránt jelen van, akkor a szóbanforgó növény szemeinek színe sárga lesz (más szóval zöld szín csak akkor lehet, ha mindkét jelenlevő allél a recesszív "zöld"). A csak "sárga" allélokat vagy csak "zöld" allélokat hordozó növényeket homozigótáknak nevezzük, a mindkét allélból egyet-egyet hordozókat pedig heterozigótáknak. Ha aztán netalán utóbbiakat keresztezzük, akkor a létrejövő nemzedékben a "sárga" és "zöld" szemű borsók 3:1 arányban lesznek jelen (aki nehezen követ, annak segítségként itt egy táblázat).
Mivel Mendel kísérletei óta eltelt bő 140 év, azt gondolhatnánk, hogy mára már köztudott, mely génekkel játszadozott a brnói barát, de nem ez a helyzet. Az I lókusz (gén) mibenlétére is csak most derült fény. Ez pedig nem más, mint a más növényekben (pl. lúdfűben (Arabidopsis thaliana) vagy réticsenkeszben (Festuca pratensis)) a staygreen (sgr) néven futó gén.
A sgr egy olyan enzimet kódol, amelynek a növények zöld színét biztosító klorofill lebontásában van szerepe. A folyamat során sárgás-vöröses melléktermékek keletkeznek, ezek adják az idősödő növényi szövetek sárgás színét. S ha az enzim nem működik (pl. egy mutáció miatt, mint az i allél esetében), akkor az elöregedő növényi részek (legyenek azok levelek vagy borsószemek) zöldek maradnak, nem "érik be" a színük.
Armstead I, Donnison, I, Aubry, S, Harper, J, Hörtensteiner, S, et al. (2007) Cross-Species Identification of Mendel's I Locus. Science 315: 73.