Ha egy erdőben szeretnénk odaszólni 25 m-re levő ismerősünknek, akkor max. egy kicsit meg kell emelnünk a hangukat, hogy meghalljon, de talán még erre sem lesz szükség (orgánuma válogatja). Azonban próbáljuk csak meg ugyanezt a trükköt a Rákóczi út két oldala között.
A városi zaj teljesen más kommunikációs technikát igényel. A magas hangon előadott rövid mondanivaló sokkal jobban célbajut, mint a hosszas, mély dörmögés. És ez nemcsak ránk, emberekre igaz, de egy másik sikeresen urbanizálódó fajra, a széncinkére is.
Tíz európai nagyvárosban, illetve a közeli erdőkben élő cinkepopulációt vizsgálva, az az egyértelmű kép bontakozik ki, hogy az urbanizálódott madarak éneke rövidebb (különösen az első hang), illetve magasabb frekvenciájú, mint vidéki rokonaikéi.
A madarak számára a betondzsungel is csak egy környezet, amihez alkalmazkodni kell…
Slabbekoorn, H, den Boer-Visser, A (2006) Cities Change the Songs of Birds. Current Biology 16: 2326 – 2331.