A hal-négylábú átmenetet dokumentáló fosszíliák szempontjából egész biztosan emlékezetes év lesz a 2006-os. Áprilisban került rivaldafénybe az utóbbi idők egyik legfontosabb ilyen lelete, a Tiktaalik, most pedig a Nature -ben egy ausztrál "átmeneti fosszíliáról" jelent meg egy rövidke cikk.
A Gogonasus andrewsae maradványai 2005-ben kerültek elő egy ny-ausztráliai lelőhely devon kori rétegéből. Az egyik érdekes tulajdonsága ennek a ~380 millió éves tetrapodomorph halnak, hogy a fecskendőnyílása (spirákulum) – amely itt még a vízáramoltatásra szolgál, de később a négylábúakban a közép-füllé alakul – igencsak méretes, amely annyiban mindenképpen váratlan, hogy az egyéb jellegek alapján közeli rokon Eusthenopteron-ban ugyanez a nyílás még igencsak szűk. Emiatt, illetve az alatta levő kamra különleges alakja miatt, feltételezhető, hogy a Gogonasus egy kihalt ág képviselője, amely közeli rokona, de semmiképpen sem közvetlen őse a négylábú gerinceseknek.
Ami miatt ez a rokonság egyértelmű, az az uszonyokban rejlik. Ezek elegáns átmenetet képenek az Eusthenopteron és a Tiktaalik mellső végtagjai között, bár még nem annyira robusztusak, mint utóbbiak és "csuklóból" sem lehetett őket mozgatni.
Végül az sem lebecsülendő, hogy a csontok Ausztráliából kerültek elő (az eddigi tetrapodomorph hal maradványok főleg Kanadában, Grönlandon és Skandináviában bukkantak fel), ami azt bizonyítja, hogy a négylábúak ősei sokkal szélesebb körben voltak elterjedtek, mint azt eddig gondolták (nemcsak az ősi euramerikai kontinensen, hanem Gondwanán is).
Long, AJ, Young, GC, Holland, T, Senden, TJ, Fitzgerald, EMG (2006) An exceptional Devonian fish from Australia sheds light on tetrapod origins. Nature 444: 199-202.
na persze, a devonban Ausztrália is az őskontinens össszefüggő része volt. A pterygium felépitése viszont figyelemreméltó és jól bele illik a fejlődési láncba. A spiraculum mérete valószinüleg – mivel itt még légutként szolgált – a helyi légzési körülményeknek köszönhető. Amit feltétlenül bízonyit a lelet, az hogy a vízi tetrapoda formák felé lezajló evolúciós folyamat a szárazföld számos területén szimultán megindult és a sokféle tetrapoda ősből hasonlóan sokféle tetrapoda típus alakulhatott ki. Nem elfeledni, hogy ezek a halak édesvíziek és nem túl mozgékonyak, nem tudnak nagy távolságokra eljutni és ennek folytán fokozatosan hóditották meg az új területeket és kerültek kapcsolatba egymással is.
Még csak annyit, nehezen megemésthető számomra, hogy jól képzett paleontológusok miért nem tudnak megszabadulni attól a tévhittől, hogy egy fosszilia adott helyen való felfedezése nem azt bízonyítja, hogy az illető lény csak ott élt s máshol nem, hanem, hogy ott élt és fennmarad! Mig máshol ha élt is, nem maradt fenn, illetve nem találták még meg. Mint láthatjuk, ez utóbbira cáfolat az ausztráliai lelet.